Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-26 / 73. szám
„Egy könnycsepp és kész...“ í evelet kapott a szerkesz- tőség. A kék borítékból pontosan tenyérnyi kockáspapír került ki. Két oldalán mindössze 10 sor írás. De ez a tíz sor — éget! „Anyósok és Anyák. Ha nem tudnának némán tűrni és hallgatni, vajon mi lenne akkor, ha azt kérdezi a négyéves unokájuk: „Nagymama, te nagymama vagy?" — Igen. Miért kérdezed kisfiam? — Mert anyukám azt mondta, te vén hülye vagy, meg azt is mondta, vén ■paraszt vagy, nem nagymama." Mit lehet erre mondani9 Egy könnycsepp, és kész. Megöregedtünk becsülettel, éjt napállá teszünk még ma is.” Ennyi hát a levélke. Megborzad az ember. Egy anya — egy anyós — csak így tud, csak így mer pár panaszos szót ejteni. Illegálisan! Azt, hogy aláírás nélkül' teszi, meg lehet érteni. Ki ne restellne anyaanyós létére, ha lánya-me- nye így beszél róla az unokájának? Maga elé képzeli az ember ezt a nénikét. Egyike lehet azoknak a halk, gyámoltalan öregasszonyoknak, akiket tejeskan- csóval. bolti portékával teli hálóval látunk szép új bérházak tövén osonni, totyogni, iparkodni — melyiküknek hogy bírják a lábai. Bátortalanságukban legjobban szeretnének láthatatlanná válni. Akkor érzik nyugodtan magukat, ha befordulhatnak a kapun. Fel a lépcsőn, be a lakásba, ahol várja őket a kis unoka. Egy még apró, tiszta érzésű emberke. A feleslegesként megtűrt nagyszülők egyetlen olyan „fix pontja”, ahol még szeretetre, melegségre lelnek. Ez tartja őket életben. Ezért még érdemes élni. Sok mindent megért, megérez, elvisel, lenyel némán egy ilyen gyenge öregasszony. És eljön egy nap, amikor ilyet kérdez tőle a kis unoka. Nem tudjuk, ki ez a „hülyé- ző”, „vén parasztozó” lány vagy meny. Leginkább olyasvalakinek képzelhető, aki — férje jól kereső állásban lévén — odahaza csipkéi igazgatásával, porcelánjai, csillogó bútorai törölgetésé- vel, szabásminták szenvedélyes tanulmányozgatásával, köröm- és szempillafestéssel, s hasonlókkal veri el óráit. Nehezen várja, hogy mehessen a fodrászhoz, szabóhoz, másik ráérő barátnőhöz. Nyöszörögni, hogy milyen „borzalmas” az élet Lehet ez a lány — meny — dolgozó nő. De abból a fajtából, aki a férjét is gyűlöli magában, mert mellette neki is „állásban kell lennie”. Ráadásul itt van ez az „öregasszony”, nyafogja kolleganőjének... A többit már tudja mindenki. Az a nagymama pedig lehetett valamikor az a szívós, bírós kis parasztasszony, aki például marokszedője volt az urának a zsírosparaszt. vagy a gróf birtokán. Aki öt gyerekét tolta ki minden hétfő hajnalban a tanyára — talicskán, mert olyan kicsik voltak még. örült, hogy volt egy eperfa, ami alatt „ei< böngészgettek” a kicsik, míg ők arattak. Aztán mikor jött a dél, könnyüket nyelve fordították el a fejüket, hogy a gyerekeknek nem tudnak mit enni adni. Azok meg nyeldekelve meresztgették a szemüket a többi aratómunkásra, akik legalább kenyeret, hagymát, de tán még szalonnát is ehettek. Az az apró, de határtalan erős napszámos édesanya pedig úgy segített kínján, hogy felkapott egy köcsögöt, és a déli pihenő alatt körülszaladgálta a tehetősek tanyáit: adnának egy kis tejet. Hányszor, de hányszor fordult holtfáradtan, és sírva, üresein tette vissza az edényt az eperfa alá ... Ezek a paraszt anyák, apák álltak a munkásosztály, a Vöröshadsereg mellé, mikor forradalomra szólított minden szegényt, elnyomottat a történelem. Ók adták a vérüket, tartották mellüket, hátukat, karjukat a veszélynek, míg stabil lábon nem állott az Üj Világ. Igaz, nem tudták, mi a kibernetika, rettegtek az íróasztaltól, azt is kevesen értették esetleg, hogy mi a tagadás tagadásának törvénye, az objektív tényező ... Egyvalamit holtbiztosán tudtak: Meg kell változtatni a világot, mert a szolgaságot, nyomort nem lehet tűrni. Mindezért ilyen osztályrésznek kell jutnia egyes nagymamáknak, nagyapáknak? Hát ezeknek a „vén parasztoknak”, „vén munkásoknak” nincs any- nyi nyugodt zuguk némely menők szép, új otthonában, mint volt valamikor a nyárspolgárok, kispolgárak szüleinek? Akikről ha émelygős érzéssel is, de mint „fehér hajú”, „megfáradt” öregszülékről szóltak úgy általában. Akik pipázva, kötögetve üldögéltek a zajos unokák körében. A mi levélírónk szavai: „Megöregedtünk becsülettel, éjt nappallá teszünk még ma is.” sak azzal ne exkuzálja valaki ezt a helyzetet, hogy „Ez azért nem általános.” — Persze, hogy nem az. Higgyük ©1 az egyre iskolázottabb, tv-t néző, rádiót hallgató, színházba járó társadalomról, hogy ezzel tisztában van. Elég gyakori, primitív érv még ez: nem általános. Hát olyankor tegyünk szóvá a szocialista erkölcsi normákkal össze nem férő magatartásokat, mikor már általánossá váltak?! T. L VASÁRNAP: Becsinált leves há- rányhúsból, töltött bárány, karikára vágott sültburgonya, fejessaláta, mokkatorta tejszínhabbal. HÉTFŐ: Zöldségleves, bárány paprikás galuskával, fejessalátával, habroló. KEDD; Savanyú-tojásleves, párolt hátszín, makaróni, alma. SZERDA: Lebbencsleves, somlói galuska. CSÜTÖRTÖK: Gombaleves, rántott tonhal, burgonyapüré, cékla. PÉNTEK: Bableves, füstölt csülökkel. SZOMBAT: Burgonyaleves marhasült tojással töltve, kelfőzelék. RECEPTEK BAkANYPAPBIKAS. A megmosott és feldarabolt bárányhúst, zsíron kissé megpirított hagymás, paprikás lébe tesszük. Kevés vizet öntünk hozzá. Megsózzuk és fedő alatt pároljuk. Adunk alá kevés vörös bort. Ha megfőtt, tojásos, apróra szaggatott galuskával tálaljuk. Tetejére tejfelt teszünk. párolt hátszín, a hátszínt megmosva, 10 deka szalonnával megtűzdeljük, sózzuk, borsozzuk. Serpenyőben mindkét oldalát forró zsírban pirosra sütjük. A visszamaradt zsírban kis cukrot pirítunk. Beleteszünk 10 deka karikára vágott zöldséget, egy nagy fej karikára vágott vöröshagymát, 2 gerezd fokhagymát. Megpirítjuk, megszórjuk kevés liszttel adunk hozzá 3—1 gombát, 2 babérlevelet, egy evőkanál paradicsompürét. Felöntjük 2 deci fehér borral, kis vízzel felforraljuk. A levet ráöntjük a lábasba tett húsra és lefedve sütőbe egy órán át pároljuk, míg puha lesz. Időközben a húst meg Is fordíthatjuk. Mikor a hús megpuhult kiszedjük a léből és felszeleteiíük, a mártást átszűrjük, kellő sűrűségűre lefőzzük és tálaláskor a húsra öntjük. Makarónival tálaljuk. MOKKATORTA. Hozzávalók: 6 db db tojás, 12 deka cukor. 12 deka liszt, krém. A tojás sárgáját a cukorral habosra keverjük. majd kanalanként beleszórjuk a lisztet. Ezután hozzáadjuk a hat tojás keményre vert habját, kisütjük. A kisült piskótát lis-tezett papírra borítjuk. ha kihűlt vízszintesen három részre vágjuk és krémmé1 megtöltjük. A k-émhez. 20 deka vajat jól kikeverünk 15 d»ka no-mkorral és 'éldeci, erősre főzött feketekávéval. ISMEREK egy családot, kertes házból költöztek az új lakótelep egyik összkomfortos lakásába. A régi, omladozó házban, ahol több lakóval együtt nagy on szűkös viszonyok közt laktak, nem volt fürdőszoba, az ivóvizet a sarokról kellett behordani, a falakról pedig minden évben kívül-belül le- mállott a vakolat. Mégis megsiratták — a kert miatt. Mert a kert, az valóságos mesevilág volt: az orgonabokrok alja a gyerekek titkos összeesküvéseinek búvóhelye, a napos, szélvédett sarokban, a jácintok, jázminok, tulipánok között már kora tavasszal barnára lehetett sülni. Elbúcsúztak a kerttől, kiástak néhány tövet, cserépbe ültették és kirakták az új lakás teraszára, hogy ne maradjanak virág nélkül. A költözködés évében még kietlen nőit a környék. Árkok, buckák vették körül a házakat. esős időben bokáin ért a sár. Virág csak ez ablakokban, erkélyeken virított. Aztán lassan rlkészültek a járdák. Kié a park? ősszel pedig már a virágágyások, apró játszóterek, homokozók körvonalai is kibontakoztak. A kertészek facsemetéket, évelő töveket ültettek és fűmaggal szórták be a felásott, elegyengetett földet. De az új park már másnap reggel tele volt a munkába siető lakók lábnyomaival. A kiforduló személykocsik mély árkokat hagytak maguk után a puha talajban es a játszadozó gyerekek betalpaltak a virágágyak közepébe a labda után. Köztük ugrándozott az ismerős család két nagyobbik fia is, és a legkisebbet na- poztató édesanya — ölti o kertet sírva hagyta ott — nem szólt rájuk. MOST újra kitavaszodott. a nap heve apró zöld rügyeket fakdszt az ágakon, de a lakótelep környékén, a keményre taposott parkokban már nem nőtt ki a fű. Persze újra jönnek majd a kertészek, újra felássák és bevetik a kopár részeket, beültetik virággal a kirugdosott tövek helyét. Felszerelik a padok ülőkéit is, hogy a környező házak lakói jól érezzék magukat a tavaszi napsütésben. Olyan jól, mintha saját kis kertjükben üldögélnének. Hiszen ott is üldögélnek, mert a kert — a házakat körül ölelő park — mindenkié. Azoké is, akik most még nem vigyáznak rá, nem óvják: mert még nem érzik magukénak. Ragaszkodnak a régi „kőfal elmélethez": ami a kerítésen belül van, az az enyém, a többi nem érdekel. Es úgy érzik, hogy ez a kőfal most a lakásküszöbig szűkült össze, eddig tart a saját birodalmuk. Pedig éppen ellenkezőleg: a falak kitárultak, az én kertem helyett a mi lakótelepünket, a mi városunkat, a mi országunkat határolják körül. ANNAK, aki ezt még nem érzi és közönyösségében legázolja a saját virágos kertjét, magyaráznák meg a többiek. D. Zs. Az év legszebb kisipari termékei Bútorok az QKISZ-Iiifítisról Kiállítás nyílt a napokban Budapesten, a Bacsó Béla utcában, amelyen „A szövetkezeti ipar 1966. évi legszebb terméke” pályázatra érkezett cikkeket mutatják be. Sajnos, hiába kerestük a megyei ktsa ek termékeit i gazdag kiállítás anyagban, pedif az 57 pályadíjból 22-t vidék szövetkezetnek ítéltek oda. bútorok általában műanyag- betéttel, világos ' fából készülnek, a hagyományos huzar tok mellett igen gyakori a színes műbőr is. Ez alkalom mai a bútorai közül mutatunk be néhányat, a ruházati és egyéb cikkekről készült felvételeinkkel a következő „Otthon” oldalakon jelentkezünk. Egy mondatban így összegezhetjük a bútorkiállításon szerzett tapasztalatainkat: a Szinte hívogatja a látogatót egy kis ringanyugodt vona- tózásra, elmélkedésre a Budapesti Kárpitos lú, kényelmes Ktsz szép és kényelmes hintafotelje. Második díjjal jutalmazták a legszebb termékek versenyében a Fejlődés Bútor Ktsz Hungária nevű lakószoba-garnitúráját. A „Hungáriához” hasonlóan világos fából készült a Stylbú- tor Ktsz lakősz'-bá-'a is amely szerencsésen egyesíti a régi és a legmodernebb bútorformákat.
