Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-26 / 73. szám

1967. március 26, vasárnap 3 oldal A kommunisták és a reform Március 31-re összehivfák a megyei tanács alakuló ülését A mostanában sokat hangoz­tatott nagyobb önállóság hogyan érvényesül a tompái Szabadság Termelőszövetkezetben, a gaz­dálkodás milyen fejlesztését tűz­ték ki erre az esztendőre, s eb­ben milyen segítséget ad a párt- szervezet, a kommunisták? Er­ről a kérdésről beszélgetünk Balogh László főkertésszel és Kovács Gergely kertészeti ag- ronómussal. Mind a ketten párt­tagok. Kovács Gergely már 1950. óta és jelenleg is párt vezetőségi tag. Eredetileg a párttitkár elv­társat kerestem, de őt ebben a nagy tavaszi szorgoskodásban nehéz megtalálni. A kellemes idő kicsalta a gazdákat a me­zőre és itt. a kertészetben is, rendkívül nagy a nyüzsgés. Leg­SzépségfoibáSc Minden ember olyan munkát vé­gez nálunk, amire képessége és képzettsége érdemesíti. Általában. És munkakörét is mindig annak megfelelően tölti be, ahogy azt a kötelességek és a lehetőségek elő­írják, illetve megengedik. Az orvos gyógykezel, a traktoros szánt, az igazgató igazgat. Általában így van ez mindenütt. Mégis, alig van, aki legalább egy kivételt ne ismerne. Nekem most három eset jut az eszembe. Íme: I | I Beszélgetek az egyik vállalat I 1 » helyettes igazgatójával. El­mondja, hogy az idén is, mint a ko­rábbi években, két revizor volt *,lent” náluk, a tröszttől. A legap­róbb bizonylatokat is átbogarászták. Volt rá idejük: negyven napot töl­töttek itt. — És megállapítottak . .. valamit t— kérdezem, vigyázva, a hangsúly­ra, nehogy rajtakapjon a rosszhisze­műségen. — Persze — feleli nevetve. — Ti- zenegynéhány gépelt oldalas jelen­tést hagytak itt. Volt többféle kifo­gásuk is. A „legnyomósabb” pél­dául az volt, amiért háromezer fo- frint prémiumot kifizettünk tizenöt raktárosunk részére, mert az ősszel vasárnap is vállaltak munkát, ami több százezer forinttal növelte a forgalmunkat. De hát van valami előírás, ami szerint raktáros semmi­féle prémiumot nem kaphat,,. Kis szünet után folytatja: — Kér­deztem tőlük, azt miért nem vizs­gálják, hogy a vállalat 150 milliós évi forgalma megfelel-e a lehetősé­geknek, és ha nem, akkor milyen módszerekkel lehetne növelni a ha­tékonyságot. Azt mondtak, ilyesmire nem kaptak utasítást. Okét csak a bizonylatok érdekeik. És erre volt neevvpn nanduk. Ha jól emlékszem, a Bi*>Ha szerint az özönvíz is eny- nvi ideig tartott. . * ■ 2 I Jó másfél éve került a fiatal- I f I ember az intézet hivatalához. Hamar rájött, hogy egyedüli felada­ta, a kimutatás elkészítése, napi egy­órás serény munkával elvégezhető. Igaz, hogy a kimutatást az égvilá­gon sehol nem használják fel, elké­szülte után szignózzák és „ad acta” teszik; ez azonban őt. legalább is eleinte, nem izgatta. Sőt, még él­vezte is az íróasztal melletti lezser tétlenséget. .. Fél év múlva azonban unatkozni kezdett. Mindenféle ábrák rajzolásá­val nróbálta agyonütni az időt. De ezt is megunta, mint később az.asz­talfiók mélyére rejtett könyv olva­sását. Egy év miílva már kénvsz^r- kéozetek gyötörték, álmában a ki­mutatások végtelen szőnyege sorra meggyulladt talpa alatt. Äz ideggyó­gyász javaslata szerencsére még ide­jekorán érkezett: sürgősen munka- h^’yet változtatott. Most anvagbeszerző az egyik vál­lalatnál. Rano^íAsr úolera van. lót-fut egész nap. d« lábrendszere kiegyen- súivozott. Boldog. I „ 7 Hatósági állatorvos ismerősö- I ** 1 met délelőtt is kerestem hi­vatalában, de nem volt bent, csak délután tudtam beszélni vele. Kér­dem tőle, merre járt. — Hagyd csak! — legvint. — Az egvik tsz-nek, hogy körülkeríthesse a majorságot, drót kellene, ök meg is szőnék kerítésnek. Nagyon kér­tek. próbállak valahol drótot felhal- tani. nekem ugve mégis több az is­meretségem. Mentem is a drót után, egvik fabiból a másikba. Hiába . . . — És holnan mit csinálsz — kér­dezem gyanakodva. — Van még egy helv. ahol utána nézhetek — feleli. — Hiszen nekem is érdekem lenne az a kerítés. Lenne! Ha megérhetnénk még, hoev a vasboltok egvszer már kielé­gítő választékkal rendelkeznének! Minden következtetés helyett: so­kan tudunk ilyenfajta történeteket. Jó lenne, ha mindezekből már csak múlt időben beszélhetnénk, s min­denki olyan munkát végezne, ami­vel — persze kénességei határain belül — a legtöbbet basznál a tár­sadalomnak. 'Erre eddi* is volt le- be*Asáe általában. A fenti kivéte­lek csak szépséghibák "Raméliük mind kevesebb lesz belőlük. Beszélgetés a kertészetben alább ötven asszony dolgozik. Készítik a helyet a palántának a hollandi ágyakban. Ebből következik, hogy elég szokatlan körülmények között folyik a beszélgetésünk, hiszen közben szinte percenként kell adni különböző utasításokat a főkertésznek, vagy a kertész- agronómusnak, mindig van va­lami kérdeznivalójuk az asszo­nyoknak, vagy a csoportvezetők­nek, fogatosoknak. Nem szólam gebt a bérezés mértéke a há­rom üzemegységen belül álta­lában egyforma, nehogy munka­erő átáramlás történjeh. — És a gépesítést, a gépi ki­szolgálást hogyan oldják meg például a kertészetben? — Nekünk például 350 gépi­munka normaigényünk van. Ezt jól tudja a gépi munka- csoportunk. Ügy végzi a tevé­kenységét, hogy igényeinket idő­ben és jól ki tudja elégíteni. Ezért természetesen szinte na­A Bács-Kiskun megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága már­cius 31-én, délelőtt 9 órára ösz- szehívta a megyei tanács ala­kuló ülését. Az ülés napirendjén elsőnek a megyei választási elnökség, be­számolója hangzik el. Ezt kö­vetően a mandátumvizsgáló bi­zottság megválasztására kerül sor, majd jelentés hangzik el a tanácstagok mandátumának megállapításáról és hitelesítésé­ről. A továbbiakban végrehajtó bizottságot választ, a vb veze­tőinek. személyének jóváhagyá­sáról dönt, állandó bizottságokat alakít, valamint a járási és já­rási jogú városi tanácsok vb- tagjainak megválasztását hagyja jóvá a megyei tanács. Az újjáalakuló megyei parla­ment tanácskozásának további részében az 1956. évi költségve­tés és községfejlesztés végre­hajtásáról, valamint az ország- gyűlés által jóváhagyott 1967. évi költségvetésről tárgyal: Vé­gezetül pedig a múlt évi köz­ségfejlesztési verseny értékelésé­ről és az idei verseny meghir­detéséről szóló előterjesztést vi­tatja meg. K inek ellenére a rövid „pau­zák” alatt elég gyorsan kapok tájékozódást arról, hogy miként igyekeznek az idén előrelépni a Szabadság Szövetkezet gazdái. — Mi, kommunisták sokat tör­tük a fejünket, hogyan lehetne szervezettebbé tenni a munkát, növelni a termelékenységet, az idén még több árut akarunk adni, mert ez nemcsak nekünk hasznos, a termelőszövetkezet­nek, hanem a népgazdaságnak is. — Higgye el, nem szólamként mondom, de a IX. pártkong­resszus mezőgazdasággal kap­csolatos határozatai, elsősorban az új nyugdíjtörvény, rendkívül jó hangulatot teremtett a szö­vetkezetben. Soha ilyen lelkese­déssel nem kezdtek még mun­kához nálunk, itt a kertészetben. — Előzőleg párttaggyűlésen sóikat beszélgettünk arról, hogy miképp lehetne az önálló gaz­dálkodást üzemegységenként megvalósítani — kapcsolódik a beszélgetésbe a főkertész. — Sok vita után végül a gazdaságve­zetéssel együtt kidolgoztunk egy olyan módszert, mely szerint valamennyi üzemegységünk, te­hát a növénytermesztés, kerté­szet, állattenyésztés, a legmesz- szebbmenőkig önállóan gazdál­kodik, saját költségvetéssel. Ezt sikerült is megoldani és ma már nálunk is így megy a gazdálko­dás. Én nemrég vagyok itt, de számos állami gazdasági tapasz­talatot hoztam magammal. Ezt igyekeztem hasznosítani itt, a szövetkezetben. Egyéni tervek Tehát a vállalati gazdálko­dás elemei az idén sokkal na­gyobb mértékben jelentkeznek. A beszélgetés során kiderül, hogy az új módszer rendkívül nagy szervezettséget. gondos költségszámításokat kíván. Ál­landóan figyelemmel kell kí­sérni, mikor, mire, mennyi mun­kát fordítottak. A kertészetnek például 2 millió 600 ezer forint a hozamterve, ennek 25 száza­lékát lehet kifizetni az év fo­lyamán bérezésre. Vagyis ennyi a béralap. Ha a hozamtervet túlteljesítik, akkor természete­sen a 25 százalék is nagyobb összeget tesz ki. Ez önmagában is ösztönző, hiszen természetsze­rűleg törekednek a kertészetben dolgozók, hogy gondos munká­val növeljék a termelékenységet, azaz a terméshozamokat. A ker­tészet tervét egyénekre bontot­ták le és így mindenki tudja, mire van kötelezve. A számítá­sok elvégzéséhez egy adminiszt­rátort kapott az üzemegység. A szerződéseket külön az üzemegységek sajátosságainak megfelelően fogalmazták. A szö­veg szerint a kertészeti brigád­gyűlés alkalmával kialakult, s jóváhagyott: bérezés mellett a szövetkezeti tag. mint munka- vállaló kötelezi magát, hogy a reá jutó feladatot elvégzi. Ha valamilyen családi gondja van és ezt igazolni tudja, akkor fel­mentést kaphat a munka al összehangolná a keresete' pokra előre ki van dolgozva a tervük. Nekik ugyanis ki kell szolgálni a többi üzemágat is — magyarázza a főkertész. A párt- és gazdaságvezetés közös együttműködésével így élnek a nagyobb önállóság le­hetőségeivel a tompái Szabad­ság Termelőszövetkezetben. A negyvenöttagú pártszervezet kommunistái segítséget adnak ehhez. A pártszervezet ezzel kapcsolatos határozatait igye­keznek tudatosítani a gazdák kö­rében. Ennek köszönhető, hogy — mint Kovács Gergely el­mondta — a termelőszövetkezet gazdái megértéssel fogadták az új intézkedéseket. K. S. Április Mi­előtt A kisszállás! Petőfi Tsz ser­téstelepén még tavaly ősszel elkezdték egy új 30 férőhelyes fiaztató építését. A Bács megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat ácsai Horváth József és Nagy János kihasználva a korai jó időt már a tetőszerkezet elké­szítésén dolgoznak. Ügy szá­mítják, hogy ezen a héten be is fejezik ezt a munkát. Együtt KEDVES Képviselő és Ta­nácstag Élvtárs! Mielőtt a szavazólapokat az Önök nevével a borítékba tet­tük, ünnepi pillanatokat él­tünk át ott a lefüggönyözött fülke csendjében. Valahogy minden eddigi szavazástól kü­lönbözően, érettebben fogtuk fel, mit is teszünk azzal, hogy Magukat képviseletünkkel bíz­zuk meg. Eszünkben volt a jelölőgyű­lések hangulata, a beszélgeté­sek, közös fejtörések, együttes cselekvések ezernyi mozzanata, amelyek alatt végső soron már régebbről kristályosodott kö­zösségünkben — megyében, já­rásban, községben — mostani önálló döntésünk. Az a fel­emelő aktus, hogy ezúttal mi választók egyesegyedül is, sen­kitől nem befolyásolva, te­gyünk pontot az „I”-re: ezt az embert akarom én is. A töb­biek is. Villámfény világosságával je­lentkezett az a felismerés, ami­kor a boríték áz urna nyílásá­nál megvált az Ujjúnktól, hogy ugyanilyen felelősséggel, a kö­zösségben is önállóan határoz­va kell tevékenykednünk Önök­kel — a most kezdődő ciklus hétköznapjain is. A mi hatal­munkon alapuló rendszer ereje attól függ, úgy növekedik eredményeinkben, ha már itt „lent”, megyében, járásban, községben, körzetben nap mint nap ható dinamizmus jellemzi munkánkat. Azaz: nem azért képviselő a képviselő, s tanács­tag a tanácstag, hogy a válasz­tás ünnepnapjával „elbocsátot­ták” őket az állampolgárok. Nem érvényesülhet olyan szem­lélettel rendszerünk demokra­tizmusa, hogy: „Mi lladtuk rá­tok a voksokat, most már raj­tatok a sor .. HOGYAN képviselhetne a képviselő a parlamentben, ho­gyan tanácsolhatna nevünkben a tanácstag az üléseken, ha eh­hez a munkához nem adná szüntelen biztatását, ötleteit, szellemi és fizikai energiáját az őt megválasztó közösség. Lehet rendkívüli tehetség, zseniális ember az országgyűlé­si képviselő, a városi tanács­tag, — ha közösségével, a vá­lasztókkal nincs meg a cselek­véseikben kifejeződő kontak­tus, légüres térbe kerül. Két­oldali kötelezettség, előfeltétel tehát a kapcsolattartás. Enélkül nincs sikeres közéleti szerep, nincs képviselet. Mert kit és mit képviseljenek megválasz- tottaink, ha a körzet, a járás nincs velük. Ha nem adunk megbízatásokat, melyekről kö­zösen határoztunk úgy, hogy helyes lesz, csináljuk! AKKOR — ne szépítsük — formálisak lesznek a képviselői, tanácstagi beszámolók. Mert ugye, mit lehet számon kérni a tanácstagtól, ha keveset, vagy semmit nem — bíztunk rá. Be­számoltatni az a közösség — körzet a faluban, vagy egy me- ! gye — tud, amely tudott adni érdemleges feladatokat, figye­lemmel kísérte, maga is segí­tette a megvalósulás fázisain. Meg aztán: akárhány kitéte­lében is hangsúlyozná a válasz­tójogi törvény a visszahívható­ság jogát, lehetséges-e azt ér­vényesíteni, ha nem tudunk számon kérni, beszámoltatni. Mert talán amiről lehetne, az édeskevés. És minden itt lent, nálunk, a választók közösségei­nél dől el. Az ország minden ügye. Mert nincs az az orszá­gos probléma, legyen az lakás­építés, vagy borjúhús-ellátás, tartós lábbeli vagy tudományos kutatómunka, — amelyet úgy győzelemre lehetne vinni, hogy ..idelent” csak várjuk: majd elvégzik más körzetek, más megyék, más képviselők, más országrészek a magukét. A m i képviselőnk, a m i tanácsta­gunk nélkülünk, választóik nél­kül vagy csak tessék-lássék ! közreműködésünkkel nem le­hetnek képesek hatékonyan be­leszólni az ország, a körzet dol­gába. Ez pedig pontosan azt jelen­ti, .hogy mi is az őket támoga­tó. ösztönző, erősítő cselekede­teinkkel vagyunk az igazi gazdái. Arra a kérdésre, hogy mik ’ >- pen hangolják össze az üze - ágak '-özötti munkát, megtudom:, a bérfeszültségek elkerülése vé- I EGYÜTT indultunk a válasz­tás napján, s együtt haladunk tovább is. —th —-a H. D.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents