Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-25 / 72. szám

1967. március 25, szombat 3 oldal Gépvásárlás „zsákbamacska“-a!ape3 Ütravaló AZ ELMÜLT években gyak­ran tollhegyre tűzték a humo­risták azt a felmérhetetlen ká­rokat okozó gyakorlatot, hogy az év vége előtt lázas vásárlás­ba kezdtek az üzemek, intézmé­nyek a beruházásra fordítható pénz „megmentése” érdekében. E pánikszerű pénzszórás köz­ben persze nem igen nézték, mennyire szükséges az, amit megvesznek. így állhatott elő például olyan helyzet, hogy egyes intézmények minden dol­gozójára három ventillátor ju­tott és a szőnyegek áradata szinte kicsurgott az utcára egyik-másik főnöki szoba abla­kán. No, de nemcsak ilyen, való­ban vicclapba kívánkozó esetek fordultak elő. Volt úgy, hogy bár hasznos célra sikerült el­költeni az utolsó pillanatban a népgazdaság pénzét, a felelőt- lemégeel párosult sietség, kap­kodás mégis kárt okozott. Ez az egyik tanulsága egy hosszú hó­napok után lezárult peres ügy­nek, amelynek két főszereplője, a Kunbajai Állami Gazdaság és az Élelmiszeripari Javító Szere­lő és Szolgáltató Vállalat. Ä ktjnbajaiak' több más állami és pincegazdasággal együtt, borpalackozó gépsor! vásároltak az említett vállalat* tói. E gépsor azonban még hosszú hónapok múltán is tel­jesen használhatatlan állapot­ban volt és csak bonyolult, pe­res eljárással, szakértők, dön­tőbírók bevonásával sikerült rá­venni a gyártókat, hogy kijavít­sák. Ez így még egyszerű tör­ténet lenne: egy vállalat rossz terméket ad el és a partnere­ket. a népgazdaságot ért kárt — legalábbis részben — kötbér formájában pótolja. Érdekeseb­bek azok a körülmények, ame­lyek a kezére játszottak az élelmiszeripari gépeket gyártó vállalatnak, amikor hozzálátott a még el sem készült termékek ^elsózásához”. A peres eljárás során kide­rült, hogy 1965. december 30-án úgy ütötte nyélbe az üzletet a gyártómű négy vevőjével, hogy mindössze egyetlen gépsort tu­dott bemutatni nekik, de azt sem palackozás közben, hanem csak üresjáratban. Egyszerűen azért, mert a többi hasonló be­rendezés még szerelés alatt állt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mintapéldány munkála­tai sem voltak teljesen befejez­ve, borítólemezeit például ak­kortájt festették valamelyik műhelyben. Az állami gazdaság tehát — sorstársaihoz hasonlóan — tu­la jondonképpen zsákbamacskát vett. Néhány hét múlva csoma­golt állapotban hasa szállított ugyan egy palackozó gépsort, de ezt az egész, éven át nem használhatta. E berendezés ugyanis a szakértők egybehang­zó véleménye szerint csak to­vábbi szerelési munkával, ja­vítgatással tehető üzemképessé. A GYÁRTÓ vállalat azon­ban ahelyett, hogy legalább utólag helyrehozta volna mu­lasztását és gyorsan kijavította volna a gépeket, különféle ki­fogásokkal húzta-halasztotta a dolgot. Vajon mi késztette az állami és pincegazdaságokat ilyen nagy sietségre 1965 decemberé­ben? A Helvéciái Állami Gaz­daság akkori igazgatója a per során elismerte: azért állították ki a jegyzőkönyvet a még sze­relés alatt / levő palackozók megvételéről, hogy el ne vesz- szen az 1965. évi beruházási hi­tel. Hasonlóan nyilatkozott az állami pincegazdaság egyik mű­szaki vezetője is. Mindez természetesen nem menti a gyártó vállalatot és vi­selnie kell a „zsákbamacska” árusítás minden erkölcsi és anyagi következményeit. Annyit azonban leszögezhetünk, hogy a gazdaságirányítási rendszer megvalósítása, az új beruházási politika életbeléptetése után kevesebb lehetőség nyílik az ilyenféle elhamarkodott üzle­tekre. Á SAJÁT anyagi erejéből vá­sárló vállalat vagy gazdaság bi­zonyára százszor is megnézi: jól működik-e a gép, mielőtt megveszi. Annál is inkább, mert nem kell tartania attól, hogy a késedelem miatt elve­szíti a beruházásra szánt össze­get. De a gyártó vállalatok sem igen kockáztatják meg a nye­reségcsökkentő kötbért, hiszen a vezetőknek és a fizikai dol­gozóknak egyaránt a gazdasá­gosságtól is függ majd a jöve­delme. Békés Dezső Korszerű óriás-tárház Jelenleg ugyan még csak a próbaüzemelés stádiumában van, de előreláthatólag rövide­sen teljes egészében betöltheti rendeltetését a Bács-Kiskun me­gyei Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat kiskunhalasi tárháza. A silórendszerű létesítmény teljes gépi berendezése — va- gonürítő-rakodó, felvonó, tisz­tító, oszlopos szárító — már kiállta a műszaki próbát. Hátra van azonban még a jókora külső felületen a vízszigetelési mun­kák elvégzése, amire az elasz- tolin nevű műanyag felhaszná­lásával a jövő hónapban kerül sor. Ennek megtörténte után a korszerű, 600 vagonos tárház hathatós segítségül szolgál majd a járási székhely és körzetének gabonaraktározási gondjaiban. (Pásztor Zoltán felvétele) A múlt héten megtartott MÉK küldöttgyűléssel le­zajlott az utolsó tanácskozás a MÉSZÖV küldöttgyűlés előtt. A megye felnőtt lakosságából mintegy 110 ezer ember vett részt az 1256 tagtanácskozáson, köz- és küldöttgyűlésen — a szövetkezetek tagságának 61 százaléka. Kereken 5500 hozzá­szóló tolmácsolta a tagság, a lakosság véleményét, bírálatát, javaslatait. Felbecsülhetetlen ér­téket és segítséget jelentenek az elhangzottak, melyeket tag­jaink az előrehaladás szándéká­tól indíttatva elmondtak. Az új vezetőségek megválasz­tása során nem egyszer megha­tó jelenetekre is sor került. Jó néhányan azok közül, akik nemcsak ringatták a földmű­vesszövetkezeti mozgalom böl­csőjét, de később is részt vet­tek a mozgalomban — az azóta változó körülmények között, a növekvő igényeknek, az úttörők lelkesedésével mindig eleget té­ve megfáradtak — most átad­ták a „stafétabotot” az újaknak A fiataloknak, akik jórészt az ő kezeik alatt nőttek fel. Sok szövetkezetünknél tablók őrzik a mi szeretett veteránjaink be­csületes, építőmunkájának em­lékét. Az elmúlt két hónap soráf. megtartott tanácskozásokon el­hangzottakat jegyzőkönyves, őrzik. Gazdag tárház, forrás eí amelyből bőven meríthetünk ; harmadik ötéves terv időszaké ban. Most különösen fontosai a kezdeményezések, hiszen ; gazdasági reform megvalósítá­sára készülünk. K iváló eredményeket értei el a szövetkezeteink a elmúlt években. Amellett, hog hogy földművesszövetkezeti ve zetőink alaposan megnéztél . hova tegyék a „garast”, soh ennyi tiszta nyereséget mé nem tettek a szövetkezetek asz talára. Változott a hozzászólások tar talma, már csak elvétve talál koztunk a korábbi években szí kásos panaszokkal. Számos j javaslat hangzott el. A kiskd rösi Rákóczi Szakszövetkez- küldöttgyűlésén anyagi felelő ségrevonás alkalmazását hat; rozták el azokkal szemben, ak' egyéni haszonlesésből megröv dítik a közöst. Kiskunmajsá i olyan javaslat hangzott t hogy a kötelezettségeiket ne teljesítő tagok jogait korláto zák. A termelés segítésén« sokféle formája, a háztáji és kiöregedett szőlő-, gyümölcskv túrák felújítása, a szolgáltat sok, kölcsönzések körének és­szerű bővítése, az áruellátás, : vendéglátás kulturáltságán; továbbfejlesztése — mind ténv' ját képezték a felszólalásokna N incs is mód valamenny nek a felsorolására, c mindenesetre bőséges útrava ez a megyei küldöttgyűlésre, . SZÖVOSZ hatodik kongressz’ sara. illetve az azt követő idd szakra. Bercsényi József A legfiatalabb honatya A nt V fi y e vasárnap megvá­lasztott országgyűlési képvise­lői között Kelemen Sándor a legfiatalabb: 36 éves mindösz- sze. Az élénk észjárású, megnye­rő modorú, sovány férfit kü­lönleges képességei alapján je­lölte a népfront, s ugyanilyen okból nyilvánították iránta bi­zalmukat a választópolgárok? Aligha. Ö szerénykedve mond­ja: a kiskőrösi járásban tucat­nyian alkalmasabbak, képzet­tebbek is nála a magas tiszt­ségre; arra, hogy a választási körzetébe tartozó hét község — Kiskőrös. Akasztó, Csengőd, Fülöpszállás, Kaskantyú, Páhi, Soltszentimre — lakóit az or­szággyűlésben képviseljék. — Azt hiszem, a fiatalabb korosztály megbecsülése, az el­következő feladatok megoldásá­ra való nevelés nyilvánul meg abban hogy rám esett a meg­tisztelő választás. Így. szabatosan, s a lényegre tapintón fogalmaz, A megálla­pításában benne van ez is: tár­sadalmunkban országgyűlési képviselőnek lenni nem csupán rangot jelent, hanem elsősor­ban feladatvállalást, tehervise­lést. A választói kétségtelenül ezt vették szemügyre: eddig mi­lyen feladatokat vállalt a köz­életben, s azokat hogyan oldot­ta meg? És nála van mit az elismerés mérlegének a serpenyőjébe ten­ni. Mint tanyasi középparaszt fia, a Kiskőröstől néhány kilo­méterre elterülő alsó-cebei ha­tárrészen. már az ötvenes évek elején az ifjúság vezetője volt. Irányításával az ottani fiata­lok főként műkedvelő előadáso­kat tartottak a tanyavilágban. Kitől nyert erre fogékonyságot, ösztönzést? Elsőnek az azóta már meghalt édesapját említi, aki a múltban, mint képviselő- testületi tag, tevékenyen részt vett Kiskőrös társadalmi—poli­tikai és gazdasági életének az alaki tásában. További nevelőiskolái: a néphadsereg, majd leszerelése után a helyi tanács, amelynek tagjai közé (szintén legíiata- labbként) 1954-ben választották. A következő ciklusban már végrehajtó bizottsági, azt kőve­tően járási tanácstag, s a föld­művesszövetkezet felügyelő bi­zottságának is elnöke. Utóbbi tisztsége előtt egy évvel a Ha­zafias Népfront járási titkára is ő lett. Politikai pályája azért ível­hetett állandóan felfelé, mert a különböző lépcsőfokokon min­dig becsülettel és — szorgal­mas tanulása eredményeként — egyre több tudással állta meg a helyét. A középiskola négy osztályának bizonyítványával a tarsolyában, már mint kétgyer­mekes családapa és bokros teendők terhét cipelő közéleti férfi. 1965-ben levelező úton elvégezte a szőlészeti és kerté­szeti technikumot is. Tudta: magasabb szakmai képzettség nélkül nem boldo­gul a szakszövetkezeti gazdál­kodás bonyolult feladataival. A szövetkezeti mozgalom sajátos formájának a kialakításában ugyanis már a kezdet-kezdetén részt vett, egy darabig elnöke volt a kiskőrösi Törekvés Szak- szövetkezetnek is. S miután az — 1965-ben — a Petőfivel egye­sült, a tagság kérésére lemon­dott népfronttitkári tisztéről, s tavaly január óta a 4000 hol­dasra növekedett, 6 a Petőfi nevet viselő közös gazdaságnak az elnöke. Felcsillan a szeme, amikor a szakszövetkezete közös voná­sainak az erősödéséről beszél. A gazdaság 320 holdon néhány évvel ezelőtt telepített nagy­üzemi szőlővel és gyümölcsös­sel rendelkezik, s ezenkívül még 400 holdon, egyéb művelési ága­zatokban. folytat közös terme­lést. Nyolc traktor, egy teher­gépkocsi, számos munkagép képezi a gépállományt. Van gépjavító műhelye, házilagos építőbrigádja; az utóbbi tagjai­nak a számát, szolgáltató tevé­kenységének a bővítése céljá­ból, ebben az évben huszonöt- harmincra növelik. A kádár— asztalos műhelyük bérfűrésze- lést is vállal —, s tervezik, hogy az év második felétől a szemes takarmányok őrlésére egy darálót is üzemeltetnek. A közös tevékenységükből származó jövedelem? Tavaly a tagság soraiból kikerült nyolc­vannégy fizikai dolgozó, akik­nek 70 százaléka fiatal, 150— 200 munkanap után. átlag 34 ezer 300 forintot keresett. Eh­hez járult még összesen 49 ezer forint nyereségrészesedés és je­lentős értékű szociális juttatás. A szakszövetkezet nyereségré­szesedése (noha az új szőlí gyümölcsös még nem fordu' termőre) meghaladja az egy­millió forintot. A munkák j megszervezésével a tervbe vei munkabér 12 százalékát taka rították meg. Kelemen Sándor ismeri a utat, amelyen a szakszövetke zetnek, sajátos körülményei kö zött és a fejlődése érdekéber végig kell mennie. S azt is tud ja, ahogyan a közös lépése­ket meg kell tenniük. De most már nemcsak a Pe tőfi jövőjének a gondját kel viselnie. A napokban megala­kult Szakszövetkezetek Terület Szövetsége igazgatóságának if tagja —, és országgyűlési kép­viselő is. Az országban mindössze Ö1 hasonló szövetség lesz majd, — az országgyűlésben tehát nyil­ván különösképpen oda figyel­nek, ha a szakszövetkezetekkel kapcsolatos törvények, rendele­tek meghozatala előtt ő is el­mondja véleményét, megteszi javaslatait. S hogy nem főt? hallgat­ni, erre biztosíték eddigi mun­kássága, másrészt az iránta megnyilvánuló bizalom is köte­lezi. Tarján István

Next

/
Thumbnails
Contents