Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-24 / 71. szám

2 oldal 1961. március 21, péntek Elhangzott a vádheszéd a zuglói nyilasok háborús bűnügyében A Fővárosi Bíróságon csütör­tökön a vádbeszédre került sor a zuglói nyilasház pártszolgála­tosainak háborús bűnügyében. Eltemettük és meggyászoltuk halottainkat — kezdte vádbe­szédét az ügyész — sebeink be- heggedtek, a romokat eltakarí­tottuk, a pusztításért felelősö­ket elítéltük. A háború esemé­nyei 22 év távlatában a békés munka közben elszürkültek» rossz emlékké váltak. Most, ebben a tárgyalóte­remben — emelte fel szavát az ügyész — az eltelt két hónap alatt Ismét felmoraj- lott a világháború, a fasiz­mus szörnyűségeinek vi­hara. Felszakadtak a sebek, vér és vér folyt, jajgatás, halálhörgés» gyermeksikoly hallatszott. Át­törte az időt az emlékezés ere­je, „ feltámadtak a meggyá­szolt holtak”- hogy a 22 éve janus arcot viselő gyilkosokra mutassanak. Nem véletlen — folytatta az ügyész — a nyilasok hatalom- rakerülése. Milyen irányban haladó események segítették ezt elő? Magyarország szégyen- teljes kitartása Hitler oldalán. A magyar uralkodó osztályok Horthyval az élen, jobban féltek a néptől, mint Hitler megszál­ló hordáitól. Horthy és a többi vezetők előtt csak egy cél lebe­gett: megmenteni saját bőrü­ket, s a reakciós népellenes uralmukat. Horthy hadparancsa és kiáltványa 1944. október 15- én nem a harcra hívó jel volt, megmenteni az országot, visz- ,,, szaszerezni £ függetlenséget és a szabadságot, hanem a magyar nép, a magyar nemzet £ elleni árulás takarója. A vezetők nagyon jól tudtak, hogy amint nyilvánosságra ke­rül a proklamáció, a németek azonnal kezükbe veszik az irá­nyítást, felfegyverzik a nyila­sokat és a dolgozók fegyverte- lensége miatt nem lesz olyan erő, amely ezt megakadályoz­hatja. Ettől a pillanattól kezdve elszabadult a pokol Ma­gyarországon. A nyilas mozgalom megmutatta igazi arcát, valódi lényegét. A nácizmus és a nyilas moz­galom azonos ideológiát val­lott: harcot és pusztítást min­den és mindenki ellen, aki nem hajlandó a náci és a nyilasok terroron alapuló uralmát elis­merni. Harcot a kommunisták éllen, harcot a demokraták el­len, harcot a plutokrata zsidó kapitalisták ellen, harcot a zsidók ellen, harcot a rend, a törvényesség, a jogbiztonság el­len, harcot a szabad rablásért és az ok nélküli öldöklés ké­jéért. A nyilasok a hatalomátvétel után a németek minden kíván­ságát teljesítették: megkezdődött az ország tervszerű pusztítása. Nemcsak a régi pártszolgálato­sokat fegyverezték fel, hanem október 15-e után tömegesen jelentkező bűnözőket és egyéb züllött elemeket is. Ezek a kí­nálkozó alkalmat kihasználva a zsidó és baloldali gondolko­dású személyek vagyonának el­rablásával akarták megalapoz­ni jövőjüket, és ezért léptek a nyilaskeresztes pártba. Ilyen volt Kröszl Vilmos, Kálmán László, Mészáros László. 1944. október 15-től, 1945. ja­nuár 13-ig, több mint ezer ül­dözött személyt gyűjtöttek ösz- sze. Az üldözöttek közül több mint 200 embert megöltek, az életbenhagyottakat a gyűjtő­helyre kísérték. Az üldözöttek vagyonát, értékeit, ruháit el­rabolták. A vádlottak kivétel nélkül tényleges tagjai, vagy vezetői voltak a fegyveres pártszoigá­latnak, illetve részt vettek a pártszolgálat fegyveres akciói­ban. A nyilas bűnösök a zuglói pártházba behurcolt üldö­zötteket, köztük kommu­nistákat és egyéb baloldali személyeket embertelen kínzásoknak vetették alá. Napokon át bezárva, étlen- szomjan tartották az óvóhelyen a szerencsétleneket és szinte óránként vetették alá kínvalla­tásoknak, a legborzalmasabb kínzás! módszereket eszelték ki, s minden emberi képzeletet felülmúló szadista módon haj­tották azokat végre. Gumicső­vel, bikacsökkel, fegyverrel és ököllel verték a szerencsétlen megkínzottakat, nők és féri tok arcát cigarettával égették, ál­dozataik lemeztelenített lábuj­jai közé közé égő papírt he­lyeztek. Az óvóhely fala és padlózata nem száradhatott meg a szerencsétlenek vérétől. Fi­atal nőket a pártszolgálatosok állati ösztöneinek kielégíté­sére kényszerítették, majd kín­zások után meggyilkolták. Hol- lay József az egyik fogoly sze­mét vallatás közben kiszúrta. Erős János egy gyermeket puszta kézzel megfojtott, Né­met Lajos pedig egy másik gyermeket vizesdézsába fojtott. Hazánkban a felszabadulást követően létrejött néphata­lom nemcsak a fasizmusra mért döntő csapást» hanem a társadalom gyökeres át­alakításával elpusztította annak táptalaját is — folytatta az ügyész. Ideoló­giai maradványai ellen — ilye­nek az antiszemitizmus» az antidemokrat i zmus, az ész- és értelemellenes Irányzat — szívós harc folyt és folyik ma is. Az ügyész a továbbiakban a bizonyítási anyagról, majd a bűntettek jogi minősítéséről szólt. Többek között a követke­zőket mondotta: A háborús bűntettek olyan tényállásokat tartalmaznak, amelyek elkövetőit különleges megítélés és elbírálás alá kell vonni. Az ilyen bűntetteket megvalósítókkal szemben — bár érvényesül a nevelésük is — elsősorban a társadalmi vé­dekezésnek kell előtérbe kerül­nie. A társadalom a tömeggyil­kosságok felett sohasem tér napirendre, feltétlenül szükség van bünte­tés kiszabására. Különösen ér­vényesülnie kell az általános megelőzésnek és a visszatar­tásnak. Mindenkinek világosan látnia keli, hogy a fasizmus ideológiája és gyakorlati meg­valósítása törvényszerűen szőr-, nyűséges bűnökhöz vezet, s be­le kell rögződnie az agyakba, hogy az ilyen bűntettek miatt a felelős sógrevonás nem ma­radhat el. E megfontolások alapján al­kotta meg a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa az 1964. évi 27. számú törvényere­jű rendeletet a háborús bűn­tettek és a miattuk kiszabott egyes büntetések elévülésének kizárásából. A törvény rendel­kezéseinek megfelelően a vád­lottak háborús bűntettei nem évültek el» s törvényesen jár el a bíróság, amikor az elköve­tőket 23 év elteltével is fele­lősségre vonja. Az ügyész végezetül Indít­ványt tett a büntetések mér­tékére. Az egyes vádlottakra az ál­taluk elkövetett bűncselek­ményeknek megfelelően különféle súlyos bünteté­sek kiszabását Indítványoz­ta. Péntektől a védőbeszédek hangzanak el a bűnügyben. Klaus elégedett a szovjetunióbeli Htjával BÉCS (MTI) A Szovjetunióban tett láto­gatásának eredményei minden­ben megfeleltek várakozásai­nak — jelentette ki Klaus oszt­rák kancellár az osztrák nép­párt sajtószolgálatának adott nyilatkozatában. A szovjet po­litikusokkal folytatandó rend­szeres konzultációk napirendjén szerepelnek majd Ausztria és a Közös Piac kapcsolatai is, miután a szovjet és az osztrák álláspont e kérdésben változat­lanul eltér egymástól. Klaus kijelentette, hogy Ausztria nem kíván a Közös Piacba sem belépni, sem ahhoz társulni, célja csak „a gazda­sági kapcsolatok rendezése”. „Bár a kérdésben hangoztatott szovjet aggodalmakat nem oszt­juk, el kell ismernünk, hogy azok Ausztria függetlenségének és önállóságának féltéséből erednek” — mondotta. Az irodalmi Johnson Súlyosbodik Clay Shaw helyzete NEW ORLEANS (MTI) Egy New Orleans-i vádesküdt­szék szerdán vádat emelt Clay Shaw 54 éves üzletember el­len azon a címen, hogy össze­esküvést szőtt Kennedy elnök meggyilkolására. E lépésre azu­tán került sor, hogy egy három bíróból áldó tanács múlt pén­teken négynapos kihallgatás után megállapította: Garrison New Orleans-i ügyész elegendő bizonyítékkal rendelkezik Clay Shaw vádjának alátámasztásá­ra. Ennék 'alapján elrendelték a bírósági tárgyalást. A bírósági tárgyalásról szóló döntés az amerikai' jog' Szerint önmagában feleslegessé tette,, hogy az ügyész a vádesküdt­székhez forduljon — Garrison ügyész azonban az utolsó pil­lanatban mégis e fórum elé terjesztete az ügyet. Így ugyan­is lehetőség nyílik arra hogy a nyomozati anyagot a tárgyalás napjáig titokban tartsa. A vádesiküdtszék határozata súlyosbítja Clay Shaw helyze­tét, mert állásfoglalása azt je­lenti, hogy már a konkrét vá­dat is leszögezték ellene. A szerdai határozat első ízben jelöli meg pontosan egy hiva­talos okmányban, hogy Clay Shaw szándékosan és törvény- ellenesen összeesküvést szőtt David Ferrie-vel és Lee Harvey Oswalddal, valamint más még meg nem nevezett személyekkel, hogy meggyilkolja John F. Kennedy! A vádesküdtszék elnöke szer­dán ismét engedélyezte, hogy Clay Shaw tízezer dollár óvadék ellenében szabadlábon marad­jon és barátaival töltse a hús­véti ünnepeket. A New Orleans-i ügy másik fejleménye, hogy Dean And­rews ügyvéd az ügyészség vád­jával szemben a vádesküdtszék előtt ismét tagadta, hogy hami­san tanúskodott volna a War- ren-bizottság előtt. Andrews a Warren-bizottsóg előtt azt val­lotta, hogy a Kennedy-gyilkos- ság után egy bizonyos Clay Bertrand felkérte, utazzon azonnal Dallasba és védje Os- waldot. Garrison ügyész sze­rint Andrews jól tudta, hogy Clay Bertrand nem más, mint Clay Shaw. Ha szóvátettük a Fehér Ház­ban használt amerikai beszélt nyelv otrombaságát, méltány­talan lenne elhallgatni az „iro­dalmi Johnson” formuláit. Kü­lönösen, amikor az amerikai elnök maga gondoskodik arról, hogy kezünkbe kerüljön az er­ről szóló írásos dokumentum. Puskin halhatatlanná tette Tatjána levelével a méltány­talan helyzetben megnyilvánu­ló nagylelkűség sorait. „En írok levelet Magának, kell több, nem mond ez eleget? — kérdi Tatjána. Johnson elnök viszont így fogalmaz, amikor Ho Sí Minh-hez szól: Abban a reményben írok önnek, hogy Vietnamban véget lehet vetni a konfliktusnak amely már eddig is súlyos áldozatot köve­telt ...” S, hogy a történelem esetleg kemény ítéletével is előhozakodik, azzal is ártat­lanságáról és egyszersmind felelősségének tudatáról kíván tanúságot tenni. Még azt is mondja, hogy a vietnami kon­fliktusban a felelősség kette­jüket terheli, ők ketten a fő­szereplői az ügynek, akik egyetlen tollvonással elintézhe­tik a háborút, ő a maga részé­ről pedig igazán mindenre kész, hisz még tollat is vett a kezébe, amikor köztudott, hogy nem kenyere az írás. To­vábbi megvesztegetési kísér­letre is elszánja magát, amikor felajánlja, hogy zárják ki a nyilvánosságot, ne tudjon sen­ki arról, hogy ők egymással tárgyalnak, épp ezért ne is kö­vetelje a VDK „Öexcellenciás ura” a bombázások beszünte­tését — hiszen akkor minden halandó megértené, hogy John­son és Ho Si Minh tárgyal egymással — arra pedig mi szükség. Valóban, mi szükség lenne, a közvéleményre, ha egyszer Ho Si Minh odaállna John- sonnal tárgyalni? Ott már sok tárgyalnivaló nem is lenne... Az önzetlenség és diplomá­ciai kultúra teteje, hogy John­son felajánlja a színhely-vá­lasztást is a vietnami excel- lenciásnak. Legyen Moszkva, de ha jobban tetszik, akár Burmába is követem önt... Csak adja valami jelét, hogy hisz nekem... — olvasható ki sorai közül. A bombázásoktól mindenesetre távoli, biztos he­lyen kerüljön sor a Johnson által úgy óhajtott bizalmas, kétoldalú, (DNFF-ről, Géniről szó sincs) és titkos találkozó­ra. Érti tehát az amerikai el­nök az irodalmi nyelvet, sót még használja is. igaz, hogy meglehetősen ritkán, és több­nyire azért megmarad a da­rabos és érzékenyebb fülek számára éppen ezért durvá­nak tűnő texasinál. Csakis ez lehet a magyarázata annak, hogy a sima „irodalmi John­son” ugyanolyan sértő tartal­mú. B. K. Amerikaiah tiintettek a Fehér Hás előtt a vietnami háború ellen SAIGON (MTI) Az amerikaiak szerdán is foly­tatták légitámadásaikat a VDK területe ellen. A dél-koreai csapatok eddigi legnagyobb méretű bevetése fo­lyik Dél-Vietnamban: nyugati hírügynökségek jelentették, hogy mintegy 10 000 dél-koreai ka­tona vesz részt a Dél-Vietnam középső partvidékén folyó ak cióban, amelynek célja egy mintegy 400 kilométer hosszú­ságú partszakasz „megtisztítása” a szabadságharcosoktól. Hat amerikai sugárhajtásos vadászbombázó szerdán állító­lag partizánegységet fedezett fel és zuhanórepülésben támadást intézett ellene. Egy amerikai katonai szóvivő szerint a repü­lőgépek bombákkal és fedélzeti fegyverekkel 160 partizánt öl­tek meg. A Da Nang-i amerikai tá- ' maszponton csütörtökön a haj­nali szürkületben egy sugár- hajtású amerikai harci repülő­gép felszállás közben nekiro­hant egy másik gépnek. Mind­két repülőgép felrobbant. öt repülő életét vesztette. Az AP amerikai hírügynökség közlése szerint két napon belül másodszor történt meg, hogy az amerikaiak tévedésből saját katonáikat támadták. Az úgyne­vezett C harci övezetben egy amerikai gránát két katonát megölt, 15-öt megsebesített. Kedden két amerikai vadász­bombázó tévedésből a saját ál­lásokat bombázta és két ame­rikai katonát megölt. U Thant ENSZ-főtitkár szer­dán tizenkét amerikai szená­Hazautazott az NDK küldöttsége MOSZKVA. (TASZSZ) Csütörtökön Moszkvából ha­zautazott Berlinbe a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bi­zottságának küldöttsége. A kül­döttség, mint ismeretes. Walter Ulbrichtnak, az NSZEP Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak, az NDK államtanácsa el­nökének vezetésével az SZKP Központi Bizottsága meghívá­sára baráti látogatást tett Moszkábam torral megbeszéléseket folyta­tott a vietnami háborúról, Ful- bright szenátor, a szenátus kül­ügyi bizottságának elnöke a megbeszélés után újságírók előtt hangoztatta a találkozó bizalmas jellegét. Kijelentette azonban, hogy az amerikai szenátorok „néhány olyan gondolatról sze­reztek tudomást, amelyet _ to­vábbítanak a Johnson-kormány- zatnak”. A szenátor nem tit­kolta, hogy pillanatnyilag nem fűz nagy reményeket az ENSZ- nek a vietnami konfliktus meg­oldásában játszható szerepéhez, de hangoztatta, hogy U Thant magánemberként értékes szol­gálatokat tehet. Everett Dirksen, az amerikai szenátus republikánuspárti cso­portjának vezetője szerdán kö­vetelte a VDK elleni háború további kiterjesztését. Ezzel szemben Hatfield republikánus szenátor élesen bírálta a kor­mány vietnami politikáját, és hangoztatta, ha az Egyesült Ál­lamok őszintén akarja a békét* feltétel nélkül abba kell hagy­nia a VDK bombázását. Szerdán több száz főnyi tö­meg tüntetett a washingtoni Fe­hér Ház előtt a vietnami háború ellen. PÁRIZS Az amerikaiak vietnami há­borús bűntetteinek kivizsgálá­sára Bertrand Russel, a nagy angol filozófus által létrehozott nemzetközi törvényszék kibé­relte Párizsban azt a helyiséget* ahol április 10-től két héten ke­resztül ülésezik majd. A törvényszék a következő kérdésekre terjeszti ki vizsgá­latát: 1. A nemzetközi jog szempont­jából követett-e el agressziót Vietnamban az Egyesült Álla­mok, Ausztrália, Űj-Zéland és Dél-Korea? 2. Az amerikai hadsereg al­kalmazott-e tiltott fegyvereket? 3. Milyen mértékben bombáz­tak polgári objektumokat? 4. Embertelen bánásmódban részesítették-e a vietnami fog­lyokat? 5. Követtek-e el népirtásnak minősíthető cselekményeket?

Next

/
Thumbnails
Contents