Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-16 / 64. szám

Ezerháromszáz Bajai kez<íemenyezes szakmunkástanuló jövőjéért Mintegy ezerháromszáz fiatal 52 szakmát tanul a MŰM 609-es számiú Bajai Ipari Szakmunkás- képző Intézetében. Hogy a 15— 17 éves lányokból, fiúkból mű­veit, jól kvalifikált szakmunká­sok váljanak, ehhez jó néhány feltétel adva van, ám a szak­munkásképző intézet igazgató­jának, Nyilas Józsefnek irodá­jában szóba kerülnek a gon­dok is. — Az intézet — mondta az igazgató —, szoros kapcsolatban áll a város, üzemeivel, amelyek­ben a gyakorlati tudnivalókat „Élelmes66 boltvezető, avagy hogyan lehet személygépkocsit „szerezni” ' KISKUNFÉLEGYHÁZA 1966. november 17-e, kora reggel. A munkába igyekvő járókelőik kö­zül valakinek feltűnt, hogy a Kiskunfélegyháza és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet növényvédőszer boltjából füst szivárog az utcára. Azonnal ér­tesítette a tűzoltókat, akik né­hány perc múlva betörve az üz­let raktárhelyiségének ajtaját oltani kezdték a parázsló zsa­rátnokot. Alig negyedórás meg­feszített munkával sikerült meg­fékezni a tűz pusztítását. Ek­korra kiérkezett a rendőri bi­zottság, hogy a tűzoltókkal együtt megállapítsák: mi okoz­ta a jelentős értékeket tároló helyiségben a tüzet? Négyzet­centiméterenként vizsgálták át a raktár padlóját, falait, de egy elárvult cigarettavégen kívül semmit sem találtak. A tűz oka nyilvánvaló — állapították meg — hanyagság. A bolt vezetője Lajkó Antal nem tartotta be a íűzrendészeti szabályokat, s va­laki égő cigarettát dobott el a helyiségben. A rendőrség Laj- kót kereste, de hiába. Az üzlet vezetője budapesti lakásán tar­tózkodott. Telefon Budapestre: értesítsék, azonnal jöjjön Kis­kunfélegyházára, mert a gond­jaira bízott üzletben tűz ütött ki. E RENDŐRI intézkedéssel egyidőben azonban Budapesten a Dessewffy utca 30. számú ház első emelet 7-es számú lakásá­ban egy párbeszéd zajlott le Lajkó Antal és második fele­sége között. A férfi ezen a na­pon korán reggel kelt fel, ide­gesen járkált a lakásban, majd bejelentette: — El kell mennem, de rövi­desen visszajövök. — Hová mész? ... Miért vagy ideges?... — majd kérlelni kezdte az asszony. — Maradj itthon. A férfi nem válaszolt, tovább sétált, majd meggondolva ma­gát, megsímogatta az asszony arcát: — Kocsival megyek, tíz perc és itthon vagyok. A TÍZ PERCBŐL negyedóra, majd egy egész óra telt el, ami­kor csengettek. Az asszony fu­tott az ajtóhoz, amelynek ke­retében egy idegen férti állt. — Tessék .. Kit tetszik ke­resni? — A rendőrségtől — igazolta magát a nyomozó — Lajkó An­talt keresem. Egy darabig együtt vártak, de a férfi nem jelentkezett. Laj kéné egyre idegesebb lett, a nyomozóval együtt mentek le a garázsba. A Skoda személygép­kocsi ott állt, de gazdájának hűlt helye volt. A jelentés az eltűnt boltveze­tőről már délelőtt Kiskunfél­egyházára érkezett. A rendőr­ség egyre inkább a tudatos gyújtogatás feltételezését he­lyezte előtérbe. Kiadták az or­szágos körözést, s ezzel egyide­jűleg utasították a földműves-. szövetkezetet, leltározza fel a bolt árukészletét Három nap telt el teljes bizonytalanságban, hiszen Lajkó Antalt sehol sem találták. November 20-án dél­előtt a Mátra egyik aprócska rendőrőrsének távmondatát tet­ték a Laj kő-üggyel foglalkozó kiskunfélegyházi nyomozó elé. A távirat így szólt: „Lajkó An­tal 1922., anyja Brandt Anna, súlyos fagyási sérülésekkel I960, november 20-án beszállítva a rendőrőrsre. Lajkó maga kérte, hogy ne a kórházba, hanem a rendőrségre vigyék. További in­tézkedést kérünk.” A RENBÖRNYOMOZÖ — akinek már a birtokában volta földművesszövetkezet leltára —, jól tudta: a boltban a tűzkáron kívül 50 ezer forint hiány van. Erre és az „eltűnés” körülmé­nyeire néhány nap múlva a rabkórházban kapott választ magától, Lajkó Antaltól. A boltvezető másodmagával — volt feleségével, B. Tóth An­nával — dolgozott a növényvé­dőszer boltban. Az asszony fér­je tudtával és beleegyezésével rendszeresen dézsmálta a pénz­tárt, s Lajkó, hogy a hiányo­kat leplezze, egyre-másra hami­sította meg a rézgálic átvételi számláit és más okiratokat. A hiány természetesen egyre job­ban növekedett. A sikkasztott pénzből bőségesen tellett egy használt személygépkocsira, s a szórakozó életmódra. Közben Lajkó Antal házassága fel­bomlott, s új házasságot kötött, ám az 50 ezer forintos hiány még mindig ott lebegett felette, bár az ellenőrzéstől — ami két évig ugyancsak formális volt — nem kellett félnie. Lajkó azon­ban új életet akart kezdeni Pesten. Ehhez pedig egy hi­ánytalan átadóleltárra volt szüksége. NOS, november 16-án gon­dolt egy merészet, s zárás előtt eldobott a raktárban egy égő cigarettát. Azt gondolta, az üz­let leég eltűnik az 50 ezer fo­rintos hiány. Egy percig sem törődött azzal, hogy az elsik­kasztott pénznél nagyobb ösz- szegek válhatnak a tűz marta­lékává, s esetleg olyan veszé­lyes helyzetet teremt, ami em­beréleteket is követelhet. Ami­kor november 17-én reggel még nem kapott értesítést, megijedt! Elhatározta: öngyilkos lesz. El­indult otthonról, s az első tá­volsági autóbusszal a Mátrába utazott. Az utolsó állomáson le­itta magát, majd az erdő egy elhagyott részén lefeküdt. Két napig csatangolt az erdőben, végül is nem bírta tovább. Le­fagyott lábakkal csúszott az el­ső üdülőig, ahonnan a rendőr­ségre vitték. A BÍRÓSÁG, amely elé rövi­desen odaáll majd Lajkó Antal, nem veszi enyhítő körülmény­nek önbíráskodását, sőt a sik­kasztáson kívül közveszély oko­zásáért is felelősségre vonják. Gémes Gábor sajátítják el a leendő szakmun­kások. A gyakorlati oktatás azonban nincs minden esetben összhangban az iskolai tanme­nettel. Az új oktatási reform bizonyára segít ezen a hiányos­ságon, de nekünk a mostani és rövidesen végző fiatalokra is gondolni kell. Annál inkább, mert a KISZ Központi Bizottsá­gának az ifjúság érdekvédelmé­vel kapcsolatos határozata ránk is vonatkozik. Egyoldalú képzés a gyakorlatban — Egyik legfontosabb teen­dőnk, hogy az ipari üzemeket közvetlenebbül tegyük érdekelt­té a korszerű, sokoldalú szak­munkásképzés gyakorlati meg­valósításában. — Mint például — vette át a szót Topodi Ferenc igazgató- helyettes — a Hosszúhegyi Ál­lami Gazdaságban, ahol minden feltételt megteremtettek az eredményes gyakorlati munká­hoz. így a tanintézet is garan­tálni tudja, hogy megfelelő kép­zettséggel rendelkeznek majd az itt gyakorló mezőgazdasági gép­szerelők, a szakmunkásbizonyít­vány kézhezvétele után. — Mi a legfőbb gond jelenleg Baján a szakmunkástanuló kép­zésben? — Elsősorban az, hogy egy­oldalú, sokszor sematikus fel­adatokat kapnak az üzemekben a gyerekek. Emiatt nem tud­nak lépést tartani a tanterv gyakorlati munkával kapcsola­tos előírásaival. így lát'a a gyárigazgató A szakmunkásképző intézet­ben hallott gondokkal kopog­tattunk be Balogh Tiborhoz, a Budapesti Kismotor- és Gép­gyár 5-ös számú Bajai Üzemé­nek igazgatójához. — Közel kétszáz szakmunkás­tanulót foglalkoztatunk jelenleg — kezdte az igazgató. — A ta­nulók képzését a tanintézeti mestereken kívül üzemi szak­oktatóink is segítik. Célunk az, hogy minden tanuló bármelyik üzemben megállja a helyét, ha felszabadul. Tisztában vagyunk vele, hogy ezt elérni nem köny- nyű, s mivel a követelmények is állandóan növekednek, szük­ség van a szakmunkásképzés gyakorlati színvonalának eme­lésére. Üzemünkben, ha pilla­natnyilag nincs is meg minden feltétel ehhez, a kilátásaink biztatóak. — Rövidesen elkészül az 1400 négyzetméter alapterületű új műhelyünk a Kígyó utcában, ahol szinte teljes egészében a szakmunkásképzésre rendezke­dünk be. A forgácsoló és laka­tos tanulók itt kapnák maid megfelelő otthont, s nemcsak a régi felújított, hanem a leg­újabb, legkorszerűbb gépeken is tanulmányozhatják szakmáink gyakorlati fogásait. Gondot for­dítunk a szociális feltételek biz­tosítására is. Követésre érdemes kezdeményezés A szakmunkásképzés azonban nem csupán a tanintézet vagy egy-két üzem gondja, problémá­PETÖFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: F. Tóth Pál Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index; 25 qöé ja Baján, hiszen a város mun­kásságának jövőjével is össze­függ ez a nagy felelősséget, hozzáértést követelő feladat. — Az sem mindegy — tette hozzá Balogh Tibor —, hogy az értékes nyersanyagot, az ötven­ezer forintos vagy ennél is drá­gább gépeket milyen módom, milyen céllal, mennyire gazda­ságosan használják ki a tanulók, s hogy munkájuk végeredmény­ben produktív jellegű-e, vagy sem. Feltétlenül meg kell előz­ni az anyagpazarlásokat. Ezért nem ártana, ha az anyag- és gyártásismeret elméleti oktatá­sát közelebb hoznák azokhoz a gyártmányféleségekhez, amikkel a tanulók az üzemekben gya­korlatban foglalkoznak. Kétségtelen: van hátránya — a tanuló szempontjából is —, ha túl sok időt tölt egy munkahe­lyen, egy gép mellett. Éppen ezért hasznos lenne, ha a bajai üzemek a jövőben a szakmun­kásképzés területén is tervsze­rűen együttműködnének. A több szempontból máris kiala­kult együttműködésről — ami az új gazdasági mechanizmus bevezetése után bontakozik ki majd teljességében —, már esett szó a sajtóban. S ha ilyen ala­pon a város üzemeiben például váltanák egymást rendszeres időközönként a szakmunkás- tanulók, akkor az eddiginél sok­kal több munkafolyamattal, géptípussal, gyártmánnyal stb. ismerkedhetnének meg. Ily mó­don a konkrét üzemi követel­ményekhez sokkal közelebb kerülhetne, s az eddiginél sok­oldalúbbá, eredményesebbé vál­hatna a leendő szakmunkások oktatása, ami közös és alapvető érdeke mind az egyénnek, mind a népgazdaságnak. Bnbor Gyula A bizalom forrásai ÍZ özépkorú ember. Kora azoiu ban egyáltalán nem érezhető tevékenységén, hiszen a nála jóval fiatalabb tanácstagokon is túl tesz szorgalmával, s azzal a lelkesedés- sei, amit egy-egy probléma megöl- dásánál tanúsít. Tanácstagi mun- kája megelégedéssel tölti el azokat az embereket, akik bizalommal vol­tak iránta és az újra jelölésre vo­natkozó javaslatot elfogadták. Előt­te nincs kis és nagy ügy. Egyfor­mán szívügye a körzet valameny- nyi gondja, s egyforma buzgalom­mal fáradozik akkor, ha személyesi vagy közérdekű panasszal fordul hozzá valaki. A községi tanács ülé­sein tett felszólalásai mindig nagy érdeklődésre találtak, hiszen javas­latai az egész község fejlődését, előrehaladását szolgálták. Körülbelül így lehet jellemezni Tusák Jánost, a Keceli Községi Ta­nács tagját, akit most újra tanács­tagnak jelöltek. A községben három fő feladat köré csoportosulnak a megoldandó kérdések: járda, villany, út. A köz­ségfejlesztésnek ez a három fő cso­portja azonban sok „apró” ténye­zőből áll. f egfontosabb a munka jó meg­" szervezése, a lakosság moz­gósítása, a lehetőségek jó kihasz­nálása, a rendelkezésre álló pénz­ügyi és egyéb keretek gazdaságos felhasználása. Tusák elviárs helye* sen értelmezi ezeket az elveket. Körzete az elmúlt ciklusban az ut­cák egyik oldalára járdát kapott. A lakosság jelentős értékű társa­dalmi munkával vette ki a részét az építésből. Választói megbízásá­ból Tusák János már azzal a ké­réssel jelentkezett a község veze­tőinél, hogy az utcák másik olda­la is kapjon szilárd burkolatot,■ ugyanakkor felajánlotta — ugyan­csak a lakossággal történt megbe­szélés után —, hogy minden mun­kát, beleértve a szakembert igény­lő feladatok elvégzését is, a körzet lakossága vállal. Tehát csak az anyagot kérik, a többit saját erő­ből végzik el. Ez ismét a tanácstag szervezését, lelkes, odaadó munká­ját dicséri. A z elmondottak csupán kiraga­dott példaként szolgálnak. Tu­sák elvtársat azonban sokszor lehet látni a tanácsházán, ahol éppen vá­lasztókörzetének ügyes-bajos dolga­it intézi. Nem ritka vendég a ta­nács vb-vezetőinél sem, akik szíve­sen látják, meghallgatják, mert ja­vaslatai, indítványai hasznosak, el- gondolkoztatók. Ezek után termé­szetes, hogy szeretik és megbecsü­lik választói is. Gyakran fordulnak hozzá különböző kérésekkel, véle­ményére kíváncsiak sokszor még zaját, személyes dolgaikban is. Ügy hisszük, hogy az ilyen tanácstag nyugodt lélkiismerettel állhat kör­zete elé most, az új választások so­rán is. Vamcsik Imre Puli és kisbárány A Városföldi Állami Gazdaságban közei 20 ezer juhot tenyész­tenek. Megszülettek a kis báránykák. Képünk az első barátkozás a kisbárány és a puli között. „Színhelye” — Tóth János juhász subája. (MTI Foto — Fehérvá.y Ferenc felvétele.)

Next

/
Thumbnails
Contents