Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-12 / 37. szám
1 »Ida! 1M7. február IS, ratinia,? Séta Kecskemét jövőjébe Előre bocsátjuk: a séta nem lesz fárasztó, hiszen nem a messzi távlatokba kalandozunk el, és a képzeletünk sem lesz megerőltető próbára téve, mert segít a fenti kép. Egy „darabka” a megyeszékhely városközpontjának eléggé közeli jövőjé- böl. Aká mégsem ismerne rá, hogy Kecskemétnek mely pontját ábrázolja a fotós fortélyosságával elénk varázsolt látkép, kisegítjük: a zsinagóga melletti, sokáig eldöntetlen sorsú sörkert helyéről van szó. Az illetékesek ugyanis a közelmúlt napokban jóváhagyták azt a programot, mely szerint az OTP finanszírozásával még ez év második felében hatemeletes modern la- Kóház építése kezdődik meg itt Az épületben összesen 44 — három-, kettő és fél- és kétszobás, valamint garzon — öröklakás létesül, melyeket az OTP útján lehet majd megvásárolni. A földszinten és első emeleten az OTP megyei igazgatósága rendezkedik be, bizonyára minden igényt kielégítően. A Nagykőrösi utcai szárnyon, a hamarosan lebontásra kerülő Kisberetvás helyén pedig a totó-lottó kirendeltség kap helyet. S hogy mindez mikor lesz tapintható valóság? Még a harmadik ötéves terv során. A birtokba vételre előreláthatólag 1969 végén, vagy 1970 elején kerül sor. Ez nem utolsósorban a kivitelezésre vállalkozó ÉM Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat dolgozóin múlik majd. Tbc — két évtized után — Szaporodó mezőgazdasági keresetek Tallózás a megyei kórház 1966-os évkönyvében A tartalomhoz méltó, szép kivitelben most jelent meg a megyei kórház mintegy 400 oldalas, 1966-os évkönyve. Ilyen formában ezúttal ötödik alkalommal kapunk összegezést a kórházban, s néhány megye- székhelyi egészségügyi intézményben folyó gyógyító-kutató munkáról. Ax' évkönyvben negyvenöt szerző tollából 54 közlemény, tanulmány jelent meg, s hogy mennyire szerteágazó témakört ölelnek fel, arra csak néhány példát szeretnénk említeni. A kötetben tudományos szempontból értékes közleményt talál a szakavatott olvasó a cukorbetegség korai kórismézésé- nek jelentőségéről és módszereiről, a gyomorrák korai röntgendiagnosztikájáról, az agyi trombózisok kezeléséről, a korai méhnyakrákokról, a rendőr- orvosi boncolások során szerzett klinikai tapasztalatokról, a kóros vérképzést kísérő szövettani vizsgálatokról, a szívinfarktusok korai felismeréséről és még hosszan folytathatnánk a felsorolást. Számos olyan témával is találkozunk azonban. amelyek nemcsak a gyógyító, egészség- ügyi szakembereknek szolgálhatnak tanulságul, gondolatébresztőül, hanem szélesebb olvasórétegeket is érintenek. Az első. ami e szempontból feltétlenül figyelmet érdemel, a megye tbc-s helyzetének elemzésével foglalkozó tanulmány. Egyetlen részlet belőle meggyőzően bizonyítja, milyen utat tettünk meg azóta, hogy a fel- szabadulás után államunk kezébe vette a gumókor elleni küzdelem irányítását: 1941—45. között mai megyénk területén évente 1800 beteg halt meg tuberkulózisban. 600-an 14 éves koruk előtt. 1965-ben viszont már csak 118 esetben szerepelt e halálokok között a tbc. s már egyetlen gyermeknek sem okozta halálát. Viszont, ha már a gyermekek kerültek szóba, a lelkiismeret ébrentartása miatt érdemes figyelmesebben belelapozni egy másik, ugyancsak az évkönyvben található közleménybe, amely a kórház gyermekosztályának 13 évi „mérgezési anyagát” értékeli. Meghökkentő, hogy 13 év alatt több mint félezer, pontosan 568 kisgyermeket vettek fel a gyermekosztályra mérgezési tünetekkel, s hogy az ilyen esetek száma különösen az utóbbi, 1961— 1963—1964-es években volt erőteljesen emelkedő tendanciá- jú. A mérgezést előidéző okok között első helyen — 215 esettel — a gyógyszerek, s főleg a gondatlanul előhagyott Belloid áll, ami egy kétéves kisfiú halálát is okozta. Növények —, s ezek között számos esetben az úgynevezett beléndek — által okozott mérgezések száma 116 volt, 58 esetben háztartási — főleg petróleum és mosószer. 57 esetben pedig az alkohol okozott mérgezést. A mérgezést szenvedett gyermekek átlag életkora 4,7 év, s az adatok szerint legveszélyeztetettebb az 1—4. év közötti korcsoport, mert közülük került ki a megbetegedettek 51 százaléka. Minden más hazai és külföldi tanulmányban a közöltnél alacsonyabb — mindössze 6 év — az alkoholmérgezést szenvedett gyerekek átlagéletkora! A szerzők szerint a gyermekkori mérgezések csaknem száz százalékánál bizonyítható a felnőttek — szülők vagy gondozók — felelőtlensége, tehát a megelőzés módja kézenfekvő: szervezettebbé és hatékonyabbá kell tenni az ismeretterjeáz lést, s felvetődik a „házi gyógy- szerraktárak” megszüntetésének időszerűsége Is. A szőkébb szakmabelieknél sokkal szélesebb réteget érint, s érdekelhet az az értékelés is, amely a kötetben a mezőgazdasági termelőszövetkezetek baleseteiről megjelent. Ismételt figyelmeztetésként ebből is idézünk néhány adatot: Míg a megyében az ipari balesetek aránya stagnál, 1960-től 1964-ig csaknem három és félszeresére — az utolsó vizsgált évben 1051-re — emelkedett a mező- gazdasági balesetek száma, amelyből őt halállal végződött. A balesetek miatt munkából kiesett napok száma pedig meghaladta a 16 és fél ezret. A sok érdekes írás közül még kettőt szeretnénk megemlíteni. Az egyik az énekes tanulók légzésfunkcióinak összehasonlító vizsgálatáról szóló összegezés, mely a kísérletek nyomán konklúzióként megállapítja: „A zenei oktatás a harmonikus, kiegyensúlyozott értelmileg és érzelmileg magas színvonalon álló emberré nevelés mellett kedvezően befolyásolja a légzőapparátus működését is. ..” A másik: Keresőképesség és terhesség címmel új jelenségre hívja fel a figyelmet. Arra, hogy sokkal gyakoribbak a terhesség alatti panaszok, mint akár egy évtizede is. Ennek egyik jelentős oka, hogy a művi vetélések erőteljesen rontják — mennyiségileg és minőségileg Is — a későbbi terhesség alatti munkaképességet. Bizonyos fenntartással kell tehát fogadni azt a néhány éve még egyértelműen érvényes álláspontot. hogy a terhes nő folytathatja előző munkáját. Végül a tanulmány szerzői megállapítják: A növekvő élet- színvonal és felvilágosítómunka eredményeként elsősorban azt kell elérni, hogy az első evermek megszületésének el- v-n’i>czfása — vaey mene' ivékása — szükségtelenné váljék« Eszik Éva Különösen nagy kár — szigorú büntetés A múlt év szeptember máso- dikán, a nyomozás befejezésekor már írtunk arról a nagyarányú csalásról, amit a dávodi Rákóczi Termelőszövetkezet volt főkönyvelője, Varga József Baja, Ősz utca 1. szám alatti lakos követett el a közös gazdaság sérelmére. A bajai járásibíróság nemrégiben fejezte be az ügyben a tárgyalást és hozott ítéletet. Persze Varga nem egyedül bonyolította le üzelmeit, de jó társat talált a bűncselekményekhez Meizl Antalban, aki abban az időben — 1962-től letartóztatásáig — a bajai áruház osztályvezetője volt, s aki Baján, a Batthyány utca 34. szám alatt lakik. Harácsoló emberek Az ügy két vádlottja már nem fiatal ember. Közelebb vannak a hatvanhoz, mint az ötvenhez. Valamikor a harmincas évek közepén szereztek érettségit, s azóta legkülönbözőbb területeken dolgoztak. Varga például volt napi- díjas, bérelszámoló, anyagkönyvelő, belső ellenőr, sőt egy ideig a járási tanácsnál, mint csoportvezető is működött. A dávodi Rákóczi Tsz-be 1962-ben került, s ott dolgozott főkönyvelőként egészen 1966 márciusában történt letartóztatásáig. Meizl Antal valamivel kacska- ringósabb pályát futott be. Volt földműves, fmsz-felvásárló, építőipari segédmunkás, áruházi eladó, majd osztályvezető lett és iljten minőségben tartóztatták le a múlt év szeptemberében. Neki nemcsak az a bűne, hogy összejátszott a főkönyvelővel, és illetéktelen haszonra tett szert. A mostani üggyel párhuzamosan kémkedés és devizagazdálkodást sértő bűntettek miatt folyik ellene eljárás a Budapesti Katonai Bíróságon. Mindkét ember felelősségteljes posztot töltött be. Kezükre több százezer forintos értékű áru, termény, stb. volt bízva, de ők nem arra törekedtek, hogy becsülettel dolgozzanak fizetésükért (Vargának 4 ezer forintja volt havonta, Meizl pedig 2400 forintot keresett), hanem visszaélve a bizalommal, kihasználva vezető beosztásukat, harácsoltak, és „réseket” kerestek, hogy ilyen módon károsítsák meg a termelőszövetkezetet, az államot. A kettejük által elkövetett különböző bűncselekmények során az említett közös gazdaságnak összesen 283 ezer forint kára származott. A csaló főkönyvelő A járásbíróság ítéletében tizenhét oldalon át sorolja a Varga által elkövetett csalásokat. Nem valami újszerű, raffinált módszerről van itt szó, mégis megdöbbentő, hogy hosszú évekig több ezer forintos tételeket vett fel a bankból a tsz számlájáról és senkinek sem volt gyanús. A közös gazdaság vezetői közül senkinek nem tűnt fel, hogy miből él olyan nagy lábon a főkönyvelő. Rá sem gondoltak, hogy gyanúsítsák, vagy főleg, hogy jobban a körmére nézzenek. Némileg enyhíti a dolgot, hogy a tsz-bén rajta kívül nem volt könyvelési szakember, aki észrevette volna az olcsó trükköket. Így aztán Varga József egymás után szedte fel az 5, 10, 15 ezer forintokat. Sőt volt olyan eset is. amikor a felvett 74 ezer forintból 29 ezret „elfelejtett” a tsz-ne!k adni, azt megtartotta magának. De Varga már régen nem azon fáradozott, bogy a terrrle- lősiwvetkeaet pénzügyi helyzetét megszilárdítsa. Az említett csalások útján felvett pénzen magának vásárolt — természetesen az áruházban, ahol Meizl dolgozott. Vargának viszont fel- virágzott a háztartása, a lakása megtelt perzsaszőnyegekkel, függönyökkel stb. De vett magának a tsz pénzéből négyszemélyes sátrat, fényképezőgépet, paplanhuzatokat, törülközőket és magnetofont, sőt villanytűzhelyet is. Ezeknél a vásárlásoknál is a legegyszerűbb csalási módot választotta: megvette az árucikkeiket a tsz számlájára, s az áruház aztán lemelte az ősz- szeget a közös gazdaság bankszámlájáról. Varga a megvett ingóságot a lakására szállította. A nyomozás során ezeket lefoglalták, majd kiadták a termelőszövetkezetnek. Meizl úr hamis számlái Csalásainak kezdetén Varga nem mindig a bajai nagyáruházban vásárolt. De egy alkalommal találkozott ott Meizl Antallal, aki arra kérte, hagy „nála” szerezze be a tsz-nek szükséges áruféléket, mert így nagyobb lesz a forgalom, s az ő prémiuma is, ami függvénye a forgalomnak. A beszélgetés után már könnyűi volt abban is megállapodni, hogy nem muszáj vásárolni sem, csak kiállítják a fiktív számlát, az ősz- szeget az áruház a tsz számlájáról leemeli és azt kettőjük között elosztják. A számlákat Meizl Antal állította ki. Nem éppen kis tételekről volt szó. 1963 február 27-én például több, mint 29 ezer forintról készített számlát az osztályvezető. Másfél évvel később — csak a nagyobb összegeket említjük — 16 ezer forintról készült fiktív számla. Meid Antalnak azonban nem csupán Varga volt az ügyfele ilyen tekintetben. Más lehetőségek tóié is kiterjesztette csalási hálózatát, anélkül, hogy a vásárlók tudtak volna róla. Például egy bácsalmási lakos televíziót vett az áruházban, majd később visszavitte, mert elromlott. A mindössze 4,70 forintos alkatrészről kiállított, s a vásárló által aláírt számlával az „élelmes ember” több mint 4 ezer forintttal csapta be az áruházat, ennyi kárt akozott. Nem áll módunkban a két harácsoló ember valamennyi manipulációját ismertetni. Éveken keresztül gátlástalanul dézsmálták az állam tulajdonát, a termelőszövetkezet pénzét, „megszedték” magukat. Talán elkoptatottnak hangzik, ha ismét az ellenőrzés lazaságára, vagy teljes hiányára utalunk. De ez az igazság. Hihetetlen, hogy ha egy átfogó revíziót folytainak le az áruházban, ne derült volna ki a műszáléi osztály vezetőiének sorozatos hamisítása. Ök is, mint sok esetben mások, a véletlenen buktak le. * A bíróság Varga Józsefet a társadalmi tulajdont károsító, folytatólagosan és részben bűn- szövetkezetben elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás miatt halmazati büntetésül hétévi szabadságvesztésre ítélte, öt évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától és kötelezte, hogy a tsz-nek 134 ezer forintot fizessen meg. Meizl Antalt csalások miatt háromévi szabadságvesztésre és három év közügyektől való eltiltásra ítélte a bíróság és Vargával egyetem - legesen 64 ezer forint megfizetésére kötelezte. Az ítélet nem jogerős. G. S.
