Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-11 / 36. szám
8. ©Ma! 1967. február 11, szombat MA JÁR LE az amerikaiak által is elfogadott dél-vietnami tűzszünet, ma van a kritikus „negyedik nap”. A tűzszünet ugyan nem teljes, mint ai*ról híreinkben beszámolunk, az amerikaiak sorra megszegik saját ígéretüket is. A világ közvéleménye mégis felhasználta a fegyvemyugvás idejét arra, hogy békeköveteléseinek hangot adjon. Ezekre az USA kormánya merev elutasítással felel. Johnson elnök után Rusk is kifejtette kormánya véleményét, kijelentve, hogy a bombázások megszüntetésére az USA csak „viszonossági alapon” hajlandó. A közvéleményben az unos-untig hangoztatott „viszonosság” és „kölcsönösség” hallatára azonban csak a felháborodás erősödhet a néoirtó háború miatt, hiszen milyen jogon beszél az Egyesült Államok kormánya viszonosságról? Azt még a minden képzeletet felülmúló amerikai propaganda sem állítja, hogv a VDK bombázná Amerikát?! Rusk még tovább is ment a képtelen „védőérvek” felsorakoztatásában kiielentvén azt is, hogy nem tekintik hévés kezdeményezésnek a VDK több vezető személyisége által az utóbbi időben erre vonatkozóan elhangzott javaslatokat. Erről Wilfred Burchett, az ismert ausztráliai újságíró számolt be az AP ame- líkai hírüavnölkseanek adott tájékoztatójában. Tolmácsolta a vietnami vezetőknek azt a javaslatát. hogy amennyiben az Egyesült Államok felhagy a VDK bombázásával, hajlandók tárgyalóasztalhoz ülni, sőt Johnson elnököt is szívesen lát. jók e célból Hanoiban. A VDK vezetői uwanákkor hangsúlyozzák e közvetett formában is. hosv az erő txtzíci ólából teszik e javaslatukat. A két éve tartó léviháborűhan bebizonyították hogy nem iiednek meg hanem visszaverik az agressziót. Lezárultak a hivatalos tárgyalások Koszigin javaslatai rendkívül nagy benyomást keltettek LONDON (MTD Pénteken délelőtt a Downing Street 10-ben, az angol kabinet üléstermében megkezdődött Alekszej Koszigin és Harold Wilson hivatalos tárgyalásainak ötödik, befejező ülésszaka. Ügy tudják, hogy a két kormányfő ezúttal hagyta jóvá a közös közleményt, amelyet előreláthatóan a jövő hét elején hoznak nyilvánosságra. A tárgyalások befejeztével Wilson otthonában ebéden látja vendégül Köszigint és kíséretét. „Koszigin békepaktumot akar Nagy-Britanniával” (Times), „Koszigin barátsági szerződést javasol” (Daily Mirror), „Működjünk együtt!’’ (Sun), „Legyünk barátok!” (Daily Sketch), „Koszigin kész szerződésre lépni Nagy-Britanniával” (Guardian) — ilyen és hasonló első oldalas szalagcímekben számol be pénteken az angol sajtó Koszigin szovjet kormányfői beszédéről, amelyet csütörtökön este mondott a parlament királyi galériáját zsúfolásig megtöltő több mint 700 alsóházi képviselő és főrendi előtt. A kormánypárti Sun „történelmi jelentőségűnek” nevezi Koszigin beszédét. „Koszigin felvillanyozta a parlament mindAz amerikaiak sorozatosan megszegik a tűzszünetet Pénteken harmadik napjába lépett 'Vietnamban a Hold-újévi fegyverszünet, a hírügynökségi jelentések azonban arról számolnak be, hogy az amerikaiak mind Délen, mind pedig Északon megszegik a tűzszünetet. Hanoiból érkező jelentés szerint csütörtökön számos amerikai kémrepülőgép hatolt be a VDK légiterébe. Az amerikai légierő Tay Ninh tartományban légitámadást intézett a Hold-ú jévet ünneplő falusiak ellen és az amerikai csapatok fegyveres összetűzéseket provokáltak ki négy helyen is. Saigonban az amerikai parancsnokság szóvivője azt közölte, hogy a fegyvernyugvást péntek reggelig 132 incidens zavarta meg, amelyek közül 35 tekinthető komolynak. Az amerikai parancsnokság közölte azt is, hogy csütörtökön az amerikai haditengerészet egyik repülőgépe navigációs hiba következtében a Kínához tartozó Hainan sziget fölé repült. A hírügynökségi tudósítások beszámolnak arról, hogy míg Rusk amerikai külügyminiszter gyakorlatilag elfogadhatatlan feltételekhez kötötte a VDK elleni amerikai bombatámadások megszüntetését, addig a Holdújévi fegyverszünet alkalmából az egész világon felszólították az Egyesült Államokat újabb és újabb állásfoglalások hangzanak el. követelve a légiháborű befejezését. Ezek közül a legjelentősebb az, hogy U Thant ENSZ-főtitkar szóvivője, csaknem egyidóben Rusk negatív állásfoglalásával, ismét leszögezte: a főtitkár véleménye szerint „a vietnami promlóma békés rendezése felé az első lépést továbbra is a VDK területe ellen intézett amerikai bombatámadások minden feltételtől mentes megszüntetése jelentené”. Amíg Pekingből kijutottam , Egy szovjet tanítónő megrázó beszámolója Valentyina Belenkova le- ningrádi pedagógus két évig dolgozott a pekingi szovjet nagykövetség iskolájában. Miután Kínában lehetetlenné váltak a feltételek a szovjet emberek ott tartózkodására, a pekingi szovjet intézményekben dolgozók családtagjaival együtt hazatért a Szovjetunióba, ahol az APN tudósítójának nyilatkozott a „kulturális forradalomról” és az elutazás előtti utolsó napok szörnyű élményedről. — A pekingi szovjet iskola második osztályát tanítottam: a legkisebbeket, — mondotta Valentyina Belenkova. A diplomáciai testület több tagjának gyermekei jártak a mi iskolánkba. Osztályomban például szovjet gyermekek mellett lengyel, csehszlovák, mongol, kubai, bolgár, jugoszláv és afganisztáni gyerekek is tanultak. — Miután Moszkvában a kínai diákok nagykövetségük közreműködésével politikai provokációt szerveztek a Lenin-mau- zóleum előtt, Pekingbem ostromzár alá vettek minket a feldühödött „vörösgárdisták” és „forradalmi lázadók” — folytatta Belenkova asszony —, több tucat megafon éjjel-nappal teljes hangerőre állítva zúdította ránk a szovjet embereket káromló rágalmakat, Mao Ce- tung idézetekkel sűrűn megtűzdelve. — Hazautazásunk előkészületed — folytatta Valentyina Belenkova — rendkívül szervezetten folytak. A szocialista országok nagykövetségeinek munkatársai és azok családtagjai igazán megható figyelemmel vettek körül bennünket és nagyon sokat segítettek. Valóban fáradhatatlanok voltak. A mongol nagyköveit felesége pl. jóformán az Iskolába költözött, hogy segítsen a gyerekek ösz- szekészítésében. A „kulturális forradalom” vezetői gondoskodtak róla, hogy a „vörösgárdisták" ismerjék a szovjet gépkocsik rendszámait: valóságos hajtővadászat indult meg utánuk. Ebben a helyzetben Lengyelország, Csehszlovákia, az NDK, Mongólia és Bulgária diplomatái vállalták, hogy gépkocsijaikon elszállítják a holmijainkat és elintézik az ezzel kapcsolatos formaságokat. Amikor a felhecceit huligánok több órán át feltartóztatták azt a gépkocsit, amelyen a szovjet nagykövetség munkatársai az Aeroflot irodájába igyekeztek a repülőjegyekért, a Lengyel Nép- köztársaság nagykövete, a nagy- követség gépkocsiján, rajta a lengyel nemzeti lobogóval, megpróbált a blokád alá vett szovjet diplomatákhoz hajtani, de a „vörös gárdisták” kövekkel dobálták meg a gépkocsit, szovjetellenes, becsmérlő jelszavakat plngáltak rá, leköpdösték az ablakait, és még a lengyel nemzeti lobogót sem kímélték. — A repülőtérre azokon az autóbuszokon mentünk ki, amelyeket a mongol, a csehszlovák, az NDK és a lengyel nagykövetség bocsátott, rendelkezésünkre. Amikor kiértünk a forgalmi épülethez, a buszokat pillanatokon bedül telepingál- ták és teleragasztották válogatott jelszavakat és káromkodásokat tartalmazó feliratokkal, illetve plakátokkal, dörömböltek az ablakokon és üvöltözték. ■— A kínai huligánók magából végképp kivetkőzött bandája körülfogott bennünket, minden aljasságra képesen. Az arcok eltorzultak a dühtől, öklök emelkedtek a magasba, köpködtek falónk. A külföldi diplomatái?:, hogy megpróbálják visszatartani a dühöngő csőcselékeit, kordont vontak körénk. A csatárláncbam tudósítók, gépkocsivezetők, gépíró- nők, diplomaták egyaránt voltai?. A tömeg kellős közepén láttuk a hófehér hajú lengyel nagykövetet. Tőle kissé távolabb a csehszlovák nagykövet Igyekezett visszatartani a dühöngőkeit. Pár lépéssel arrébb a bolgár nagykövet tartotta a frontot feleségével és lányával, miközben a „vörösgárdisták" szüntelenül lökdösték őket. — Barátaink gondoskodása .•) könnyekig meehatott bennünket. Amit tettek, a nemzetközi szolidaritás demonstrációja volt, ám egyszersmind a legnemesebb emberi érzelmek és jó adag személyes bátorság megnyilatkozása is. két házát javaslatával” — írja a Daily Express. A szélsőjobboldali irányzatot követő Daily Telegraph és a Daily Sketch aggodalmaskodva hangoztatja, hogy „Koszigin szeretné eltávolítani Nagy-Britan- niát az Atlanti Szövetségből (az angol—amerikai társasviszony) és a NATOftól”. 5 A Times vezércikke „kifogá- solhatatlan eszmének mondja a barátsági szerződés gondolatát, megjegyezve, hogy minél több híd épül a Kelet és Nyugat között, annál jobb. Az angol sajtó egybehangzó verdiktje: Koszigin rendkívül kedvező benyomást tett a csütörtöki sajtóebéden részt vett több mint 500 angol és külföldi újságíróra, és ami még fontosabb: a sajtóértekezletet élő adásban figyelte a sok milliós angol és amerikai nézőközönség. Az értekezletet követően sajtókörökben általános volt az a vélemény, hogy Washington nehéz helyzetbe kerül, ha nem ragadja meg a szovjet kormányfő által kínált álltaimat a vietnami zsákutcából való kijutásra. A kormányhoz közel álló Sun diplomáciai tudósítója szerint Wilson bizalmas úton sürgette Johnson elnököt, hggy szüntesse be Eszak-Víetnam bombázását, amit a VDK külügyminisztere — a szovjet kormány nyomatékos helyeslésével — a tárgyalások megkezdésének egyetlen előfeltételeként jelölt meg. Angol megfigyelők szerint | nyilvánvaló, hogy a vietnami ; békerendezés lehetőségéinek fel- | derítése a szovjet—brit csúcs- találkozó középpontjába került. Növelik a nemzetiségi tanács hatáskörét A jugoszláv parlament képviselőinek egy csoportja felvetette: vizsgálják meg az alkotmány módosításának kérdését. Konkrétan a jugoszláv parlament keretében működő nemzetiségi tanácsról van szó. A tanács 1983-ban alakult, de eddig mindössze most januárban tartott egyszer munkaülést A tervek szerint az alkotmányt olyan értelemben kellene módosítani, hogy növekedjék a nemzetiségi tanács hatásköre és tagjait ne csak a parlamenti képviselők soraiból lehessen választani. Az 1963-as alkotmány szerint a nemzetiségi tanács akikor ül össze, ha a Jugoszláviában élő népek és nemzetiségek érdekeit érintő, vagy az alkotmány megváltoztatására irányuló kérdésekről van szó. Szeizmikus szerencsétlenség Kolumbiában . A csütörtöki kolumbiai földrengés, amely fél évszázad óta a legnagyobb szeizmikus szerencsétlenség volt az ország történetében, a legfrissebb adatok szerint hatvannyolc halálos áldozatot szedett. Körülbelül 200 embert szállítottak kórházba. Bogotában, az ország fővárosában páni félelem vett erőt az embereken. Az épületek erősen kilengtek, a falak végigrepédez- tek, az ablakok betörtek. A bogatai utcákon porfelhő terjengett. Sok százan térdepeltek. sírtak a szabad ég alatt. A kormány attól tart, hogy a - veszteségbe ta még lesújtóbb lesz, mert a déli Andokban fekvő falvak és a külvilág között megszakadt minden kapcsolat. 4 Varsói Szerződésben részt vevő országok külügyminisztereinek tanácskozása VARSÓ (TASZSZ) A Varsód Szerződésben résztvevő országok külügyminiszterei 1967. február 8-tól 10-ig Varsóban tanácskozást tartottak. A találkozón részit vettek: Ivan Baser, a Bolgár Népköz- társaság, Václav David, a. Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Adam Rapacki, a Lengyel Nép- köztársaság, Péter János, a Magyar Népköztársaság, Otto Winzer, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, Mircea Malitza, a Román Szocialista Köztársaság külügyminiszter-helyettese és Andrej Gromiko, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének, külügyminisztere. A tanácskozáson baráti esz- mécsere folyt a szocialista országok azon erőfeszítéseiről, amelyeknek célja a nemzetközi feszültség enyhítése, az európai béke, biztonság és együttműködés megszilárdítása. Eszmecsere folyt továbbá az európai földrész helyzetének alakulásáról, azt követően, hogy 1966 júliusában Bukarestben nyilatkozatot tettek közzé az európai béke és biztonság megszilárdításáról. A pekingi szovjet nagykövetség tagjainak és alkalmazottainak hozzátartozói. nők és gyermekek a moszkvai sereuaetyevói repülőtéren. A megérkezés után interjú készül a vörösgárdistak atrocitásai roL
