Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-10 / 35. szám

Készül a béke piák át Ifjúsági munkacsapatok, szakemberek versengése Parasztifjúsági parlament márciusban Gazdag, sok vonatkozásban újszerűén árnyalt versenymoz­galmat szervez az idén a ter­melőszövetkezetekben, az álla­mi gazdaságakban és a gépja­vító állomásokon a KISZ me­gyei bizottsága. Csak néhány ezek közül: a fiatal tehenészek — tsz-eknél egyénileg, állami gazdaságokban istállóátlag sze­rint — a tehenenkénti 3000 li­teres évi tejiiozam elérését vál­lalják. A gépjavító állomások fiatal szakmunkásai „A szakma ifjú mestere” cím elnyeréséért versengenek. Ennek érdekében például a Kecskeméti Gépjavító Ál­lomáson a fiatalok részére havonta tartanak szakmai oktatást, konzultációt. Jelentkezés már valamennyi ja­vítóállomásról érkezett, a he­gesztők, az esztergályosok, a géplakatosok és a szerelők kö­réből. A javítóállamások jutal­mazzák a jó helyezést elérő­ket, egyebek között órabéreme- léssel is, az első helyezetteket pedig külföldi utazással díjaz­zák. Nemcsak a gépjavítók, hanem a közös és állami gazdaságok fiatal szakemberei is részt ve­hetnek a „Kiváló ifjú mérnök, technikus” cím megszerzéséért, indított mozgalomban —, mind az öt szákma, a növénytermesz­tés, az állattenyésztés, a gépe­sítés, a szőlő- és gyümölcster­mesztés. valamint a zöldségker­tészet részéről. A jó helyezette^ két megillető jutalom itt is ha­sonló az előbbihez. Június első felében. Vas me­gyében rendezik meg az orszá­Tizenhat százalékos jövedelememelkedés A szovjet közös gazdaságok­ban most folynak a zárszám­adó és vezetőségválasztó köz­gyűlések. Szerte az országban Jó eredményekről számolnak be a kolhozok vezetői. A szovjet mezőgazdaság termelése az el­múlt évben tíz százalékos emel­kedést mutatott. Az elmúlt évben a kolhozpa­rasztoknak a közös gazdaságok­ból származó jövedelme orszá­gos átlagban 16 százalékkal volt magasabb, mint 1965-ben. Eh­hez járult a háztáji gazdaság­ból eredő jövedelem szintén számottevő emelkedése. (MTI) gos ifjúsági szántóversenyt, amelyen minden megyéből, te­hát Bács-Kiskunból is, hárman vesznek részt. Előzőleg községi — illetve állami gazdasági —, járási és megyei selejtezőket tartanak. Az itt elért helyezé­sek alapján állapítják majd meg a traktorosok béreit. Versenyre kelnek továbbá a fiatal kombájnosok is; a legjobb helyezetteket ezüst kombajnmodellel jutalmaz­zák. Vetélkedőt szerveznek a mezőgazdasági szakmun­kástanulók között is. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalokkal kapcsolatos egyéb rendezvények között kiemelke­dő lesz a március végén Kecs­keméten megtartandó kétnapos megyei parasztifjúsági parla­ment. Mintegy másfél száz kül­dött a megye vezetőivel tár­gyalja itt meg az időszerű gon­dokat, tennivalókat. A falusi fiatalok 35 főből álló csoport­ja pedig a nyáron kéthetes ki­ránduláson vesz részt a Német Demokratikus Köztársaságban. A KISZ megyei bizottsága, közös szervezésben a ME- DOSZ-szal és a megyei ta­náccsal, mintegy 60 résztve­vővel hazai kirándulást szervez, az országos mezőgazdasági ki állítás, a hegyvidéki szőlőmű velés, s más nevezetesebb táj­egység megtekintésére. Külön is említést érdemel a KISZ Központi Bizottságának és a Földművelésügyi Miniszté­riumnak az a kezdeményezése, hogy minden megyéből egy-egy csoport fiatal szakembert küld­jön Kubába egyéves tanul­mányútra, az ottani zöldségter­mesztés és állattenyésztés fel­lendítése céljából. Az e szak­mában dolgozó kilenc ifjú dip­lomás Bács-Kiskunból február végén már útnak indul, hogy tapasztalatait átadja a testvéri szocialista ország mezőgazda­ságának. NAPKÖZBEN Túlzásba vitt gondoskodás — Tessék csak nézni, gond­nok elvtárs, milyen pocséko­lás megy itt! — lépett a gond­noki irodába a megyeszékhely egyik diákotthonénak takarí­tónője jókora szalonnadarab­bal, disznótoros kóstoló ma­radványaival, s bizony nem kevés kiszáradt süteménnyel. Mindez a napi takarításikor a szemétkosarakból került elő. A gondnok csóválta a fejét, pedig a jelenség nem újkeletű, szinte természetes az otthon­ban. Mégsem tudja, mert nem is lehet szó nélkül hagyni. — Túlzásba vitt gondosko­dása ez a szülőknek. Hiszen kollégiumunk valóban jó ellá­tást biztosít a gyerekeknek. Különbet aligha teremtenek számukra otthon. Tegnap pél­dául olyan finom rizsfelfújt ke­rült az asztalra a húsleves után, hogy az embernek fájt a szíve a tányérokon hagyott rengeteg maradék láttán. Saj­nos, így van ez a rántott hús­A bizalom forrásai —• tömören így foglalhatjuk össze azoknak a pályása­toknak a mondanivalóját, amelyeket felhívásunkra egy-egy választási körzet tanácstagjáról írtak tudó­sítóink, levelezőink, ( amelyeket folyamatosan közreadunk. Egy-egy vil­lanásnyi kép, a választók szemszögéből alkotott vé­lemény azokról az embe­rekről, akik önzetlen köz­életi tevékenységükkel, fá­radhatatlanságukkal és példaadásukkal bizonyítot­ták: méltók voltak és mél­tóak maradtak a bizalom- ra. Kevesen feltételezik, hogy már túllépett az ötödik X-en. Fiatalos, energikus, mindenre felfigyelő. Amint szem­ben ülünk egymással, huncutkás mosoly buj­kál a szája szegleté­ben, mert éppen ke­resztnevének történeté­ről van szó. — Az aradi vértanú: Dessewffy Arisztid ne­ve után kaptam, köny­veket bújó apám kí­vánságára — latifun­dium és grófi cím nél­kül... — meséli ke­délyesen dr. Túrmezei Arisztid, a Dunavecsei Járásbíróság elnöke, ■ akit egyúttal a járás egyik legtevékenyebb tanácstagjaként tarta­nak számon. Beszélgetésünk ez­A bizalom forrásai után a hatékony ta­nácstagi munka titkai­ról folyik, a járásbíró és tanácstag „lelki ket­tősségéről”, tapaszta­latairól. — Valamit tenni az emberekért! Mindig ez volt az életcélom. Főképpen a gyengéb­bekért, a segítségre szo­rulókért. Ez a cél ve­zetett annakidején, mint a falukutatásban résztvevő egyetemis­tát, és immár huszon­egy éve, mint bírónak is ez a törekvésem. Amikor 1957. őszén elő­ször választották ta­nácstaggá, bíró mivol­tomnak az emberközel­ségbe jutás, a tömeg­kapcsolataim szélesíté­sének lehetősége je­lentette a nagyszerűt. Mint embernek viszont az irántam megnyil­vánuló bizalom volt nagyon jóleső. Ez pe­dig csakis becsületes helytállásra kötelezhet! — vallja önmagáról. És amilyen szívesen fogadta « megbízatá­sát,, olyan felelősségér­zettel és lelkesedéssel látott munkához. A jogban járatos ember biztonságával és má­sok sorsa iránt érzett felelősséggel igazította útba, az ügyintézés nem egyszer bürokrati­kus útvesztőjében ma­gukat kiismerni nem tudó, kérges kezű pa­rasztembereket, Hár­fán, ahol fogadóóráin és beszámolóin egyre többen és többen je­lentek meg, bizalom­mal fordulnak hozzá, keresik fel jogos, vagy vélt sérelmeikkel, ki- sebb-nagyobb gondja­ikkal. ő pedig intéz­kedik: kilincsel, tele­fonál, érvel, meggyőz, de végére jár a pana­szoknak. Könnyű neki — mondhatják sokan —, hiszen járásbíró. Vajon hogyan hat egymásra a két feladatkör: a járás­bíró hivatása és a ta­nácstagi tevékenység? — A bíró, amikor emberek, illetve botlá­saik felett ítélkezik, lé­nyegében beleavatkozik életükbe ét ítéleteivel is formálja őket. A ta­nácstag, amikor vá­lasztóinak érdekeit kép­viseli, ugyancsak befo­lyásolja a közösség, de az egyén életét is. A kölcsönhatás erős: a bírói tapasztalat hasz­nosítása a tömegkap­csolatok ápolásában — és életszerűbb bírói munka az általános és egyedi emberi problé­mák ismeretében. Ép­pen abban látom a leg­nagyobb fejlődést ta­nácsaink életében, hogy a' tanácstagság össze­tétele jóvoltából ez a kölcsönhatás egyre szé- lesebbkörű és egyre erőteljesebb. „Magamról keveset tudok mondani” — ez­zel kezdte beszélgeté­sünket dr. Túrmezei Arisztid. Természetes­nek véve azt, hogy a szerény emberek he­lyett tetteik beszélnek. És valóban: beszélnek a sok utánajárással el­intézett panaszok, a járás életét előbbre vi­vő javaslatok, a hartai parasztbácsi hálás kéz­szorítása és beszél a községi és a járási szerinek elismerése. Csapal Lajos sál és minden egyébbel is. Do­hát az anyukák aggódnak: „Jaj, nehogy nélkülözzön az én gyerekem!”, s nem egyszer még az otthoniak rovására is küldik a gazdag hazai csoma­gokat. Ennél is meglepőbb a kol­légium gondnokának az a ta­pasztalata, melyet a diákok cí­mére érkező pénzküldemé- nyekkeü kapcsolatban szerzett. Legutóbb például ez állt az egyik 1200 forintos postautal­vány hátlapján: „Drága kislá­nyom, a pénzből azt veszel magadnak, amit akarsz...” S az eredmény: pocsékolás, könnyelmű vásárlás, ami ha megszokottá válik, kedvezőtle­nül befolyásolhatja a serdü­lők emberi tulajdonságait is. A mértéken felüli gondoskodás természetessé teszi a van-t, nem nevel beosztásra, takaré­kosságra, küzdőszellemre. S amikor a fiatal a maga lábára áll, egymás után érhetik a csalódások, ha nem minden úgy sikerül, mint ahogyan azt eltervezte. Következésképpen követelőzővé válhat, folyamod­hat nem a legbecsületesebb módszerekhez, stb. Sajnos, tu­dunk rá példákat. Mert hozzá szokott, hozzá szoktatták a „terülj asztalkámhoz”. Az egyik legtermészetesebb és legszebb emberi tulajdon­ság a gyerek szeretete. Érthe­tő és jó az is, hogy a legtöbb szülő arra törekszik, legyen a gyermeke élete különb, mint az övé volt, Ám túlzásba vin­ni a gondoskodást, szándékunk­kal ellentétes következményre is vezethet. Hasznos ezt számí­tásba venni. Ezért is érdemes elgondolkozni az említett diák­kollégium gondnokának ta­pasztalatain. P. í. PETŐFI NÉPE A Magyar Szó dallsta Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: dr Weither Dániel Kiadja a Báes megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanáesház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-18. Szerkesztő bizottság 19-38 Kiadóhivatal: Keoskemét. Szabadság tér 1/a Telefon: 17-99. Terjeszti a Magyar Posta, előfizetési díj 1 hónapra 13 forlc Bács-Klskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon: li-83 Index: 25 065 FMSZ-KÖZGYÜLÉS ELŐTT Megyénkben is most zajlanak a földművesszövetkezet tagérte­kezletei. Csikérián például már megválasztották a küldötteket a márciusban sorra kerülő földművesszövetkezeti közgyű­lésre. A vezetőség beszámolt a múlt év eredményedről, a jövő év terveiről. A tagság számos javaslatot tett a lakosság igé­nyeinek jobb kielégítésére. Ja­vasolták többek között egy új külterületi bolt létesítését a Si- mity soron és azt, hogy a meg­levő boltok áruválasztékait bő­vítsék. Árusítsák a boltok a sző­lőműveléshez szükséges rézgá- licot és maszet is. A szövetkezet 1967-re nem készített nagy terveket. De messzemenően figyelembe vette a lakosság érdekeit. Így pél­dául konyha, raktár és mész­tároló építését tervezik. Vizin Gergely Csikéria BECSÜLETES MUNKÁVAL Soltvadkerten megkezdődött a kétszer fejtett borok átvétele. Ilyenkor mást sem lehet látni, csak hordóval megrakott kocsi­kat. Az állami borpincénél há­rom szakszövetkezet dolgozói adják át leszerződött boraikat. A több száz hektoliter bort óramű pontossággal mérik és veszik át Bizáncz László veze­tésével a pincészet dolgozói. Becsületes munkájukkal kiérde­melték a község dolgozóinak el­ismerését. Pontosságukra jel­lemző,^ hogy eddig a termelők részéről semmi panasz nem hangzott el. Nekik is nagy ré­szük lesz abban, ha a község gazdái időben teljesítik kötele­zettségüket. Csáki Mihály Soltvadkert AZ ígéret kevés Még január elején forduUnhUr a kéményseprő vállalathoz panasszal, azonban ügy látszik, csak Ígéretet kaptunk, de intézkedés nem törté­nik. Pedig a hanyagság súlyos kö­vetkezménnyel járhat.-A Kecskemét Ballószög 306-os szá­mú tanyában három család lakik. Az épületnek három kéménye van, de azokat már alig tudjuk használ­ni, annyira eldugultak. A kémény­seprő vállalat felénk sem néz. Ál­talában csak akkor jön, amikor egész évre kifizetteti velünk a sep­rési díjat. Pedig a telerakódott ké­mény komoly veszélyeket rejt ma­gában. Bármikor kigyulladhat. Ps ezt a veszélyt a vállalat a tett ígé­retével még — úgy hisszük — nem hárította el. Virág Hfihályné Ballószög 306. GYÖTRELMES UTAZÁS Utaztak már önök Bajára Kecs­kemétről a 14 óra 35 perckor induló autóbuszai ? Mi, egyik kollegámmal január 2S-én voltunk kénytelenek ■igénybe venni ezt a járatot. TJz perccel az indulás előtt érkeztünk ki az állomásra de a már bent ál­ló buszra csak közelharc árán tud­tunk , felszállni. Az indulásig újabb utasok jöttek és megállapításunk szerint a jármű mintegy 40 száza­lékos túlterheléssel indult el a sí­kos úton. A csomagot és kabátot letenni lehetetlen volt és a hőségtől szinte fúldokolt mindenki. A zsúfolt­ság Izsákon megszűnt. Elképzelhe­tetlen, hogy az AKÖV ne tudna a Kecskemét és Izsák között utazók részére egy másik járatot indítani. Bosszúságainkhoz csatlakozott még, hogy a kecskeméti autóbuszáilomá- son nincs telefon. Ugyanis sürgősen fel kellett volna hívni munkahe­lyünket. Mivel nem találtunk nyil­vános telefont, a forgalmi irodából bátorkodtunk volna beszélni. Kéré­sünkre a válasz rideg — nem lehet! — volt. Hiába bizonygattuk, hogy tudunk az egyforintos kötelezettség­ről. A szolgálatos forgalmista me­reven elutasította kérésünket. Keserű Sándor Orgovány Szerkesztői üzenetek M. Istvánné, Kecskemét: Kérjük, levélben szíveskedjék közölni hogy a panasz tárgyát képező csutkát a fuvaros honnan szállította? „S.”, Helvécia: Ha a levelében fog­laltak megfelelnek a valóságnak, nyugodtan közölhette volna a el­mét is. így, névtelenül nem vállal­hatjuk a levélbsnfoglaltakért a fe­lelősséget.

Next

/
Thumbnails
Contents