Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

Arany János és Kecskemét • MÁRCIUS 2-ÄN, másfélszáz esztendeje, hogy a szalontai to- rony közelében, egy kicsiny nád- íödeles házban megpillantotta a napvilágot az a kisfiú, aki fel­cseperedvén az első magyar né­pi éposszal, a Toldi-val ajándé­kozta meg a magyar irodalmát. öreg szüleinek féltett szeme­iért veként növekszik a gyermek. A kemence elé hintett hamuba rótt betűkön tanonckodik az írás tudományában, aminek ké­sőbb egyik csodált mestere lesz. Megjárja előbb még a Csitt vári krónika és Csokonai emlékét őrző debreceni öreg kollégiu­mot. Vándorszínészkedik is. De hazakényszeríti az otthoni szük­ség. Tanít, segédjegyzősködik, hogy az otthoniakon segítsen. Gyöngybetűssé csiszolódott írá­sával írja tele egymás után a hivatalos árkus papirosokat. Hallgatja szülőföldje öregjeinek meséit a múlt dicsőségét hirdető öreg toronyról és más neveze­tességekről, amikről csak az élet alkonya felé lépegetek tud­nak álmodni és amely álmok­ban annyi meg annyi biztatás van a megszépülő, megjobbuló jövőről. Oda, a torony alá megy a le­vél és a verses üzenet a Toldi sikere után a testvér költőtől, Petőfitől. Aztán rohan a törté­nelem szekere. Arany Vas Ge­rebennel a Nép Barátját szer­keszti. Majd minisztériumi tiszt­viselő Debrecenben. Világos után bújdosik. Barátja, Petőfi nincs többé. Szalonta rej­ti Aranyt és családját. A költő, mint a Tisza-család házitanítója keresi kenyerét. És akkor egyszerre két helyre is hívják gimnáziumi profesz- szomak, a két rivális városba: Nagykőrösre és Kecskemétre. A körösi meghívás előbb érkezik néhány nappal. Igent mond rá. A kecskéméi i meghívást udva­riasan Hárítja el, hogy Kőrös­nek adott szavát nem másíthat­ja meg. 1851 október végén költözik Kőrösre. Ott kiváló tanártár­sakra talál. Különösen ottmű- kcdése első fél évtizedében tár­saságukban jól is érzi magát. De hasonló jó hírű pedagógus- gárdával dicsekedhetik a kecs­keméti kollégium is. Cserélőd­Erre a hírre Kecskemétről Obernyik Károly és Ballagi Ká­roly is odazarándokolt A heli­koni találkozó baráti mulatság­ba hajlott. Arany naplója sze­rint volt „kártyázás, kvaterká- zás, tréfa". Tompa hatalmas erejét is fitogtatta — S-sé gör­bített egy patkót, kettészakított egy összefogott 52 lapból álló kártyacsomagot. Ugyanennek az évnek júliusá­ban Lévay József fordult meg a körösi Arany-portán. Bizony, ha ott volt, nem ragadt egy helybe, Arannyal együtt átruc­cant Kecskemétre meglátogatni Losonczy Lászlót és Obernyik Károlyt Még a távolabbi iskoláknak is szinte zarándokhelyévé vált az idén tízesztendős Arany János Emlékmúzeum a Nagykőrösi Gimnáziumban. Dr. Törös László, a múzeum vezetője. Arany nagykőrösi éveinek neves kutatója (a háttérben, középen) személyesen kalauzolja ilyen­kor végig a gazdag anyagon a vendégeket. Arany János domborműve a nagykőrösi gimnáziumban. tözze, ment az 500 éve topog ugyanazon helyben. DE NEMCSAK a pályatársak körében megtalálni vélt felfris­sülés hozza Kecskemétre Aranyt, hanem a beszerzési ne­hézségek is. Mindjárt Körösre érkezése után, 1851. november 12-én írja sógorának, Ercsey Sándornak: „Itt vagyok végre valahára Nagykörös homokos, salétromos Kánaánjában. Szál­lásunk csak tegnapelőtt óta van. Azelőtt Menlovichnál szorong­tunk ... Nagykőrösön nemhogy bútorfélét, még kosarat, dézsát, tálat sem lehet kapni, azért is Kecskemétre kell fuvarozni." A drágaság miatt is sokszor panaszkodik. A panaszból ki­világlik, hogy Kecskeméten is megkísérli lebonyolítani vá­sárlásait. 1853. augusztus 16-án írja: „Ezen az Istenverte drága Kőrösön idestova az ingét is megeszi az ember. Igazán dú­dolja Losonczy László collegánk az ő poémájában: »Drága szü­lőföldem, Kecskemét!« Mert ez a két város a drágaságban Pes­tet is felülmúlja." 1856-BAN KECSKEMÉT el „unalom és egyhangúság” elől Kecskemétre megy tanártársá­val, Mentovich Ferenccel, hogy Szilágyi Sándorral találkozzék. Ott vendégeskedik Gyulai Pál is, aki valami regényt ír. A kecskemétiek meghívják Gyu­dolgozásától. Nem így Gyulai Pál, aki senkivel nem törődve 1860-ban megjelentette Bánk bán-tanulmányát. Arany mun­kája félben maradt, csak nem sokkal halála előtt nyomtatták ki először. A betegeskedő költőt magas irodalmi hivatalai a. fővárosba szólították. Ott megtalálta régi baráti körének egy részét. De megnyugodni, feloldódni úgy, mint a körösi—kecskeméti időkben, nem tudott többé. Maga-magának is csak tambu- rás öreg úr maradt, aki csupán a saját szórakoztatására nyúlt divatjamúlt hangszeréhez. 1882. október 22-én bekövet­kezett halálakor Kecskemét is kivette részét az országos gyász­ból. Sokain éltek még akkor itt, akik személyesen ismerték azt az óriást, kinek nagyságánál csak szerénysége volt nagyobb. KOSZORÚJÁBÓL pár babér­levél néhány éve még megvolt a kecskeméti levéltárban. A költő unokája küldte az akkori­ban Halason élő volt nevelőjé­nek, Karacs Teréznek. Az ő ha­gyatékából a relikvia a halasi tudós papnak, Szilády Áronnak, Arany egyik volt tanítványának- a birtokába került Szilády ha- rösre, hogy felkérje őt a kecs- pár év múlva akadémiai szék- lála után gazdag könyv- és kémét kollégium igazgatására, foglalóra kell készülnie, Katona irattárát örököseitől Kecskemét A költő éppen úton van — elég művét választja témául. Levele- városa vásárolta meg. Ezt a költőjének „A magyar nemzeti verselésről’’ írt dolgozata. Arany Tompához írt levelében bevall­ja, hogy csak hosszas unszolásra fogott a téma kidolgozásához azért, hogy az efféle feladatok alól magát 12 évre mentesítse. Tizenkét tanára volt ugyanis az intézetnek és évenként más-más tanár kötelessége volt a Tudó- sítvány programdolgozatának előállítása. Szilády nyomtató­mester többre értékelte a mun­kát, mint a szerző, s különös gondot fordított a kinyomatá- sára. Puszpángfából metszette ki a magyarázó kótákat, hogy „Arany professzor úr újrakiadás esetén is használhassa.” Nem volna teljes az Arany Jánost Kecskeméthez kapcsoló kép, ha kihagynánk belőle Ka­tona művével, a Bánk bán-nal találkozását. A nerpzeti vers- idomról szóló értekezés kinyo- matása évében jelenik meg ugyancsak a Szilády-nyomdá- ban, Horváth Döme gondozásá­ban a Bánk bán első kecskemé­ti kiadása. Jut ebből Kőrösre is. Arany akkoriban Shakespeare-1 tanulmányozza és fordítja. ösz> szeveti az angol drámaköltő al­akarja hódítani Aranyt Kőrös- kotásadt a Bánk bán-nal és , 0-„ tőL A református egyháziközös- semmivel sem tartja ezt háfc­3 augusztusában Arany az súg küldöttséget meneszt Kő- rább állónak amazoknál. Mikor sűrűn járt Pestre író barátai- zett efelől Szász Károllyal, mert hoz, Hanvára Tompa Mihály- úgy tudta, hogy ő is foglalko- hoz, Kunszentmiklósra Szász zik a Bánk bán értékelésének Károlyhoz — hazaérkezése után gondolatával. Arany szándéká­ét tanárnak. Vállalja is, de írásban köszönd meg a megtisz- ról tudomást szerezvén, Szász Pestre erve megbánja és vissza- teltetést: „Ezúttal sem tehetek Károly visszalépett a téma fel­“ .írja Arany elegei kérésüknek. Egy új - naplójában rosszallóan. .. . vagy újból szervezendő mtézet ________ ______ Ismeri Arany a Kecskemét— kormányzása sokkal n ek is a tanárok a két intézet yersei3é3^';r°* szóló anek- erélyesebb jellemet között. Az iskolai annelesekben Kőrösön is, Kecskeméten is megtalálhatjuk Ács Zsdgmond, Losonczy László, Szilágyi Sán­dor, Szász Károly nevét. EZEN A RÉVEN mélyül el Arany kapcsolata Kecskeméttel. Körösi tartózkodása első évei­ben szívesen átsétálgatott kecs­keméti kollégáihoz. 1852-ben, február derekán Tompa Mihály látogatta meg Aranyt Kőrösön. erősebb, igényel, amint amilyennek magamat is­merem * valóban akkor élnék vissza a tisztelt egyház bizalmá­val, ha e se physice se morali- ter nem nekem váló állást el­rá *'!• s< </•*» / "í gyűjteményt az 1950-es évek elején az Akadémia könyvtárá­ba szállították el. A néhány ba­bérlevelet is a költő gyászkoszo­rújából. Joős Ferene m dotákat is. Egyet, a Vas Gere­ben Visszhangjában megörökí- tettet többször is megemlíti. Az illusztráción Bolond Istók lát­ható, amint kötéllel kötözi kö­rül Debrecent. Tettének miért­jére azt feleli, azért teszi ezt, fogadnám.” hogy kedves városa hátrább ne Ugyanebben az évben a kees- menjen. A kötél szabad végét keméti nyomda révén is kap- meg Kőröshöz kötné, mert az csolatba kerül Arany Kecske­ma is ott van, ahol 300 évvel méttel. Itt készül a körösi gim- azelőtt volt. Azt ajánlják neki, náziunmak az a Tudósítványa, hogy inkább Kecskeméthez kö- amelyben megjelenik a Toldi : ::: > V ■» *-<■ r '£'t; & VÍG < f jL-y* * * t-íZ-i A / i. * y* < _ ■ V -fa, */ / f <• ' < i . ■/-ZiZt'A' A m A > $ i • • Cserében viszont megkövetelte, hogy ta­nuljunk. Eleinte nehe­zen követtük előadá­sait, különösen mikor németül, franciául és angolul fújta az idé­zeteket. és szinte a kisujjából rázta ki a könyvcimeket. (Egy­szer megszámoltuk: hat oldalnyi előadás- szöveghez negyven külföldi forrásmunkát sorolt fel.) A z adatszerű tud- nivalókon kívül sokkal lényegesebb dolgot is megtanított hallgatóival: szemléle­tet. Először nagyon megbotránkoztunk: néprajzos létére hogy gondolkodhat így? A népi írók és bizonyos politikai áramlatok ha­tása alatt eléggé elter­jedt volt az a felfogás, hogy a paraszti mű­veltség, a paraszti kul­túra az új élet alapja, s olyan kincs, amelyet minden új hatástól óv­ni kell, mert a civili­záció. a városi új áramlatok megrontják, tönkreteszik. Ortutay Gyula arról beszélt, hogy a parasz­ti kultxirát nem lehet megóvni, s a paraszt­ságot hozzá kell segí­teni. hogy megismerje a kultúra és civilizá­ció minden áldását. A megóvást csak úgy le­het elképzelni — fej­tette ki később —. ha a falut a régi elzárt­ságba. a régi nyomo­rúságba kényszerite- nénk vissza, ami lehe­tetlenség meg ember­telenség is lenne. A parasztságot igenis fel kell emelni, művelni, tanítani, s a néprajzo­sok feladata, hogy a régi kultúra emlékeit felkutassák, rögzítsék, megismertessék, tudo­mányosan feldolgoz­zák, a fejlődés tör­vényszerűségeit meg­állapítsák. AJ egértettük, hogy a paraszti élet­forma sosem volt any- nyira zárt és változ­tathatatlan világ, amit ne ért volna külső hatás, s amely ne fo­gadta volna be a „ma­gas kultúra” és a szomszéd népektől ér­kező elemeket. Akkor, amikor több évtizedes tudatos propagandától a soviniszta és nacio­nalista nézetek még nagyon erősen éltek, Ortutay Gyula elő­adásaiban népballa­dákkal. népmesékkel bizonyította, hogy az emberi műveltség mennyire egységes, mennyire több szál köt össze bennünket szom­szédainkkal. mint ami elválaszt. Nem „poli­tizált”, nem használt — akkorUjan nagyon divatos — szólamokat, s igy nem is váltott ki politikai ellenérzéseket az akkor még nagyon zavaros világnézetű hallgatóságból. Nép­rajzról, tudományról beszélt. Szinte észre­vétlenül alakította ki tudományos szemléle­tünket, s ezzel együtt világnézetünket. Amikor közoktatás­ügyi miniszter lett, már nem csodálkoz­tunk, hogy a falvakból nem élő múzeumot alcar csinálni, hanem néprajzos létére a pa­rasztság műveltségé­nek magas szintre emeléséért dolgozik. fiz a szemlélet ve­zérli azóta is, amikor szaktudomá­nyának nemzetközi szinten való művelése mellett az országgyűlés munkájában is részt vállal. Dr. Sólymos Ede í** v. , <•* é .<><■ ' ■ , 5* L * > ‘ * tS. •*■'< / *«../ ?' >'V> * <trá V 'f /.«• j&ir* '■ ' y / . / ' A Fülemile eredeti kéziratának befejező sorai. Nagykőrösön országos ünnepségekkel emlékeznek meg Arany János születésének másfélszázados jubileumáról. Március 2-án, csütörtökön az Arany János Gimnázium ifjú­sági szervezete emlékünnepséget rendez és gazdag művészi mű­sort ad a költő műveiből. Erre az alkalomra Adám Jenő pro­fesszor ünnepi dalt írt Arany Jánosról. Délután a Kossuth Rá dióban is megemlékeznek az évfordulóról. Április 21—23-ig pedig Nagykőrösön tartja idei vándorgyűlé­sét a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, s ugyanekkor zajlik le a TIT ünnepi ülése. A program Keresztúry Dezső irodalom- történész megnyitójával kezdődik. A vándorgyűlés ünnepi szó­noka Kodály Zoltán lesz, Arany János és a. népdal címmel tart | előadást. Befejezésül dr. Törös László a nagykőrösi Arany kul­tuszt ismerteti. "

Next

/
Thumbnails
Contents