Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

A művelődés ír *”* anyagi feltételeinek alakulása Bács-Kiskun megyében, a II. ötéves terv időszakában bői 375-öt vegyes fedezeti for-} Az általános iskolák televí non /i:rj '.„..i ,..-.1 ' _ni 'i -n--,/. Napjainkban sok szó esik a II. ötéves terv időszakában el­ért eredményekről. Ezek az ered­mények pártunk következetes politikájának gyümölcsei, s iga­zolják annak a politikának he­lyességét, mely a hatvanas évek első felében elvezetett a szocia­lizmus alapjainak lerakásához, s megyénk életében is döntő for­dulatot hozott Egyben ezek az eredmények alapozzák meg a III. ötéves tervre kitűzött cél­jaink megvalósítását, éppen ezért a közelgő választásokon az or­szág dolgozó népe teljes biza­lommal adhatja szavazatát a párt eddig követett politikájá­nak folytatására, a Hazafias Népfront jelöltjeire. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődése mellett jelentősen bő­vült megyénkben a művelődés­ügy anyagi bázisa is. Ez egy­részt mutatja azt a messzeme­nő gondoskodást, mellyel a párt és a kormány a lakosság kultu­rális szükségleteinek korszerű kielégítésére törekszik, másrészt kifejezője annak a jelentős szemléletbeli változásnak is, mely a lakosság soraiban az utóbbi évek folyamán végbe­ment A II. ötéves terv idősza­kában ugyanis soha nem látott mértékben megnőtt a dolgozó tömegek előtt a művelődésügy becsülete, szélesedett a kulturá­lis szükségletek elismerése, meg­növekedett a dolgozók áldozat- készsége, s ez alkalommal első­sorban erre szeretném ráirányí­tani a figyelmet. Megyénkben a II. ötéves terv Időszakában közel 150 millió fo­rint értékű beruházás valósult meg a tanácsi művelődésügyi intézményeknél. Ebből 72 mil­lió forintra kaptunk központi beruházási keretet, s több mint 74 millió forint értékű beruhá­zás saját forrásból valósult meg. 'Ezzel a saját forrás forintfel­használása terén megyénk orszá­gosan az első helyen áll. Legerőteljesebben a művelő­dési otthonok építésénél, az óvo­dai és általános iskolai fejlesz­téseknél, valamint az általános iskolai diákotthonok létesítésé­nél mutatkozik meg a saját for­rások felhasználása. öt év alatt 26 művelődé­si otthon épült fel megyénkben, kizárólag vegyes és társadalmi erőforrásokból; 153 általános is­kolai osztályterem közül 48-at vegyes fedezeti forrásból, 25-öt tisztán társadalmi erőforrásból hoztunk létre, s csak 80 osztály­terem megépítése (a fejlesztés 52 százaléka) terhelte a közpon­ti beruházást; 27 általános isko­lai műhelyterem létesült me­gyénkben, és ebből csak 7 köz­ponti beruházásból: az 54 elké­szült pedagóguslakásból csak 19- et építettünk központi beruhá­zásból, a többit vegyes és tár­sadalmi erőforrásokból. Közis­mert, hogy a II. ötéves terv időszakában óvodai férőhelyek­re csak minimális mértékben le­hetett központi beruházást fel­használni. Megyénkben ebből mindössze 50 férőhely kialakítá­sára jutott fedezet. A megye óvodai férőhelylétszáma viszont 992-vel nőtt az öt év alatt. Eb­rásból és 567-et (57 százalék) tisztán társadalmi erőforrásból valósítottunk meg. Ezek mögött az eredmé­nyek mögött jelentős szervező munka van. De a szervező mun­ka csak akkor járhat ilyen ered­ménnyel, ha a lakosság tényle­ges igényeivel, szükségleteivel és a megvalósításra irányuló szándékával találkozik. Elmond­hatjuk, hogy Bács-Kiskun me­gye lakossága e téren is jól vizs­gázott: tudatában van a tanu­lás, a művelődés fontosságának, s szívesen áldoz erre a célra. E helyről is elismeréssel kel szól­ni mindazokról a szervekről és személyekről, akik e nagyszerű eredményt hozó munkában részt vettek. Az említetteken kívül 5 év alatt 250 gyermekotthoni, 410 általános iskolai diákotthoni fé­rőhellyel, 55 középiskolai tante­remmel, 300 középiskolai diák­otthoni férőhellyel és 12 új mo­zival gyarapodott megyénk esz­közállománya. Bács-Kiskun me­gyében valósult meg az orszá­gosan felépített óvodai férőhe­lyek 5,7, az általános iskolai osztálytermek 6,1 és a nevelői lakások 6,3 százaléka, vagyis a területeken a megye lakossága (az ország lakosságának 5,6 szá­zaléka) számarányát meghaladó mértékben vette ki részét a fej­lesztésből. Természetesen minden fejlesztésnek megvan a maga költségvetési kihatása (felszere­lés, fenntartás, munkabér, kar­bantartás stb.) Ezért érdemes a költségvetési számadatokat is szemügyre venni. A megye ösz- szes költségvetési kiadásainak legmagasabb tételét (34 száza­lékát) a kulturális ágazatra for­dított összeg képezte a II. öt­éves terv időszakában, s a terv­időszakban erre a célra fordí­tott közel 1,2 milliárd forint 40.7 százalékos emelkedést je­lent 5 év alatt. Erőfeszítéseink eredmé­nyeképpen az 5 évvel ezelőtti­nél lényegesen jobb körülmé­nyek közé juttattuk művelődés- ügyi intézményeinket, nagyobb kereteket biztosítunk az oktatás és népművelés számára. Három­ezerrel több tanulót részesítünk napközis ellátásban, 8000-rel több általános iskolai tanuló számára biztosítunk szakrend­szerű oktatást, 3000-rel több kö­zépiskolai, 3000-rel több szak­munkástanulónak adunk tanulá­si lehetőséget, 26-tal növeltük a művelődési otthonok, 4-gyei a művelődési autók, ' 70-nel a könyvtárak, 300 ezerrel a könyv­tári kötetek számát Mindezt azonban csak úgy tudjuk megfelelőképpen értékel­ni, ha a számok tükrében meg­nézzük, milyen helyet tölt be megyénk jelenleg az országos képben. Annak ellenére, hogy megyénk kulturális vonatkozásban az or­szág legelmaradottabb területei közé tartozott, néhány területen máris az országos átlag fölé ke­rült. Anna Pellegrini: Reggel Szél lángol hajamba«, Tulok majd feléd. Kilincsedre buli kezem: a bizalom két kénnyű fürtje ragyog fel ajtódon, ..Lásd, ttt vagyok” szólok S © naptél fogva az élet uralmát mint átizzadt ruhát vetem le magamról Este Miár nem talállak-zéthullt rácsai közöli. Kifakult lépéseid hizlalják sűrűvé az estét« érák lihegnek, arcukon maskara fekete festék zióval való ellátottsága terén az első, magnetofonnal való ellá­tottság tekintetében a harma­dik, rádióval való ellátottságban a negyedik, lemezjátszóval való ellátás terén az ötödik helyet foglalja el Bács-Kiskun megye a megyék sorrendjében; a II. ötéves terv fejlesztési ütemét tekintve az országos átlag fölött fejlesztettük az óvodai férőhe­lyek, a középiskolai osztályter­mek, a gyermekvédelmi és gyógypedagógiai intézeti férőhe­lyek, a művelődési otthonok és a közművelődési könyvtárak szá­mát A megvék közt harmadik helyen állunk az egy középisko­lai tanulócsoportra jutó tanulók és az 1000 lakosra jutó színház- látogatások — negyedik helyen az egy tanerőre jutó általános iskolai tanulók —, hetedik he­lyen az egy középiskolai tan­erőre jutó tanulók, — kilence­dik helyen a kollégiumi elhe­lyezést nyert középiskolai tanu­lók, — tizedik helyen az 1000 óvodáskorú gyermekre jutó óvo­dai férőhelyek, az egy osztályte­remre jutó általános iskolai ta­nulók és az 1000 lakosra jutó mozilátogatók száma tekinteté­ben. Jelentős lemaradásunk van azonban továbbra is az általá­nos iskolai napközi otthonos el­látásban (15. hely) és az óvodai étkeztetésben részesülő tanulók száma (18. hely), valamint — főleg települési viszonyaink mi­att — a szakrendszerű oktatás­ba bevont általános iskolai ta­nulók száma tekintetében (17. hely). A felvázolt kép természetesen nem teljes. Egy ilyen rövid tá­jékoztatónak nem is lehet cél­ja, hogy teljes képet adjon, a felsorolt adatok azonban így is világosan rámutatnak arra, hogy — megyénk művelődésügyi vonatkozásban is kilábalóban van az elmaradottságból, — a további fejlesztéseknek elsősorban a minőségi fejlesztés irányában kell történniök, — megyénk lakossága megér­ti és támogatja törekvéseinket. Amikor ezt Örömmel álla­pítjuk meg, egyben kérjük és igényeljük a jövőre nézve is ezt a támogatást, hogy a köz­ponti és helyi erőforrások egye­sítésével minél hamarabb vég­legesen felszámoljuk múltból örökölt hátrányos helyzetünket. Madarász László, a megyei tanács vb-einökhelyettese Aggódva, hittel. A minden reggeli újságolvasás érthetetlen, kusza, baljós eseményekkel hökkent, A történelemben járatlan tán felltacag rajtuk, ám a jövőért aggodalmaskodó — rég tapasztalt, jólismert szorongással töpreng: mivé idomítaná, mily alaktalan tömeggé, mily embertelen káossszá néhány tévelygő az eszmét, torz tükörben nézvén a Holnap csillagát, mely tiszta fénnyel mindnyájunk felett ég. Akad, ki néki tetszőn magyaráz, a másik unottan legyint. Mi tudjuk: korunk gonddal viselős, de aki biztos távlatba tekint, látva a gondosan kimért utat, — egész glóbuszunk rendjéért felelős! ... Nap mint nap milliárd szempár fürkész távoli híreket, keresi az értelem skáláján a megoldás hullámhosszát.., E tétova félhomályban egyedül biztos iránymutató: a kipróbált hit. s a pártos okosság. Jóba Tibor Weintrager Adolf: Tavaszváró. Jelölőgyűlésen Hatvani Dániel fordítása A résztvevők egy- más után emel­kedtek szólásra, s el­mondták véleményü­ket, a jelölttel kapcso­latos élményeiket. Míg őket hallgatom, régi emlékek merülnek fel bennem. 1945 októberét ir­tuk. Fűtetlen. kitört ablakú, hulló vakolatú tanteremben ültünk, s vártuk az első néprajzi előadás kezdetét. Csak pár napja értesültünk arról, hogy az elhunyt Viski Károly profesz- szorruik kinevezték az utódját. Sovány, szőke fiatalember lép be, s indul a katedra felé. Az idősebb" hallgatók felállnak. Biztos, va­lami tanársegéd — gondoljuk mi gólyák. Az ismeretlen beszélni kezd, kegyelettel emlé­kezik meg a néprajz- tudomány elhunyt há­rom kiválóságáról, Győrffy Istvánról. Solymossy Sándorról és Viski Károlyról. — Hisz ez Ortutay Gyula, az új profesz- szor! — villan belénk a felismerés. Hírből ismertük már. tudtuk, hogy könyvei jelentek meg, a Rádió elnöke és a politikai élet te­rén is tevékenykedik. Ezek alapján jóval idősebbnek képzeltük. Előadás után min­den hallgatójával kü- lön-külön elbeszélge­tett, a két fő kérdése: Mik a tervei, milyen körülmények között él? A következő héten a kihallgatások meg­ismétlődtek, de akkor már csomaggal a hó­nunk alatt és boríték- 1<al a kezünkben tá­voztunk. „Nekem ne köszönjön semmit, a borítékban van a cím, oda írjon levelet” — búcsúszavakkal tusz­kolta ki a megilletö- dött diákot. Egy sereg ismert közéleti sze­mély neve szerepelt a borítékokban. ftéhány hét múlva a Néprajzi In­tézet ablakait beüve­gezték. a falakat ki­festették, s tüzelő is került valahonnét.' A törzsgárda reggeltől estig ott tanyázott minden szabad idejé­ben. Csodálatos beren­dezésünk volt. Mindig az romlott el, aminek javításához éppen ér­tett valami megszorult hallgató. Hol egy asz­tali lámpát, hol egy zárat kellett megjaví­tani, s munkabérre mindig volt fedezet az intézet kasszájában. A Rádió elnöke többször utazott külföldre kü­lönféle tárgyalásokra, s onnét a néprajz pro­fesszora mindig egy- egy láda szakkönyvvel tért vissza az intézeti könyvtárba. A tanulás előfeltéte­leit az akkori viszo­nyokhoz mérten irigy­lésre méltó módon biz­tosította számunkra. Észrevette, ha valaki­nek gondok nyomták a léikét, ha a szokott­nál is soványabb volt. ..Öra után jöjjön be.” S a bemeneteleknek mindig volt eredmé­nye. (Csak azt „nem vette észre”, hogy egyik hallgatója a pro­fesszori szobában aludt, mert nem volt pénze lakásra. Két hó­nap múlva az illető keresethez jutott, s így elköltözött.)

Next

/
Thumbnails
Contents