Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-26 / 49. szám
1 oldal 1967. február 26 vasárnap Hűséggel a párt, a szocialista haza Meghalt Kocsis Pál szolgálatában A munkásőrség megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából tegnap ünnepséget tartottak Baján, a Zalka Máté önálló munkásőr zászlóaljnál. A Fegyveres Erők Klubjában megrendezett gyűlés elnökségében helyét foglalt többek között dr. Molnár Frigyes, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Budaházi Gusztáv, a munkásőrség országos parancsnokságának munkatársa, dr. Cserháti László, a munkásőrség megyei parancsnoka, Szabó Imre, a járási pártbizottság első titkára, dr. Gajdócsi István, a járási tanács vb-elnöke, Papp György, a városi pártbizottság titkára és Farkas László, a Bajai Városi Tanács V. B. elnöke. A gyűlést Tóth Albert zászlóalj parancsnok nyitotta meg, üdvözölte az elnökség tagjait, a mozgalom jelenlevő veteránjait, a különböző fegyveres alakulatok képviselőit és valamennyi munkásőrt, majd átadta a szót Szabó Imre elvtársnak, aki ünnepi beszédet tartóit. Elmondta többek között, hogy a zászlóalj soraiban számos olyan munkásőr van. aki tíz évvel ezelőtt elsőnek fogott fegyvert a munÜnnepség Baján, a Zalka Máté önálló munkásőr zászlóaljnál káshatalom védelmére, a párt és a kormány hívó szavára. A mai munkásőrök méltó utódjai az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság vörösgárdistáinak, a forradalom hős katonáinak — mondotta Szabó elvtárs, majd röviden ismertette az elmúlt tíz év eredményeit, s vázolta a munkásőrség előtt álló legfontosabb feladatokat. Végül tolmácsolta a járási pártbizottság dicséretét és elismerését. Felszólalt az ünnepi gyűlésen Molnár elvtárs is. Elöljáróban felolvasta a megyei pártbizottságnak a munkásőrökhöz írott levelét, majd meleg szavakkal beszélt arról a hivatásról, arról a pártmunkáról, amit a munkásőrök végeznek. Rövid felszólalását azzal fejezte be Molnár elvtárs, hogy erőt, egészséget és sok sikert kívánt a zászlóalj valamennyi tagjának a fegyveres szolgálatban és a termelő munkában egyaránt. Ezután a KISZ ifjúgárdistái köszöntötték a munkásőröket, s egy-egy vörös szekfűt nyújtottak át az alapitó tagoknak. A továbbiakban kitüntetések átadására került sor. Szolgálati érdemérmet 39 munkásőr kapott, akik 1957. márciusa óta szolgálnak a zászlóaljban. A kitüntetéseket dr. Cserháti László és Szabó Imre elrvtársak adták át. Sánta Ferenc rendőralezredes ezt követően a belügyminiszter által adományozott, a Közbiztonsági Érdemérem arany fokozatát nyújtotta át K. Tóth Ferencnek és Bobalt Imrének, az ezüst fokozatot pedig Bódi Mártonnak és Szilasi Antalnak, akik, mint munkásőrök sokat segítettek a rendőrségnek különböző feladatok elvégzésében. Végül felszólalások következtek. Ugyancsak tegnap tartott ünnepi gyűlést a dunavecsei munkásőr század, ahol részt vett többek között Erdősi József, a megyei pártbizottság titkára. Kiskőrösön — ahol ugyancsak tegnap tartottak ünnepi századülést — dr. Szalóky László rendőrezredes volt az ünnepi szónok. Ma délelőtt Kiskunfélegyházán tart jubileumi ünnepséget a munkásőrszázad. Borsos Györgynek, a KISZ megyei bizottsága titkárának részvételével. Az utolsó jubileumi munkásőr ünnepséget március 4-én rendezik meg Kalocsán. Itt Pozsgay Imre, a megyei pártbizottság osztályvezetője tart majd beszédet. Ezzel tulajdonképpen be is fejeződik megyénkben a munkásőrség megalakulásának tizedik évfordulója tiszteletére rendezett ünnepség- sorozat, amely egyben arra is jó alkalom volt, hogy képet adjon az eltelt idő alatt elért fejlődésről, a megtett útról. —1 —r. Szombaton délelőtt, rövid ideig tartó szenvedés után, nyolc- vannegyedik életévében elhunyt Kocsis Pál, Kecskemét, s a Duna—Tisza közi homok- vidék világhírű szólőnemesítő- je. Temetésére a kecskeméti köztemetőben kedden kerül sor. * * * Kocsis Pál több mint fél évszázados, soha nem lankadó munkássága során nagy elődje, mestere és tanítója, Mathiász János nyomdokain haladva fáradozott a homoki szőlőkuliúra Bírósági ítélet és előzménye Bal oldali képen: A munkásör- egység rádiósa parancsokat továbbít a gyakorlat során. Az alsó képen: Munkásörök harci gyakorlat közben. FIATAL LÁNY halad a vasúti sínek mellett. Egyszerre el- szörnyedve veszi észre, hogy valaki fekszik a vágányokon, talán már nem is él. Szorongva lépeget közelebb. S miután gázolásnak nem látja nyomát, egyre bátrabban közelít a síneken fekvőhöz. Megfordítja arccal fölfelé: — Hiszen ez Feri! — állapítja meg döbbenten. S mert észreveszi, hogy ittas, felrázza. A férfi nagysokára fel- tápászkodik, körülnéz, aztán fogja a kerékpárját és eltántorog. A lány egy darabig néz utána, majd ő is a dolgára siet. Garamhegyi Ferenc, 31 éves fiatalember, felsőszentiváni lakos öngyilkos akart lenni. Ittasan ráfeküdt a sínekre. Nem ez volt az első eset. hogy ilyen végletes lépésre szánta magát. Azt mindenki tudta róla a faluban, hogy rendezetlen az élete, iszik, otthona nincs és dolgozni sem jár. Pedig egészen másképpen indult az élete. Valahol azonban kisiklolt, s azóta nem bír saját erejéből a rendes útra térni, segítséget pedig úgyszólván senkitől sem kap. Mikor elvégezte az általános iskolát, tovább tanult. Apa nélkül nőtt fel. Később anyja ismét férjhez'ih'ent, s így ö lassan kiszorult az otthonából. Hozzájárult ehhez az is, hogy másodikos gimnazista korában súlyos betegségbe esett, sokáig kórházakban ápolták, s mikor felépült, az egyik lába rövidebb maradt. Bánatában inni kezdett. EKKOR MÉG lehetett volna segíteni rajta, életkedvet önteni bele, munkát, megértő emberi környezetet teremteni számára. Ez elsősorban az anya feladata lett volna. A szülők azonban a fiú italozására durvasággal, kiközösítéssel válaszoltak, s mikor napirenden voltak már közöttük a nézet- eltérések, elzavarták otthonról. Nem mentegetni akarjuk Garamhegyi Ferencet, hiszen felnőtt ember lévén, megállhatott volna a saját lábán; Ügy látszik azonban, ehhez gyenge volt az akarata. így aztán egyre lejjebb csúszott a lejtőn. A községben szolgálatot teljesítő rendőr a tárgyaláson ezt mondta róla: — Több bajom volt vele, mint a falu kétezer lakosával összesen... A KÖZVETLEN hozzátartozók nem törődtek vele. A szomszédok, ismerősök pedig? Elhangzott ilyen vallomás a tár- gyáláson — inkább elbújtak, ha közeledni látták a züllésnek indult embert. 1961 -ben ki akart szökni az országból, s ezért négyhónapi szabadságvesztésre ítélték. A múlt év végén már teljesen magára maradt. Kiköltözött a falu határába és egy kunyhóban, a földön aludt. Ebben az időben ismerkedett meg egy elvált asszonnyal, aki egy közeli tanyában lakott egyedül. Körülbelül másfél hónapig járt az asszonyhoz, ott töltötte minden idejét. A FIATALEMBER — akit amolyan közösségen kívüli va- 'akinek tekintettek — hálát és "'ere tetet érzett az asszony iránt, aki befogadta, szállást, és élelmet adott neki. Ssármazbatott-e valami jó abból, hogy a véletlen két ilyen embert sodort egymás mellé? Mint később kiderült, ez vezetett a tragédiához. Az asszony egy hónap után egyre gyakrabban hangoztatta, hogy terhes, de nem akarja megszülni > a gyereket. Pénzre van szüksége. Garamhegyi Ferenc ígérte, hogy szerez. Arra számított, kér az anyjától. Onnan. azonban az az üzenet jött, hogy látni sem akarják! Később az asszony már azt is a szemére vetette, hogy nem fizet a szállásért és a kosztért sem. Az indulatok a múlt év karácsonyán csaptak össze. A FÉRFI december 24-én este hat óra körül ment be a tanyába a szőlőben levő kunyhójából. Együtt megvacsoráztak, S az asszony hamarosan a régi kérdést emlegette: van-e pénz, mikor lesz? Pénz azonban nem volt. Mikor ezt kijelentette Garamhegyi, az ingerült asszony felkapta a kenyérvágó kést és nekirohant az ágyon ülő fiatalembernek. Az elhárította a támadást, a kés leesett az ágyra, s föjtogátni kezdték egymást.' Közben Garamhegyi felvette a kést és többször megszúrta a nőt;' Mikor 'az eszméletlen asz- szony a földre esett, a felbőszült ember hátulról nagy erővel markolatig döfte a hatalmas kést Sz. J-né nyakába. Aztán kivette a szekrényből az ott található 140 forintot, megpakolta magát élelemmel és sorsára hagyta már halott áldozatát. Az volt a szándéka, hogy önként jelentkezik a rendőrségen, de előbb még mulat egyet. Reggel két önkéntes rendőr fogta el. AZ ÜGYET Baján tárgyalta a megyei bíróság. Garamhegyi Ferencet emberölés bűntette miatt kilencévi szabadságvesztésre ítélték, négy évre eltiltották a közügyek gyakorlásától és kényszerelvonó kezelésre kötelezték. Az ítéletet az ügyész és a vádlott tudomásul vette, a védő azonban enyhítésért jelentett be fellebbezést. G. S; megújításán. Nevéhez több ezer szölőhibrid nemesítése, elszapo- ritása fűződik; katonatelepi szőlőskertje — Kecskemét határában — kutatók, növénynemesí- tők kedvelt találkozó helye volt. Törekvéseit siker koronázta, az általa nemesített csemegeszőlőfajták közül három — a Kocsi» Irma, az Irsay Olivér, a Gloria Hungáriáé — világszerte elterjedt, Üzbegisztántól Kaliforniáig. Ezenkívül mintegy kétszáz fajtáját, illetve fajtajelöltjét tartják számon. Az említett három szőlőfajtájáért hetvenötödik életévében elnyerte államunk Kossuth-díját. Ezt követően kapott elismerést az Attila nevű fajta, s jelenleg elismerésre vá.r a Munkácsy nevű zöldszilváni hibrid. Munkásságáért egyebek között a Munka Érdemérem arany fokozatával, s tavaly az Entz Ferenc-díjjal is kitüntették. A kecskeméti iparoscsaládból származó, önerejéből tanuló szőlőnemesítő küzdelmes, ám eredményekben nagyon is gazdag élete, végére most pontot tett a halál. De felejthetetlen munlcás- ságát folytatják a körülötte, környezetében nevelkedett fiatalabb munkatársai, hogy beváltsák azt az elhatározást, a homoki szőlőtermesztés világszínvonalra emelését, amire Kocsis Pál az életét tette fel. s amelynek érdekében még élete utolsó napjaiban.. is dolgozott. Új filmek terve a megyei stúdióban Dús programja lesz az idén a Bács-Kiskun megyei Filmstúdiónak. Az eddigiekhez hasonlóan ismét négy híradót készítenék a stúdió munkatársai a megy®; életének tegfohtosajj^ eseményeiről, 'temenétt Ózonban számos új megbízást. kell..teljesíteniük és igényes--inüvésád feladatokat megoldaniuk. Az új megbízatások között bizonyára érdeklődést fog kelteni két híradó a megye fejlődő sportmozgalmáról. Szép feladat lesz egy ünnepi kisfilm a N,agy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára. amelyben a megyéből származó internacionalistáknak állítanak emléket, ligeti Károlynak és azoknak, akik részt vettek a szov'iethatalom kivívásában, valamint a hazánkat felszabadító, s megvénkben járt szovjet harcosoknak. Igen érdekes vállalkozás lesz egy színes film elkészítése a homoki kultúráról. Ehhez az irodalmi alapanyagot Hatvani Dániel Homok című költeménye adja. A megyei tanács megbízásából még az idén megkezdik a stúdió munkatársai a Kecskemét 600 éves fennállására készítendő film forgatását is. Szabó Pál: VII. Az utcaajtótól a házig téglajárda volt lerakva, s a járda mellett kelet felől egy sor szőlőlugas. Mathiász Jánosné, és Szőlőskertek királynője. A harmincas évek közepén telepítettem én ezt, saját erővel forgattam meg neki nyolcvan centire a földet, pompás, szép lugas. Sehol nem láttam hasonlót Bihar megyében! De ez nemcsak a lugast s termést jelentette, hanem azt is, hogy végképpen megszüntettem a régi, sivatagos udvart, szőlőt, almát, virágot, s zöldségféléket termett. Meg aztán ribizlit, egrest, földiepret. De itt megint meg kell állani egy pillanatra' Az Alföldön, de leginkább mégis a Tiszántúlon, a nagy, sivatagra emlékeztető és ízlel ítő kopasz udvarok voltak széltére. Akkor is, ha módos volt a porta gazdája, akkor is, ha szegény. Ha módos volt, valóban szüksége volt rá, nemcsak a takarmány és szalmakazlak miatt, hanem á nyári nyomtatás miatt. Az udvarra hordták be a búzát, itt csinálták neki az ágyast, ha aztán készen voltak a nyomtátással, és minden termény betakarításával, az udvar nagyobb része puszta volt megint, legfeljebb egy, vagy két eperfa bóbiskolt az eresz előtt, s a kerítés mellett akácfák voltak, főként a szomszédék felől, t
