Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-26 / 49. szám
1967. február ?6, vasárnap 5. oldal Harminc év múltán Erdei Ferenc Futóhomok című könyvében olvasom: „Ha a kecskeméti homok »arany«, úgy a kiskunsági csak »réz«, zordabb, soványabb és szikesebb. Ez az ősi homokszigete a két folyó közének, s innen szabadult fel és terjedt el később a Tisza felé is. Ez a homok keményebb ellenfele a termelőmunkának, mint a könnyű kecskeméti. A segítség azonban itt is ugyanaz: szőlő, gyümölcs, »kác és nyárfa.” Ezt írja a nagy falukutató 1937-ben, tehát pontosan harminc évvel ezelőtt a kiskunhalasi homokvidékről. Talán még egy idézetet érdemes megemlíteni e könyvből. „Furcsa hadszíntér képét nyújtja a Kiskunság mezőgazdasága: kietlen pusztaság az egyik, oldalon, elszánt hódító törekvések a másik oldalon. Igen sok ponton nagyszerű előretörést tett a kultúrmunka, de ezek a hódítások csak egy-egy sziget a tengerben, nincs folytatásuk, összeköttetésük, külön- külön harci virtus teremtette meg őket. Nincs átfogó haditerv, nincs egységesen irányító szellem és szervezet, ezek híján pedig sokáig tenyészik még a »bús árvalányhaj a királydiny- nyés homokban«.” Igazgató a traktoron Most 1967-ben már van átfogó haditerv, egységes irányító szellem. Itt vagyunk Balotaszál- láson és csodáljuk az ember alkotókészségét. Ezer holdon teBalotaszálláson volt. Emlékszem rá, egyszer ma- nak. A gépműhelyben és a gé- gam ültem az egyikre, mert péknél dolgozók 8 forint körüli nem volt munkaerő. És most. órabért kaptak. Megtalálják szá- Emgedje meg, hogy elmondjak mításukat az itteniek és nem egy példát. Tavaly ősszel szü- véletlen, hogy annyi a fiatal a$> & ír * , ' - * -t A kis „krokodil“ vevőt keres A krokodil típusú emelők családjába sorolható az a praktikus szerszám is, amit a Bajai Vas- és Fémipari Ktsz készített, csak lényegesen kisebb, mint a forgalomban levő testvérei. Súlya 30 kilogramm, teherbírása másfél tonna. Pneumatikus rendszerrel működik, segítségével 40 centiméter magasra lehet felemelni a gépkocsit. Tulajdonságai tehát elismerést érdemelnek. Illetve csak érdemelnének ... A bajaiak kis „krokodilja” iránt ugyanis igen csekély érdeklődés mutatkozott eddig, bár a ktsz mindent megtett, hogy az illetékesek megismerjék az új gyártmányt. Ügy tűnik, a kereskedelem óvatossága ez esetben nem egészen indokolt. Az emelő első példánya a ktsz autójavító részlegében kitűnően működik már hosszabb ideje és nem hoznának szégyent a bajai mesterekre a sorozatban gyártott darabok sem. A szövetkezet elnöke így panaszkodott a minap: — A kereskedelem arról beszél, hogy igényli az újat. Az emelők iránti közöny nem ezt bizonyítja. Jó lenne, ha a keserű szavak nem maradnának cáfolat nélkül. És nem csupán * ktsz-nek lenne jó, hanem mindazoknak, akik szívesebben használnák a könnyű, ügyes kis szerszámot, mint a csak» nem négyszer nagyobb súlyú régit. B. D. Hatósági fuvarozás? Előrehaladt a gépesítés. A vállalkozásnak 60 erőgépe van. A gépparkhoz korszerű műhely szükséges. Sok fáradsággal ezt is létrehozták. Képünkön az elektromos próbapadoti dolgozik Varga Szilveszter, míg társa. Pécsi Géza az adagoló beállítását végzi. réti mulatságot rendezlek a és az sem, hogy huszonnégyen fiatalok itt a pusztában, a ho- vesznek részt a szakmunkáskép- mokvilág kellős közepén. Sá- zésben. tizennyolcán járnak tort vertek, lacipecsenye illato- technikumba, maga az igazgató a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolát végzi. A hideg februári szél pirosra csípte az arcunkat. Azt kérdezem Baksa Lászlótól: — Sze- ret-e itt lenni? — Furcsa kérdés — neveti el magát — Én a homokban nagy fantáziát találok. Itt lehet igazán alkotni, megváltoztatni a környezetet. Homokbucka, ki- rálydinnye... és most helyette az ember csodálatos szőlő- és gyümölcskerteket varázsol, erdőt telepít, megváltoztatja a tájat, és vele együtt az ember is változik... Van ennél izgalmasabb feladat? ' Kereskedő Sándor Tételezzük fel: a munkaidő letelte után gyalog akarok hazamenni, mert éppen kedvem szottyan egy kiadós sétára. Am alighogy kilépek munkahelyem kapuján, máris fékez mellettem valami autóbusz, leugrik a vezető és a kalauz, s erőszakkal feltuszkolnak a járműre, mivel ők ragaszkodnak a hazaszállításomhoz, természetesen a menetdíj fejében. Szerencsére a valóságban nem Tordul elő ez az abszurd, Franz Kafka regényébe illő lidérenyomá- sos látomás. De kérem az olvasót, ezt ne vegye megnyugtatásként. . . Mert, hasonló eset igen is előfordult a napokban Méghozzá Baján, a TÜZÉP-telepen. Történt, hogy a csátaljai Üj Tavasz Tsz megvásárolt 300 köbméter dunai kavicsot, az idei saját építkezései céljára. Kifizették az árát, s másnap már ment is érte a gazdaság tehergépkocsija, hogy hazaszállítsa. Igen ám, de már ott voltak az AKÖV-kirendeltség emberei, akik kerekperec kijelentették, hogy márpedig a szállítás az ő feladatuk. Kivételesen megengedték, — micsoda „rugalmasság”! — hogy a tsz rakodói megrakhassák kocsijukat, még se furikázzanak vissza potyára. De szigorúan hozzátették, hogy többször ne is jöjjenek, majd ők elviszik a kavicsot. Szommer János, a tsz elnöke, megtudván az esetet, csóválta ugyancsak a fejét, aztán előkereste az FM és a KPM tavaly kiadott közös rendelkezését, amely kifejezetten megengedi a közös gazdaságoknak, hogy saját céljaikra bármit szállíthatnak. A megfelelő paragrafusokat lemásoltatta, s másnap csatoltatta a Bajára induló teherkocsi menetleveléhez. — Mindhiába, . . Ezúttal már a kocsit sem engedték megpakolni, szerencsére azért akadt egyéb szál- lítanivaló is visszafelé. A következő nap maga az elnök nient Bajára, zsebében a rendelet nyomtatott szövegével. De ez sera használt. Mártonhegyi Ferenc, az AKÖV-kirendeltség osztályvezetője hivatkozott a Központi Szállítási Tanács hat évvel ezelőtti!) kelt állásfoglalására, amely úgy mond különleges jogkört biztosít az autóközlekedési vállalat részére a dunai kavics szállítását illetően. Hogy azóta újabb rendelkezés született? Az rájuk nhm vonatkozik — mondotta. A rendelet, amelyik félig a RPM-é, az AKÖV felettes hatóságáé! Végül is Szommer János csak a negyedik napon és csak Kecskeméten tudta elintézni, hogy a tsz a saját kavicsát a saját telepére kiszállíthassa — a saját jármüvével. Az AKÖV központja géptávírón küldte meg Bajára az utasítást . . . Igen, kérem, tíz hónappal az új gazdasági mechanizmusra való áttérés előtt ennyi utánjárás szükséges, hogy egy tsz érvényt szerezzen egy fuvarozással foglalkozó vállalattal szembeni egyenjogúságának. Ügy véljük, senki számára sem üdvös dolog az, hogy az autóközlekedési vállalat felelős beosztású emberei hatóságosdit játszanak. S ezt nem menti az az érv sem, hogy pillanatnyilag az AKÖV iár- művei nincsenek jól kihasználva. Az Ő gondjuk, hogy megfelelő foglalkoztatásra tegyenek szert. De ne a hatósági jogkör minden alapot nélkülöző kreálásával! Hatvani Dániel A határban már országosan folyik a nttmka. Rt a markológép dolgozik. A talajerő-utánpótlás érdekében teherautókkal 400 vagon tőzeg es fekáltrágyát hordtak szét az új telepítésű szőlő és gyümölcsösben. remtettek korszerű szőlőt és gyümölcsöst. Megvan az egységes szervezet, neve: Balotaszál- lási Termelőszövetkezetek Szőlő-, Gyümölcstermelő és Értékesítő önálló Közös Vállalkozása. Baksa László igazgatóval járjuk a szép ültetvényeket, amelyekben ilyenkor február utolsó napjaiban is élénk munka folyik. Befejezés előtt az előmet- szés, szorgos kezek készítik a támrendszert, szórják a talajerőpótlót. — Van elég munkaerő? — Most már igen — válaszolja a fiatal, lelkes igazgató —, és ami a fő, a dolgozóknak nagyobb része nem éri el a harminc esztendőt, ötven éven felüliek pedig alig két százalékot tesznek ki. Törekszünk a folyamatos foglalkoztatásra. Talán elég bizonyíték arra, hogy januárban negyed millió forint munkabért fizettünk ki. A fiatal nemzedék tehát megbirkózik a homokkal. Nemcsak szőlőt, hanem több száz holdon erdőt is telepítettek és a távlati tervek szerint legalább kétezer holdon lesz új erdő. Jelmezek Szegedről — Szinte magam sem hiszem el — meséli Baksa László —, hogy amikor négy évvel ezelőtt kezdtük- csak két traktorunk zott. Voltunk vagy háromszázan. A feleségemmel a sarokba húzódtunk és meghatottan figyeltük a fiatalok szórakozását. A mulatsághoz szükséges jelmezeket Szegedről hoztuk. Egyébként a Szegedi Nemzeti Színházba harminc bérletünk van. Aki ismeri e vidék régi nyomorúságát, nehezen hiszi él mindezt, pedig igaz. Tiszteletet érdemelnek Baksa László, Kürti Péter fakertész, Dabradi István főmérnök és a többiek. Ök az irányítói, fáradhatatlan munkásai ennek a közösségnek. Tavaly mar egy vagon kajszit, 8 vagon körtét és egy vagon szőlőt adott a vállalkozás a népgazdaságnak. Ember és táj Az Igazgató néhány számot ismertet: — Addig míg a termelőszövetkezetek külön kezelték az erőgépeiket, 80—130 forint volt egy normálhold önköltsége. Mi vállaltuk, hogy 60 forint alá szorítjuk a költséget, különben nem kifizető az erőgép munkája. Sikerült. Az önköltség 50 ezer normálhold átlagában 58,83 forint. Kiszámítottuk, hogy ez egymillió forint megtakarítást jelent. a közös gazdaságoknak. Tavaly 200 ezer óráért 1300 00o forint munkabért fizettek ki a szőlőben dolgozókOázis a gyárudvaron Az ötvenes években az üzemek falát szinte elárasztotta a dekoráció. Egyesek úgy vélték, hogy minél több a nagybetűs jelszó, plakát, zászló, annál jobban megy a termelés. Ebből a túlzásból Is kigyógyultunk azóta. De jómagam azt már nem tartom túlzásnak. ha szépen gondozott virágos kerten át vezet az út a műhelyig, sőt azt sem, ha néhány cserép virággal találkozom még bent a műhelyben is. Lehet. hogy sokan nem értenek egyet velem, mondván: az üzembe dolgozni jár az ember. nem gyönyörködni. Nincs igazuk. Mostanában egyre több szó esik’ ;> munkalélektan- ről, a környeze* színeinek és a termelékenység összefüggéseiről, kísérletek bizonyítják, hogy a fal kellemes színének és néhány cserép virágnak is — az arra alkalmas helyen — szerepe lehet abban, milyen kedvvel végzi a munkáját az ember. De van egy másik oldala is a dolognak: ha csinos kis kertek díszítik az üzemet, tisztaság, rend uralkodik a műhelyekben, bizonyosak lehetünk Tudományos abban, hogy munkájukat, vállalatukat és munkatársaikat becsülő dolgozókkal találkozunk. Csak azt szépíti az ember, amit szeret, amit magáénak érez. Mielőtt túlokoskodnám a témát, gyorsan elmondom, hogy egy kis üvegház lódította meg a fantáziámat. Az OVF Vízgépészeti Vállalat lajosmizsei gyáregységének a munkásai csinálták maguknak, az üzem udvarán. Palántákat nevelnek, kaktuszt, pálmát teleltetnek az üvegtető alatt. Tavasszal nagyrészt kiültetik majd az üzem udvarára. Oláh Péter, a fiatal kertész — képünkön csíkos ingben — eb mondta, hogy van önkéntes segítője éppen elég. Ebédszünetben, vagy munkaidő után, néha alig férnek az üvegház szűk utain a látogatók, Rácz Ferenchez éis Sutús Józsefhez hasonlóan, sokan töd - f enek itt égy negyedórát. Nézelődnek, vagy el bíbelődnek egy kicsit az apró palántákkal. Azt vallják, hogy pihentető oázis ez az üvegház a nehéz vasmunka után. Befceti Dezső
