Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-22 / 45. szám
%. oldal 1961. február 22, merd a Hangzavar. Adenauer „nuk- leáris halálos ítéletről” beszél, Strauss, Barzel és Kiesinger a békés atomkutatás elleni merényletről szónokol — mindenki mást-mást mond Bonnban, mégis közös a törekvésük, hogy ne jöjjön létre atomsorompó. Adenauer és Strauss elég hírhedt ahhoz, hogy hangosan tiltakozzék egy szerződés ellen, mely megfoszthatja Bonnit a nukleáris hatalomtól, Kiesinger kancellár azonban nem tartja ildomosnak a kerek-perec beszédet, ezért csak a „tudományt” félti. A szociáldemokrata párt is ezt a taktikát támogatja, mert azt mondja, nem keli] olyan hangosan tiltakozni, még elszigetelődik az NSZK az ellenzék szerepében. Kiesinger hatalmas erőfeszítést igénylő szerepre szánta el magát: megígérte, hogy a többi nem nukleáris hatalommal együtt mindent megtesz, hogy a szerződés ne akadályozza a békés atomkutatást. Ebben nem fog elfáradni. Ki hinné? A New York Times szerkesztőségi cikket közölt tegnap két fő korifeus, Rusk külügyminiszter és McNamara hadügyminiszter „ellentétéről”. Megállapítják, hogy „McNamara vietnami politikánk egyik változatát képviseli, Rusk pedig a másik verziót”. Még jó hogy mondják. Eddig ugyanis azt hittük — nyilatkozataik és tetteik alapján —, hogy egy háború közös papjai ők ketten. Kár. Portugáliát 298 millió dollárral károsították meg a Rhodesia-ellenes szankciók, ezért valamilyen Kioldozást kér a Biztonsági Tanácstól. Salaza- rék azt hiszik, kizárólag terrorral és az általuk istápolt afrikai fajüldöző gyakorlattal lehet manapság érvényesülni. Nem akarnak több kárt. Ezért amikor Kinshasaban 10 középes kelet-afrikai ország képviselője tanácskozott a biztonság problémájáról — véres határsértést követtek dl az egyik határ-menti faluban. Salazar banditái 75 kongóit hurcoltak Angolába — nyilván kárellenes túszként. Ülésszak a Nemzetek Palotájában Legfőbb napirend: az atomsorompó-szerződés kidolgozása GENF (MTI) Kedden délután Genfben megkezdődött az ENSZ tizennyolchatalmi leszerelési bizottságának idei ülésszaka. A tanácskozást az elnöklő Khalaf nagykövet, az EAK küldöttségének vezetője nyitotta meg. A. A. Rosesia, * szovjet küldöttség vezetője rámutatott, hogy az EgyesUlt Államok vietnami agressziója nehezíti a bizottság munkáját. Roscsin elmondotta, hogy szovjet és nyugati államférfiak között — beleértve a leszerelési bizottság munkájában részt vevő Angliát, Olaszországot és Kanadát — a legutóbbi ülésszak óta eszmecsere folyik. „A tárgyalások megerősítették, hogy ezek az országok érdeklődnek a fegyverkezés korlátozása és a leszerelési intézkedések iránt”. Lehemost bizonyos országokban — J különösen az NSZK-ban politikusok és a sajtó az atomso- rompó-egyezmény ellen foglalnak állást. Ezek a nyilatkozatok azt célozzák, hogy megakadályozzák a szerződés létrejöttét, s ellenkeznek az ENSZ közgyűlésének ajánlásaival. Lord Chalfont, Nagy-Britan- ni küldötte rövid felszólalását lényegében válaszul szánta a szovjet küldöttnek. Védelmébe vette az NSZK kormányát. Johnson amerikai elnök az értekezlethez intézett üzenetében hangoztatja: őszintén reméli, hogy rövidesen a bizottság elé lehet majd terjeszteni az atomfegyverek elterjedését eltiltó szerződés tervezetét. Foster, az amerikai küldöttség vezetője felszólalásában rámutatott, hogy az atomsoromtetlen nem felfigyelni rá, hogy pó-egyezmény előkészítése a biA Hallstein-doktrina akadály az együttműködésben Ceausescu nemzetközi kérdésekről BUKAREST (MTI) Ceausescu hétfőn felszólalt Bukarestben a román diákszövetség hatodik konferenciáján. Beszédében, amelynek legnagyobb részét nemzetközi kérdéseknek szentelte, az RKP főtitkára a többi között kijelentette: — Románia külpolitikájának középpontjában az összes szocialista országgal való barátság, testvéri szövetség és sokoldalú együttműködés áll. Az RKP főtitkára ezután a Varsói Szerződés tagállamai tavalyi bukaresti nyilatkozatának jelentőségét méltatta. Hangsúlyozta, hogy a nemzetközi helyzet alakulása igazolta a nyilaid kozatban kimondott elvek helyességét és életrevalóságát, majd így folytatta: persze, a reakciós imperialista körök, s elsősorban az amerikai imperializmus, de ideértve a Német Szövetségi Köztársaság neonáci és revansista köreit is, pozícióik fenntartására törekedve szembehelyezkednek az enyhülés folyamatával, A német kérdésről szólva Ceausescu a többi között ezeket mondotta: a HallsteLn-doktrina szerzőinek az az igénye, hogy az egész német nép nevében beszéljenek, mesterséges akadályt állít az elé, hogy az európai és a nem európai állaAmerikai követelések a háború befejezésére HANOI A VDK területe fölött az ország légelháritó egységei által lelőtt amerikai repülőgépek száma napról napra emelkedik Hétfőn a VNA jelentése szerint lelőtték az 1 696. amerikai repülőgépet. A Pentagon-azonban — mutat rá a VNA — minden módon arra törekszik, hogy kisebbítse veszteségeit és kijelenti, hogy Észak-Vietnam felett mindössze 486 repülőgépet és négy helikoptert lőttek le. Hogy milyen távol állnak ezek az adatok a valóságtól, erről tanúskodnak neves amerikai katonai szakértők nyilatkozatai, valamint az amerikai sajtó is. így például a UPI hírügynökség február 6-i jelentése 1800 lelőtt gépről tesz említést, NEW YORK Véget ért a vietnami kérdéssel foglalkozó első országos diákkonferencia Az értekezlet küldöttei szótöbbséggel határozatot fogadtak el, amely felszólítja az Egyesült Államok kormányát, hogy szüntesse be a VDK bombázását, vonja ki fegyveres erőit Dél-Víetnamból és a DNFF-t ismerje el a béke- tárgyalások teljes jogú résztvevőjének. A határozat hangoztatja, hogy az „egész világ megbélyegezte az Egyesült Államokait, mint agresszort.” WASHINGTON Henry Steete Commager neves amerikai történész hétfőn az amerikai szenátus külügyi gizottsága ülésén kijelentette, hogy Dél-Vietnamban az Egyesült Államok kormánya beavatkozik egy másik állam belügyei- be, amikor csapatokat és katonai felszereléseket irányít oda- Commager határozottan követelte a VDK területe ellen intézett bombatámadások feltétel nélküli beszüntetését. A világ országainak többsége — jelentette ki a professzor — az Egyesült Államokat „a forradalmi változások fő ellenségének” tekinti. — Hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok semmibe veszi a vi lagközvéleményh mok mindkét német állammal együttműködjenek. Ez a politika az idő múlásával mindjobban hitelét vesztette a nemzetközi közvélemény szemében, bebizonyította anakronizmusát és mélységesen irreális jellegét, s azt, hogy ellentétes a mai nemzetközi élet követelményeivel és kísérleteivel. Románia a szoros testvéri együttműködés kapcsolatait tartja fenn az NDK-val — az első német szocialista állammal —. amely iránt dolgozóink mindig, létrejöttének első napjától fogva- internacionalista szolidaritással viseltetnek. Beszéde befejező részében Ceausescu erélyesen mejybé!végezte az Egyesült Államok vietnami politikáját. En« Űj székházba költözött a Scotland Yard. A detektívregények- ből immár legendás hírűvé vált vöröstéglás Temze-parti épületből az angol rendőrség központja új, 21 emeletes. korszerű épületbe költözött át. A költözés során 1 800 000 ujjlenyomatot, a bűnözőkről készült fényképek millióit, valamint hárommillió bűnöző vagy gyanúsított „priuszát” tartalmazó iratokat szállítottak át az új székházba, ahol a legmodernebb elektronikus számítógépek és mágneses tárolóberendezések segítik a detektívek munkáját a bűnözők felderítésében. • Az Amerikai Államok Szervezete Buenos Airesben folyó külügyminiszteri értekezletének résztvevői bejelentették, hogy az amerikaközi csúcsértekezletet az Uruguay-i Punta del Estében tartják meg. Napirendjének öt pontja: Latin-Amerika gazdasági Integrációja és ipari fejlesztése; az egymás közti kereskedelem, a nevelésügy, a műszaki fejlesztés és a tudományok fejlesztésének problémái, az egészségvédelem fejlesztése. • Az Illinois állambeli Peoriá- ban megkezdődött Richard Speck 25 éves volt tengerész, a chicagói szörny pere. Speck a múlt év július 14-én bestiális kegyetlenséggel megölt nyolc ápolónőt. William Martin ál- lamügyósz még a tárgyalás megnyitása előtt közölte az újságírókkal, hogy a terhelő bizonyítékok alapján halálbüntetést kér a vádlottra a különleges kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságsorozat miatt, (MTI) zottság legsürgőseibb feladata. Wilson brit miniszterelnök az értekezlethez intézett üzenetében annak a nézetének adott kifejezést, hogy a bizottság munkája a két legfontosabb területen eredményes lehet: az atomfegyver-kísérletek teljes eltiltásában, s az általános leszerelésben, különös tekintettel az atomfegyverekre. A leszerelési bizottság következő ülését csütörtökön tartja. Genfi politikai megfigyelők a következetes szovjet reálpolitika igen fontos megnyilvánulásának tartják, hogy a Szovjetunió, a Moszkva és Washington közötti feszült viszony ellenére, fáradhatatlanul törekszik a nemzetközi biztonság új garanciáinak megteremtésére. De Gaulle—Szikimül megbeszélés Vietnamról De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök kedden megbeszélést folytatott Norodom Szihanuk kambodzsai államfővel. A két államfő négyszemközti megbeszéléseiről értesülések nem szivárogtak ki, a megfigyelők azonban biztosra veszik, hogy a központi kérdés a vietnami helyzet volt. A megbeszélést követően de Gaulle ebédet adott Szihanuk tiszteletére. Po- hárköszöntőjében kijelentette, hogy a vietnami háború oka a külföldi beavatkozás, és vége is csak beavatkozás befejeztével lasz. Síkraszállt amellett, hogy a vietnami helyzetben érdekeltek szavatolják a vietnami nép önrendelkezési jogát Mongólia visszautasítja a kínai provokációkat ULAN BATOR. (TASZSE) Az Unen, a Mongol Népi Forradalmi Párt lapja hétfői számában a mongol külügyminisztérium szóvivőjének nyilatkozatát közölte azzal összefüggésben, hogy az utóbbi időben fokozódtak a kínai fél támadásai a Mongol Népköztársaság ellen. A nyilatkozat rámutat, hogy a Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának hivatalos személyiségei, félremagyarázva a mongol közvélemény jogos felháborodását, hogy az Ülan-Ba- tori kínai nagykövetség előtt rágalmazó anyagokat és fényképeket tettek ki, újabb támadást és rágalomhadjáratot indítottak a mongol párt, a mongol kormány és nép ellen. A kínai külügyminisztérium munkatársai úgy látszik igazolni akarják Ulan-Bator-i nagykövetségük provokációit, s ennek érdekében durva szitkok és támadások, fenyegetőzések özönével árasztják el a Mongol Népköztársaság kormányét és népét. A nyilatkozat arra figyelmeztet, hogy a Kínában uralkodó csoport semmiféle provokációval nem ingathatja meg a mongol párt, a mongol kormány és a nép egységét és összeforrott- ságát, gom a mongol és a szovjet nép testvéri barátságát és szoros együttműködését. Londoni diplomácia AZ UTÖBBI hetekben az angol kormány nagyszabásúnak szánt diplomáciai körutat hajtott végre: felkereste a Közös Piac tagállamainak kormány- férfiaií, hogy előkészítse, kedvezővé tegye a talaj tNagy-Bri- tannia tagfelvételi kérelméhez. Eddig Wilson miniszterelnök, külügyminisztere társaságában járt Rómában, Párizsban, Brüsz- szelben és Bonnban, vagyis a körút befejező állomásai még hátra vannak. Pontosabban, annyira háttérbe szorultak, hogy az sem lenne csoda, ha nem kerülne pont az i-re, befejezetlen maradna az akció. Mert igaz ugyan, hogy a felkeresett fővárosokban a tárgyalópartnerek látszatra megadták a módját az angol vendégek fogadásának. A külcsínre nem is lehetett panaszuk a látogatóknak. Hanem érdemi eredményekről nem beszél senki. A közös piaciak de Gaulle véleményének támogatására hajlandóak, vagyis az angol font és az angol politika bizonyos gyengéi nem teszik kívánatossá előttük a jelentkezést. Legfurcsább módon mégis Bonn intézte el londoni vendégeit. A Közös Piac ügyében adott hűvös választ megtetézte egy másik hűvös lépéssel. A napokban jelentették be, hogy visz- szavonják az Erhard-kormány ígéretét, Kiesdngené'k nem járulnak hozzá a rajnai brit csapatok fenntartási költségeihez. NEM CSODA, hogy Wilsonók „rosszhiszemű lépésnek” könyvelték el az újabb kudarcot Bonn részéről, és az angol sajtó egyenesen valamiféle Kiesinger—de Gaulle paktumra gondol, amely London tervei ellen Irányul. A barátságtalan lépés komoly anyagi terheket ró a Wilson-kormányra, hiszen a rajnai brit haderő évi kétszázmillió fomíba kerftl, s a brit kassza am úgysem fenékig érték. Hírek szerint máris készítik a csapatok hazaszállításának terveit, hogy az anyagi terheket csökkentsék. Emlékeztetni kell itt arra, hogy amikor a bérbefagyaszitás • kérdése még javaslatként állt az angolok előtt, a takarékosság egyik járható útjának nevezték a rajnai és általában a külföldön állomásozó csapatok csökkentését. A határozat mégis inkább a bórbefagyasztás útját választotta megoldásként. Most a körülmények kényszerítik Londont, s ez így kevesebb hasznot hajt az államháztartás és Nagy-Britannia nemzetközi tekintélye számára. A bonni ridegség hátterében pedig okként ugyancsak a kanyargós londoni diplomácia húzódik meg. A két német állam kérdésében, az Odera-Neisse határ, az atomsorompó kérdésében mást mond Brown külügyminiszter, ha Bonnban beszél róla, és mást, ha Londonban, amikor Koszigin szovjet miniszterelnök társaságában vetődik fel a téma. LONDON most ismét vendéget fogad, Rapaeki lengyel külügyminisztert. Előzetes jelentések szerint feltétlenül napirendre kerül a német kérdés és az európai határokról vallott brit felfogás tisztázása, mert ezek a lengyel nép — akár egész Európa és a világ békéje szempontjából sarkalatos nemzetközi, külpolitikai kérdések. Kényelmetlen helyzetéből vajon milyen végleges álláspontra szánja el magát a kanyargós londoni diplomácia? Wilson kormányának a fontos kérdésekre méltó választ kell adnia, mert másképp csak saját helyzetét nehezíti. Vagyis, hogy saját érdeke a következetes, haladó brit külpolitika kialakítása a kanyargós utak kontatása helyett. B, K,