Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-22 / 45. szám

%. oldal 1961. február 22, merd a Hangzavar. Adenauer „nuk- leáris halálos ítéletről” beszél, Strauss, Barzel és Kiesinger a békés atomkutatás elleni me­rényletről szónokol — minden­ki mást-mást mond Bonnban, mégis közös a törekvésük, hogy ne jöjjön létre atomsorompó. Adenauer és Strauss elég hír­hedt ahhoz, hogy hangosan til­takozzék egy szerződés ellen, mely megfoszthatja Bonnit a nukleáris hatalomtól, Kiesinger kancellár azonban nem tartja ildomosnak a kerek-perec be­szédet, ezért csak a „tudo­mányt” félti. A szociáldemok­rata párt is ezt a taktikát tá­mogatja, mert azt mondja, nem keli] olyan hangosan tiltakozni, még elszigetelődik az NSZK az ellenzék szerepében. Kiesinger hatalmas erőfeszítést igénylő szerepre szánta el magát: meg­ígérte, hogy a többi nem nuk­leáris hatalommal együtt min­dent megtesz, hogy a szerződés ne akadályozza a békés atom­kutatást. Ebben nem fog elfá­radni. Ki hinné? A New York Times szerkesztőségi cikket kö­zölt tegnap két fő korifeus, Rusk külügyminiszter és McNa­mara hadügyminiszter „ellenté­téről”. Megállapítják, hogy „McNamara vietnami politi­kánk egyik változatát képvise­li, Rusk pedig a másik verziót”. Még jó hogy mondják. Eddig ugyanis azt hittük — nyilatko­zataik és tetteik alapján —, hogy egy háború közös papjai ők ketten. Kár. Portugáliát 298 millió dollárral károsították meg a Rhodesia-ellenes szankciók, ezért valamilyen Kioldozást kér a Biztonsági Tanácstól. Salaza- rék azt hiszik, kizárólag ter­rorral és az általuk istápolt af­rikai fajüldöző gyakorlattal le­het manapság érvényesülni. Nem akarnak több kárt. Ezért amikor Kinshasaban 10 közép­es kelet-afrikai ország képvi­selője tanácskozott a biztonság problémájáról — véres határ­sértést követtek dl az egyik ha­tár-menti faluban. Salazar ban­ditái 75 kongóit hurcoltak An­golába — nyilván kárellenes túszként. Ülésszak a Nemzetek Palotájában Legfőbb napirend: az atomsorompó-szerződés kidolgozása GENF (MTI) Kedden délután Genfben meg­kezdődött az ENSZ tizennyolc­hatalmi leszerelési bizottságá­nak idei ülésszaka. A tanácsko­zást az elnöklő Khalaf nagykö­vet, az EAK küldöttségének ve­zetője nyitotta meg. A. A. Rosesia, * szovjet kül­döttség vezetője rámutatott, hogy az EgyesUlt Államok viet­nami agressziója nehezíti a bi­zottság munkáját. Roscsin elmondotta, hogy szov­jet és nyugati államférfiak kö­zött — beleértve a leszerelési bizottság munkájában részt vevő Angliát, Olaszországot és Kana­dát — a legutóbbi ülésszak óta eszmecsere folyik. „A tárgyalá­sok megerősítették, hogy ezek az országok érdeklődnek a fegyver­kezés korlátozása és a leszere­lési intézkedések iránt”. Lehe­most bizonyos országokban — J különösen az NSZK-ban poli­tikusok és a sajtó az atomso- rompó-egyezmény ellen foglal­nak állást. Ezek a nyilatkozatok azt célozzák, hogy megakadá­lyozzák a szerződés létrejöttét, s ellenkeznek az ENSZ közgyű­lésének ajánlásaival. Lord Chalfont, Nagy-Britan- ni küldötte rövid felszólalását lényegében válaszul szánta a szovjet küldöttnek. Védelmébe vette az NSZK kormányát. Johnson amerikai elnök az értekezlethez intézett üzeneté­ben hangoztatja: őszintén re­méli, hogy rövidesen a bizott­ság elé lehet majd terjeszteni az atomfegyverek elterjedését eltiltó szerződés tervezetét. Foster, az amerikai küldött­ség vezetője felszólalásában rá­mutatott, hogy az atomsorom­tetlen nem felfigyelni rá, hogy pó-egyezmény előkészítése a bi­A Hallstein-doktrina akadály az együttműködésben Ceausescu nemzetközi kérdésekről BUKAREST (MTI) Ceausescu hétfőn felszólalt Bukarestben a román diákszö­vetség hatodik konferenciáján. Beszédében, amelynek legna­gyobb részét nemzetközi kérdé­seknek szentelte, az RKP főtit­kára a többi között kijelentette: — Románia külpolitikájának középpontjában az összes szo­cialista országgal való barátság, testvéri szövetség és sokoldalú együttműködés áll. Az RKP főtitkára ezután a Varsói Szerződés tagállamai ta­valyi bukaresti nyilatkozatának jelentőségét méltatta. Hangsú­lyozta, hogy a nemzetközi hely­zet alakulása igazolta a nyilaid kozatban kimondott elvek he­lyességét és életrevalóságát, majd így folytatta: persze, a reakciós imperialista körök, s elsősorban az amerikai imperia­lizmus, de ideértve a Német Szövetségi Köztársaság neonáci és revansista köreit is, pozí­cióik fenntartására törekedve szembehelyezkednek az enyhü­lés folyamatával, A német kérdésről szólva Ceausescu a többi között ezeket mondotta: a HallsteLn-doktrina szerzőinek az az igénye, hogy az egész német nép nevében beszéljenek, mesterséges aka­dályt állít az elé, hogy az európai és a nem európai álla­Amerikai követelések a háború befejezésére HANOI A VDK területe fölött az or­szág légelháritó egységei által lelőtt amerikai repülőgépek szá­ma napról napra emelkedik Hétfőn a VNA jelentése sze­rint lelőtték az 1 696. amerikai repülőgépet. A Pentagon-azonban — mu­tat rá a VNA — minden mó­don arra törekszik, hogy ki­sebbítse veszteségeit és kije­lenti, hogy Észak-Vietnam fe­lett mindössze 486 repülőgépet és négy helikoptert lőttek le. Hogy milyen távol állnak ezek az adatok a valóságtól, erről ta­núskodnak neves amerikai ka­tonai szakértők nyilatkozatai, valamint az amerikai sajtó is. így például a UPI hírügynök­ség február 6-i jelentése 1800 lelőtt gépről tesz említést, NEW YORK Véget ért a vietnami kérdés­sel foglalkozó első országos di­ákkonferencia Az értekezlet küldöttei szótöbbséggel határo­zatot fogadtak el, amely fel­szólítja az Egyesült Államok kormányát, hogy szüntesse be a VDK bombázását, vonja ki fegyveres erőit Dél-Víetnamból és a DNFF-t ismerje el a béke- tárgyalások teljes jogú részt­vevőjének. A határozat hangoz­tatja, hogy az „egész világ megbélyegezte az Egyesült Ál­lamokait, mint agresszort.” WASHINGTON Henry Steete Commager ne­ves amerikai történész hétfőn az amerikai szenátus külügyi gizottsága ülésén kijelentette, hogy Dél-Vietnamban az Egye­sült Államok kormánya beavat­kozik egy másik állam belügyei- be, amikor csapatokat és kato­nai felszereléseket irányít oda- Commager határozottan követel­te a VDK területe ellen intézett bombatámadások feltétel nélkü­li beszüntetését. A világ orszá­gainak többsége — jelentette ki a professzor — az Egyesült Ál­lamokat „a forradalmi változá­sok fő ellenségének” tekinti. — Hangsúlyozta, hogy az Egye­sült Államok semmibe veszi a vi lagközvéleményh mok mindkét német állammal együttműködjenek. Ez a politi­ka az idő múlásával mindjob­ban hitelét vesztette a nemzet­közi közvélemény szemében, bebizonyította anakronizmusát és mélységesen irreális jellegét, s azt, hogy ellentétes a mai nem­zetközi élet követelményeivel és kísérleteivel. Románia a szoros testvéri együttműködés kapcso­latait tartja fenn az NDK-val — az első német szocialista ál­lammal —. amely iránt dolgo­zóink mindig, létrejöttének első napjától fogva- internacionalista szolidaritással viseltetnek. Beszéde befejező részében Ceausescu erélyesen mejybé!vé­gezte az Egyesült Államok viet­nami politikáját. En« Űj székházba költözött a Scot­land Yard. A detektívregények- ből immár legendás hírűvé vált vöröstéglás Temze-parti épület­ből az angol rendőrség központ­ja új, 21 emeletes. korszerű épületbe költözött át. A költö­zés során 1 800 000 ujjlenyoma­tot, a bűnözőkről készült fény­képek millióit, valamint három­millió bűnöző vagy gyanúsított „priuszát” tartalmazó iratokat szállítottak át az új székházba, ahol a legmodernebb elektro­nikus számítógépek és mágne­ses tárolóberendezések segítik a detektívek munkáját a bűnözők felderítésében. • Az Amerikai Államok Szerve­zete Buenos Airesben folyó külügyminiszteri értekezletének résztvevői bejelentették, hogy az amerikaközi csúcsértekezletet az Uruguay-i Punta del Estében tartják meg. Napirendjének öt pontja: Latin-Amerika gazdasá­gi Integrációja és ipari fejlesz­tése; az egymás közti kereske­delem, a nevelésügy, a műszaki fejlesztés és a tudományok fej­lesztésének problémái, az egész­ségvédelem fejlesztése. • Az Illinois állambeli Peoriá- ban megkezdődött Richard Speck 25 éves volt tengerész, a chicagói szörny pere. Speck a múlt év július 14-én bestiális kegyetlenséggel megölt nyolc ápolónőt. William Martin ál- lamügyósz még a tárgyalás megnyitása előtt közölte az új­ságírókkal, hogy a terhelő bi­zonyítékok alapján halálbünte­tést kér a vádlottra a külön­leges kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságsorozat miatt, (MTI) zottság legsürgőseibb feladata. Wilson brit miniszterelnök az értekezlethez intézett üzeneté­ben annak a nézetének adott kifejezést, hogy a bizottság munkája a két legfontosabb te­rületen eredményes lehet: az atomfegyver-kísérletek teljes el­tiltásában, s az általános lesze­relésben, különös tekintettel az atomfegyverekre. A leszerelési bizottság követ­kező ülését csütörtökön tartja. Genfi politikai megfigyelők a következetes szovjet reálpo­litika igen fontos megnyilvánu­lásának tartják, hogy a Szovjet­unió, a Moszkva és Washington közötti feszült viszony ellenére, fáradhatatlanul törekszik a nemzetközi biztonság új garan­ciáinak megteremtésére. De Gaulle—Szikimül megbeszélés Vietnamról De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök kedden meg­beszélést folytatott Norodom Szihanuk kambodzsai állam­fővel. A két államfő négyszemközti megbeszéléseiről értesülések nem szivárogtak ki, a megfi­gyelők azonban biztosra veszik, hogy a központi kérdés a viet­nami helyzet volt. A megbeszé­lést követően de Gaulle ebédet adott Szihanuk tiszteletére. Po- hárköszöntőjében kijelentette, hogy a vietnami háború oka a külföldi beavatkozás, és vége is csak beavatkozás befejeztével lasz. Síkraszállt amellett, hogy a vietnami helyzetben érdekel­tek szavatolják a vietnami nép önrendelkezési jogát Mongólia visszautasítja a kínai provokációkat ULAN BATOR. (TASZSE) Az Unen, a Mongol Népi For­radalmi Párt lapja hétfői szá­mában a mongol külügyminisz­térium szóvivőjének nyilatko­zatát közölte azzal összefüggés­ben, hogy az utóbbi időben fo­kozódtak a kínai fél támadásai a Mongol Népköztársaság ellen. A nyilatkozat rámutat, hogy a Kínai Népköztársaság kül­ügyminisztériumának hivatalos személyiségei, félremagyarázva a mongol közvélemény jogos fel­háborodását, hogy az Ülan-Ba- tori kínai nagykövetség előtt rá­galmazó anyagokat és fényké­peket tettek ki, újabb táma­dást és rágalomhadjáratot in­dítottak a mongol párt, a mon­gol kormány és nép ellen. A kínai külügyminisztérium mun­katársai úgy látszik igazolni akarják Ulan-Bator-i nagykö­vetségük provokációit, s ennek érdekében durva szitkok és tá­madások, fenyegetőzések özöné­vel árasztják el a Mongol Nép­köztársaság kormányét és né­pét. A nyilatkozat arra figyelmez­tet, hogy a Kínában uralkodó csoport semmiféle provokáció­val nem ingathatja meg a mon­gol párt, a mongol kormány és a nép egységét és összeforrott- ságát, gom a mongol és a szov­jet nép testvéri barátságát és szoros együttműködését. Londoni diplomácia AZ UTÖBBI hetekben az an­gol kormány nagyszabásúnak szánt diplomáciai körutat haj­tott végre: felkereste a Közös Piac tagállamainak kormány- férfiaií, hogy előkészítse, ked­vezővé tegye a talaj tNagy-Bri- tannia tagfelvételi kérelméhez. Eddig Wilson miniszterelnök, külügyminisztere társaságában járt Rómában, Párizsban, Brüsz- szelben és Bonnban, vagyis a körút befejező állomásai még hátra vannak. Pontosabban, annyira háttérbe szorultak, hogy az sem lenne csoda, ha nem kerülne pont az i-re, befejezet­len maradna az akció. Mert igaz ugyan, hogy a fel­keresett fővárosokban a tár­gyalópartnerek látszatra meg­adták a módját az angol ven­dégek fogadásának. A külcsín­re nem is lehetett panaszuk a látogatóknak. Hanem érdemi eredményekről nem beszél sen­ki. A közös piaciak de Gaulle véleményének támogatására hajlandóak, vagyis az angol font és az angol politika bizo­nyos gyengéi nem teszik kívá­natossá előttük a jelentkezést. Legfurcsább módon mégis Bonn intézte el londoni vendégeit. A Közös Piac ügyében adott hű­vös választ megtetézte egy má­sik hűvös lépéssel. A napok­ban jelentették be, hogy visz- szavonják az Erhard-kormány ígéretét, Kiesdngené'k nem já­rulnak hozzá a rajnai brit csa­patok fenntartási költségeihez. NEM CSODA, hogy Wilsonók „rosszhiszemű lépésnek” köny­velték el az újabb kudarcot Bonn részéről, és az angol saj­tó egyenesen valamiféle Kiesin­ger—de Gaulle paktumra gon­dol, amely London tervei ellen Irányul. A barátságtalan lépés komoly anyagi terheket ró a Wilson-kormányra, hiszen a raj­nai brit haderő évi kétszázmil­lió fomíba kerftl, s a brit kassza am úgysem fenékig érték. Hí­rek szerint máris készítik a csapatok hazaszállításának ter­veit, hogy az anyagi terheket csökkentsék. Emlékeztetni kell itt arra, hogy amikor a bérbefagyaszitás • kérdése még javaslatként állt az angolok előtt, a takarékos­ság egyik járható útjának ne­vezték a rajnai és általában a külföldön állomásozó csapatok csökkentését. A határozat még­is inkább a bórbefagyasztás út­ját választotta megoldásként. Most a körülmények kényszerí­tik Londont, s ez így kevesebb hasznot hajt az államháztartás és Nagy-Britannia nemzetközi tekintélye számára. A bonni ri­degség hátterében pedig okként ugyancsak a kanyargós londoni diplomácia húzódik meg. A két német állam kérdésében, az Odera-Neisse határ, az atom­sorompó kérdésében mást mond Brown külügyminiszter, ha Bonnban beszél róla, és mást, ha Londonban, amikor Koszi­gin szovjet miniszterelnök tár­saságában vetődik fel a téma. LONDON most ismét vendé­get fogad, Rapaeki lengyel kül­ügyminisztert. Előzetes jelenté­sek szerint feltétlenül napirend­re kerül a német kérdés és az európai határokról vallott brit felfogás tisztázása, mert ezek a lengyel nép — akár egész Eu­rópa és a világ békéje szem­pontjából sarkalatos nemzetkö­zi, külpolitikai kérdések. Ké­nyelmetlen helyzetéből vajon milyen végleges álláspontra szánja el magát a kanyargós londoni diplomácia? Wilson kormányának a fontos kérdé­sekre méltó választ kell adnia, mert másképp csak saját hely­zetét nehezíti. Vagyis, hogy sa­ját érdeke a következetes, ha­ladó brit külpolitika kialakítá­sa a kanyargós utak kontatása helyett. B, K,

Next

/
Thumbnails
Contents