Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-22 / 45. szám

1WJ, február SS, szerda 3. oldal Vezet az olajlen Több mint ezer vagon vetőmagot termesztettek a megye gazdaságaiban A tanácsülés megtárgyalta Mindig megtalálták a helyes és igazságos megoldást... A vetőmagtermesztést szak­körökben úgy szokták megha­tározni, hogy a növénynemesí­tés alkalmazott társtudománya. Célja- az új fejték gyors és szakszerű elszaporítása, illetve jó minőségű vetőmag előállítá­sa. A magyar vetőmag iránt egyébként külföldön is nagy az érdeklődés. A Vetőmagter­mesztő és Ellátó Vállalat Duna —Tisza közi Alközpontjában megtudtuk, bogy a megyében ft nővényfé- leség magját termesztik, ezen belül számos faj szere- »el, többek között tizenhét a virág­magok közül. Vízin Mihály, az alközpont vezetője és Kása Károly főmér­nök tájékoztatásit adott. Eszerint az elmúlt évben a tervezett 831 vagon helyett 1084 vagon Februári növényvédők Még szunnyadnak a rügyek aa ágakon, de a dunaveesei Virágzó Tsz 60 holdas baracko­sában már hozzáfogták a tél­végi növényvédelemhez: a kár­tevők lárváinak téli menedéket nyújtó fakéreg mcy kaparása hoz. Tizenkét asszony dolgozik a gyümölcsösben — a felvételen egyik csoportjuk látható —, tá­volabb pedig a szövetkezeti gazdák már az almafák met­széséhez is hozzáfogtak. vetőmagot termesztettek a me­gye gazdaságaiban, amelynek ellenértékeként 80 millió forin­tot fizetett ki a vállalat. Egyes vetőmagvak termesztése iránt különösen nagy az érdeklődés. Ebben élenjár az olajlen, amely­nek termesztési grafikonja me­redeken halad fölfelé az utóbbi években. Az elmúlt esztendőben ■a tervezett 121 vagon helyett 324 vagonnal vásárolt fel az alközpont. Érdemes még ezen­kívül megemlíteni néhány szá­mot. Virágmagból a tervezettnek több mint kétszeresét vásá­rolták fel. Tavaly napraforgóból rekord­termés volt, 10—11 mázsa ma­got adtak a termesztő gazdasá­gok holdanként. A' vállalat ipari, tevékenysé­gét is érdemes megemlíteni. Itt 100 százalékos teljesítésről be­szélhetünk. A kisszállósi üzem­ben 15 féle magot tisztítottak. A megyében évente átlag 35— 36 ezer holdon termesztenek ve­tőmagot továbbszaporítás céljá­ra. Az idén is ekkora területre számítanak a vállalatnál. Az eddigi szerződéskötések bizta­tóak; Tervét máris 104 százalékra teljesítette az alközpont. Egyes fajtáknál vem még lema­radás. Az olajlen azonban is­mét vezet a tavaszi vetésű nö­vények közül. A dunaveesei já­rásban termesztik legszíveseb­ben. Itt az idén ötezer holdnyi területen lesz magtermesztés. A kalocsai járásban ezer holdon. Érdemes azt is megemlíteni, hogy az eredetileg tervezett 4500 holdnyi terület helyett a szer­ződéskötések tanúsága szerint máris 6600 hold olajlen magter­mesztésére szerződtek. Többször szóvá tettük már, hogy néhány vetőmaggal kapcso­latban minőségi reklamál ciók hangzottak el az el­múlt esztendőben. Erről azt a tájékoztatást kap­tuk, hogy a vetőmag tasakolása nem itt történik a megyében. A minőség gondos ellenőrzése azonban nem is a tasakolásmál, hanem már a vetésnél kezdő­dik. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek erősödésével, a szakértelem fejlődésével pár­huzamosan javul a vetőmagter­mesztés színvonala. Az azonban kétségtelen, hogy egyes esetek­ben a növényvédelem nem kel­lő megszervezése, vagy egyéb feladatok elmulasztása miatt minőségromlás következhet be. Ezért nagyon fontos, hogy a termelő üzemek, állami gazda­ságok, termelőszövetkezetek a vetőmagtermesztésnél, a nö­vényvédelemre az eddiginél még nagyobb gondot fordítsanak. K. S. Szociálpolitika. Idők vihará­ban, társadalmi változásokban megkopott fogalom. Nincs szí­ne, nincs megkapó varázsa a szónak. Mégis, ha csak a rész­leteit is próbáljuk összerakos- gatnd mindannak, amit takar, amit kifejez, ami fejlődő szo­cialista társadalmunkban hozzá­tartozik, — már nem tudunk közömbösek maradni iránta. Különösen akkor nem, ha e munkáról a fogalomalkotáshoz a példát Kiskunhalasról vesz- szük. Az alkalmat a városi tanács egyik közelmúltban lezajlott ülése szolgáltatta azzal, hogy napirendire tűzte a négy éve alakult egészségügyi és szociál­politikai állandó bizottság mun­káját. Tartalmilag dicséretesen gazdag, sokoldalú beszámoló ké­szült eiT§ az alkalomra. Közel 800 kérelem Az összegezésből kitűnik, hogy az állandó bizottság négy év alatt összesen 790 különféle kérelemmel foglalkozott — kór­házi ápolási költségek elengedé­se, segélyek, szociális otthonba való felvétel stb. —, de ez szinte csak egyetlen kis ^részle­téit képezte tevékenységének. Az egyes szociális ruoblémák inté­zésére, ellenőrzésre az állandó bizottság minden évben több albizottságot küldött ki. Akti­vistáik évente átlagosan 120 családot látogattak meg. mérték fel szociális körülményeiket. Egy másik albizottság tagjai a közgyógyészati ellátásban része­sülőket látogatta sorra, a har­madik ellenőrizte a lakosságtól beérkezett panaszokat, intézke­dett a bejelentések ügyében, a negyedik pedig a város hadi- gondozottait — mintegy száz család — látogatta rendszere­sen. S bár nem tartozott szűkén vett feladatkörükbe, de érezve a gondokat, nem sajnálták a fáradságot arra sem, hogy a társadalombiztosítási kirendelt­ség segítségével felkutassák, nyilvántartásba vegyék a vá­rosban élő csökkent munkaké­pességűeket és a tanács vb munkaügyi csoportjának köz., működésével igyekeztek munka- alkalmat is keresni számukra. Társadalmi segítséggel Évente ideiglenes albizotl ú- guk vizsgálta meg és segítette számos javaslattal a termelő- szövetkezetekben működő szo­ciális bizottságok munkáját, a Harangos-telepi cigánylakosság patronálására pedig állandó jel­leggel működő albizottságot hoztak létre. Ez utóbbi tágjai a telep rendszeres látogatásával, személyes beszélgetések sorával oldotta fel a korábban bizal­matlan légkört és szükség ese­tén kapcsolatot teremtettek a helyi ipari és mezőgazdasági üzemekben a telepen lakók munkábaállítása érdekében. Az eredmény a vándorló munkások hajdani telepéről a munkaképes lakosság 50 százaléka talált ál­landó jellegű munkát a város­ban. Az állandó bizottság másik nagy feladatkörében, az egész­ségügyi felvilágosításban, be­tegségmegelőzésben is méltatás­ra érdemes tevékenységet fej­tett ki. Munkaterv alapján vé­gezték az egészségügyi vizsgála­tokat a város üzemeiben, intéz­ményeinél és vállalatainál, fel­kutatták a város tejellátási gondjait okozó hibákat, s a kor­szerű, higiénikus tejkezelés pro- pogálására vetítettképes elő­adást szerveztek a tejüzem dol­gozói részére. Javaslataik nyo­mán javult a tejellátás, a hús­boltok tisztasága, újabb élelmi­szerüzleteket láttak el hűtővit­rinnel, s az egészségügyi köve­telményeknek megfelelően vál­tozott az áruk raktározása, cso­magolása. Példamutató az is, ahogyan a többi állandó bizottsággal, a társadalmi és tömegszerveze­tekkel összehangolták munkáju­kat. Az eredmény — mivel minden esetben sokoldalú és körültekintő vizsgálatokra ala­pultak a javaslatok — nem ma­radt el. A kereskedelmi állandó bizottsággal végzett együttes vizsgálat tanulságai alapján in­dítványozták a végrehajtó bi­zottságnak a Lenin téri italbolt felszámolását. Az ipari állandó bizottsággal és az Orvosegész­ségügyi Szakszervezet dolgozói­val ipari és mezőgazdasági üze­mek soránál vizsgálták meg a munkavédelmi és szociális be­rendezéseket. Alig van fellebbezés Négy év alatt összesen 138 üzemi vizsgálatot bonyolítottak le, s az ezek hatására született javaslatok száma meghaladta a négy és fél százat. összesen öt állandó jellegű és négy ideiglenes albizottságot mű­ködtettek. Közülük csak az ál­landó jellegű albizottságok tag­jai négy év alatt összesen 3265 családlátogatáson vettek részt. Ez volt a titka annak, hogy nemcsak az állandó bizottság, do támogatásával és javaslataival a szakigazgatási szerv is mindip meg tudta találni a helves és_ igazságos megoldást a vitás kér-’ désekben. Hogy ennyi mindenre futot­ta erejükből, s hogy sikerrel oldhatták meg feladataikat, azt a város társadalmi és tömeg­szervezeteivel való szoros együttműködés mellett elsősor­ban azzal sikerült elérni, hogy tekintélyes számú aktivistái nyertek meg ügyüknek, akikkel megoszthatták a legnehezebb munkákat is. gézük Éva * A A -k. Tiszteletbeli kiskun Gazdag, küzdelmekkel kikövezett életút derekán került Báli Ferenc 1960 tavaszán a szabadszállási Lenin Tsz élére. Hogy mi­ért éppen ide? Regénybeillő története van ennek. Pár hónappal azelőtt még az egyik fővárosi üzemnek volt az osztályvezetője és szervező párttitkára. Akkor jelent meg a szocialista mezőgazdaság erősítését szor­galmazó párthatározat Zoltán bátyja már évek óta elnöke volt az egyik jóhírű báta- széki tsz-nek. Az üzem pedig a tassi Pe­tőfi Tsz-t patronálta. Kapcsolata ennyi volt a mezőgazdasággal; De a párt hívó szava elgondolkoztatta. Először a tassi közös gazdaság jött szóba. Ám a fogadtatás nem volt valami fényes. „Mit keres itt ez a pesti asztalos?” — kér­dezték az otthoniak, Báli Ferenc tanult szakmájára célozva. Az ottmaradást nem látta célravezetőnek, s nemcsak ő, de a dunaveesei járási pártbizottság sem. Ha már itt van, mégse menjen vissza, mond­ták neki, hiszen a szabadszállási Lenin Tsz-nek is elnökre van szüksége. I 1. Elképesztő állapotok uralkodtak a közös gazdaságban. A munkafegyelem teljes hiá­nya, fejetlenség, félmilliós mérleghiány. Az illetékesek csak azért nem járultak hozzá a feloszlatásához, mert küszöbön állt a nagy átszervezés. Báli Ferenc először is a dolgozni akaró gazdákkal készült szót ér­teni. Ilyenek akkor nem sokan voltak. A többiek? Az egyik a füle hallatára jelen­tette ki: „Elűztünk mi innen már máso­kat is.* Ebből persze nem lett semmi, el­lenben pár hónap alatt tizenöten hagyták ott a szövetkezetét. Lassan, de kezdett helyreállni a munkafegyelem. Az elnök a főkönyvelővel együtt hajnali háromkor in­dult ki maglucemát gyűjteni. Délelőtt már merő hólyag volt a tenyere, a teste csu- romvíz — meg akarták szégyeníteni, s ő nem hagyta magát. Az aratásban az akkori gépészképző szakiskola kotnbájnosai segí­tettek. A tsz kanásza a tarlóra hajtotta ki a sertéseket, de pár óra múlva haragosan terelte vissza, mivel nem találtak elhul- lajtott kalászokat. Év végére felszámolták a mérleghiányt, s 26 forintot ért egy munkaegység. A köz­séget ekkor érte el az átszervezés hulláma. A Fekete-határrészen lakó gazdák, élükön Papp Kálmánnal a járásszerte ismert te­hetséges fiatal parasztemberrel a Lenin Tsz-t választották. Rövidesen Papp Kál­mán lett a főagronómus, s neve ma már a megyén kívül is ismert. faTl A következő évben 30, azután 33, majd 45 forintot ért egy munkaegység a közel négyezer holdas gazdaságban. Három évvel ezelőtt az augusztusi örömhírt még így újságolta az egyik gazda: „FInök elvtárs, jól megázott a kukoricájuk.” Ugyanez a tavaly nyáron: „Sose hittem volna, hogy ennyit adjon a búzánk.” Azaz: 25 mázsás átlagot. S még jónéhány növényfeléből a több évtizedes átlag háromszorosát érték el tavaly: májusi morzsolt kukoricából 37 (!), cukorrépából 282, burgonyából 141 mázsát holdanként. Egy dolgozó gazda átlag 226 munkanapot teljesített. S mindez « Jövedelemben te megmutatkozik: eajf gazdára csaknem 25 ezer, egy családra 30 és félezer forint részesedés jut. Vannak családok, akik 70 ezer forintos jövedelmet értek el tavaly. És még micsoda tartalékok vannak! Ez­után fordul termőre a 210 hold gyümöl­csös, s építik meg másfélezer holdon az öntözőrendszert. Néhány év — és Kánaán lesz az egykori „holt vidék”. 3. Népszerű ember Báli Ferenc? Legyünk óvatosak a fogalommal; Szabadszállás az a község, ahol néhányan már feláldozták egy-egy közös gazdaság jövőjét a pillanat­nyi népszerűségért, ő nem tartozik ezek közé. Hosszabb távon akar népszerű lenni, s ez a nehezebb. De máris bírja azok bi­zalmát, akiknek élete egybeforrott a közös boldogulás akarásával. Mert a kiskun ember még jó fél évti­zeddel ezelőtt is inkább a szájától vonta meg a falatot, csakhogy földre és lóra gyűjthessen. Ma? Bútor, motorkerékpár és televízió a „sláger”, s a Lenin Tsz tanyái­nak száma öt év alatt 91-ről 67-re fogyat­kozott. A tsz nagy kedvezményeket nyújt az építkezőknek; fuvarban, anyagbeszer­zésben, sőt, a tanyák megvásárlásában is. Szabadszálláson kívül még a járás észa­ki zónájának öt községe jelölte legutóbb Báli Ferencet országgyűlési képviselőnek. Küzdelmeire ez teszi fel a koronát, bár logikusan következik eddigi életútjából. S elnézem most, hogy révedező mosollyal ül az asztalnál, szájában az elmaradhatat­lan csibukkal, úgy fogva fel a jelölést is, mintha egyúttal a tiszteletbeli kiskun cí­met nyerte volna el. Hatvani Dániel

Next

/
Thumbnails
Contents