Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-17 / 41. szám

t. «Mal 1387. február IT oántefc Walter Ulbricht a varsói külügyminiszteri találkozásról Walter Ulbricht február 13-än a Német Szocialista Egységpárt berlini pártaktíva-értekezletén Jellegzetes aggodalom: Az el­múlt két nap alatt emelkedett az amerikai repülőgépgyártás részvényeinek árfolyama, akár­csak a vietnami háborút szol­gáló más iparágakban, például az elektronikai iparágban. En­nék nyomán megnyugodtak a kedélyek az illető iparágak ve­zérkarában, ahol mélységes ag­godalommal figyelték a vietna­mi béketárgyalásokra vonatko­zó találgatásokat. McNamara beismerése ugyanis — amely szerint az 1366—67-es pénzügyi évben a repülőgépeknek és he­likoptereknek felét vesztette él az USA hadereje Vietnam fö­lött — az iparág netán szabad kapacitásának lekötését ígérte. Johnson, mint ismeretes, felol­dotta aggályaikat. Csúcstalálkozó, kontra napi­rend: Buenos Airesben szerdán megnyílt az AASZ rendkívüli külügyminiszteri értekezlete. Az USA ott van, mert szeretné összehívatni az Amerika-közi csúcsértekezletet, hogy ott meg­szavaztassák a szervezet re­formját, s ennek subája alatt létrehozzák a latin-amerikai ha­ladó mozgalmak ellen fellépő büntetőkülönítményt. Éppen ezért Kolumbia, Peru, Chile, Venezuela, Mexico elvben sem hajlandó hozzájárulni ilyen csúcs összehívásához, míg nem rögzítik a pontos napirendet. Az ülés folytatódik. ..Zöld Aradat” Kantonban: Mao negyedik felesége, egyko­ri sanghaji színé&znőcske, a kul­turális forradalom egyik élhar­cosa imigyen nyilatkozik: „Ha járnak az emberek iskolába, jó, ha nem járnak, úgy is jó, de kulturális forradalommal min­denkinek foglalkoznia kell." Szegény kantornak! Mit várhat­nak Csiang Csirigtól, akinek ne­ve ráadásul annyit jelent: #,2öld áradat”? Együttérzés leróható: Indiá­ban, a választások első napján 25 millióan adták le szavazatu­kat — jelentik Delhiből. Orisz- sza állam még előtte van az eseménynek. Itt Gandhi asz- szony megsebesített arcáról ké­szített fényképekkel illusztrál­ják a választási röplapokat. Itt történt Indira Gandhi sebesü­lése egyik gyűlés alkalmával. Most felszólítják a lakosságot, hogy szavazatukkal nyilvánít­sák együttérzésüket a minisz­terelnök-asszony iránt. Ha a vendéglátó a vendég: Lezárult a londoni miniszterel­nök és a külügyminiszter, Wjl- son és Brown bonni tárgyalá­sa. A Reuter angol hírügynök­ség „hazabeszélő” jelentésében így összegezi az eredményeket: „Wilson lényegében megszerez­te az NSZK támogatását Ang­lia közös piaci csatlakozásához, igaz ugyan, hogy nem olyan lelkes formában, mint az ola­szoktól és a belgáktól. Jó, hogy nem teszi hozzá még azt is hogy mint a franciáktól. Egyéb ként Wilsonék a „támogatásért adtak is előleget: a közös ny latkozatban leszögezik, hog nem ismerik el az NDK Ror mányát. Koszigin britanniai ,!ő togatásakor viszont óvatos fői mában az Odera-Neisse haté elismerése mellett foglaltak ál­lást ... elhangzott beszédében kijelen­tette: „Az európai biztonság szavatolásának feltétele minden európai ország normális diplo­máciai viszonyának megterem­tése* Ulbricht rámutatott, hogy a Varsói Szerződéshez tartozó ál­lamok 1966 júliusában Buka­restben elfogadott nyilatkozatá­nak változatlanul nagy jelentő­sége van. A Varsói Szerződés­hez tartozó államok külügy­minisztereinek nemrégiben Var­sóban megtartott tanácskozásán összegezték, hogy milyen hatást gyakorolt ez a dokumentum, milyen lépéseket tettek az egyes államok és milyen lépések le­hetségesek az európai biztonság érdekében. E tanácskozás menete meg­mutatta az NDK politikájának helyességét — folytatta Ulbricht —, a Német Demokratikus Köz­társaság javaslatai megfelelnek a bukaresti nyilatkozat tartal­mának és teljes mértékben megegyeznek a varsói külügy­miniszteri tanácskozás résztve­vőinek javaslataival. E javaslatok lényege, hogy el kell ismerni az NDK-t és min­den meglevő európai határt. Normalizálni kell a kapcsolato­kat a két német állam között. A bonni kormánynak mint reá­lis valóságot el kell ismernie az NDK-t csakúgy, mint aho­gyan az NDK kormányának el kell ismernie a Német Szövet­ségi Köztársaságot. Az NDK s az NSZK közötti kapcsolatok rendezésének előfeltétele, hogy a bonni kormány mondjon le az egyedüli képviselet igényé­ről. Walter Ulbricht, miután hangsúlyozta, hogy Kiesinger bonni kancellár bundestagi nyi­latkozata a bonni revansista politika folytatásáról tesz tanú- bizonyságot, kijelentette: „A külügyminiszterek varsói ta­nácskozásának résztvevői egy­hangúlag határozottan és kö­vetkezetesen felléptek e politika ellen. Mi igen elégedettek va­gyunk a varsói külügyminiszteri tanácskozás eredményeivel Ulbricht hangsúlyozta, hogy elodázhatatlan feladat a két né­met állam közötti kapcsolatok rendezése és minden európai állam viszonyának normalizálá­sa a két német állammal. Mi készek vagyunk erre a rende­zésre — jelentette ki Ulbricht. Lin Piao katonai államcsíny kísérletet leplezett le Mao katonai készenlétet rendelt el a határvidékeken PEKING (BTA—CTK) Mint a BTA jelenti, Lin Piao marsall, a Kínai KP Központi Bizottságának tanácskozásán be., szédében azzal vádolta Teng Hsziao-pinget és Tao Csut, hogy katonai államcsínyt készítettek elő. Az államcsínynek február végén vagy március elején kel­lett volna bekövetkeznie. Vég­rehajtásával azokat a különle­ges katonai egységeket bízták meg, amelyeket a pekingi egye­temen és a pekingi népi egyete­men szállásoltak el. Az állam­csíny fő szervezője Tao Csu volt. Az összeesküvés előkészí­tésében Peng Csen is részt vett. Lin Piao beszédében szólt azokról a kapcsolatokról, ame­lyeket Liu Sao-csi és Teng Hsziao-ping tartott fenn* Peng Csen, Lu Ting-ji, Lo Szu Zsuj- csing és Jang Sang-kung „párt­ellenes csoportjával”. A CTK pekingi tudósítása ar­ról ad hírt, hogy Mao Ce-tung állítólag utasítást adott a had­seregnek, ne egyidejűleg, ha­nem fokozatosan, lépésről lé­pésre hajtsa végre saját kebe­lén belül a „kulturális forra­dalmat”. A Pekingben megje­lent falragaszok szerint Mao Ce-tungnak ez az utasítása ja­nuár 27-i keltezésű. Tekintettel arra, hogy a ka­tonai egységek parancsot kap­tak a baloldali erők támogatá­sára —, a hadseregben másként kell a „kulturális forradalmat” végrehajtani, mint az ország különböző vidékein — mutat­nak rá Mao Ce-tung direktívái. Mao Ce-tung egyben felhívja a figyelmet arra is, hogy a katonai egységeknek állandó készenlétben kell lenniük, kü­lönösen a határvidékeken, első­sorban Hszincsiang tartomány­ban, „ahol a szovjet revizionis­ták és más ellenségek Kína- ellenes cselszövényeket folytat­nak”. Olyan városokban, mint Nanking. Kunming, Fucsou, va­lamint Csiaman, be kell vezetni a rendkívüli katonai állapotot és ezeken a helyeken a „kultu­rális forradalmat” egy időre el kell halasztani.! MOSZKVA (TASZSZ) A szovjet dolgozók ország­szerte gyűléseken tiltakoznak a kínai vezetők szovjetellenes ellen. A szovjet emberek egyhangúlag helyeslik az SZKP és a szovjet kormány külpoliti­kai irányvonalát. PRÁGA A Rudé Právo „Találkozások a kulturális forradalommal” címmel cikksorozatban ismer­tette a jelenlegi kínai fejlemé­nyeket. Az események úgy festenek, hogy a párt vezetésében egy baloldali elhajló és nacionalista kalandorcsoport igyekszik rá­erőltetni a maga akaratát az egész pártra és ehhez felhasz­nálja a pártonkívüli tömegek nyomását. Segítségükkel akarja megszerezni a hatalmat még a párt IX. kongresszusa előtt. A kongresszusnak ily módon csak az lenne a feladata, hogy „le­galizálja” e csoport akaratát. Ezt az akaratot mindenekelőtt a diákifjúság képviseli, de a széles tömegek akaratának sze­retnék feltüntetni. Atyai jólanács Ügy hírlik, Bobby Baker, Johnson elnök egykori szená­tusi titkára perújrafelvételt kér. Mint ismeretes, sikkasz­tás, adócsalás és összeesküvés miatt találta bűnösnek áz es­küdtszék. Többek között «'0 ezer dollárt fordított saját céljaira abból a pénzből, amit üzletemberek politikai kam­pány céljára fizettek be. Ba­ker szerint bírái elfogultak voltak, hiszen civilben állami alkalmazottak. Még nem tudni, helyt ad­nak-e kérésének. Lehet, hogy magasabb fórumokon is talál pártfogót magának. Washing­toni tárgyalásán egyenesen Johnson elnök atyai tanácsai­ra hivatkozott, amelyek — mint mondotta —, anyagi gond­jai közepette segítségére vol­tak. Csak nem a 80 ezer dollár­ra gondol? Atyai jó tanács? Hm. Az e'nök nem ezreket, hanem milliárdokat fordít az amerikai adó izet ók pénzéből háborúra — holott azt a meg­választásakor meghirdetett „nagy társadalom” eszméjének megvalcsííására f zetik be az adózók. És ő. Johnson miféle jó tanácsra hivatkozhatna? Ha egyáltalán felelősségre vonnák e sikkasztásnál jóval nagyobb vétek miatt. (b. k.) Hanoiban a bombázások fokozódására számítanak Hanoiban arra számítanak, hogy a VDK bombázása a ko­rábbihoz képest fokozódni fog. így volt ez Amerika minden — „békeoffenzívája” után. Már hangzottak is el Washington­ban olyan kijelentések, hogy „a hatnapos bombázási szünet alatt a vietnamiak megerősítették vé­delmüket. Hanoiban szilárd az a vélemény: az amerikaiak ép­pen azért szüneteltették hat napon át a bombázásokat, hogy legyen ürügyük a légi háború kiterjesztésére. Erre mutat töb­bek között, hogy Maxwell Tay­lor tábornok már másfél héttel az újévi tűzszünet kezdete előtt azzal a javaslattal tért vissza Saigonból Washingtonba, hogy/ aknásítsák el a haiphongi kikö­tőt és fokozzák a bombatáma­dásokat Észak-Vietnam ellen. Egy amerikai katonai szóvi­vő közölte, hogy a Dél-Viet- namban harcoló amerikai erők létszáma a múlt hét szombat­jára elérte a 412 ezrdet. Ez két­hét alatt. A „szövetséges” erők száma 53 ezer, a dél-vietnami zsoldosok száma pedig 620 ezer, háromezerrel kevesebb az elő­ző hetinél. A legutóbbi adatokkal együtt, a Vietnamban eddig életüket vesztett amerikai katonák szá­ma a szóvivő szerint 7353, a se­besülteké pedig 42 734. Csökken az USA aranytartaléka kampánya, szakadár tevékeny- ezer fős növekedést jelent egy WASHINGTON. (Reuter) Az Amerikai Egyesült Álla­mok 1966. évi nemzetközi fize­tési mérlege — Henry Fowler pénzügyminiszter kijelentése szerint — 1424 000 000 dollár deficittel zárult, szemben az 1965. évi 1337 000 000 dolláros deficittel. Fowler közölte, hogy az Egyesült Államok aranytarta­léka 1966-ban 517 000 000 dol­lárral csökkent. Külpolitikánk - békepolitika Magyar diplomatát válasz^ tottak az ENSZ-közgyűlés legutóbbi ülésszakának al- elnökévé. Először tanácsko­zott Budapesten az Egye­sült Nemzetek egyik fontos szervének, az UNESCO-nak vezérkara: a Végrehajtó Ta­nács. Rendszeressé váltak a magas szintű találkozók hazánk és más szocialista országok vezetői között. Kormányküldöttségünk láto­gatást tett Afrika és Ázsia számos államában, a ma­gyar kormányfő személyé­ben először kereste fel európai szocialista ország miniszterelnöke Tanzániát és Kuwaitot. Magyar párt­küldöttség járt a Távol-Ke­leten. A budapesti diplo- I mácia! vendégkönyvbe — képletesen szólva — olyan neveket jegyeztek be az elmúlt hónapokban, mint az iráni sahét, a francia és az osztrák külügyminiszte­rét, a brit külügyi állam- miniszterét. A közeli hetek­ben esedékes a belga és a svéd külügyminiszter láto­gatása hazánkban. Bővül­nek, szélesednek diplomá­ciai kapcsolataink is, közeli és távoli országokban. E híreket mindannyian ol- vastuk-hallottuk, mégsem felesleges néha összefogla­lóan említeni őket. Ez a korántsem teljes, dióhéj-át­tekintés is mutatja külpoli­tikánk aktivitását, sokolda­lúságát, hatékonyságát. A Magyar Népköztársaság szi­lárdan ott foglal helyet a béke és haladás táborában, s a maga képességeihez mérten mindent elkövet a jobb nemzetközi kapcsola­tok kialakításáért. Amikor nemrég egyezményt írtak alá a világűr kizárólag bé­kés célokra történő fel- használásáról, hazánk kép­viselői az elsők között szig­nálták ezt a szerződést Moszkvában, Londonban és Washingtonban. Magyaror­szág ugyanis az ENSZ-vi- lágűr-bizottságának is tagja volt; ez a testület készítet­te elő a megállapodást. A mi külpolitikánk — a béke politikája. Igaz, ma már alig akad a földön kormány, amely ne hivat­koznék saiát bék^óhajai’-a. A békéről beszélnek Wa­shingtonban. miközben bom­bázzák a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságot, és fokozzák az agressziót Dé»- lcelet-Azsiában. Békejegyzé- keket gyártottak Bonnban- miközben mindent elkövet­tek az európai biztonság»: szolgáló tervek aláaknázá- sára. Nálunk a szavak és a tettek között nincsen el­lentét. Ml, tiszta lelkiisme­rettel hirdethetjük a békét. A lenini békepolitika ha­gyományait folytatjuk, — amelynek elvei között el­választhatatlan az imperia­lizmus elleni kérlelhetetlen harc, s az őszinte törekvés a különböző társadalmi be­rendezkedésű államok koeg- zisztenciájára. Elkötelezettek vagyunk. Hazánk a szocialista orszá­gok nagy családjába tarto­zik, s tagjai vagyunk az európai testvérországok vé­delmi egyezményének, a Varsói Szerződésnek. Tevé­kenyen bekapcsolódtunk a gazdasági összefogás új tí­pusú formáit kialakító KGST-be is. Szövetsége­seink között tudiuk a Szov­jetuniót, politikánkon vörös fonalként húzódik végig a magyar—szovjet barátság. Ez a nemes értelemben vett elkötelezettség ösztönöz ben­nünket arra, hogy minden erőnkkel síkraszálljunk kö­zös céljainkért, részt ve­gyünk a szocialista orszá­gok együttes akcióiban. Szo­lidárisak vagyunk Vietnam­mal, és külpolitikánk egví1* legfontosabb tényezőié m~ az amerikai agresszió e11onl küzdelem. Különösen fon­tosnak tartjuk földrészeik­nek, Európának biztons^á* ‘ fellépünk mindazokká szemben, akik a kialakul* határozat és a létrejött rea­litásokat nem akarják el­ismerni. Rokonszenvünket nyilvánítjuk a felszabadulá­sukért küzdő gyarmati né­pek Iránt, lehetőségeink szerint segítjük a fiatal füg­getlen országokat. Mélysé­gesen egyetértünk a Szov­jetunió és más szocialista országok leszerelési kezde­ményezéseivel. Ez az össz­munka nem zárja ki, hogy ne tegyünk önálló kezde­ményezéseket a közös szel­lemben. Magyarország pél­dául tagja a Kilencek Klubjának, amely a kisebb kelet- és nyugat-európai or­szágok együttműködésének színtere. Vagy: hazánk igen nagy diplomáciai aktivitást fejtett ki az ENSZ-ben, az úgynevezett koreai kérdés felvetődése alkalmával. Köz­reműködésünk annál jelen­tősebb volt, mivel a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság nem tagja a világ- szervezetnek. Külpolitikai és diplomá­ciai munkánk természete­sen, nem egyszer bonyolult körülmények között zajlik. Nem rejtjük véka alá anti- imperialista állásfoglalásun­kat, magatartásunk közis­mert a vietnami amerikai kaland elítélésében. Ugyan­akkor nem mondtunk le ar­ról a lehetőségről, * hogy diplomáciai kapcsolatainkat nagyköveti szintre emeljük az Egyesült Állagokkal. El­ítéltük és elítéljük a nyu­gatnémet politika ésszerűt­len magatartását az „egye­düli képviselet”, az NDK­va! szemben tanúsított ma­kacsság, a második világ­háború után kialakult új határok el nem ismerése kérdésében. A közelmúltban azonban az NSZK külügyi államtitkára Budapesten járt »is Magyarország nem tért ki a párbeszéd elől. Követ­kezetesen törekszünk a nemzetközi haladó mozga­lom, a szocialista országok egységére. Ettől viszont nem választható el a kínai ve­zető csoportok politikájának elítélése. Békepolitikánk — elvi politika. A sarkalatos kérdésekben nincs, és nem lehet helye a kompromisz- szumnak, viszont megfelelő hajlékonyságot tanúsítunk a lehetőségek kihasználására. Mind tevékenyebb külpo­litikánk sikerének „titka” — nem titok. Ugyanarról a. tőről fakad, mint belső épí-' tésünk minden eredménye. A párt vezetése, az MSZMP marxista-leninista irányvo­nala jelenti azt az irány­tűt, amellyel a viharok és a bonyodalmak között el lehet igazodni. S ez a bé­kepolitika egyöntetű helyes­lésre talál a magyar nép milliói részéről is. Ezért hangzik fel olyan gyakran most is, a választások élőt* külpo itikánk folytatására, «• békére szavazunk. Réti Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents