Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-17 / 41. szám

* Wtn. fr-hm&r ti, péntek 1 J. oldal r Kereskedelem és piac A tisxakéeskei termelőaxövetkexetek tapasztalatai A termelőszövetkezetek önálló gazdálkodása, amelyet gazdasági reform e&őkészitésével kapcsolatos eddigi in­tézkedések is elősegítettek, számos lehetőséget tárhat fel. Napjainkban sok szó esik különösen' a segédüzemekről és egyéb melléktevékenységről, amelyek egyrészt a jövedel­mezőbb gazdálkodást szolgálják, másrészt a népgazdaság szempontjából sem közömbösek, mert az ily módon elő­állított termékek az áruellátást javítják. Ide tartozik a közös gazdaságok kereskedelmi tevé­kenysége, amely az utóbbi időben sokat fejlődött. Két tiszakécsícei termelőszövetkezetet kerestünk fel és érdek­lődtünk e témakörben az eddigi tapasztalataikról. Emiatt az idén is tovább fej­Az elveszett brigád A Béke Termelőszövetkezef- ben érdekes kimutatást tanul­mányoztunk a tavalyi kereske­delmi forgalomról. A tiszakecs- kei zöldség-gyümölcs, valamint a halbolt 556 ezer forintot, a megyén kívüli négy zöldség- és gyümölcsbolt, valamint egy bor­kimérés több mint 6 millió fo­rintot forgalmazott Ezek az adatok jelentősen bizonyítják, hogy számottevő súlya van a kereskedelemnek a termelőszö­vetkezet gazdálkodásában. Ter­mészetesen a megyén kívüli boltok folyamatos áruellátását egyedül nem tudja megoldani a közös gazdaság, ezért más szövetkezetekkel tarsuL Ezek többek között: a nagyszénása Dózsa, a budapesti Duna. Az említett jelentős forgalom ellenére a termelőszövetkezet zöldség- és gyümölcstermésének 80 százalékát az állama keres­kedelem közreműködésével ér­tékesíti, tehát csak a termés egyötöde marad a saját boltok­nak. Biztonsági szelep A piaci tapasztalatokról szól­va Lovas Imre elnök a követ­kezőket mondta: _ Tavaly kénytelenek vol­tunk veszprémi boltunkat be­zárni, mivel nem volt jövedel-; mezó! Számításaink szerint kü­lönösebb kiesést ez nem okoz majd, mert a két budapesti, valamint a balatonfűzfői es a balatonboglári üzletünk forgal- j ma számottevően nő 1967-ben. A rra a kérdésre, végeztek-e közgazdasági elemzést, hogy mennyire érdemes e nagy volságok mellett az említett négy boltot nyitva tartani, ezt a választ kaptuk: . — Nekünk ezek a biztonsági szelep szerepét töltik be. Mint ahogy az élőbb szó volt ro!a, termékeink zömét az államnak adjuk át, az állami felvásárló kereskedelem szabványainak azonban esetenként nem felel­nek meg az egyébként jó minő­ségű áruk. Ilyenkor jó, hogy van néhány biztos bázisunk, ■hol értékesíteni tudjuk zöld" ség- és gyümölcskészletünket. Annál is inkább fontos ez, mert ezek gyorsan romló aruk es sürgősen kell a fogyasztóhoz juttatni. Az is előfordul, hogy nem tudja átvenni az állami felvásárlás a fölös termest, mar úgy értem, a szerződésben meg­állapított mennyiségen felüli többletet. így volt ez tavaly a paradicsommal. Szükség van rájuk A beszélgetés során még el­mondják a Béke Termelőszö­vetkezet vezetői, hogy egyelőre az állami kereskedelem áruteri- tése sem éri el a kívánalmakat. Emiatt az ilyen termelőszövet­kezeti árusító helyekre szükség van, mint „a falat kenyérre . Hasonló tapasztalatai vannak a másik tiszakécskei közös gaz­daságnak, a Szabadság Terme­lőszövetkezetnék is. Két eláru­sító helyük van: Tisza kecskén és Budanesten. A fővárosit, amely a Tolbuhin körúti csar­nokban van. tavaly korszerűsí­tették, hét alkalmazottal mű­ködik és az elmúlt évi forgal­ma csaknem három es fel mii líó forint volt. A számítások szerint az idén a stand eleri az ötmillió forintos forgalmat. A piac befolyásoló szerepe számottevően érvényesül. A már említett veszprémi üzletnek, amelyet a Béke Termelőszövet­kezet tart fenn, nem volt meg­felelő forgalma, ezért kellett bezárni. Hasonlóképpen a Sza­badság Termelőszövetkezet is felszámolta a kecskeméti stan­dot Tervszerűen Azt természetesen hangsúlyoz­ni kell, hogy az üzletek áru­ellátását tervszerűvé kell tenni. lesztik a zöldségkertészetüket az említett közös gazdaságok. Azonkívül újabb gyümölcstele­pítések válnak termővé. A beszélgetések során vita alakult ki arról, miképp dotál­ják az üzletek vezetőit. A Bé­kében rendkívül magas egy-egy üzletvezető keresete. Igazságta­lan a bérezés. A Szabadság Ter­melőszövetkezetben nagyobb el­lenőrzéssel, reális bérezést ala­kítottak ki. * * * A tiszakécskei tapasztalatok jól bizonyítják, hogy szükség van a termelőszövetkezetek piaci árusítására, üzleteire. He­lyes azonban, ha alaposan el­lenőrzik, elemzik, mennyiben jövedelmező egy-egy ilyen el­árusító hely, figyelembe veszik a távolságot, szállítási költsége­ket stb. és nagyobb mértékben törekednek a megye áruellátá­sának segítésére is. — Akarsz egy jő témát? — -kérdezte telefonon a felsőbb szakszervezeti szerv titkára. — Hát persze! — ismered Szelíd Imre bri­gádját? — Ki ne ismerné őket. Hat­szor nyerték el a szocialista címet. Nem múlt el a megye- bizottságon szakszervezeti aktí­va, hogy ne dicsérték volna ne­vüket. A vállalati híradó ál­landóan példaként emlegeti őket, s a mi lapunk is sokszor írt már munkasikereikről. — így van! Most pedig első­ként kapcsolódtak be az ipar­ágban az idei forradalmi ver­senybe. Megérdemlik, hogy szárnyra khpja nevüket ismét a hír, keresd fel őket. — Jelenleg hol tartózkodik a brigád? — Ügy tudom most mentek át egy másik munkahelyre, kér­dezd meg a vállalattól. — Halló! Kérem az szb-t. — Ott nincs most senki. — Akkor kapcsolja a ..;. üzemvezetőséget. — Halló! Igen. Legyenek szí­vesek megmondani, hol dolgo­zik most Szelíd Imre brigádja. — Egy pillanat... (a telefon­ban kérdezős’ködés hangjai szű­rődnek, majd újra megszólal az illető). Kik azok a Szelíd Im- réék? Miután felvilágosítottam a vállalat dolgozóját, hogy mi­féle munkacsapat az a náluk dolgozó hatszoros szocialista bri­gád, átkapcsolt egy másik ,.. A népagazdaság évek óta nagy erőfeszítéseket tesz a vi­dék iparának fejlesztésére. Vi­déken jelenleg körülbelül száz- nyolcvanezerrel többen dolgoz­nak az iparban, mint 1960-ban, s a fővárosban dolgozók aránya az összes ipari foglalkoztatottak közül — ugyancsak 1960 óta 44,6-ről negyvenegy százalékra csökkent. Szabolcsban ötven, Somogy megyében negyven szá­zalékkal többen dolgoznak gyá­rakban, mint hat évvel ezelőtt. Az Országos Tervhivatalban elmondották, hogy a harmadik ötéves terv időszakában a vi­dék tovább iparosodik, s 1970- ben a jelenlegi 59 százalék he­lyett az ország ipari dolgoaói­— Szelíd Imre brigád? — hallatszott onnan is a tűnődő hang. — Mit szoktak azok csi­nálni? — Türelmesen elmondtam, mi­ről is híres a kérdéses munka­csapat. — Aha — mondták és átkap­csoltak a vállalat egy újabb osztályára. Itt is meg kellett adnom a brigádról a felvilágo­sítást. mire ismét átkapcsoltak egy másik irodába. A hatodik helyen azt mondták: hallottak már valamit arról, hogy van egy ilyen társaság (közbeszól­tam, hogy nevezzük ezt a mun­kacsapatot szocialista brigád­nak), azután nagyot csíptem a térdembe és konstatáltam, hogy ébren vagyok. Az éles fájdalom nyomán sem tudtam azonban megérteni, miként lehet az, hogy a vállalat falain belül ne ismerjék megyeszerte híres mun- kaesapatjukat. Talán nem ol­vassák lapunkat — mentegettem magamban őket. — És a vál­lalati híradó? Lehet hogy azt sem. Azután még az is lehet, hogy termelési tanácskozásokra sem járnak, az íróasztaloktól pe- oig messze van a munkahely; No, mindegy. És mindegy az is, hogy melyik vállalatnál tör­tént az eset. A fő az, hogy nem tipikus. (Ezt remélem?!) És ami a legfontosabb, -hogy Szelid Im- réék mindettől függetlenül még­is csak kidolgozták idei munka- verseny-felajánlásukat, s heted­szer is harcba indultak a szo­cialista dm megszerzéséért. nak már hatvanegy-hatvankét százalékát foglalkoztatják vidé­ken. Az értékhatár feletti, vagyis a nagyobb ipari beruhá­zásokra a harmadik ötéves terv­időszakban tizenegymilliárd fo­rintot költenek vidéken, öt év alatt mintegy 80 új üzem épül a fővároson kívül. Már az idén egész sor új üzemet adnak áf. Budaörsön és l Szajolon propán-bután-gáztelep; Hódmezővásárhelyen egészség­ügyi porcelángyár; Mosonma- gyaróvárott paradicsomsűrítő üzem; Székesfehérvárott és Ba­ján új bütőház kezdi meg mű­ködését. Ugyancsak az idén át­adják a karcagi, a szerencsi, a kisteleki és a nagylétai ke­nyérgyárat. 1968 és 1970 között Salgótar­jánba, Szekszárdra, Nagykani­zsára, Békéscsabára és Szentes­re új gépipari üzemet telepí­tenek, vegyiüzem létesül Sze­geden, Debrecenben és Százha- lomibattán. Sok női dolgozónak jelent munkalehetőséget a Ba­lassagyarmaton, Lentiben., és Nyíregyházán épülő könnyűipa­ri üzem. Nagy jelentőségű a Debrecenben, Győröt^- és Mis­kolcon a következő egy-két év­ben épülő házgyár. Székesfehér­vár, Szeged és Miskolc tejüze­met kap, kenyérgyár kezdi meg működését Vácott. Vasváron, Mosonmagyaróváron, Siklóson, Nagyatádon, Gyulán, Nyíregy­házán, Érden, Keszthelyen, Sá­toraljaújhelyen, Egerben, Me­zőtúron és Hajdúszoboszlón. Az új üzemek építésével egy- időban gondoskodnak a járulé­kos beruházásokról, a helyi közlekedés javításáról. Kommu­nális célokra vidéken a har­madik ötéves tervben több mint hárommilliárd forintot költe­ni ogm K. S. A Baromfiipari Országos Vállalat kiskunfélegyházi toliüzemében olyan dísztollak készül­nek, amelyen a vi­lág minden táján kelendők. Igazolja ezt az is. hogy ta­valyi éves tervük túlteljesítésének ke­retében 45 ezer dol­lár többletbevétel­re tették szerb Díszfoll­válogatás Nyolc brigád közül kettő a szocialista címért indult harc­ba a munka front­ján. Az egyik bri­gád — Horváth Ist­vánná héttagú mun­kacsapata — de­cemberben el is nyerte a szocialista címet. A brig'ádve- zető „kiváló dolgo­zó” jelvényt és ezer forint pénzjutalmat is kapott, amit Láng György, a BOV vezérigazga­tója adott át sze­mélyesen. Képün­kön Horváth Ist­vánná szocialista brigádja pulykatol- lattcat válogat. Az újfalui „dühös ember“ Ismeretségünk Hideg Gáborral nem mai ke­letű. Évekkel ezelőtt is, amikor a tiszaújfa- lui Tisza Tsz-ben jár­tam, a mostanival azo­nos mozdulatokkal dé­delgette, formálta a mezőgazdasági mun­kaeszközök faalkatré­szeit, a kocsítartozé- kokat. Gábor bácsi — hét esztendeje a ter­melőszövetkezet bog- nára. A nyolcadik év­tized mezsgyéjén jár már. így hát jososan vetődik fel a kérdés: mikor szándékszik nyugalomba vonulni? Jókora, folyamatos munkaviszonyban töl­tött időszak van a há­ta mögött, s az új nyugdíj rend elet — amely szerint egyéb­ként most 400 forint­tal járna neki több, mint megelőzően ■— tisztes megélhetést biz­tosítana számára. — Boldogult ifjúko­romban mindig arról ábrándoztam: bár egy­szer olyan munkahe­lyem lehetne, ahol hosszabb időre „meg­melegedhetnék”. A Tisza — ilyen. Hát csak nem leszek bo­lond itthagyni ezt a jó helyet! — Hetven év után azért mégis csak rá­férne már egy kis pi­henés — kockáztatom meg közbevetői eg. — Az hiányzik még! — csattan fel méltat­lankodva. — Nekem az a halálomat jelen­tené. Nem egyet is­mertem. akinek amig tett-vett, kutyabaja se volt. de mihelyt ölbe­rakta a kezét, már hozhatták is neki a szentmihálv lovát. Hiába hát minden érvelés, Gábor bácsi míg csak bírja, „ak­tív” do1gozó marad. És hogy valóban ra­jong a szakmájáért, azt „újításai” is tanú­sítják. A kocsi egyik- másik alkatrészénél ő elhagyja a maszek, vi­lágban kedvelt — fö­lösleges, csak az árat drágító — cifrázáso- kat, sallangokat. így erősebb, tartósabb a munkadarab, no meg hamarabb készen is van. A hámfa elkészí­tési idejét ugyancsak sikerült a felére csök­kentenie. — Ha nagyon meg- dühösödöm, nyolc perc alatt „fix und fertig- re” csinálom. A hulladékfát is hasznosítja: szőlőkaró, miegymás lesz belőle. Szerszámnyél állan­dóan raktáron van ná­la, ha valakié eltörik, egy percig sem kell az újra várni. Egy munkaegység értéke ebben a tsz-ben 30 forint. Hideg Gá­bor büszkén mondja, hogy ha „dühöa”, neki 55 munkaegysége is kikerekedik havonta. Bizony, jófajta mérge- lődés ez! — Harmadéve kis- híján 700 munkaegy­séget szereztem. Ta­valy lazsáltam kicsit, nyolcvannal lett keve­sebb amannál, most vakarhatom a fejem. De az idén behozom! Mint már mondtam, a nyugdíjat akár ne is emlegessük előtte. Pe­dig ezen a biztos ösz- szegen felül nyugdí­jasként is annyit dol­gozhatna még a közös­ben, amennyi jólesik. Majd, ha már végképp nem bírom a szerszá­mot fogni — így vé­lekedik. S mi csak azt kívánhatjuk ennek a robbanó kedélyű, fá­radhatatlan munka- készségű embernek: minél később „száll­jon el a dühe”, minél tovább maradjon tel­jes értékű, fiatalokat megszégyenítő tettere­jű gazdája szép szak­májának. Jóba Tibor uzemvezetőseghez. N. O. Tizenegy milliárd forint a vidéki ipari beruházásokra Már az idén egész sor új üzemet adnak át i

Next

/
Thumbnails
Contents