Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-15 / 39. szám

3. oldal 1967. februír 15 szerda WASHINGTON folytatja kép­mutató taktikáját, amellyel azonban most sem tudja ellep­lezni a Vietnam ellen viselt légi és szárazföldi háború nép­irtó és gyalázatos voltát, az ag­ressziót — nem léteznek érvek, amelyék mellette szólnak, és nincs olyan ügyes szójátékos, aki bármiféle csűrös-csavarással Johnsomék oldalára hajlíthatná a tényeket. A VDK elleni bom­batámadások felújításakor is­mét arra hivatkoztak, hogy Ha­noi nem tesz lépéseket a béke­tárgyalások megkezdésére —, az Egyesült Államok pedig csak ezt várja. A bombázások ter­mészetszerűleg, mármint ame­rikai kormánykörök akcentusa szerint természetszerűleg, erre Volnának bizonyítékok. Johnson elnök azonban elfelejti, hogy széles nyilvánosságot kapott Hanoi határozott javaslata, a tárgyalások megkezdéséről —a bombázások felfüggesztésének feltételével: Johnson ezt a játszmát elvesztette, megpróbál­koztak tehát olyan hangulat keltésével, hogy a szovjet—an­gol tárgyalások, a Koszigin— Wilson találkozó „eredményei­től” teszik függővé a bombázó­tok folytatását —, ebből a szempontból különösen figye­lemreméltónak tartják a kalóz­akciók felújításának időzítését — hogy újabb „lélektani motí­vumot” szerezzenek ahhoz a magyarázathoz, hogy a másik fél a hibás. És bár figyelemre méltó, hogy az amerikai sajtó . egyre jobban magasztalja a jelenlegi kínai vehetők politikáját, — Mao-ra teszik a tétet, mert Mao vonala gyengíti a Vietnamnak nyújtott szocialista támogatás' erejét, másrészt a szovjetelle­nes kampány meghaladja Kíná­ban az Amerika-ellenességet — ettől túlzott reményekre nem szabadna ragadtatnia magát az Egyesült Államok kormányá­nak és elnökének. Sok minden­ről „elfeledkeznek”. Többek kö­zött ■ például arról, hogy Hanoi legutóbbi békekezdeményezését az erő pozíciójából tette Pedig Hanoi erre figyelmeztetni fog­ja a légikalózokat. Elítéli a világ közvéleménye a VDK elleni bombázások felújítását WASHINGTON. Johnson elnök hétfőn Ed adott nyilatkozatában megpróbálta igazolni a VDK elleni bomba- támadások felújításának szük­ségességét. Azt állította, hogy az Egyesült Államok előtt nem állt más alternatíva, mint a tel­jes hadműveletek felújítása a fegyverszünet lejárta után, mi­vel — úgymond — „nem kap­tak megfelelő választ a másik féltől”. Nyilatkozatában az Egye­sült Államok elnöke telje­sen mellőzte a VDK kons­truktív javaslatait, többek között a VDK külügy­miniszterének a közelmúltban tett javaslatát, amely megnyi­totta az utat a vietnami prob­léma politikai rendezése szá­ll Thant ENSZ-főtitkár a vi­lágszervezet diplomatái ellőtt magánbeszélgetésében mély ki­ábrándultságának adott hangot a bombázások felújításával kap­csolatban. A New York Times keddi szerkesztőségi cikkében rámu­tat: „Az Észak-Vietnam elleni amerikai bombázások felújítása nyers kiábrándulást okozott az emberek milliói számára.” PÁRIZS. A francia lapok, bár fenn­tartással fogadták a VDK elle­ni bombatámadások feüíüggesz- tésőről szóló híreket, csalódás­sal írnak az amerikai támadá­sok felújításáról. Az amerikai légitámadások szüneteltetése, amely oly sok reményt keltett a világon — hangsúlyozza a Combat — alig huszonegy órá­ig tartott. így hát a Johnson- hoz intézett számtalan felhívás nem ért semmit. Az Humanité megállapítja, hogy a „keselyűk” vijjogása uralkodik Washington egén. A „keselyűk” csoportjához tartozó politikusok már vasárnap, óta követelik a bombázások újra- felvételét. Johnsont annyira elvakít- ják az őt körülvevő ultrák, hogy elhiszi, Hanoi legutób­bi nyilatkozatai, amelyek világosan megmutatták a tárgyalásokhoz vezető utat, a „gyengeség jelei”. Az uítrák jellemvonása, hogy nem látnak más kiutat a hábo­rúból, mint a háborút. RÓMA, Az olasz külügyminisztérium félhivatalos nyilatkozatot adott ki, amely rámutat, hogy olasz diplomáciai körökben sajnálko­zással értesültek az Észak-Vi­etnam elleni légi bombázások újrakezdéséről. LONDON. A Koszigin—Wilson csúcsta- lálkózó eredményeit üdvözlő angol sajtókommentárokba ked­den a keserű csalódás hangjai vegyülnek a vietnami békeren­dezéshez fűzött remények meg­hiúsulása miatt. Valamennyi hírmagyarázó kiemeli, hogy Wilson miniszterelnök, amikor hétfőn délben búcsút vett a szovjet kormányfőtől, még re­ménykedett a tárgyalások fel­vételének lehetőségében, s ezt a reményét tükrözték késő dél­után a vietnami kérdésre vo­natkozó utalásai az alsóházban és sajtóértekezletén. Ma kezdődik a választás Indiában Ma kezdődik az általános választás Indiában. Negyedíz­ben járul az urnák elé India ezúttal több mint negyedmilli- árd választópolgára, hogy meg­válassza a „Lók Sabha” a del- hi-i „Népek Házának” 521, és a helyi államok parlamentjei­nek összesen 3563 képviselőjét. Február 15-ón azonban csupán a választásra jogosultak egy­ötöde szavaz, a választás zöme csak 21-én fejeződik be, s az első hivatalos eredményeit is csak azután várhatók. Az új parlament áprilisban ül össze. Ennél előbb nem várható dön­tés a miniszterelnök személyét illetően sem. A régi parlament mégegyszer összeül a költség- vetés elfogadására. Mindenki gyanús Aden ben Választási előkészületek a Szovjetunióban Az oroszországi föderációban megkezdődött a Legfelsőbb Ta­nács képviselőjelöltjeinek re­gisztrálása. A választásokat a 127 millió lakosságú szövetségi köztársaságban — s a Szovjet­unió legnagyobb köztársaságá­ban — március 12-én tartják. Moszkvában kedden felvették a képviselőjelöltek listájára Leonyid Brezsnyevet, Alekszej Koszigint és Nyikolaj Podgor- nijt. A szövetségi köztársaság Legfelsőbb Tanácsának jelölt­listáján összesein 884 név sze­repel. Az 1967-es indiai választások mindenképpen igen jelentősek. A választások után nemcsak a miniszterelnöki szék sorsáról döntenek a győztes párt parla­menti képviselői, de az új par­lament új köztársasági elnököt is választ. Az indiai főváros­ban úgy tudják, hogy Radha- krishnan elnök korára és egész­ségi állapotára való tekintettel nem kívánja újra elfoglalni az elnöki tisztet. Koreai küldöttség Moszkvában Kim ír Szen-nek, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága elnökségi tagjának, a minisz­tertanács első elnökhelyettesé­nek vezetésével kedden koreai kormányküldöttség érkezett a Szovjetunióba. (TASZSZ) Tudományos business44 w A hivatalos amerikai sta­tisztika szerint J049. és 196 L között 84 919 külföldi mérnök, tudós és orvos telepedett le az Egyesült Államokban. Ezek közül 15 523 az 1933-as és 1964- es esztendőkben vándorolt be. Csupán az idén letelepedett idegen szakemberek az okle­veles mérnökök 11, a diplo­más orvosok 29 százalékát ké­pezik. Jellemző például, hogy az Egyesült Államok-beli kór­házi orvosok és klinikavezetök 27 százaléka más országokban kapott oklevelet. Az Egyesült Államok Tudományos Akadé­miája tagjainak 24 százaléka külföldről bevándorolt tudós. Abból a 43 Nobel-díjból.. ame­lyet az országban tevékeny­kedő fizikusok és kémikusok kaptak. 16-ot külföldről be­vándorolt tudósok érdemellek ki. Az egyik amerikai lap a hi­vatalos statisztikai adatok elemzése során méltán álla­pítja meg, hogy a külföldi tu­dósok és magas képzettségű szakemberek „elcsábítása” ré­vén az Egyesült Államok kincstára jóval nagyobb jöve­delemre tesz szert, mint amennyit különböző segélyek címén külföldön elkölt. Hozzávetőleges számítások szerint 1966. végéig az „im­portált” tudósok és szakembe­rek száma elérte a 100 ezret. Mivel az Egyesült Államok egyetlen dollárt sem költ ezek képesítésére és nevelésére, kö­rülbelül négymilliárd dollárt takarít meg — állapítja meg a cikkíró. ÉS mekkora jöve­delmet hajt az amerikai kincs­tárnak az idegen szakemberek tudományos tevékenysége! En­nek az értékét egyes szakem­berek százmilliárd dollárra becsülik. íme a tengerentúli hírhedt business egyik jói jö­vedelmező válfaja, amelyről elég kevés szó esik. Maoék irányító bizottságot szerveztek MOSZKVA (TASZSZ) A Mao-ellenes erőkkel való leszámolás végett a kínai veze­tőség egy különleges bizottságot szervezett, hogy irányítsa a „kulturális forradalmat” a Kí­nai Kommunista Párt és a kor­mány központi szerveinél. A bi­zottság vezetője Csiang Csing, Mao Ce-tung felesége. Csou En­laj tanácsadóként működik a bizottságban. Pekingi jelentések szerint a „lázadók” ellenőrzésük alá he­lyezték a mezőgazdasági mi­nisztériumot, „elkergették” Liao Lu-jen mezőgazdasági minisz­tert és tizenkét magasrangú ál­lami tisztviselőt, köztük hat mii niszterhelyettest. Az elmúlt napok véres összetűzései után az angol katonaság nem érzi magát biztonságban és minden adeni polgárnál rejtett fegyverek után kutat. A képen látható katona még az étellel telt tálat is megvizsgálja az összetűzések színhelyén. íróasztal mellett — a tanyavilágban Hétfőn és szombaton — hogy a tanácsapparáitus dolgozói két zavartalan nappal rendelkezze­nek irodai munkájukhoz — nincs hivatalos félfogadás a fü- löpházi tanácsházán. Ezt a ren­delkezést azonban a község la­kói és a tanács vezetői lépten- nyomon megszegik. — Nem is tehetnénk máskép­pen — mondja Gulyás György- né, a vb-titkár, aki a község kommunistáit magában tömö­rítő Petőfi Tsz pártszervezeté­nek a titkára is. — A másfél ezer íülöpházinak ugyanis csak az elenyésző hányada lakik — mindössze 32 házban — a köz­pontban, a túlnyomó többség, a valamivel több mint nyolcezer holdas határban szétszórtan ta­lálható 428 tanyaházban él. Ha az utóbbiak a hét első, vagy utolsó napján felkeresnek ben­nünket ügyes-bajos dolgaikkal, ügyük elintézése nélkül nem küldhetjük őket haza. Akkor járnánk el szabálytalanul, ha bezárnánk előttük az ajtót. Hi­szen a törvénynek, a rendelke­zéseknek más esetekben is a körülményekhez igazodva, nem pedig a „papírformához” ra­gaszkodva kell érvényt szerez­nünk. Meg aztán e napokon is adódnak sürgős ügyek, amelyek elintézése nem tűrhet halasz­tást. Amikor forrnak a borok A titkárasszony felvilágosítá­sa egyszersmind rámutat a va­lamikori jegyzőség és a mos­tani tanács ügyintézése közötti különbségre is. Példáért nem kell a szomszédba menni itt sem, hogy annak idején még hivatalos idő alatt is hányszor jutottak a községházi tisztvise­lők ajtajának csak a küszöbéig a földek művelői. Ám milyen ügyeket intéz a fülöpházi tanács? A kérdés fel­tevésekor nem az általában szokásos, hanem a tanyás köz­ség sajátos helyzetéből adódó „speciális” ügyekre gondolunk. — Sok férfi máshova, az ipar­ba jár dolgozni, s nekünk kell a közös háztartásban élést iga­zolni, hogy a különélési pótlé­kot megkapják — sorolja Gu- lyásné. — De családi problémák is előfordulnak, amikor a meg­oldásuk végett közbe kell avat­koznunk. Az ok legtöbbször az italozás. Különösen ősszel, ami­kor forrnak a borok, néhány — s ami a legszomorúbb: a legin­kább sokgyermekes — család­nál felborul a rend. Az apa elissza a keresetét, a családjá­nak kenyérre sem jut, s nem egyszer elzavarja hazulról a fe­leségét. Évente hatszor-hétSzer történik ilyesmi. És ecseteli, hogy ilyen esetek­ben beszélnek a tivomyázó csa­ládfővel, s kiiá tusba helyezik számára a törvény szerint al­kalmazható kényszereivonó kú­rát is. (Erre egyébként eddig még nem került sor.) Legtöbb­ször eredményes a tanácsi „gyógymód”. Néha — a tanácsvezetők in­tézkedése nyomán — az iszákos lérj fizetését munkahelyén a

Next

/
Thumbnails
Contents