Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-15 / 39. szám

1961, fcbrnÄr 15, szerda 3. i?HV Égető gondok és szép tervek Az ólombetűk birodalmában Hivatalos neve Kéttemplom feöz, de sok kecskeméti csak így emlegeti: a nyomda utcája. A sikátor két oldalán sorakozó épületekben ugyanis — néhány helyiség kivételével — végig a Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalat műhelyei sorakoznak. — Jól hangzik, hogy egy egész utca a miénk, de szíve­sen lemondanánk erről a dicső­ségről. A szétszórt, apró helyi­ségek túlzsúfoltak, a termelés fejlesztésének már hosszú idő óta a szűk műhelyfalak szab­nak határt Az új nyomdaház felépítésére pedig még évekig várnunk kell — mondta beszél­getésünk kezdetén Ablaka Ist­ván igeizgató és e rövid beve­zető már sejteni engedte: az utóbbi években nem fejlődtek együtt a termeléssel a munka- körülmények a szép múltú vál­lalatnál. Könyvek 315 ezer példányban A Bács-Kiskun megyei Nyom­da Vállalat elődjét, a Kecske­méti Hírlapkiadó és Részvény­nyomdát Tóth László irányí­totta a harmincas években. Kecskeméten senkinek sem kell bemutatni a közelmúltban el­hunyt „Laci bácsit”. De sző­kébb pátriáján túl is sokan tisztelték, szerették, mint a sakkszakkönyvek tudós íróját, gyűjtőjét és mint haladó gon­dolkodású közéleti embert. A nyomda tevékenységét is az ő egyénisége hatotta át a világ­háborút megelőző nehéz évek­ben. Kitűnő sakkszakkönyvek ke­rültek ki a jól képzett kecske­méti nyomdászok keze alól és sok olyan író műve, akit haladó gondolkodása miatt igyekeztek háttérbe szorítani a rendszer urai. Csak néhányat említünk most ezek közül: Németh László, Illyés Gyula, G eltéri Andor Endre. Kassák Lajos. Természeteden itt készültek a helyi újságok is. A rövid visszapillantás után nézzük meg, hogyan sáfárkodik a szép hagyományókkal, az ál­lamosítás óta kapott támogatás­sal a nyomda vállalat kollektí­vája. Cikkünk elején már utaltunk arra, hogy a termelés igen gyors ütemben növekedett az utóbbi években. Bizonyságul néhány számadat: Az 1957 és 1930 közötti három év alatt ösz- szesen 15 millió forint értékű nyomdaipari terméket adott a vállalat. 1962-ben azonban már 18 és fél millió forint —, ta­valy pedig 40 millió .forint volt a termelés értéke. 1967-re kö­rülbelül ugyanennyi termelési értéket tervezett a vállalat. A könyvnyomtatás az elmúlt években is a legfontosabb te­vékenységei közé tartozott a megyei nyomdának. Tavaly 51 féle könyvet nyomtattak Kecs­keméten, összesen 315 ezer pél­dányban. A tradícióhoz híven, országosan elismert minőségben készültek a sakkszakkönyvek, folyóiratok. A szépirodalmi mű­vek sorában jelent meg többek között Veres Péter A Balogh család története — és Várnai Zseni Egy asszony a milliók közül című munkája. Szép számban készültek — főleg me­zőgazdasági — tudományos mű­vek, műszaki kiadványok, sportkönyvek, szakfolyóira­tok is. A Kecskeméten, nyomtatott könyvek minősége megfelelő­nek mondható. A vállalat dol­gozói azonban még nincsenek megelégedve a kezük alól ki­kerülő kötetek szépségével. A következő évek egyik legfonto­sabb feladatának, a könyv­nyomtatás minőségének a ja­vítását tartják. Űf otthont kap a vállalat — Talán nem illetnék a sze­rénytelenség vádjával bennün­ket az olvasók, ba a könyvek után a második helyen a Pe­tőfi Népét említjük a vállalat termékei közül. Tavaly átlagosan 28 ezer pél­dányban jelent meg a megye napilapja. Idén azonban már túlhaladta a 30 ezres példány­számot, Régi kívánsága az ol­vasóknak, hogy a jelenlegi kis formátum helyett az ország­szerte elterjedt nagyságban ké­szüljön a lap. Ehhez azonban egy új rotációs gépre és főkép­pen alkalmas helyiségre lenne szükség. A terv szerint 1969-re elkészül a nyomda új székháza a Szegedi út mellett, a jelenle­si vásártéren. A Kéttemplom közben ezután már csak az új­ságkészítő részleg marad és a felszabaduló műhelyek egyiké­ben véare el lehet helyezni a nagyalakú lat> nyomtatására al- ka'mas új gépet. Usvanak'kor beköltöztetik La- iosmizséről a' kliséüzemet is, a községben csak a dobozgyár­tó részleg marad. Ezzel a vál­toztatással is a lap frisseségét, színvonalát kívánja emelni a nyomda vállalat. Évek óta gondja nyomdász­nak és újságírónak egyaránt, hogy rotációspapírból országo­san kevesebb van, mint kelle­ne. A szükséglet jó részét ugyanis importból fedezzük. Sajnos, a jelek szerint a kö­vetkező években is csak igen lassú javulásra számíthatunk. Ráadásul a papír minősége sem mindig megfelelő. Az újságol­vasó is tapasztalhatja, hogy időnként „maszatos” a közölt fénykép és összemosódnak a betűk. Az esetek többségében nem a nyomdászok ludasok eb­ben. Várják a fiatalokat A gyártás gépesítettségét, műszaki színvonalát tekintve, az úgynevezett faltkartonokat — színes, gyógyszeres és cukor- kás dobozokat — gyártó rész­leg mondható a legkorszerűbb­nek a Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalatnál. Idén 870 tonna kartont készítenek az iparnak, a következő években pedig 2000 tonnára emelik a termelést. A kereslet azonban még ennél is jóval nagyobb. A színes, tetszetős dobozok zömébe exportárut csomagol­nak a gyógyszer- és csokoládé­gyárak, a minőségi követelmény tehát igen magas ennél az áru­cikknél. Ezért is határozta el a nyomda vezetősége, hogy a jö­vőben egy iparművészt is fog­lalkoztat és saját tervező rész­leget szervez. Befejezésül arról beszéltek vendéglátóink, hogy a vállalat szakemberellátottsága sem felel meg ma már a követelmények:- nek. Meglepően kevés érettségi­zett fiatal jelentkezett nyom­dász tanulónak az utóbbi évek­ben, pedig a kereseti lehetősé­gek itt sem rosszabbak, mint az egyéb szakmákban és a mun­ka szépségeit sem kell bizony­gatnunk. Remélhetőleg a Katona Jó­zsef Gimnáziummal kialakult jó kapcsolat, a' politechnikai oktatás majd segít abban, hogy a fiatalok megismerjék és meg­szeressék a nyomdász szakmát. A vállalat jövője szempontjá­ból ugyanis az épületeiméi, gé­neknél is fontosabb, hogy si­kerül-e jól képzett, fiatal szak­emberekkel felfrissíteni a mun­kás és műszaki gárdát. Békés Dezső felesége kapja meg. Egyszer előfordult, hogy íél év múlva maga az asszony kereste fel a tanácstitkárt: megjavult már a férje. Valóban úgy történt, — mert a tanács többször ellen­őrizte is: a feleséget nem élet­társa kényszerítette-e a bejelen­tésre, azért, hogy azontúl pénz­hez juthasson. A tanács ilyetén közbelépései, intézkedései azt is eredménye­zik, hogy nemcsak az illetékes körzet tanácstagja, hanem a szomszédok is bejelentik, ha ré­szeges a családfő. Ami boldogaá teszi a tanácstitkárt Nehezebb dolga van viszont az „alkoholizmus frontján” a fülöpházi tanács vezetőinek, ha olyan esetről van szó, amikor mind a két szülő iszákos. Ha kilátástalan a józanság útjára térítésük, állami gondozásba vé­tetik gyermekeiket. Jelenleg két család egy-egy gyermeke él így a tanács oltalmával. Az egyiket intézetben helyezték el. a másikat — az államtól kapott ellenszolgáltatásként — egy parasztcsalád neveli; mint hír­lik, oly szeretettel, mintha vér szerinti családtag volna. A szociális ügyek kategóriájá­ba tartozik a hadiözvegyek és hadirokkantak, s az olyan öre­gek segélyezése is, akiknek nincs eltartásukra kötelezhető hozzátartozójuk. Az előbbiek közül ketten, illetve négyen ré­szesülnek a járási tanács támo­gatásában, de minden esetben a fülöpházi tanács környezet­tanulmányozás alapján történt igazolására. Törvényben előírt, maximális 250 forint havi se­gélyt nyolc szociális gondozott kap. S ők, valamint az előb­biek is, a tanács által kiállított közgyógyellátási igazolvány bir­tokában ingyen vehetik igény­be az orvosi gyógykezelést, sőt, a kórházi ápolást is. Rajtuk kívül az olyan munkaképes fü- löpháziak is — évente négyen- ötem — megkapják az igazol­ványt, akik nem tudnák meg­fizetni a kórházi gyógyítás költ­ségeit. S ugyancsak évente négy-öt rászorulót rendkívüli segélyben is részesít a tanács. — Olyan boldog vagyok ilyenkor, ha segíthetünk. Ta­valy például volt, akinek tüze­lővásárlásra ötszáz forintot ad­tunk — mondja a tanácstitkár- nő. Ezért a boldogságáért pedig fáradsággal kell fizetnie, neki is, munkatársainak is, hiszen a szükséges iratokat — nem egy­szer hosszadalmas utánjárással — ők szerzik be. Szociális ott­honba is a tanács utalja az el- tartatlan és magukkal tehetet­len öregeket, ami nemcsak ad­minisztrációs munkát igényel. Megszokva primitív környezetü­ket, az ilyen emberek nem akarják otthagyni azt, s bizony: a tanácsvezetők rábeszélő-neve- lő képességére is szükség van, hogy jobb sorsuk érdekében el­fogadják a beutalást. Évente általában egy ilyen eset fordul elő. r Egy notórius kérvényező Az adóügyek sem sablonosak a községben. Különösen néhány esztendővel ezelőtt — 1963-tól három éven át — okoztak sok gondot a földrendezésnél elkö­vetett hibák; illetve az, hogy a Zrínyi Tszcs pontatlanul vallot­ta be a közösben és a gazdái által használt földek területét, aranykorona értékét. Emiatt a tanácsnak évente 40—50 felleb­bezésre kellett tisztáznia a helyzetet. Tavaly azonban már csak egy vitás eset volt. Ugyanakkor azonban a mintegy 130 gazdát érintő víz­kár adócsökkentés végett törté­nő pontos megállapítása köve­telt nem kis munkát a tanács­tól az elmúlt esztendőben. Pár hónappal ezelőtt szokat­lan alakú, de nagyon előnyös rendeltetésű lámpákat szereltek fel a Városföldi Állami Gazda­ság egyik borjúnevelőjének mennyezetére. Ebben a helyi­ségben tíz napig tartózkodnak a borjak, közvetlenül az ellés után. Korábban a kólifertőzés és más megbetegedés miatt sok elhullás történt. A Germicid, illetve az Eritemál elnevezésű, Kedvezményes ultraibolya sugarakat árasztó lámpák alatt ez nem követke­zik be; a sugárzás a baktériu­mokat elpusztítja, s azonkívül a D-vitamin képződését is se­gíti. Az először a Dánszentmik- lósi Állami Gazdaságban alkal­mazott módszert tehát Város­földön is sikerrel honosították meg. Felvételünkön; Koncz Ferenc gondozó, higiénikus körülmé­nyek közepette itatja meg tej­jel a kisborjakat. vetőburgonya-akció A Földművelésügyi Miniszté­rium a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat közreműködésé­vel minden eddiginél szélesebb körű, kedvezményes vetőburgo- nya-aikciót szervezett. Ehhez összesen körülbelül 4600 vagon jó minőségű, fémzárolt vető­burgonya áll rendelkezésre. Az idén nemcsak a nagyüzemi gaz­daságokat láthatják el'kifogás­talan minőségű vetőgumóval, hanem — most első ízben — a háztáji gazdaságok, az egyéni termelők és házikert-tulajdono- sok igényeit is kielégítik. A cél az, hogy a sokféle, bizony­talan eredetű vagy leromlott vetőgumót, bőtermő, minőségi­leg is kifogástalan, nemesített szaporító anyaggal váltsák fel. Az igénylő gazdaságok és egyéni termelők 8 házi és 6 külföldi burgonyafajta közül választhatnak. (MTI) Van Fülöpházán egyetlenegy olyan eset is, amely évről évre megismétlődik. Egy tanyán la­kó — hajdan jókora birtokkal rendelkező — öregasszony és két leánya nem veszi át az adóívet, az idézést sem, s bezárt ajtóval, két kutyával várja a hivatali embereket. S állandóan instanciáznak, leveleket, kér­vényeket írnak (persze, bélyeg nélkül) az országos szervekhez. A velük kapcsolatos — s te­gyük hozzá: emberséges — el­járás több gondot okoz a tanács vezetőinek, mint húsz másik. — A község lakóinak túlnyo­mó többsége azonban nagyon rendes, becsületes ember — fe­jezi be a tájékoztatást a tanács­titkárnő. — És a tanácstagok is lelkesen, odaadással végzik fel­adatukat, segítenek nekünk, az apparátusban dolgozó elnöknek, nekem, s még négy munkatár­sunknak. Illetve ötnek, mert a hivatalsegédünk nemcsak rend­ben tartja az irodákat, hanem bizonyos mértékig 6 is végez adminisztrátori munkát. Most már bevallhatom: azért kerestem fel őket, mert a fel­sőbb szervek a fülöpházi tanács ügyintéző munkáját követendő példaként említették. : Tarján István i Nagyon ideje A kiskunhalasi népfrontirodában vetette fel — több más várospoliti­kai téma között — a titkár, Tóth Ferenc elvtárs. — Nagy gondunk még az SZTK- kirendeltségen a gyermekgyógyá­szati rendelő helyzete . •. — Mintha tavaly is ugyanezekkel a szavakkal mondtátok volna? — Igen. .. Pedig — úgy tudjuk —i a pénz is megvolna rá, csak va­lahol megfeneklett az ügy . . . Az épület is megvan, ahol majd beren­dezik. Miért ilyen lassú az intézke­dés — ki tudja .. . Van abban igaz­ság, amit a lakosság beszél: „Aki így elhúzza a megoldást, annak biz­tosan nincsen gyereke .. .»* — Nézzük meg a rendelőt! Tóth Ferenccel és Bodoglári La­jossal — hármasban nyitunk be a várószobába. Megcsap bennünket a fülledt, elhasználódott levegő. Gyors számolás: tizenöten állnak idebent. Anyák pólyásbabával, karonülő, vagy nagyobbacska gyerekkel. Szin­te úgy zsúfolódnak össze, mint teli buszon szoktak az emberek. A he­lyiség — Bodoglári Lajos bácsi sze­rint is -r legfeljebb 10 négyzetmé­ternyi. Ebből is elvesznek a külön­féle bútordarabok. Egyik fehér asz­talféleségen pólyásbabákat bugyo- lálnak, bontogatnak párnából, pe­lenkából a mamák. Egyik pólya a másikat éri. Mi van és lesz, ha csak egy kis­gyerek fertőző beteg? Megkérjük az asszonyokat, enged­jék meg, hogy ha nyílik az ajtó, mi léphessünk be előttük — csak egy pillanatra, míg a rendelőt meg­nézzük. Szívesen hozzájárulnak. A doktornő és asszisztense ha­sonló pici helyiségben fogadja, vizsgálja a gyerekeket. Elég ennyi is a látványból. ... Megkérdeztük a megyei ta­nács vb egészségügyi osztályán dr. Pataki József főorvost, mik a kilátások, mikor lesz új gyermek- gyógyászati rendelő Halason? Hol feküdt el az ügy? — Nem feküdt el — mondotta Pa­taki elvtárs. Az úgynevezett Koz­ma-féle ház kisajátítási eljárása fő­ijük. Egyetlen papír hiányzik még. Az is elodázta a gyorsabb elinté­zést, hogy a kiskunhalasi tanács a múlt év végefelé, későn küldte meu a megfelelő iratokat, így a pénz. amely már tavaly rendelkezésünkre állt, a múlt költségvetési évvel „odalett”. Bruncsák elvtárs azon ban tájékoztatott bennünket, hogy a pénzt ebben az évben is megkap­juk, így legkésőbb az év első felé­re megoldódik ez a gyermekgyó­gyászati ügy. Bízunk benne. \

Next

/
Thumbnails
Contents