Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

1961. január 8. vásárnál» 5. oldal Program-kiegészítő _______________a kecskeméti tanácstagi l 3G§í2GIC|C# ttGS beszámolók tapasztalataitól A négy évvel ezelőtt megvá­lasztott tanácstagok működésük utolsó állomásáshoz érkeztek ebben a ciklusban, a december elején megkezdett félévi be­számolók megtartásával. Eddig a megyeszékhely száznegyvenöt tanácstagja közül több mint száztízen adtak számot válasz­tóiknak a testület munkájáról és egyéni tevékenységükről. E találkozások a lakosság népes csoportjaival ezúttal is nemcsak a számadást, a tájékoztatást je­lentették, hanem a közvetlen tájékozódást is az embereket foglalkoztató gondokról, s ter­mészetesen örömökről is. Köszönet a mego.dásért Számos elismerés, köszönő szó hangzott el a beszámolókon. S bár érthető, de az első pil­lanatban mégis különösnek tű­nik: nemcsak, illetve nem első­sorban a nagy költséget igénylő létesítményekért. Sokkal inkább az úgynevezett „apró” gondok megoldásáért, amelyek koráb­ban nap, mint nap bosszanko- dásra, keserűségre adtak okot. Az egyik helyen a kiépített, vagy megjavított járdáért, másutt a meghosszabbított vil­lanyhálózatért, a külterületi is­kola kerítésének megépítéséért, vízvezetékszakaszért stb. mon­dott köszönetét a lakosság. Hi­szen az emberek nyitott szem­mel járnak, észreveszik a fej­lődést, a jót, egy-egy környék gondjának megoldását. Ám legalább ennyire szóvá teszik és szóvá tették a rosszat, a bosszantót. S az őszinteség kedvéért el kell mondani: ezút­tal sok olyan panasz hangzott el ismételten, amelyre nehezen lehet elfogadható magyarázatot találni. Ismétlődd panaszok Kevés olyan beszámoló akadt, ahol a résztvevők nem kifogá­solták: az esős idő, a nagy sár miatt megközelíthetetlen a busz, vagy bokáig, térdig sárban kénytelenek gázolni az utasok. Ki ne emlékeznék rá, hogy ez a panasz évek óta visszatérő?! kezd lassacskán tudatos olva­sóvá válni. Ezek a legfontosabb okok. De mindezek mellett sürgeti a har- tai könyvtár bővítését az is, hogy gyorsan, szépen nő évről évre az állomány. Most mint­egy 6000 kötetük van. Ez pe­dig már valamivel több, mint az előző ötéves tervre kitűzött megyei cél, a lakosonként 1200 kötet. Ök tehát már szépen benne járnak a saját harma­dik ötéves tervükben. Költség­vetésükben állományfejlesztés­re előirányzott évi 8000 forint felett a községi tanácstól 5000 forintot kapnak minden esz­tendőben. — S ezenkívül is csuman­csén pen év vége felé a járás­tól. meg a megyétől — mond­ja Koperniczky bácsi. ... Amiket eddig elmond­tunk, arra van egy igen találó, bár hovatovább némiképp el­koptatott kifejezés: a növeke­dés nehézségei. Csakugyan ilye­nek a hartai gondok. Főképp. De nézelődés, beszélgetés közben — éppen a sajátos har­tai viszonyok sugallatára — vetődött fel egy érdekes ötlet, amely talán hozzájárulhat a könyvtár eddiginél gyorsabb fejlődéséhez és a jelenleginél is nagyobb népszerűséghez. A helybeli általános iskolá­ban német nyelvű fakultatív oktatás is folyik. Az oktatás­ban részt vevő gyerekek számá­ra nyitottak egy kisebb könyv­tárat, német nyelvű szépiro­dalmi művekből, ismeretter­jesztő munkákból. Ez adta az ötletet: nem vol­Pedig a lakosság igénye — ép­pen a lehetőségekről való tájé­kozottsága jóvoltából — sze­rény, mértéktartó. Legalább egy kis salaksziget kellene a busz­ra való feljutáshoz. Vajon csak­ugyan megoldhatatlan problé­mát jelentett a kritikus meg­állóhelyekre a salak kiszállí­tása? Hasonlóak azok, a zömmel peremkerületekben elhangzott észrevételek, amelyek az egyes utak, utcaszakaszok, gyalogos átkelőhelyek járhatatlanságát panaszolják. A Simon István utca elején, jókora részen a járda és az úttest között hatal­mas pocsolya terül ei. Salakot kérnek az ott lakó' , mert a planírozását társadalmi munká­ban elvégeznék, A Lőcsei utcá­nak a Szentgyörgyi utca felöli szakaszán esőzéskor és hóolva­dáskor nagy mennyiségű víz fut össze, járhatatlanná téve az úttestet és a járdát. Itt is a fel töltés jelentené az átmeneti megoldást. S az ezekhez ha­sonló panaszoknak se szeri, se száma. Nagyon indokolt lenne tehát ezek gondos számbavéte­le, az orvoslás lehetőségeinek felmérése, s aztán sürgősségi sorrendben az ütemes megoldá­sa. Annál is inkább, mert az érdekelt lakosság a 'ársadalmi segítséggel sem fukarkodna az áldatlan helyzet felszámolása kedvéért. Nagyobb gondot a dűlőulakra A 102-es választási körzet ta­nácstagja, Bujdos János által tolmácsolt javaslat említését a '.éli évszak és több ezer kecs­keméti lakos érdeke indokolja. Nevezetesen: a . város egyetlen gyalogos aluljárójában a mere­dek lejtésű járdára ráfagy a víz, a hó, s ez baleseti veszély. Más megoldás híján legalább korlát kellene a lejtős szakasz hosszában, amelyben meg le­hetne kapaszkodni. Külön figyelmet édremelnek azok a panaszok, amelyek a külterületi tanácstagok beszá­molóin hangzottak el. Például a dűlőutak szánalmas állapota, ami miatt sokat szenved a ta­na-e célszerű kibővíteni a köz­ségi könyvtár állományát ide­gen nyelvű könyvekkel? Hi­szen ma már a hazai kiadvá­nyokból is bőséges a választék. Petőfitől Mesterházi Lajoson át Berkesi Andrásig igen változa­tos például a hazai kiadásban megjelent német nyelvű köny­vek sora. S emellett, természe­tesen, be lehetne szerezni a német irodalom kiemelkedő al­kotásait is. Ha azután néhány folyóirattal, napilappal is ked­veskedne a könyvtár a hely­beli németajkú lakosságnak, ezzel bizonyára alaposan meg­növelhetné a beiratkozott ta­gok számát, számottevően hoz­zájárulhatna az olvasókedv széles körű kiterjesztéséhez. Lám, eredetileg csak az idős könyvtárosról akartam írni, hi­szen, aki ilyen, magas korban még dolgozik, azt igazán érde­mes példaképpen állítani má­sok elé. De róla a puszta dicséretnél többet alig is írhatok. ’ Mert magáról nem beszél, hanem csak a munkájáról, s bármit kérdeztem, mindig újra a könyvtárra kanyarodott vissza. Amivel végül is, szó nélkül is, sokat mondott, s hozzásegített, hogy az előbb leírtakat így egészítsem ki: Aki' ilyen ma­gas korban még dolgozik, s nem fáradtan, nem „csak tel­jen az idő” módjára, hanem üyan őszinte ügyszeretettel, mint Köperniezky Kornél vönyvtáros, az igazán megér­demli, hoev példaképül álljon mások előtt. Mester László tanyai lakosság. Egy mezőgaz­daságban dolgozó fiatalember például traktort kért lakodalma alkalmából, hogy a betonúira juttassa tanyán lakó menyasz- s'zonyát — említi feljegyzésében dr. Szegedi Sándor, a 137-es választókörzet tanácstagja. És kezdeményezi: fordítsanak na­gyobb gondot a földutakra a közös gazdaságok, melyeknek nehéz traktorai végzik a leg­nagyobb rongálást. ígéretek helyest A tanácstagi beszámolók ta- pasatalataiban tallózva hadd említsünk meg egy nyomós ész­revételt. Kiss József, a 115-ös választókörzet tanácstagja pél­dául kénytelen volt lejegyezni a beszámoló után: „A műszaki osztálynak továbbított pana­szokkal kapcsolatban értesítet­tek, hogy a kért átereszt meg­építik, illetve a vízlevezető csa­tornát mindkét oldalról decem­ber 17-ig helyreállítják. De a mai napig még hozzá sem fog­tak ...” S ha ehhez hozzátesz- szük, hogy nem ez az egyetlen és nem is a legsúlyosabb ha­sonló jellegű panasz, szinte ön­magától adódik a következte­tés: a könnyelmű, megalapozat­lan ígéretek nem növelik a bi­zalmat a tanács vb-apparátusa iránt.' Végezetül felvetődik a kér­dés: mi lesz a tanácstagi beszá­molókon elhangzott • panaszok sorsa? — A feladatkörünkbe tartozó észrevételekről készült feljegy­zések nagy része már a ke­zünkben van, megvizsgáljuk, hol, milyen megoldást lehet ta­lálni. De ígéret helyett hadd beszélienek maid a tetteink — mondotta dr. Mező Mihály, a városfejlesztési csoport veze­tője. Mennyivel rokonszenvesebben hangzik ez így! Mert a tetteket — mint eddig —, ezentúl is fi­gyelemmel kíséri a lakosság. Perny Irén De szén ez a hó . ., Olyan fehér mint a fejecske... Ahol még a bosszú Az áldozatot több, mint öt éve eltemették. Egy éjszakai mula­tozás alkalmával, barátja, mun­katársa szúrta nyakába a bics­kát. Az ügyben mégis csak nem­régiben született jogerős ítélet. Ennek több oka van. Elsősor­ban az, hogy az aratóbálon je­len volt tanyai szomszédok, akik láttáik az esetet, arra töre­kedtek, hogy különböző elfer­dített vallomásokkal félrevezes­sék a nyomozóhatóságot, majd az igazságszolgáltatás szerveit. Ügy gondolkoztak, hogy Szécsé- nyi Imre meghalt, legalább azt mentsék — még Ha bűnös is — aki a fiatalember halálát okoz­ta. A kunszállási tanyavilág la­kói „pártokra” szakadtak, s a gyilkosság körülményeit sajáto­san értelmezve nem azt vallot­ták a bíróságon, ami valójában történt, hanem elképzeléseiket, egyéni elgondolásaikat hajtogat­ták. Mégsem lehet hamis tanú­zással vádolni őket. Az eset ugyanis a táncmulatság színhe­lyétől távolabb, mintegy „mellé­kesen” zajlott le, s legtöbb ta­nú csuprán apró, összefüggéste­len részletekre emlékezett, sok­szor azokra sem pontosan, vagy ha igen, nem úgy adta elő a bíróságon. Ki a legény a pusztán? Szécsényi Imre, 18 éves kun­szállási fiatalember tulajdon­képpen egy rendkívül elmara­dott, sötét nézetnek lett az ál­dozata. A falusi, de leginkább a tanyai fiatalemberek között erősen hat az a felfogás, hogy a rajtuk esett legkisebb sérel­met rövid időn belül meg kell torolni, különben gyávának tart. ják őket. s nem számítanak az „igazi legények” közé. A me­gyei bíróság az ítélet indokolá­sában így ír erről: „Kunszállás Bács-Kiskun megye azon né­hány községének egyike, ahol a késeléssel kapcsolatos maradi szokások még különösen erősek. A társadalmi tekintély fő mér­céje: az italozás alkalmával tör­ténő összetűzések során muta­tott bátorság. E felfogás sze­rint a bántalmazáskor elszen­vedett sérelmet körülbelül egy hét leforgása alatt meg kell to­rolni, mert ennek elmaradása súlyos tekintélycsorbulással jár...” Ilyen sérelem érte Szécsényi Imrét, amikor egy alkalommal névnapi mulatságon összeszólal­kozott Varga Sándorral és Var­ga Györggyel. A vitát Babar István intézte el úgy. hogy az ittas Szécsényit kilökte a ta­nyából. Ez újabb sértés. Szé­csényi Imre, Nagy Sándor és ifj. Kiss József elhatározták, hogy megverik Babar Istvánt, amikor másnap munkába men­nek. A megtámadott Babar azonban jobbnak látta a futásit és támadói elől elszaladt. Az esetnek gyorsan híre szaladt a tanyák között és olyan gúnyos megjegyzéseket tettek hozzá, hogy harminc birka sem ver akkora port. mint Babar Ist­ván. amikor Szécsényi megker­gette. .. ératóbál két tanyában A bosszúvágy hullámai to­vább gyűrűztek, s azt átvette a két fiatalember baráti társa­sága is. Olyan kijelentéseik hangzottak el például Babar Istvánná részéről — aki élesz­teni igyekezett a férfiak bosszú­vágyát —,' hogy ..Kévevágó kés­sel aprítom fel Szécsényi Im­rét, ha eljön a bekötési bál­ba. ..” (Az araMbMat neveznék így.) Szécsényi így vélekedett: kísért „Megfogom még Babar Istvánt* vagy Varga Sándort és vala­melyiknek kihasítom a hasát.” A kunszállási tanyavilágban, amikor befejezték az aratást, cséplést, két helyen is rendez­tek úgynevezett bekötési bálát. Az egyiket Babar István tanyá­jában, a másikat Juhász Jáno­soknál, ahol Szécsényi Imre is jelen volt. Este tíz óra körül azonban Szécsényi átment Ba- barékhoz. mert ott jobb volt a hangulat, s arra is számított, hogy helyre állítja a „tekinté­lyét”. Körülbelül százan lehet­tek ezen a mulatságon, s így csupán néhányan vették észre, hogy az egymással haragos vi­szonyban levő fiatalemberek kölcsönösen az udvar hátuljám hívogatják egymást, vitatkoz­nak, sőt pofonok is csattannak;, és egyre feszültebb lesz kö­zöttük a hangulat. Éjfélhez közel járt már az idő, mikor a „kihívások” verekedés­sé fajultak, s a szórakozó tár­saságtól néhány méterre Szé­csényit hat. hét főből álló cso­port vette körül, lökdösték, sér- tegtték, mások pedig védelmé­re keltek. Mikor öklözni kezd­tek, elővette zsebkését és Babar Józsefet ütötte meg vele, majd kinyitotta és Babar Istvánon ej­tett sebet Ekkor érkezett a ve­rekedés helyére Varga Sándor 28 éves fiatalember. Kunszál­lás, Tanya 562. szám alatti la­kos. A halálos szúrás A szorongatott helyzetben le­vő Szécsényi Imre Varga Sán­dor odaérfcezésekor a két Ba­bar testvérrel verekedett. Varga ezt látva, elővette zsebkését, ki­nyitotta és hátulról nyakon szóra a szerencsétlen fiatalem­bert. Szécsényi a szúrás által kiváltott halálfélelmében kiug­rott a csoportból és szaladt az éjszakában, keresztül a tarló­kon. Három támadója üldözőbe vette. A vérző ember azonban alig harminc méter után össze­esett és pill pia tok alatt meg­halt. A szúrás ugyanis átvágta a tarkó lágy részeit és két csi­golya között behatolt a kopo­nyába. Szécsényi Imrét a leg­gyorsabb orvosi, beavatkozás sem menthette volna meg a halál tóL A bálozók között nagy riada­lom támadt a halálhírre. A ze­nészeket elzavarták, mentőket hívtak, s a társaság is elszó­lt. de az ottmaradottak — a két „párt” képviselői — heve­sen összecsaptak, s ennek so­rán Kiss József Babar Józsefet hátbaszűrta, Babar Istvánt pe­dig késsel a kezében az asz­tal körül kergette. A veszeke­désnek a mentő megérkezése vetett véget. Az esetnél jelen volt tanúk a bíróságon „nem emlékeztek”, ellentmondó vallomásokat tettek s egész magatartásuk arra irá­nyult, hogy a vádlottak padjá­ra ültetett tettest „menteni” kell. A tárgyalás utolsó szaka­szában még arra is kísérletet tettek, _ hogy H. Sz, J-t gyanú­sítottként. belekeverjék az ügy­be — tettesen alaptalanul. A bíróság végül is Varga Sándor bűnösségét állapította meg és emberölés bűntette miatt hét és fél évi szabadságvesztés­re ítélte, négy évre eltiltotta a közügvek gyakorlásától és köte­lezte, hogy a felmerült 6578 fo­rint bűnügyi költséget fizesse meg. Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta, s így az jogerőre emelkedett. G. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents