Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

Persze, azt is hozzátette: Ha teljesen feladata már a meg- nem avatkozik bele, akkor egy javítás reményét. Kéki Ferenc szemig egészséges a krumpli, agronómus szinte örült, hogy úgy, mint a múlt esztendőben, neki is jutott kasza, hogy most Az agronómus is elmondta a őrá is szükség van. Percek alatt maga igazát, de mit ért az már nekilendültek a zizegő táblá­czek után. Érezte, hogy a tag- nak. Kéki ment elől. A mögötte ság nem hiszi el, amit kétségbe hajladozók láthatták, amint esve, ideges hangon elhadart, barna hátán kisded patakokban Kegyetlenül szégyelte magát s folyik az izzadság. Ügy húzta csak azért nem szökött meg, a társaságot, mint mágnes a , . __ mert tudta, hogy neki van iga- vasat. i átV nv er f e Tb c szél és™ &sze csak három utas le za. de azt nem olyan egyszerű — Lassabban, Ferenc! — itt. Elindult hát befelé gyalogo- bebizonyítani. Ha elmenne, szólt rá a tizedik fordulónál az Ó vatosan kanyarodott be a san. bár titkon azt remélte, örökösen szélhámos maradna öreg Pusztai, aki pedig nem nép télén udvarra. A pi- hogy kocsit küldenek érte. ezek előtt az emberek előtt. számított a puha emberek közé ros üléses motorkerékpárt a ®t _ora lehetett már, ^ hogy A tavaszon már jól sikerült még így hatvanöt évesen sem. nagy eperfa rezgő árnyékába megtalálta a Zöld Mező Tsz a vetés. Az őszi gabona is gyö- — Nem érünk rá, Jani bá­állította s rugalmas léptekkel irodáját. Mindössze ket-három nyörű. Ez talán igazolni fogja tyám — vette át a barátságos az iroda felé haladt. Már út- emo«- lézengett a szobákban, őt. Ezt az évet véglegesen rá- hangot az agronómus —, nya­közben levetette a szinte át- A^ többiek aratni voltak. A fa- bízta az^ elnök. Ez az első teljes kunkon a vihar. Itthagyni nem forrósodott bukósisakot, a vi- ’a*1 kozott, bar hűvös volt, az esztendő, amit ő vezet végig. jehet. Ez mára volt beüte­harkabátot, ami hajnalban igen jriSet is alig tűrte az ember. Majd ő megmutatja itt min- mezve jó szolgalatot tett. De most, amikor már nagyon megrövi­dültek az árnyékok s a haran­gozó bizonyára fogja a kötelet egyszerűen felesleges. Két­ö meg nyakkendősen állított denkinek, hogy nem isten ne- be. Ez egy rossz pont — gon- vében veszi fel a fizetést. A S már hersegtette is a drót­kemény gabonaszárakat s ma­dolta amikor benyitott. búza most nagyon szépen eresz- "ávaT rántottHz atkalm! art — Jo napot kívánok. Én len- ti a magot... az aiKarnn ara nék az új agronómus — mond- • tobrigadot. Ügy mozgott a csa­pat, mintha ostorral kergették re vette fel. Szakadt az eső s úgy recsegtek a villámok, mint­ha valami óriás dühében vég vásznakat hasogatna. — Csak azt mondd meg ne­kem te, Feri, hogy hol tanulta, meg így kaszálni — kérdezte az öreg Pusztai a nyirkos pony­va ' alatt az agronómustól, de érezni lehetett, hogy mindenki erre volt kíváncsi, hiszen ala­posan megdolgoztatta őket a fiatal Kéki. — Cselédemberek ivadéka vagyok én, János bátyám — válaszolta röviden Feri. — Nono? Ezt nem jól mond­tad most az egyszer — véleke­dett az öreg —. hiszen te a mi fiunk vagy. Mánpedig mink nem vagyunk cselédek. F elszabadult, egyetértő ne­vetés volt erre a válasz. A vontató robogott tovább az elázott úton. Az eső kegyetle­nül szakadt. Gál Sándor fiataTTmbeen"l van' szTmint äÄÄ"l:-S P Piru^ÄaTtalle'ttol j^^Feri atórtV mmludto) például Kéki Ferenc agronó- ^|renc! ismételgette a ne- töprengő agronómus asztalára n°®[ ^többiek"pedig ‘szégyen­- Üljön le az elvtám Az el- Äfn» StaSS musról. Mire beért az irodába, már le a fiatalembertől, aki eddigi tele volt a karja a levetett ho1- ®ok fe?,ében az elmÚlt * f? életét Tudókban*'tórHötte7 te­mival. Odabent csak Pinke, a j ór hosszáig vagv ’ al^lkor a. v°Tltato hát nincs szokva az ilyen ke­könyvelő hajolt az asztal fölé t“vkb A hár^ férfi nem b<?°J?Ult azudvarra- A kocsin mény munkához. s még a szája is mozgott, ahogy meg tovadö. a narom térti nem mindossze ot, hat zsák. A kis . fejben összeadta a számokat A b®?^getet* veIe- ,ne™. Major Tibi lélekszakadva rohan .Yl*® elmebe_,, í0., ’ lány az ajtónyitásra felnézett 15*?£I?8yiI'2s kozott *al:7 be az irodába a pótkocsiról: o^zehordam. nm^ljn1„tok s csodálkozóan kérdezte, amit Mikor fel nyolc korul _ Feri bácsi! Agronómus » 1 megjött az elnök — alacsony, eivtárs! Elromlott a kombájn. kal kizdte a köpcös kis ember —, bevezette _ Mért nem mondtad ezt kopott kővel. Észrevette, hogy ú gy is látott: nómus elvtárs? Maga az agro­_ Ml. hülyéskedsz? Ne elv- egy vendégszobába s csupán hamarabb' — pattant fel Kéki az öreg Pusztai elismerően nézi “ NIannyit mondott neki: itt fog “Xő! P 61 a fenést. Kicsit mindketten el­társozz engem, hiszen évekig együtt jártunk iskolába. Vagy elfelejtetted már, hogy a lek­város kenveremet mindig te etted meg? Most meg „agronó­mosolyodtak, s robogott tovább a munka. M ire az utolsó szálakat is lecsapták, a terület fe­h°lnaP telálk°Znak- 3 —De^hiszen csak most értem joejszaiiat. ide — válaszolta a meglepődött M asnap elkezdődött a mun- gyere.k és értetlenül nézett az-----,. ----- ------ , , ka' A nyár csak elment ejrohanó Feri bácsi után, aki m m elvtárs”. Mi az isten ütött valahogy, de beállt a tel es le- tatén ha öt évvel lehetett idő- lén — az egész lehetett három- belétek? — kérdezte a férfi in- romlottak a jószágok^ Egy te- sebb náia. Pillanatok alatt ősz- négy hold —. már keresztekben divatosan s a karján levő gön- ben meg is döglött. Kévés es szeszedtek — fészerben, kam- állt a gabona. Nem volt azon- cöt a kopott dívánvra dobta, silány volt a takarmány. A r£ban, az eperfa ágain — vagy ban megállás, mert a nagy esőt maid az asztalához ült. De ek- *sz7n,ek alig volt kaszálója, sza- ]<aS2Át s a vontató már ro- ígérő vihar ott csattogtatta tü­kör már Derrett Piri nyelve. lastekarmányt is keveset ve- hogott is a főutcán. Egy-egy zes korbácsait a hajladozó em­— Nézd, itt nem lehet az *®tt. azt is későn vágták le, er- háznál megálltak — újabb ka- berek mögött. Az utolsó „pa- embernek kimutatnia az érzé- tektelen maradt. Bár ő sürgette sz^t „vételeztek”. Mire kiértek, pót” már a meginduló esőben seit. Ez munkahely, s ha bizal- a munkát, de később kidéi ült, kasza pengett az ugráló pót- tették a kereszt tetejére. A ka- maskodnánk, elterjedne rólunk, hogy a bngadvezeto lekicsi- kocsiban s Feri egy őrmester szákat lerakták a kombájn mel- horv í<*v. me" úgy vagyunk. nyelte az emberek előtt. -— Mit szjgorával osztotta ki a szerszá- lé, és futottak a vontatóra. A — Attól, hoev tegezel egy }-ud ez a tejfelesszáju? O akar mokat A határozott hangot ponyvát a kezükkel tartották, férfit, akit mellesleg pisis ko- bennünket irányítani... mindenki megértette. Somos- s hogy Lajos megugratta a gó­rod óta ismersz még nem fogsz Persze az állatok leromlását kövi Lajossal, a vontatóssal pet, egymásnak ütődtek a ko­teh^rbe esni De te is olvan mar az ° kárara írtak: Ugye, együtt nyolc kaszás volt. de csin a törődött lányok, férfiak, vagv. mint a többiek: távol tar- hogy nern «rt hozza, csak ide jelentkezett a kombájné« is, aki Feri is ott kuporgott közöttük, tatok magatoktól, nincs bizal- tették a nyakunkra. Ja! más gépét a föld szélére vezetve Kabátját csak úgy, félmeztelen- mntok. ahogy mondani szokták. ff ” könyvekben es más az Olyan ez az egész, mintha jég- istállóban. Többször, szinte na- darabokbói akarna az ember ponta ment el az elnökhöz A1- tiWet rakni. Érted meg, én nem eleinte biztatgatta, iger­pélvázom az erényeidre, a má- fftett Mutatni akarta nh°f sóra se. de szeretném, ha be- érti o az elméletet is ésnagy­fogadra már egyszer ez a rye- ra becsüli. Titokban azonban mórult tsz. Nemcsak ú-y, ho-y a bngadvezetot helyezte az ag- a m.mkakönyvem a szekrénybe ronomus föle vele vefeztette e^-zárték. hanem emberileg is. Ér- a munkát _ liven körtlmények ted? _ mondta fojtott indulat- kozott Kék, Ferenc határozót­M ««• «*• a lányhoz, odahajolt az arcá­hoz. Mikor tavasz közeledtével ká­.Tesszusom! ezt ha meglát- bontották a silógödröt, trágya volt az egesz. A krumplis­veremből alig lehetett egy le­vesnek valót összeszedni. A közgyűlésen emiatt alaposan a fejére olvastak. — Ügy csináltuk, ahogy az agronómus mondta — dörmö­ja valaki — ébredt fel Piriben az erényét féltő öreglány, s fel­ugrott a székről. De az agronó- rrnis e'kapta a karját s vissza­nyomte. — Érted, könyvelő elvtársnő? Dehogy érted! — válaszolt ön­rí”kkofÄ,£ä5.Ä<S SiÄWSi ««* •* kefét. Tele van a feiern ennek az átkozott kombájnnak a zú­gés*val. P'ri szorongatott, számára ké- nve'rnetlennek érzett helyzeté­ből 'kiszabadulva rög*ön futott a másik s darálni kezd*o a kávét. Kéki visszaült a székre és szétnézett az író- aszteion. A tinta kiszáradt, a nantár Dedi1» még csak április­nál tartót*. Hajtogatni kezdte a jamkat. hogy a mai naora „időzítse”. Máius, június, jú­lius ... Honp, itt vanvunk. Je­lenleg érmen július van. — Dahiszen — ütődött meg p» níijanatra —. oont ma egy éve. hogy a tsz agronómusa va­gyak ... S képzeletében má- s ed no,-£ek alatt, levetítette az eltelt egy esztendőt. MtolümltÓJ DCódnhf ŰífíUnnnnt ÍJ melegségtől és a hosszú i) úttól elpilledt a vonat­ban. Csak a fékezés iszonyú csikorgására ébredt fel. Meg­érkezett. Lekapta a polcról az aktatáskát s vegyes érzésekkel lénett le a salakkal beszórt . földre. Körülnézd ét mfefeÜ» Az újév alkalmából kérdések­kel fordultunk Kodály Zoltán­hoz, Kecskemét világhírű szü­löttéhez: Milyen személyes emlékek kapcsolják szülővárosához? Mint segíti a szülővárosában megalakult első ének-zenei is­kolát, s elégedett-e fejlődésé­vel? Hogyan látja ennek az isko­lafajtának a jövőjét? Kodály Zoltán, aki nemrégi­ben múlt nyolcvanéves, gyöngy- betűkkel írt levélben válaszolt. S mivel a levél terjedelme mindössze két rövidke oldal, úgy határoztunk, hogy ezt ere­deti formájában is bemutatjuk olvasóinknak. Érkezik az ember Tépett a part, foltos, páráktól szederjes, érkezik az ember dermedő vizekhez. Zsenge ágon páncél, Véznák gyötrődése belefázik testem tág érverésébe. Elhullás, így múlás lassú halál lenne, térdre rogyó törzsek várnak vezekelve. Eeladni a mindent: megadni magunkat. De ha egyenesbe érek, az se nyugtat. Mintha minden utat újra felismernék: ki meri hurkokkal cifrázni elestét? Iramló év torpan egy testbe botoltan, szivünk riadalma ugrál szűk bokorban. Mennyi újrakezdés! Mind, mind győzedelmes. Azért csak érkezünk dermedő vizekhez. Raffai Sarolta C^L i/ffi"\yé^7 fii Á) 4klfi WjíXo'hXriJi^, lo.f-JLjUXf CAAlJIUo itáfivdll, i^L- t<fleXydl 'LtßMs. EtPfty alv* Áj btoLeJM J&JUd /etsVO^i, ia • • aaA) 2» ‘Tto/Mt*. eJU'Thift, <l(aUíla/fv&O fatvciXJ*­7UC/0L. áC;

Next

/
Thumbnails
Contents