Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

1991. Január 8. vasárnap

8. «Mal

Előkészületek a termelőszövetkezetek országos kongresszusára oláh GyärgY nyilatkoiau

Megunták a fekete bárány szerepét

Nemrég hírt adtunk arról, hogy megalakult a szövetkezeti kongresszus megyei előkészítő bizottsága. A bizottság elnökétől, Oláh György elvtárstól, a megyei tanács vb-elnökhelyette- sétől, az előkészületekről kértünk információt.

— Mint ismeretes, a párt IX. kongresszusán meghatározták, hogy a gazdaságpolitika rendszerének továbbfejlesztésével összhangban célszerű és szükséges a termelőszövetkezetek demokratikusan megválasztott társadalmi szervezeteinek létrehozása. Ennek jegyében összehívják a termelőszövetkezetek első országos kongresszusát, amely a későbbiekben négy évenként rendszeresen összeül, a kongresszus megválasztja az Országos Termelőszövetkezeti Tanácsot és létrejönnek a területi szövetségek.

Minden szÖTetkezet képviselve lesz

A kongresszusi küldötteket a márciusban sorra kerülő megyei termelőszövetkezeti tanácskozáson választják. Minden termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport egy küldöttel képviseli magát a tanácskozáson. A szakszövetkezetek részéről is delegálnak tagokat. Minden 2200 termelőszövetkezeti és termelőszövetkezeti csoportbeli tag után egy kongresszusi küldöttet választanak a megyei tanácskozáson. A termelőszövetkezetek küldöttválasztó közgyűlései január lő és február 28 között zajlanak le. Tekintettel az esemény fontosságára, külön, önálló közgyűlésen bonyolódik le a küldöttválasztás. Az új gazdasági mechanizmus megvalósítása, ezzel kapcsolatban a társadalmi szervezetek kialakítása ugyanis gondos, megfontolt előkészítést kíván, a nagyobb önállóság fokozottabb felelősséget is jelent. Mindezt alaposan meg kell vitatni a termelő- szövetkezetek nyilvános fórumain.

Az a tény, hogy minden szövetkezet képviseli magát, elősegíti, hogy a március 5 és 20 között sorrakerülő megyei tanácskozás sokrétűen tárgyalja meg a szövetkezetek működését és a további tennivalókat.

A legjobbakat...

A továbbiakban az előkészítő bizottság eddigi munkájáról érdeklődtünk.

^ — Az a törekvésünk, hogy az előkészítő bizottság tagjai jól együttműködjenek a termelőszövetkezetek vezetőivel, a tömegszervezetekkel. Egyúttal kérjük is a nőbizottságok, valamint a

KISZ-szervezetek támogatását Szeretnénk, ha a megyei tanácskozáson a termelőszövetkezetek kiváló nőtagjai és fiataljai, a szocialista brigádok vezetői is kellő számban részt vennének.

Az is kívánatos, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom veteránjai, a közös gazdaságok alapító tagjai közül is vegyenek részt a tanácskozáson, akár mint küldöttek, akár mint meghívottak. Egyébként meghívást kapnak a társadalmi szervezetek, a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban álló vállalatok vezetői is.

Tájkörzetenként

A következőkben a termelőszövetkezeti szövetségekre terelődik a szó.

— A kongresszus április közepén lesz. Utána kerül sor a

teljes önkéntesség alapján a területi termelőszövetkezeti szövetségek megválasztására. Ez a kongresszuson meghatározott elvek alapján történik. Valószínű tájkörzetenként alakulnak a szövetségek.

Azt máris megállapíthatjuk, hogy a kongressszust, valamint a termelőszövetkezeti szövetségek megalakítását nagy érdeklődés előzi meg, elsősorban a közös gazdaságok, de az állami irányító szervek részéről is. Várakozással tekint egyébként ez elé az egész magyar társadalom, hiszen mind a kongresz- szus, mind a termelőszövetkezeti szövetségek jelentősen elősegítik azt, hogy a termelőszövetkezeteik többet, jobban és olcsóbban termeljenek — fejezte be nyilatkozatát Oláh György elvtárs.

—- JÖ, HOGY elbeszélgethetünk egy kicsit, legalább a születendő cikkből kiderül majd, hogy nem is olyan fekete bárány a mi vállalatunk, mint sokan hiszik.

Pólyák Péter, a Kecskeméti Szolgáltató, Javító és Vegyesipari Vállalat főmérnöke mosolygott ugyan e szavak mellé, de a szokatlan „elöljáró beszéd” előzményei nagyon is komolyak.

Ha az elmúlt évben — különösen az első hónapokban — megemlítette valaki a vállalat nevét „ipari berkekben”, többnyire azért tette, hogy problémák hosszú sorát fűzze utána.

A rossz hírek — emberek vagyunk — lényegesen gyorsabban szállnak szájról szájra, mint a jók. Ezért alakulhatott ki sokakban az a bizonyos „fekete bárány” elképzelés.

CSAK RÉSZBEN Indokolt a rossz vélemény, hiszen a vállalat négyszáz dolgozója közül mindössze néhányat terhelt felelősség az elmúltakért, a többiek becsülettel végezték munkájukat egész éven át. Mindennél ékesebben bizonyítják ezt a tavalyi gazdasági eredmények, amelyeket Benke Jánossal, a vállalat igazgatójával, Pólyák Péter főmérnökkel és Bartha Zsolt főkönyvelővel vettünk számba.

Termelési tervét — amely kizárólag szolgáltató jellegű munkákból tevődött ki — november 30-na teljesítette a vállalat. A lakatos-, a szakipari- és a villamosgépjavító részleg azonban már november 7-re végrehajtotta feladatát, a pártkongresszus tiszteletére tett versenyvállalásához híven. Decemberben még másfél millió forinttal meg is „fejelte” a Szolgáltató a tervét és így 111 százalékos teljesítéssel zárhatja az évet. Emellett elérte az előírt 300 ezer forint nyereséget is.

A nagy egészen belül jelentős túlteljesítés mutatkozik a lakosság részére végzett szolgáltatások területén is és joggal büszkék a vállalat vezetői arra, hogy a kívánt határidőre elkészítették a tervdokumentációt, majd hozzáláttak a sa- lakblokk-téglagyártó üzem építéséhez. Ez az új részleg a negyedik negyedévben már 40— 50 kislakás felépítéséhez elegendő téglát ad a megyének.

— Még több eredményről adhatnánk számot, ha nem kötötte volna le az erőnket tavaly ezernyi személyi jellegű probléma, fegyelmi eljárás, nem okozott volna gondot a nagyfokú munkásvándorlás — fordított egyet a beszélgetés menetén Pólyák Péter.

A VÁLSÁGOS időszakból — többé-kevésbé — kilábalt a vállalat. Éppen ezért felesleges lenne különösebben részletezni a munkát gátló eseményeket. Néhányat mégis megemlítünk, mert úgy véljük, tanulságul szolgálhatnak a többi vállalatnak is.

Az év elején megváltozott a vezetőség összetétele. Az ilyenféle változások mindig kisebb zavart okoznak a munkában, de a kecskeméti vállalat esetében még súlyosbította a dolgot, hogy a vezetők körében a korábbi években klikk-szellem alakult ki.

Régi sérelmek újultak ki és

— ahogy az már lenni szokott — a központi iroda falai között dúló vihar hullámai tovább gyűrűztek egészen a termelő részlegekig. Néhányan kihasználták a helyzetet és elkezdtek a zavarosban halász- gatni, mint például az órásrészleg vezetője is.

Áprilisban Pólyák Pétert bízták meg az igazgatói teendők ellátásával. A kialakult helyzetben nem igen tehetett volna másít, mint amit tett: a „kemény kéz”' politikáját alkalmazva próbált rendet teremteni. Bizonyítja ezt a tavaly született 117 fegyelmi határozat és a 80 esetben megítélt kártérítés.

Kétségkívül lehiggadtak a kedélyek egy idő után és év végéig erősödött’ a munka- és a bizonylati fegyelem a vállalatnál.

Megjavult a gazdasági vezetőség kapcsolata a pártszervezet és a szakszervezet vezetőivel, aktivistáival is. Benke János igazgatói múltja ennél a vállalatnál még csak hetekben mérhető. De a decemberi párttaggyűlésen már részt vett Ott szerzett tapasztalatait így foglalta össze:

A VÁLLALAT kommunistái

egyöntetűen azt vallották, hogy ezt az évet már tiszta lapRai kezdhetjük, és sokkal több eredményről adhatunk számot majd, mint tavaly. Sürgős teendőnk a pártszervezet megerősítése, hiszen 400 dolgozó közül mindössze 19 párttag, pedig igen sok olyan becsületes emberünk van, aki érdemes arra, hogy sorainkba lépjen. Újjá kell szerveznünk a KISZ-t is. Fiatal dolgozója bőven van a vállalatnak, a KISZ- alapszervezetnek azonban még ma sincs titkára.

A Szolgáltató Vállalat idei feladatainak a végrehajtása megköveteli az egész kollektíva egységét, szorgalmát. Tizenkilenc millió forint értékű munkát kell idén elvégezniük és emellett tovább szeretnék növelni a termelés gazdaságosságát is. Törődést igényel a következő hónapokban a blokküzem teljes felépítése, munkába állítása, az új szolgáltatás, a kerékpár, varrógép és gyermekkocsi-javítás megszervezése. A kecskemétiek emellett azt is várják, hogy javuljon tovább a szolgáltató részlegek munkájának a minősége, szűnjenek meg végleg a minőségi panaszok és rövidüljenek a vállalási határidők.

Tavaly kétszer cserélődött ki teljesen az építőrészleg munkásállománya. Szinte a nulla pontról kell tehát elindulni idén, pedig szeptemberig — a múlt évi lemaradással együtt

— három és fél millió forint értékű építési kötelezettségnek kell eleget tennie a vállalatnak. Különösen fontos feladat a lajosmizsel társasházépítés határidőre való befejezése.

— Tovább kívánjuk javítani a munka- és bizonylati fegyelmet. De idén már nem az adminisztratív fegyelmező eszközök dominálnak majd a vezetőség munkájában. A párttal és a szakszervezettel közösen emberi, sőt baráti szóval irányítjuk majd a kollektívát — ígérte az új igazgató.

HA ÍGY LESZ, bizonyára nem a „zűrjeikről”, hanem eredményeiről lesz híres rövidesen a sok kitűnő törzsgárdistával, szakemberrel rendel- 1 kező Szolgáltató Vállalat.

Békés Dezső

K. S.

Az et$\§ milliomodik felé.*

A Zomándparf

Művek Kecskeméti Gyáregységében a munkások az új esztendőben ott folytatták a munkát, ahol a múlt év utolsó munkanapján abbahagyták. A lendület sem torpant meg, sőt újabb célok felé törnek. Rövidesen jubilálnak, legyártják az üzemben az egymilliomodik kádat. Képünkön Rózsa II. István — Kocskó József brigádjának tagja — köszörüli le az öntődéből átkerült kádról az éleket, öntvényrögöcské- ket. A brigád a kongresszusi versenyben jól együttműködött a műhely másik két munkacsapatával, s a munkadarabokat megtisztítva fennakadás nélkül továbbította a zamán- cozóba. Jellemző a három brigádra, hogy nem akartak sohasem a másik

hátrányos helyzetéből előnyre szert tenni. Kiegészítették egymás brigádját, ha a másik munkacsapatból valaki megbetegedett. Az ilyenfajta fejlett szocialista munka- kapcsolat tette lehetővé, hogy az üzem dolgozói a múlt évben a tervezettnél hétezerrel több kádat gyártsanak és februárban elkészítsék a gyár történetében ez egy- milliomodikat;

Á tisztségviselő büszkesége

R

Mindig elgondolkoztat, ha faluin vagy városon, régi házakon azt látom; „Épült 1892-ben. építette Kovács János építőmester”.

Így és semmi több. A szerény felirat azt jelenti, hogy Kovács János nem szé- gyelte nevét megörökíttetni a házon, büszke volt rá. és gondolom, öreg korában a vasárnap délelőtti sétán kézen, fogva unokáját, boldogan magyarázta: „Látod, ezt is én építettem”. Talán az Is megtörtént, hogy több tapasztalattal, s a múló idővel Kovács János észrevette: „A szarufa nem úgy áll, ahogy kellene”, de ez örömét nem rontotta, büszke volt a házra, ö építette, a ház az ő keze nyomát őrzi.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a minap egy községi vezetővel beszélgettem, aki kissé szomorkásán azt mondta:

_ Négy évvel ezelőtt választottak meg

e

lnökhelyettesnek, de sokszor úgy érzem, nem látszik meg az. mennyit is doboztam.

Vajon meglátszik-e tényleg? Meglátszik-e, hogy a tisztségviselők, tanácstagok nagy többsége milyen hittel és milyen hivatásérzettel végzi munkáját?

Erről sajnos, nem sok szó esik, valahogy mindig elkerüljük. Arról persze köny- nyebb beszélni, ha egy-egy tanácstag vagy tisztségviselő nem jól végzi a dolgát. Az igazsághoz tartozik az is. hogy megszoktuk: a tanácsnál ügyeket intéznek, ám ha jól végzik, mintha félnénk érte dicsérni. A közélet, a tanácstagi tiszt pedig kemény munkát jelent: munkát, ugyanúgy mint Kovács Jánosnak házat építeni. Ám tanácselnökeink közül hányat dicsérnek, hogy munkája nyomán mgnnyit fejlődött a község, a város?

Sorolhatnék a példákat vég nélkül, hogy a tisztségviselők milyen és mennyi munkát végeznek. Beszélni kellene arról is, hogy munkájuk igazi örömét az adja meg; mennyire értenek szót választóikkal? Mert — a példánál maradva —, az építőmesternek csak a megbízóval kellett megegyeznie, és ha neve ma is fenn van a ház homlokzatán, úgy nyilván elégedettek voltak munkájával. Tudom, furcsa lenne, ha egy község új művelődési házán az építők és a tervezők neve mellé — bár ezeké sem szerepel ott — odaírnák azt is. ki volt akkor a tanácselnök.

Keveset beszélünk arról, hogy a megbecsülés nemcsak akkor jár a tisztségviselőnek, ha kitüntetést kap, ha nyugdíjba megy, hanem a csendes, egymást követő hétköznapokon végzett jó munkájáért is. Mert ha a tanácselnök, a tanácstag, igazán szereti községét vagy városát, annak fejlődéséért hivatali kötelességén túl is teszi. Nem arra gondolok persze, hogy lapátot vesz a kezébe és úgy segít utat építeni — bár a társadalmi munkában a személyes példamutatás sem utolsó dolog — hanem olyan embereket választ segítőiül, akik lelkesen és áldozatkészen támogatják nemes erőfeszítését az új út létrehozásáért. S ha ez így van, akkor ő épp olyan büszkén sétálhat a falun vagy a város utcáján, mint a példaként említett építőmester.

Büszkék lehetnek-e tehát a tisztségviselők a közösség alkotásaira? Azt hiszem egyértelműen válaszolhatunk igennel. Ha nem is kívánjuk, hogy Kovács János példájára írják fel a nevüket is egy-egy ház homlokzatára, de ha jól képviselték községük. vagy városuk érdekét, ha a gondjukra bízott emberek ügyeit jól elintézték, érdemesek arra, hogy elismerően megemlékezzenek róluk.

D. I.