Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-29 / 25. szám

* oldaJ 1961. január 29, vásárnál» Tito ! Moszkvában Tito jugoszláv elnök. a. JKS2 elnöke, feleségével együtt szom­baton Moszkvába érkezett. Az SZKP Központi Bizottságáifek meghívására rövid, nemhivata- los látogatást, tesz a Szovjet­unióban. A pályaudvaron Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Kirill Mazurov, Jurij Andro­pov, Gromiko kü 1 ügyminiszter, Greceko marsall, a szovjet hon­védelmi miniszter első helyet­tese, valamint a jugoszláv nagykövetség' diplomával mun­katársai fogadták. (MTI) Három amerikai űrhajós tragédiája Tűz ütött ki a kísérleti űrkabinban Magyarországra érkezeit a Béke világtanács főtitkára A február közepére tervezett első Apolló űrutazás részvevői Virgil Grissom, az űrkísérletek egyik veteránja, Edward White, az első amerikai űrséta hőse és egy újonc, Roger Chaffee tra­gikus körülmények között éle­tét vesztette. A három űrhajós egy próbakisérleten vett részt a kilövőpadra helyezett rakéta csúcsán levő űrhajóban, amikor az űrkabin belsejében, valószí­nűleg elektromos rövidzárlat következtében, robbanásszerű tűz ütött kL Grissom, White és flz olasz sajtó a szovjet vendég látogatásáról Podgornij Torontóba utazott VELENCE. (MTI) A szovjet államfő elégedett olaszországi látogatásával és az eddigi eredményekkel — jelenti az MTI tudósítója. Podgornij újságíróknak következőképpen nyilatkozott Milánóban, mielőtt Velencébe indult volna: „Jó be­nyomást tett rám Olaszország ipara, termelőkapacitása, mun­kásgárdája, amelyet munka köz­ben láthattam. Kereskedelmi té­ren már jó kapcsolataink van­nak, amelyek — remélem — to­vább fejlődhetnek. Politikai té­ren még vannak közöttünk né­zeteltérések, ez azonban termé­szetes, mivel az életben semmi sem mentes nézeteltérésektől. Idővel azonban minden bizony­nyal sikerül majd megegyezni a politikai kérdésekben is”. Podgornij pénteken — mint a TASZSZ jelenti — .a tiszteletére rendezett velencei vacsorán ar­ról beszélt, hogy mindkét rész­ről őszinte törekvés nyilvánul frneg a szovjet—olasz kapcsola­tok továbbfejlesztésére. Nemzetközi kérdésekről szólva Podgornij ismét beszélt arról, hogy Európában újra felemelték fejüket a neonárizmus és a re- vansizmus erői, ami aggodalmat kelt. Minden országnak szembe kell szállnia az olyan erőkkel, amelyek figyelmen kívül akar­ják hagyni, az Európában létre­jött határokat és atomfegyvert követelnek. Podgornij elítélte az Egyesült Államok vietnami ag­resszióját is. Az olasz sajtó nagy terjede­lemben számol be a szovjet ál­lamfő olaszországi kőrútjának eseményeiről, a tömegek lelkes, meleg hangulatáról. A legkülön­bözőbb irányzatú lapok ilyesfaj­ta jelzőkkel számolnak be a szovjet vendéget üdvözlő fogad­tatásról: ^rendkívüli”» „kivéte­les”, „lejkes” stb. A római sajtó olyan találgatá­sokat közöl, hogy Fanfani olasz külügyminiszter a tervezett idő­pontnál hamarabb, már tavasiz- szal ellátogat a Szovjetunióba. Nyikolaj Podgornij, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke és kísérete szombaton — különrepülőgépen Olaszország déli részébe, Taran- tóba utazott Chaffee űrkabinját száz száza­lékos oxigénnel töltötték fel, s a pillanat töredéke alatt a ka­bin belseje egyetlen lángtenger­ré vált. Az űrhajósok még je­lezni tudták a tűz kitörését, s az űrkabinba szerelt tv felvevő közvetítette a megfigyelőállo­másra a felvillanó lángot, de egy pillanattal később már semmi életjel sem volt. A szak­értők szerint a lángtengerben a három űrhajós azonnal meghalt. Grissom és két társa Apolló- típusű űrhajója az első három­személyes amerikai űrutazási kí­sérlet része volt. Az Egyesült Államok ezzel az űrhajótípussal { kíván még • 1970. előtt embert juttatni a Hold felszínére. A három űrpilótát a tervek sze­rint február 21-én lőttek volna fel egy Satumus-típusú rakétá­val, a Föld körüli körpályára, két hetes időtartamra. A Ge­mini program befejeztével ez lett volna az amerikai Hold­program első lépése; A negyven éves Grissom az amerikai űrkutatás veteránjai közé tartozott. Részt vett még az úgynevezett Mercury prog­ramban, amelynek során bal­lisztikus rakétával rövid útra lőtték fel űrhajósokat egyszemé­lyes kabinban. Grissom 1961. jú­liusában tett „űrugrása” során már egyszer súlyos veszélybe Ropaeki sajtóértekezlete A lengyel kormány körvonalazta álláspontját : i került: űrhajója, amikor az At-| Romesh Chandra, á ,&eke-vt-, lanti-óceán vizére érkezett, súly-: lagtanaes főtitkára szombaton lyedni kezdett. Grissomot egy ; néhánynapos látogatásra Ma- helikopter kimentette, de az gyarországra érkezet). A fötit- űrkabin elsüllyedi az óceánban, kárt az Országos Béketanács White — Leonov szovjet űrpi- vezetői fogadták. (MTI) lóta világraszóló jelentőségű űr­sétája után — az amerikaiak közül elsőnek próbálkozott meg ezzel a feladattal, s bár a teljes programot nem tudta teljesíteni, hosszabb időt töltött az űrhajó kabinján kívül. A tragikus szerencsétlenséget a szakértők szerint nem lehetett volna meggátolni. Bár az űr­kabinra úgynevezett ■ mentőto­rony van szerelve, amely kis nakétamofcorja segítségével ki­lövi az űrutasokat a kabinból, ezt a berendezést nem lehetett alkalmazni, mert a rakéta még a kilövőállványon volt. Emiatt nem lehetett kinyitni az űr­kabin ajtaját sem. \ A kísérleti személyzet hala­déktalanul megkísérelte a men­tést, d© az eredménytelen volt. A különleges felszerelésű men­tőcsapat 27 tagja közül 25-en szenvedtek füstmérgezést, vagy más sérülést. Az űrhajósok ma­radványait csak hosszú órákkal a tűz kitörése után sikerült kiemelni a kiégett kabinból. A szerencsétlenség budapesti idő szerint szombaton hajnali fél egy órakor következett be. A Renmin Ribao elítéli a szerződést A Renmin Ribao szombati száma kommentárban foglalko­zik a világűr békés használatá­ról szóló szerződés megkötésé­vel. A Renmin Ribao ezt a tényt is arra használja fel, högy éles támadást intézzen a Szovjet­unió ellen. Ä lap kommentárja a szerződést a „világméretű amerikai—szovjet együttműkö­dés újabb lépésének” nevezi, amely a „földi együttműködést terjeszti az égre is.” A top szerint az űrkutatás­ban kialakítandó tudományos együttműködés és információ­csere „a szovjet nép és a vi­lág népei érdekeinek elárulá­sa.” A szerződés megkötésével a szovjet vezetők „bebizonyí­tották, hogy az amerikai im­perializmus következetes kö­vetőd.” EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN PÁRIZS. (TASZSZ) Rapackí lengyel külügymi­niszter a francia diplomáciai sajtó vacsoráján pénteken vála­szolt az újságírók kérdéseire, s körvonalazta kormányának ál­láspontját több fontos nemzet­közi kérdésben. Rapacki kijelentette, a nem­zetközi élet legsúlyosabb prob­lémáját Vietnam jelenti. A viet­nami háború nemcsak Ázsiában, hanem az egész világon fenye­geti a békét. A mi álláspontunk ebben a kérdésben Világos — jelentette ki Rapacki. — Fellé­pünk azért, hogy a kérdést a vietnami nép önrendelkezési jo­gának figyelembevételével, min­den külső beavatkozás nélkül oldják meg. A kérdés békés megoldását a VDK bombázásá­nak megszüntetésével kell kez­deni. A német problémára vonatko­zó kérdésre válaszolva a lengyel külügyminiszter aláhúzta, hogy a német újraegyesítést nem le­het az erő helyzetéből megvaló­sítani. A Németország újraegye­sítéséhez vezető út a két német állam közeledésén, a feszültség csökkenésén, a fokozatos lesze­relésen, az európai államok együttműködésén át vezet. A lengyel határokra vonatko­zó kérdésre válaszolva Rapacki leszögezte, hogy Lengyelország 1 vábbra is fenntartja javaslatát történelmében először rendelke- az európai atomfegyvermentes zik szilárd határokkal, s Kele-1 övezet létrehozásáról. ten és Nyugaton egyaránt jó szomszédai vannak, Lengyelor­szág teljes joggal ragaszkodik ezeknek a határoknak elismeré­séhez. A lengyel határok meg­változtathatatlan tényt jelente­nek, noha egyesek, mint például az NSZK, ezt nem ismerik el. — A szocialista országoknak egységes az álláspontja ebben a kérdésben. Ami az NSZK-val való kapcsolatokat illeti, arról az egyes országok maguk döntenek. A Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtésének kérdését mi nem tudjuk olyan problémáktól elszigetelten kezelni, mint az NSZK álláspontja a nukleáris fegyverek kérdésében, a határok különösen a lengyel—német ha­tárok kérdésében, nem tudjuk elkülöníteni attól a negatív és egyenes ellenséges magatartás­tól, amelyet Bonn foglal el az NDK-val kapcsolatban. Addig, amíg az új Európában nem lesz­nek hatékony garanciái a biz­tonságnak, Lengyelország nem mondhat le a Varsói Szerződés által nyújtott biztosítékokról. Szövetségeseinkkel együtt ki­jelentjük —, hogy a katonai tömbök rendszerét a kollektiv biztonság rendszerevei kívánjuk felváltani. Lengyelország to­Podgornij Rómában A párizsi szfinx - Huszonkét százalék - A managuai iövőliiözés A HÍRES műemlék, a Forum Romanum ezek­ben a napokban a bé­kés egymás mellett élés ‘ r-"H~ fórumává lett. A Colosseumnál, nem messze az antik Róma egykori központjától köszöntöt­ték államfői protokollal, az Olaszországba látogató Podgor- nijt, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét. Még korai lenne minden részletében értékelni a szovjet —olasz tárgyalásokat, de máris megállapítható, hogy azok hasz­nosaknak bizonyultak és bele­illettek az Európára jellemző kelet—nyugati mozgásba. A Szovjetunió és Olaszország nem­zeti érdekei sehol sem ütköz­nek, igaz viszont, hogy más­más társadalmi berendezésük, valamint a szembenálló szövet­ségi rendszerhez való tartozá­suk bizonyos kereteket szab a közeledésre. Igen biztatóak a hosszútávú gazdasági és mű­szaki együttműködés távlatai. Nem véletlenül látogatott el a szovjet államfő Torinóba, a Fiat városába, hiszen az autókon­szern az „évszázad üzletét” kö­tötte a Szovjetunióval. Az olasz közvélemény nagy elégedett­séggel vette tudomásul, hogy a párbeszéd folytatódni fog, erre utal Saragat elnök és Moro mi­niszterelnök moszkvai meghí­vása. MOSZKVA is jelentős diplo­máciai esemény színhelye volt a hét végén. Szovjet, amerikai és angol diplomaták aláírták az ENSZ-ben megszövegezett egyezményt a világűr kizárólag békés célokra történő felhasz­nálásáról, amelyhez valamennyi kormány csatlakozhat. Napja­inkban, amikor már mestersé­ges holdak százait bocsátottuk fel a kozmoszba, és a világ­űrben járt emberek klubja tu­catnyi tagot mondhat magáé­nak, a megállapodás fontos ese­mény, különösen a jövő távla­tait illetően. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, mennyi még a megoldásra váró feladat itt, lent. Földünkön is. MÉG EGY csomópontja volt az elmúlt napok gazdag tár­gyalási programjának. Wilson, a brit miniszterelnök Párizsba zarándokolt, hogy kieszközölje Britannia közös piaci bebocsá­tásához. A hallgatag szfinx azonban beszédes volt a francia elnökhöz képest. Nem mondott sem igent, sem nemet, de még talánt sem az angol kérésre. Viszont kitűnt, a hosszú ellen­tétlista — amely Londont és Párizst szembeállítja. A gazda­sági tényezők mellett a fran­ciák erőteljesen bírálják az an­golokat, Washington kritika- mentes támogatása miatt, kü­lönösen a délkelet-ázsiai ügyek­ben. A FRANCIA figyelmeztetés annál helyénvalóbb, mivel az Egyesült Államok közben to­vább járja mind eszeveszetteb­bé váló harci táncát. Elegendő egy pillantást vetni a most nyil­vánosságra hozott új költségve­tésre. A Pentagon nagyobb ösz- szegekkel rendelkezik a követke­ző évben, minta koreai háború idején az egész amerikai költ­ségvetés volt. Több mint húsz­milliárd dollárt fordítanak majd a vietnami háború céljaira, min­den költségvetési dollárból nem kevesebb, mint huszonkét cen­tet. Bejelentették azt is, hogy a Dél-Vietnamban harcoló ameri­kai expedíciós csapatok létszá­ma az év végéig 475 ezerre emelkedik majd, ami azt jelen­ti, hogy a 7. flotta létszámával együtt jóval túlhaladja a fél­milliót. Az amerikai stratégák azonban máris keveslik,» a szá­mot. Fokozódnak a katonai akciók is. A vietnami Válság további hosszú és. nehéz krízist ígér, de nyugtalanító hírek érkeznek a Távol- Kelet niás pántjairól is. Indonéziában mintha végső sza­kaszába lépett volna a Sukarno és a katonai vezetők közötti szembenállás, a táviratok már- már egy polgárháború veszé­lyét vetik fel. Más előjellel, de hasonlóan bonyolult, sok tekin­tetben áttekinthetetlen a hely­zet a Kínai Népköztársaságban is, ahol — saját kínai értékelés szerint — ugyancsak fennáll a szélesebb körű belső harcok le­hetősége. VÉGÜL nem lenne teljes » krónika, ha nem vetnénk egy pillantást Latin-Amerikára. Mi­közben az Egyesült Államok nagy erőt fejt ki, bogy a kon­tinens zavartalan és Jüztos hát­országa maradjon, annak hol egyik, hol másik pontján heves összecsapások robbannak ki. A múlt héten Chile volt a figye­lem előterében, ezen a héten Nicaragua. A kis közép-ameri­kai banánköztársaságban a ret­tenetes család, Somozáék kezé­ben van a gazdaság és a poli­tika minden vezető posztja, olyan a helyzet, mint Domini­kában volt a Trujillók alatt. A közelgő választások robbantot­ták ki a heves tiltakozási, amely több napos utcai harcban csú­csosodott ki. Ha a Somozák rendőri apparátusa úrrá tud is lenni az elégedetlenségen. Washington kénytelen számot vetni azzal, hogy Latin-Ameri- ka „nyugalma” már korántsem a régi. Washingtonban is aláírták WASHINGTON. (MTI) Moszkva és London mellett pénteken Washingtonban, az Egyesült Államok fővárosában is ünnepélyes keretek között írták alá a viláűr és az égi­testek felkutatásáról és felhasz­nálásáról szóló nemzetközi szerződést. A washingtoni ünnepségre budapesti idő szerint, éjjel 11 órakor került sor. a Feliér Ház de Gaulle hozzájárulását Nagy- dísztermében. Arthur Goldberg, az Egyesül' Államok ENSZ-kü ldöttségénelv vezetője felolvasta U Tbant- nak. a világszervezet főtitkárá­nak üzenetét. A főtitkár örö­mét és megelégedését fejezle ki az esemény alkalmából, amelyet nagy jelentőségűnek minősít a nemzetközi kapcso­latok terén. Külön jelentősé­gei ad az > ú.i megállapodásnak, hogy azt az ENSZ keretei kö­zött dolgozták ki. ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents