Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-27 / 23. szám

i oldal 1961?, január 7J, péntek Sokoldalúan van szükség képzett vezetőkre Beszélgetés az SZMT vezető titkárával a szakszervezeti választásokról Mint ismeretes, a SZOT El­nöksége úgy határozott, hogy az alap- és középfokú szakszerve­zeti szervek újjáválasztását 1967. január 2-a és április 15-e kö­zött kell megtartani. A megyé­ben az ezzel kapcsolatos szer­vezeti és politikai előkészítés megtörtént, jelenleg már a bizalmiak, műhelybizottságok megválasztása foíyik. Most és az elkövetkező hetekben, hóna­pokban — mintegy 100 ezer szakszervezeti tag — 16183 szakszervezeti tisztségviselőt vá­laszt a megyében. Szabó Lajos elvtárssal, az SZMT vezető tit­kárával a választások jelentősé­géről és lebonyolításáról beszél­gettünk. — Hogyan fejlődött a megyé­ben a szakszervezeti mozgalom a legutóbbi választások óta? — Az alapszervezetek taglét­száma — s ezzel tömegbefolyá­suk, tevékenységük hatékonysá­ga — a párt helyes politikája nyomán kialakult kedvező lég­körben tovább növekedett. Az üzemek, gazdaságok, intézmé­nyek dolgozóinak szervezettsége 87-ről 91,4 százalékra emelke­dett, 1962 óta több mint húsz­ezerrel gyarapodott a szakszer­vezeti tagok száma. Ezzel pár­huzamosan a tisztségviselők cso­portja is közel 5 ezerrel nőtt. Ezért nagy gondot fordítottunk a káderképzésre. Alapfokú szak- szervezeti iskolán körülbelül 15 ezer, középfokon 400 aktivistát képeztünk. Hatékonyabbá, sokoldalúbbá vált az alapszervezetek tevé­kenysége. Az érdekvédelem te­rületén például a társadalom­biztosításba bevont dolgozók számának növekedése —, amely 1966-ban már meghaladta a 220 ezret — állította nehézségek elé a szakszervezeteket. Üjabb 20 üzemi kifizetőhely létesült, s több mint száznegyven üzemben végzik már önállóan a nyugdíj­előkészítést. A munkahelyeken 6300 mun­kavédelmi őr tevékenykedik, s nagy részük van abban, hogy az 1000 dolgozóra eső balesetek száma több mint 9 százalékkal csökkent. Az SZMT munkavé­delmi felügyelői 3600 esetben foganatosítottak baleseteket megelőző intézkedéseket. Lényegesen javult azonban a szakszervezetek termelést szer­vező tömegpolitikai tevékenysé­ge is — hangsúlyozta Szabó elv­társ. — A mozgalmi szervek és gazdasági vezetők szorosabb együttműködése kedvező hatás­sal volt a dolgozók alkotó kez­deményezésének kibontakozta­tására. Míg 1962-ben 1071 bri­gád 11 409 tagja, addig 1966-ban már 2025 brigád több mint 20 ezer tagja tűzte célul a szocia­lista cím elnyerését. Hosszan sorolhatnám még az újítómozgalom eredményeit, le hetne beszélni a különböző si­keres szakszervezeti rendezvé­nyeken, termelési tanácskozáso­kon egészségesen fejlődő üzemi demokráciáról, a dolgozók élet- színvonalának emelkedéséről. Az utóbbiról talán annyit, hogy az 1966. februári bérrendezés a megyében 25 ezer dolgozót érin­tett, s az 1965. évi vállalati ered mények alapján több mint 20 millió forint nyereségrészesedést fizettek ki. Szólhatnék a válla­lati döntőbizottságok, társadalmi bíróságok egyre javuló tevé­kenységéről. Mindezek figye­lembevétele mellett, fő törek­vésünk tovább javítani, színvo­nalasabbá tenni a szakszerveze­ti munkát. Az erőfeszítések el­lenére sem mondható, hogy minden üzemben jó az együtt­működés a gazdaságvezetéssel, s mindent megtettek már a de­mokratikus légkör kialakítására A szakszervezeti munkában sok még a tisztázatlan kérdés külö­nösen az új mechanizmus köve­telményeihez igazodva. A mun­kamódszereket — az érdekvé­delmet és termelést illetően egyaránt — javítanunk kelL — Milyen feladatok állnak a szakszervezetek előtt az elkö­vetkező időszakban? — Az MSZMP Politikai Bi­zottságának 1966. május 10-i „A szakszervezetek gyakorlati tevékenységéről és pártirányítá­suk továbbfejlesztéséről” szóló határozata, majd a IX. kong­resszus megszabta az elkövet­kező időszakra a politikai, gáza­dás ági és társadalmi élet fej­lesztésére vonatkozó tennivaló­kat. Eszerint a szakszervezetek­nek is hatékonyabban részt kell venni a dolgozók ideológiai kép­zettségének növelésében, a nép- gazdasági tervek megvalósításá­ra való mozgósításban, a mun­kakörülmények javítására, az életszínvonal emelésére tetterő- feszítésekben. A politikai nevelő munka homlokterében továbbra is a szocialista hazafiság, a proie- tárintemacionalizmus, a mun­kás-paraszt szövetség, a szocia­lista munkaerkölcs fejlesztése áll. Igen fontos tennivaló a IX. kongresszus politikai célkitűzé­sének széles körben való tuda­tosítása. Mindennapos feladata lesz a szakszervezeteknek a gazdasági munka aprólékos problémáinak megoldása, amely a termelé­kenység emelésére, az önköltség csökkentésére, a minőség javí­tására, az exportkötelezettségek teljesítésére kell hogy irányul­jon. Szakszervezeteink már sok sikert értek el a szocialista munkaverseny szervezésében. Ez továbbra is elsőrendű feladatuk, hozzáigazítani a dolgozók éves kötelezettségvállalásait az új mechanizmus szabta követelmé­nyekhez. A jövőben a szocia­lista munkaversenyvállalások- nák eredményesen kell elősegí­teni a megrendelő és a termelő vállalat érdekének összekapcso­lását a termékek korszerűsíté­sét, üzembiztonságát, választék­növelését, s nem utolsósorban az áruk idejében történő szál­lítását. Igen fontos célkitűzésünk az anyagi ösztönzés hatékonyságá­nak javítása, a kereseti arány­talanságok csökkentése. A me­gyei pártbizottság és a szak- szervezetek megyei tanácsa mindenekelőtt az 1200 forinton alul keresők bérhelyzetét kí­vánja felülvizsgálni, illetve ja­vítani. Többségük az élelmi­szeriparban, a könnyűiparban, a helyiiparban dolgozik. Gon­dot fordítunk az évek óta stag­náló keresettel rendelkező fi­zikai munkások bérproblémájá­nak megoldására, akik elsősor­ban az órabéresek köréből ke­rülnek ki. Szakszervezeteinknek nagyobb figyelemmel kell kísér­ni a béren felüli szabad kere­tek — célprémium, nyereség- részesedés, újítási feladattervek — céltudatosabb, igazságosabb elosztását. A demokratizmus tovább szé­lesedik az üzemekben. Az üze­mi tanácsok helyébe nagyobb irányítási jogkörrel rendelkező szakszervezeti tanácsokat vá­lasztanak. Mind több üzem szakszervezete végzi majd a társadalombiztosítással kapcso­latos teendőket, a nyugdíjelő­készítést, ellenőrzi a helyi ügy­intézést, s bővül a munkavé­delmi felügyelők jogköre és ha­tásköre. — A vezetőség-választások ho­gyan teszik képessé a szakszer­vezeteket a megnövekedett fel­adatok elvégzésére? — Mint ismeretes, a gazda­ságirányítási reform a vaUala­toík vezetésében változásokat idéz elő. Ehhez a szakszerveze­tek is igazodnak oiy módon, hogy a szakszervezeti bizottsá­gok mellett létrejönnek az üze­mi szakszervezeti tanácsok. A megyében 8 nagyvállalati szak­szervezeti tanácsot és 64 üzemi szakszervezeti tanácsot válasz­tanak. Ezeknek a hatásköre és jogköre olyan mértékben nö­vekszik, amilyen mértékben na­gyobbodik a vállalati önállóság. Ezek veszik át az üzemi taná­csok által eddig gyakorolt jog­köröket és újszerűén alkalmaz­ható vétójogot és a szakszerve­zeti mozgalom minden terüle­tén operatívabb irányítási jogot kapnak. A taglétszám növekedése foly­tán 30 százalékkal több bizal­mit választanak. Jelentősebb szerephez jutnak a műhely- és osztálybizottságok. Mindez meg­követeli a szakszervezetek ká­derhelyzetének javítását. Előre­láthatóan a tisztségviselők kö­rében mintegy 20—40 százalé­kos személycsere lesz. A válasz­tások során a dolgozók vélemé­nye érvényesül. A politikailag képzettebb, termelésben élen­járó, a dolgozók érdekeit meg­felelően képviselő vezetőségi ta­gok kerülnek ismét a különböző szakszervezeti posztokra, «- Milyen tapasztalatokat gyűj­töttek eddig a választásokról? — Eddig minden ütemszerűen zajlott le. A jelölő bizottságo­kat, bizalmiakat már csaknem mindenütt megválasztották- Je­lenleg műhely- és osztálybizott­ságok megválasztása folyik. A dolgozók aktivitására és érdek­lődésére jellemző, hogy a bi­zalmiak eddigi tevékenységét, megvitatták, elmondták véle­ményüket és a kötelességüket elmulasztó tisztségviselőket nem is választották újra. Tapasztalataink szerint a IX. kongresszus határozatai felkel­tették a dolgozók élénk érdek­lődését és számos kérdéssel for­dultak a szakszervezeti rendez­vények előadóihoz. Ilyenek töb­bek között: a rövidített munka­idő bevezetése, anyasági segély, új gazdasági mechanizmus stb. Emellett számos rosszindulatú híreszteléssel is találkozni. Ezekre a kérdésekre a vezető­ségválasztó taggyűléseken meg­nyugtató választ kell adni. A tisztségviselők jelölésénél arra törekedjenek a jelölő bi­zottságok és a szakszervezeti ta­gok, hogy az újjáválasztott ve­zetőségekbe sokoldalú, bonyolult feladatokat megoldani tudó elvtánsak kerüljenek. Olyanok, akik a párt politikai célkitűzé­seit világosan látják, képesek a dolgozók jogos érdekeinek vé­delmére, s nem utolsósorban a termelésben saját alkotó kezde­ményezéseik kibontakoztatására — mondotta végül az SZMT vezető titkára. Nagy Ottó A reform előjelei a cipőgyárban Bármelyik üzembe látogat is a riporter mostanában, talál­kozik a gazdaságirányítási rendszer reformjának előjeleivel. Az Alföldi Cipőgyár Félegyházi Üzemében két pillanatot rögzítettünk filmszalagra, amelyeket elég néhány mondattal ki­egészítenünk és máris kitűnően illusztrálják az előbbi állítá­sunkat. A szabászat melletti kis irodahelyiségben kaptuk lencsevégre Lengyel Ferenc igazgatót és Fekete Pál művezetőt. Egy új .női cipőmodell kialakításán fáradoztak. Bár kitűnő szakemberek mindketten, mégsem könnyű a dolguk, hiszen jó minőségű, di­vatos típust szeretnének gazdaságosan gyártani, mégpedig á le­hető legrövidebb időn belül. Különben könnyen megelőzheti őket s piacon valamelyik másik üzem — hallottuk Lengyel FerenctőL Nem kell különösebben bizonygatnunk, hogy e törekvések mögött már a gazdasági reform érződik. De hadd jegyezzük meg még ezt is: az, hogy olyan vezető áll az üzem élén. aki 1920 óta van a szakmában, és így nem csupán utasítással serkenti a gyárt­mányfejlesztést, hanem néhány jó tanáccsal is tud szolgálni, szintén jól harmonizál a reform célkitűzéseivel. Másik felvételünk a talpszabászatban készült. Itt sem kellett sokáig nyomozni azok után a bizonyos előjelek után. Ezt az üzemrészt ugyanis a múlt év derekán szervezték át a termelé­kenység növelése céljából, a gazdaságosság jegyében. Az átszervezés lényege röviden ennyi: korábban a* Alföldi Cipőgyár kecskeméti és félegyházi üzemében is működött felső­bőr- és talpszabászat. Most már Kecskeméten készül az összes felsőrész, a talpgyártást viszont — a gépek átcsoportosításával — Félegyházára összpontosították. Eredménye: nagyobb szériák ké­szülnek mindkét alkatrészből — kevesebb munkaidő vész kárba a gépek átállítása miatt, ez pedig előnyösen befolyásolja a ter­melékenységet. De megmutatkozik az átszervezés előnye abban is. hogy azóta kevesebb anyag kerül a hulladékba, könnyebbé vált a munkaszervezés és a technológia tökéletesítése. (Békés — Pásztor.) Dr. Soós Gábor előadása Baján A termelőszövetkezeti vezetőképzés keretében dr. Soós Gábor, földművelésügyi miniszter- helyettes tartott előadást „A külföld mezőgazda­sága” címmel január 25-én, Baján, mintegy 220 szövetkezeti vezető és szakember előtt. A nagy érdeklődéssel kísért, előadást vita és számos kér­dés követte. A miniszterhelyettes a délutáni órákban Szabó Imre, a járási pártbizottsági első titkár és dr. Gajdócsi István járási tanács vb- elnök társaságában a csávolyi Egyesülés Tsz-be látogatott Kéménytűztől kigyulladt a magnó Szerdán délután fél hatkor a Rádiótechnikai Gyár kecskeméti üzemének földszinti folyosóján kémény tűz következtében átizzott beton ké­ményajtótól tüzet fogtak a becsomagolt, szállí­tásra kész magnetofonok, amelyeket a folyosón tároltak. A tüzet az üzem dolgozói vették észre és oltották el — így a helyszínre érkező tűz­oltók már csak a tényeket állapították meg: Néey magnetofon „sérült” meg — s a kár kö­rülbelül hatezer forint. A felelősség megállapí­tása folyamatban van.

Next

/
Thumbnails
Contents