Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-24 / 20. szám

Ismét a régi poszton Ho»*»a fehér sapkában, ke­sében faikanállal lépett elő a gőzzel teli konyhából Czagány István, a főnök. Már közeledett az ebédidő — ilyenkor van leg­több dolga a szakácsnak —, mégis nyugodtan hagyhatta ott a készülő húsokat, leveseket. Nekem pedig önkéntelenül eszembe jutottak Gáspár Fe­renc, a szilveszterkor megnyílt Halasi Csárda üzletvezetőjének szavad: — Czagány szaktáms mindig szívesen tanítja a fiatalokat, számos felkészült, ügyes szaká­csot nevelt nálunk. Nem vé­letlenül kapott 1965-ben Kiváló Dolgozó kitüntetést Az út szakadékba vitt OVÍ,PACI!... Elkészült az „Expressz“ idei programja ,,Béke-vonat“ a Szovjetunióba Társadalmi bizottságok végzik a szervezést Szász-Syáfc, Pozsony, Bécs, Leningrád útvonalak KÖZEL KÉT hónappal ez­előtt egy borzalmas bűncselek­mény híre jelent meg az új­ságban: Szánkon bestiális mó­don meggyilkolták a nyolcvan- éves Cserényi Pálné, Nap utca 10. szám alatti lakost. A rend­őrség széles körű nyomozást indított a tettes kézrekerítósé- re, s röviddel az eset után le is tartóztatták Máté Zoltán 23 éves kiskunmajsai lakost, aki beismerte, hogy az idős asz- szonyt ő ölte meg. Az ügyben most készül, a vádirat, s hamarosan sor kerül a bírósági tárgyalásra, amely­nek során fény derül arra, hogy md indította ezt a fiatal­embert ilyen kegyetlen csele­kedetre. Máté Zoltán már több­ször állt a bíróság előtt. Leg­utóbb azért kapott két évi sza­badságvesztést, mert megszö­kött a katonaságtól, ahol tény­leges katonaidejét töltötte. Né­hány nappal ezelőtt ítélte el a kiskunfélegyházi járásbíróság, mert Kiskunmajsán, az italbolt elől ellopott egy kerékpárt és azzal Jánoshalmára hajtott. Ko­rábban díúrathamisitást köve­tett el. Érdemesnek tartottuk, hogy felkeressük ennek az em­bernek a szüleit, s beszélges­sünk az idő® emberekkel ar­ról, mi a véleményük, hogyan jutott el eddig Zoltán fiuk, mi­lyen magyarázatát tudják adni eddigi, egyáltalán nemkövetés- reméltó, viselkedésének. Az édesapa hatvanhoz köze­li, beteges kisiparos. A község­ben mindenki a legnagyobb tisztelettel beszél róla és csa­ládjáról. Becsületesen dolgozott egész életében, hogy három gyermekét felnevelje. Súlyos asztmája ellenére még ma is dolgozik, amennyit erejéből ké­pes. Két lánya már régen fér­jezett: rendes munkásemberek, tisztességgel nevelik gyermekei­ket. A tiszta családi házban csak az apát találtuk otthon. — NEHÉZ erről beszélni. Még ma sem tudom elhinni, hogy Zoli fiam ilyen súlyos bűnre vetemedett. Gyerekkorá­tól kezdve mindig baj volt ve­le. Hazudozott. Emlékszem, még iskolába járt, s egyszer csak hívatnak. Kiderült, hogy a gye­rek napok óta nem volt isko­lában. Vallatora fogtam és el­mondta, hogy egy idős nénihez szokott elmenni, aki Ismerőse volt a családnak. Ha délután ment, azt mondta, most lett vége a tanításnak és fordítva. Persze, _ éppen az ellenkezője volt igaz. Aztán, mikor nagy- nehezen kijárta az iskolát, bor- bélyinasnak ment, majd bá­nyában dolgozott. Tizennyolc éves sem volt, akaratunk elle­nére megnősült, elvett egy el­vált, gyermekes asszonyt, aki később otthagyta — panaszko­dik az édesapa. — Mondtuk is neki: Zoli­kám, ráérsz te még a nősülés­sel, hiszen nincs se szakmád, se rendes állásod. Az volt a baj. hogy rossz társaságba ke­rült. meg az iskolában sem tör. ródtek vele úgy, ahogy kellett volna. Pedig amúgy jó gyerek lenne... Érthető, ha az apa „jó gye­reknek” tartja a fiát, bár ő is. tudja, hogy Zoltán régen letért arról az útról, amelyen a be­csületes, munkaszerető emberek járnak. Egy alkalommal öreg szüleitől ellopott négyezer fo­rintot. Zsebre tette és Kiskun­félegyházán elköltötte. Nem tö­rődött azzal, hogy a pénz* nél­külözve kuporgatták otthon, Ö könnyelműen elszórta. — AKKOR IS, még csütör­tökön, november 17-én elment hazulról. Azt mondta kiszalad Szánkra és munkát keres az olajosoknál. El akarta vinni a táskarádiót. Mondtam néki, Zo­likám, ne vidd él, maradjon az csak itthon. Nem szólt semmit, a rádiót letette a székre és el­ment, magával csak a borbély­felszerelést vitte a táskában. Én utána akartam menni két- három nap múlva, hogy meg­nézzem, mire jutott. Esett cu­darul az eső, s hogy ilyen be­teges vagyok, engedtem a fele­ségem lebeszélésének. Itthon­maradtam, Pedig lehet, ha ki­megyek, most nem vagyunk ilyen helyzetben. Higyje el, sok­szor, ha éjszaka felébredek, s eszembe jut, hogy mit tett ez a gyerek, még a hátam is meg­fájdul és alig birom túlélni a gondolatot. Mi les-z vele — kér­dezi szinte magától és legyint... Igen. Talán ez a baj, hogy sokszor legyintett, amikor eré­lyesebben kellett volna fellép­ni fiával, Máté Zoltánnal szem­ben. Most már valóban csak legyinteni tud <5, az édesapa. A többi a törvény dolga. DE ÉPPEN ez az, ami riasz­tó képeket, gondolatokat vált ki a család minden tagjából. Valóban, amit Máté Zoltán el­követett, az a legsúlyosabb, amivel embert vádolhatnak, s ezt mindannyian tudják. — Még ma sem birom elhin­ni, hogy ő lenne a tettes — folytatja az apa a meditációt, aztán elmeséli, hogyan vitték ki őt is a helyszínre autóval, hogy felismeri-e az otthagyott ruhákat. Később arról beszél, hogy bizony sokszor nem tud­ták, hol van és mit csinál a fiuk. Azt emlegeti, hogy mind­ennek a rossz társaság az oka, de pontosan nem tudja, név- szerint kikből állt az a rossz társaság. Egy darabig hallga­tunk a konyhában. Egy nagy fazékban fő a krumpli, kint esik a hő. Máté bácsi szoron­gatja a jobb karját: reumás és ilyen időben hasogatni szokott. Arcán szenvedés és kétkedés látszik. Mentőkörülményt ke­res, amivel magát megnyugtat­ná. A FOGLALKOZÁSA egyéb­ként kötélgyártó mester. Azt a reményt dédelgette magában, hogy öreg napjaiban majd a Zoltán fia segíteni, támogatni fogja. Most rettegve és remény­kedve várják az ítéletet Gál Sándor A konyhafönöfo kissé zavar­tan elmosolyodott: — Jobban szeretem — je­gyezte meg — a gulyáslevest, a pörköltet, a halászlét főzni, vagyis a munkát, mint a beszé­det. No, meg a tanítást, amit egyébként akkor tud az emberj jól csinálni, ha maga is állan-í dóan tanút Az óbudai „Vasmacska”-ven­déglő mintájára készült hangu­latos, Halasi Csárda konyha­főnökét azonban nem az íny­csiklandó ételek, ízek összetéte­lének, készítésének titkairól „vallattuk” ezúttal, hanem ar­ról a megbízatásáról, aminek 1964. óta tesz eleget — dolgozó­társai legnagyobb megelégedé­sére. Mosolyogva meséli: — Ügy is mondhatnám, hogy a szakszervezeti bizalmi „mun­kakör” családi hagyomány ná­lunk, hiszen a feleségem is bizalmi — a halasi Barnevál- nál. Elég sok a munkám, oda­haza is van mindig tennivaló, s őszintén szólva megfordult a fejemben: Mi lenne, ha a kö­vetkező ciklusra mást jelölné­nek bizalminak? — Nem így történt — fűzi hozzá csendesen —, s nem tagadom, akármennyi pluszmunkát jelent a megbíza­tás —, jól esett a kollégák sza­vazata. Amikor beszélgettünk Cza- gány Istvánnal, „hivatalosan” még csak a jelölés történt meg. A napokban azonban a választás is megvolt: A Halasi Csárda húsz főnyi dolgozógárdája kivé­tel nélkül reá adta „voksát”. Vajon miért? _ Erről érdeklődtünk az éppen itt tar­tózkodó vendéglátó kirendeltség vezetőtől, Németh Jánostól: — Valamennyi vezetője és munkatársa nevében mondom — válaszolta Németh elvtáns—, keresve sem találtunk volna a tisztségében ismét megerősített Czagány kartársnál megfelelőbb személyt a bizalmi munkakörbe. Munkája mindig példamutató volt. Ha meggyőződött arról, hogy valaki rászolgált a ked­vezményes üdülőbeutalóra, szak- szervezeti segélyre —, nyugod­tan számíthatott rá. A Halasi Csárda mellett épülő korszerű mosdok, öltözők, zuhanyozók tervezésénél, kivitelezésénél is figyelembe vettük a véleményét. S amikor sor került a vendég­látó dolgozók legutóbbi fizetés­rendezésére, javaslataival dol­gozótársai, felettesei egyaránt egyetértettek. Sokszor talán túl­ságosan is sokat vállal magára. — Valóban, igen sok „apró­munkát” végzek — veszi át a szót ismét a bizalmi. — Ezért elhatároztam, igyekszem minél több kartársamat bevonni a szakszervezeti munkába. Mert van tennivaló: a bélyegeladás­tól, elszámolástól kezdve, a munkaruhák igénybevételéig, a munkaverseny szervezéséig, irányításáig. Ezzel is érdemes erőteljesebben foglalkozni, mint tavaly, ha nem kell két hétig lehúzni a „redőnyt” az átépítés miatt, a megye kisvendéglői kö­zött a miénk kerülhetett volna első helyre az egy főre jutó forgalomban. ••• Terveit, ötletek, elgon- j dolások a jövőre nézve — ezek­ből is legalább olyan bő a vá­laszték, mint a konyhában ké­szülő finom ételekből. — De egyelőre ne írjon konk­rétumot, előbb szeretnék min­dent megbeszélni a többiekkel — mondta Czagány István; Bubor Gyula Mikor, hová, milyen feltéte­lekkel utazhatnak külföldre a megye 30 éven aluli fiataljai az idén az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda szervezésé­ben? — Énre a kérdésre kap­tunk választ Kecskeméten, a KISZ megyei bizottsága neve­lési osztályán. — Az eddigi gyakorlathoz ha­sonlóan — hangzott az infor­máció —, az idén is a városi és járási KISZ-bizottságok se­gítségével bonyolítjuk le az „Expressz” külföldi túráit.- A bajai fiatalok júliusban 11,5 na­pos útjuk során Moszkva és Leningrád vendégei lesznek, egy másik, harmincnégy tagú csoport pedig augusztus elején a Magas-Tátrában és Beszterce­bányán tesz 6 napos autóbusz- kirándulást. A bajai járásból szeptember elején harmincötén utaznak 9 napos útra Moszk­vába. — Augusztus első felében Csehszlovákiába (Besztercebá­nya), október közepén pedig az NDK-ba (Weimar—Meissen— Frankfurt—Drezda) utaznak mintegy hatvanan a dunavecsei járásból. A kecskeméti járás fiataljainak útiprogramja június elején 8 napos út az NDK-ba: Berlinbe, Weimarba, Potsdamba és Drezdába — A megyeszékhely fiataljai előtt milyen utazási lehetőségek állnak? — Augusztus 3-án - gyorsvo­nattal huszonkilencen indulnak Drezdába, Rostockba, Meissen- be és Szász-Svájcba, 11 napos útra. A kiskunhalasi járásból és Kiskunhalasról ugyanennyien utazhatnak július közepén 3 napra ugyancsak az NDK-ba. A Potsdam—Lipcse—Berlin— Drezda útvonal részvételi díja — zsebpénzzel együtt — 1650 forint. — Említést érdemel a május elején a kiskunfélegyházi já­rásból Besztercebányára, Po­zsonyba és Bécsbe induló har­mincnyolc tagú csoport is* amelynek tagjai 7 nap alatt két országba látogatnak ed, autóbu­szon. Végül, a KISZ megyei bizottsága Parasztifjúsági Osz­tálya szervezésében a megyéből harmincnégy fiatal utazik gyors­vonaton és repülőn 12 napos útra az NDK-ba, programjuk­ban — többek között — Berlin és a Rügen-ezigetek szerepéi­nek. — Hogyan bonyolítják le az utazásokkal kapcsolatos szerve­ző munkát? — Kecskeméten, a KISZ me­gyei bizottsága mellett héttagú társadalmi bizottság alakult, s már működik a középiskolai- és szakmunkás tanulók külföldi utazásaival foglalkozó társadal­mi bizottság. Baján szintén megalakult az „Expressz” társa­dalmi bizottsága. Ezek tevé­kenységét fogja össze, irányítja a KISZ megyei bizottsága mel­lett működő társadalmi bizott­ság, amely egyébként március végén és április elején három­száz résztvevővel „Béke-vona­tot” indít Moszkvába és Kijev- be. Az út részleteiről az érdek­lődők időben, megfelelő felvi­lágosítást kaphatnak a járási­városi KISZ-bizottságokon, a megyei KISZ-bizottságon, és az „Expressz” társadalmi bizottsá­gok tagjaitól. PETŐFI NÉPÉ ' j’yar Szocialista Mcnkáspárt Bács-K!skun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither Dániel. Kiadta a Báos megyei Lapkiadó Vállalat. Felelőt fádé: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház. asztóség) telefonközpont: 28-19 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-3S •Cladótuvatal: Kecskemét. Szabadság tér l/a. Telefon: 17-99. Terjesztt a Magyar Posta. Előfizethető 9 helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetés* dll 1 hónapra 13 forint. Bácü-Kiskun megyei Nyomda v Kecskemét Telefoni 11-81. «ágy

Next

/
Thumbnails
Contents