Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 19. szám
t#OT. Január 22, vasárnap 8. «14*1 Betétek és kölcsönök Beszélgetés az OTP megyei igazgatóságának vezetőjével 160 millió forint megtakarítás — 940 új lakás 1 Amikor a napokban Deák Istvánt, az OTP megyei igazgatóságának vezetőjét felkerestük, már nemcsak az elmúit év takarékossági mérlege készült el, hanem az idei év tízezreket érdeklő tervei, lehetőségei is többnyire kikristályosodtak. A beszélgetés, szokás szerint, a takarékbetét-állomány múlt évi alakulásának mérlegelésével indult. ■I Mit hozott e tekintetben az 1966-os esztendő? — Először is azt, hogy egyes időszakai vajmi keveset hasonlítottak a korábbi esztendőre. A második és harmadik negyedév során például — az előző évektől eltérően — nem emelkedett, hanem csökkent a betét- állomány. Ennek egyik oka, hogy a mezőgazdasági lakosság életszínvonala stabilabbá vált. készleteit nem nyomban, a betakarítás utáni időszakban értékesíti. Ezenkívül befolyásolta a betétalakulást, hogy a múlt év egyes hónapjaiban a magánépítkezéshez nyújtott kölcsönök engedélyezésében és folyósításában átmeneti nehézségek voltak, így sok esetben az egyéni megtakarítások nem a betétkönyvben, hanem építési anyag formájában jelentkeztek. A negyedik negyedévben azonban a szokottnál jóval nagyobb volt a betétbeáramlás, így az egész évi állománynövekedés megfelelt az előzetes várakozásnak, elérte a 160 millió forintot. Különösen örömünkre szolgál, hogy erőteljesebbé vált a takarékossági mozgalom a KST-k keretében. A megyében működő 178 üzemi, vállalati és hivatali KST 20 290 tagjának évi megtakarítása — a téli kifizetések előtt — elérte a 47 millió forintot. Az előző év legmagasabb KST betétállománya 36 miliő forint volt — mondotta, válaszolva első kérdésünkre Deák István. ■i Mit mutat az áruvásárlási hitel és mezőgazdasági kölcsön múlt évi mérlege? — 1966-ban 19 954 hitellevélre 106 millió forint kölcsönt adtunk — tartós fogyasztási cikkek vásárlásához. Az összeg — 600 ezer forint híján — kétszerese az 1965. évi hitelnek, amit 14 200 igénylő számára folyósítottunk. Az, hogy a kölcsönösszeg nagyobb arányban nőtt, mint a hitelt igénybe vevők száma, jelzi: a lakosság a nagyobb értékű tartós fogyasztási cikkek — bútor stb. — megvásárlásában számít elsősorban segítségünkre. ■■ Nem jár ez azzal a veszéllyel. hogy túlságosan eladósodunk? — Ettől nem kell tartani. Év végére ugyanis a kölcsönállo- mány 53 millió forint volt, ami csak 25 százalékkal magasabb az előző évi záróállománynál. Ha azt vesszük alapul, hogy a kölcsönösszeg csaknem 100 százalékkal emelkedett, az év végi állomány esetében ez a 25 százainkkal magasabb összegű adósság igazán nem sok, nem veszélvezteti a családi költség- vp4--ecket. ■i ^elkészültek-e az idei . évre a kölcsönt igénylők számának további emelkedésére? — Igen. Mint ismeretes, január 1-től a termelőszövetkezetek tagjai, a bérből és fizetésből élőkkel azonos feltételek mellett igényelhetnek — tartós fogyasztási cikkek vásárlásához — áruvásárlási kölcsönt. Igényeiket felkészülten várjuk, s nemcsak Kecskeméten, valamennyi fiókunknál. _ Ami a mezőgazdasági kölcsönöket jlWI. arról ké+ adatot közölnék: 1144-en vetlek igényb e, összesen 6,7 millió összegben. Ez az összeg természetesen nem tartalmazza a takarékszövetkezetek által folyósított, azonos jellegű hitelt. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a kölcsönállomány magasabb ösz- szeget is elérhetétt volna, ha a háztáji gazdaságok keretei között folyó árutermelés fejlesztéséhez elsősorban a szövetkezeti bizottságok, de a közös gazdaságok vezetői is, erőteljesebb erkölcsi ösztönzést, több biztatást adnak. ■Hl A beszélgetés elején szóba kerültek bizonyos, az építési kölcsönök körüli átmeneti nehézségek. Mi okozta, és hogyan sikerült ezeket elhárítani és a nehézségek ellenére, milyen eredménnyel zárultak a múlt évi. OTP- kölcsönnel támogatott lakásépítési akciók? — Az, hogy a lakásépítési akció megyénkben is mind nagyobb méreteket ölt — örvendetes jelenség. A fejlődésre jellemző, hogy 1965-ben 1534, a múlt évben viszont már 1800 lakásépítési hitelkérelemmel foglalkoztunk. Gondot okozott azonban, hogy a belvíz okozta károk miatt az év folyamán át kellett csoportosítani az építőipari kapacitást, többször akadályozta a munkát bizonyos építőanyagok hiánya és egyes időszakokban a hitelellátásról folyó tárgyalások miatti korlátozások. A legfontosabb azonban, hogy a nehézségek ellenére a múlt évet mégis sikeresen zárhattuk, mert 940 kölcsönnel támogatott lakás építése fejeződött be, csaknem annyi, mint az előző esztendőben. Az ezer áthúzódó építkezésből pedig mintegy 130 lakást még az év első negyedében birtokba vehetnek tulajdonosaik. A múlt év eredményei alapján lényeges arányeltolódásról is számot adhatunk a többszintes építkezé- i sek javára. A második ötéves terv időszakában ugyanis a megyében összesen 200 lakás építése fejeződött be tánsasházban, a múlt évben pedig már 305 többszintes társasházban megépítendő lakásra nyújtottak be hitelkérelmet. Itt szeretném megjegyezni azt is, hogy az idén — a múlt évi és korábbi előkészületek nyomán — 400, társasházban épülő lakás kivitelezése kezdődik el. Ugyancsak ez évre tervezzük 218 saját beruházásból készülő, kulcsátadással értékesítendő lakás építésének megkezdését a megyében. M S kaphatnánk tájékoztatót a hitelfeltételekről? — Tárgyalássorozatok és mérlegelések után jelenleg a következőképpen alakulnak az engedélyezhető kölcsönátlagoji: Családiház-építéshez 40 ezer, négylakásos társasház építéséhez, lakásonként 90 ezer, négy lakáson felüli társasházak építése esetében lakásonként 100 ezer forint hitelt tudunk nyújtani az építkezőknek. Ezek az átlagok, melyek azért lehetőséget adnak arra, hogy hitelpolitikánkban az eddiginél fokozottabban figyelemmel lenessünk az építkezők szociális körülményeire. S ez minden bizonnyal a tömegek igazságérzetével is találkozik, hiszen a többcsaládosok, vagy alacsonyabb jövedelműek — ha lakásépítésre vállalkoznak —, joggal elvárhatják, hogy ne az átlagon aluli, hanem a maximális köl- csöntámogatásban részesüljenek, s kevesebbet azok kapjanak, akik anyagi helyzetükből eredően, önerőből is többet képesek áldozni új otthonukért. — A kölcsönre fordítható összegnek országos szinten természetesen összhangban kell lennie a rendelkezésre álló építőanyaggal, kivitelezői kapacitással. Ezért szükség van arra, hogy az építkezni szándékozók a kezdés előtt tájékozódjanak a takarékpénztáraknál, s ne akkor jöjjenek, amikor esetleg már az építőanyagot megvásárolták és pénzük fogytán, szükségük lenne a hitelre, — fejezte be tájékoztatóját Deák István. E. É. Névre szóló megbecsülést! IGAZAT SZÓLT, fontos dologra hívta fel a figyelmet az a munkás, aki a termelési értekezleten arról beszélt: akár el is feledhetnék nevüket, mert mást, mint „baj ban szaktársak”, .,emberek, arról van szó”, „segíteni kell”, nem igen halnak. Pedig itt — fejtegette — dolgozik Nagy, Babos, Kulcsár, Adamecz. de leginkább csak akkor hallja a nevét, ha az irodára hívják. Miért? Kérdésére sajnos, nem kapott megnyugtató választ. Az üzemvezető nem tudott mit kezdeni a próbleszetősnek tűnő érvelés. A szocializmus éppen azzal is bizonyítja magasabb rendű voltát, hogy kibontakoztatja az egyéniség valamennyi jellegzetes vonását. nemhogy elszürkitené. hanem éppen előtérbe állítja az egyes ember jelentőségét, szerepét, munkájának fontosságát. A gazdaságirányítás új rendszere azzal, hogy személyre szólóan megállapíthatóvá teszi a felelősségét, egyben a megbecsülés. elismerés személyre szóló voltát is feltételezi. A MEGBECSÜLÉSNEK, a “ áLa,V„_ ra , lZ°_katlan- is_ nÄ értékelésének csak egyik oldala az anyagi, a fizetés, meretlen volt számára. Mind határozottabban megfogalmazódó természetes igény az emberekben, hogy munkájukat ne csak amúgy „globálisan”, általánosságban becsüljék, értékeljék, hanem személyre szólóan, név szerint. Tévedés lenne ugyanis azt hinni, hogy a munka bonyolultabbá válása, az összefüggések sűrűsödése, a termelési folyamatok olykor ki- bogozhatatlannak látszó kuszasága a személyiséget, az egyént is „eltünteti”, s így nincs szükség arra, hogy figyelemmel kísérjék, időnként értékeljék egy- egy ember munkáját, elég, ha a kollektíva, az egész termelői, alkotói közösség tevékenységét mérlegre teszik. _____ S OKÍN VANNAK, akik előszeretettel hasonlítják gépezethez az emberek és tízezrek együttműködésével folyó munkát, s az egyes embernek csak a „kis csavar”, vagy „fogaskerék” megjelölést hagyják. Igen- ám, de a mechanika törvényei szerint is minél bonyolultabb egy gépezet, annál nagyobb a ielentősége az egyes alkotóelemek célszerű, megbíztható működésének. ísy hát hamissá válik az első hallásra talán tet1GAZI Nö — Istenein, tíz évet fiatalodtam, hogy nincsenek feltüntetve az életkorok a választási névjegyzéken. prémium, jutalom. Fontos, de: nem minden! Legalább ennyire lényeges, hogy mindenki, és mindenütt érezze, tudja, figyelemmel kísérik munkáját, s éppen ezért valós érdemei szerint részesül az anyagi és erkölcsi megbecsülésben. Mert ez az utóbbi, az érdem szerinti megbecsülés, az. amit sokszor esetlegessé. véletlenszerűvé tesznek azok. akik „úgy általában” foglalkoznak beosztottjaik, munkatársaik tevékenységével, de kü- 'ön-külön alig, vagy sehogysem. Ilyen gyakorlat vezet ahhoz, hogy valaki éppen akkor kap prémiumot, amikor maga is érzi, hogy gyengébben dolgozott, dehát „most került rá a sor”, és ahhoz is. hogy a békesség kedvéért adnak valakinek bér- iavítást. ahelyett, hogy becsületesen megmondanák, miért nem szolgált még rá. Az emberek nagy többsége becsüli, szereti a szigorú, de igazságos és következetes vezetőket: az ilyenektől nagyon jól esik az elismerő szó _ erre m ondják: többet ér, mint kétszáz forint jutalom — s kritika. a bírálat is meghallgatásra talál, A magyarázat ott van, hogy az ilyen vezetők érvényesítik azt az elvet: csakis az egyéni elbírálás lehet igazságos, eredménves. A bevezetőben említett példára utalva: Babos jobban dolgozik, mint Kulcsár, ám Adamecg az utóbbinál gyengébb. Összességükben jó eredményeket érték el. mégis hiba lenne azzal elintézni, hogy a „sza^ársak” ^ dolgoztak. AHQpíVMAkítitt. ut sincs helye semmiféle egyen1ősdinek: a iót a közepestől, a közepest a gyengétől, az igyekvő gyengét a fegyelmezetlen lógóstól ieenis különböztesse meg az anyagi és erkölcsi elismerés mértéke, vonjon közöttük választó vonatat mert ez felel meg a társadalmi igazságnak M. L. A takarító néni meséli A takarító néni odáig táborába, de ezt már volt a csodálkozástól, semmiképpen sem volt hogy nem az igazgató- hajlandó közölni. val, a főmérnökkel, még csak nem is valamelyik kiváló dolgozóval akar beszélgetni az újságíró, hanem éppen vele. — Istenem, hát mit mondhatok én, jóformán csak tudok a gyárról, hogy az egyik irodában több a szemét, a másikban kevesebb. Mert van, aki lusta elmenni a szoba sarkáig, csak úgy az íróasztala mellől célozza meg a paplrgombóccal a szemétkosarat és van, aki rendet csinál a háMég csak az kellene. Szeretem ám én azért azokat is, akik után több dolog marad. Azt is tudom, hogy sokszor a vonathoz kell hiszen sietniük, vagy a gyere- nnmrit kért a bölcsődébe, hehet, hogy otthon ők a legrendese b be k. Nem erőltettem a témát, bár éreztem, hogy kissé szépíti a tényeket Erzsi néni. Új kérdéssel próbálkoztam: — Nem terhes éveken, évtizedeken keresztül mindig mások után zatáján, mindent elpa- dolgozni? Nem keseríti kol, még a csikktartót is kiüríti, mielőtt hazamegy. Szerettem volna el néha, hogy munkájának csak ideig-óráig van látszatja? — Elkeseredni? — megtudakolni tőle azt csudálkozott rám. mint- is, hogy — név és be- ha nem jól értette vol- osztás szerint — kik na a kérdést. Még mo- terto-nak a szemetelők solyoott is hozzá egy és kik a rendszeretők kicsit, hogy: lám csak miket gondol ez az újságíró. — Hogyan magyarázzam kedveském, hogy jobban megértse a takarító nénit — fontolgatta a választ, aztán így folytatta: — Igaz, hogy másnap mindent újra kell kezdenem. De azért van látszata a munkámnak. Maga talán észre sem venné. Lehet, hogy az irodában sem veszik észre sokan. Pedig van látszata. Meg lehet ezt csinálni csak úgy tessék- lássék módon és tisztességesen is. Amikor visz- szajöttem a szabadságról — a nyáron Hévízre kaptam beutalót, jót tett az öreg csontjaimnak — alig győztem rendet teremteni. Az a kislány, aki helyettesített, csak ott kotorta össze a szemetet, ahol nagyon látszott. De ezt nem kell ám kiírni az újságba! — Dicséretet kapott már? — Hát úgy, ahogy maga gondolja, még soha. De nem is az a legfontosabb. Szeretnek és sohasem panaszkodnak a munkámra. Nekem ez elég. Gondolhatja, hogy Hévízre sem küldött volna el a szakszervezet, ha nem lennének megelégedve velem. Meg aztán csókoltatnak a lányok — no meg a férfiak is — mindig a képeslapon, amikor üdvözletei küldenek a nyaralásból. Az új öltöző egyik sarkába húzódva beszélgetünk Erzsi nénivel. Minden ragyogott a tisztaságtól. még a WC is. (Az utóbbira külön felhívta a figyelmemet, mert szerinte ez igen nagy szó.) — Sok munkája lehet amióta megépült az új öltöző, mosdó — mondtam, de ó a fejét rázva tiltakozott. — Addig volt sok műnk», amíg a régi helyiségben. bádog lavórban mosdottak a fiúk. Akkoriban olyan locs- pocsot hagytak maguk után, hogy nem győztem hordani a vizet kifelé. Most már olyanok, mint az angyalok. — Hogyhogy? — Tudja ezt a mosdót már régen áhitották. Segítettek az építkezésnél is. Ügy vannak vele, mint a sajátjukkal. Az első héten előfordult — de ezt megint ne írja meg —, hogy egy fiatalember olyan disznósá- gokat rajzolt a falra. Le akartam meszelni, de a Pisti — tudja ez egy nagy darab lakatos és van már neki annyi oklevele, hogy tán be sem fér a szobájába — nem engedte. Műszak után előkapta a gyereket és ki sem engedte a markából a fülét addig, amíg le nem meszeltette vele az összes falat. Nehéz lehetett fülön fogva dolgozni a mihasznának, mert csupa meszesek lettek mind a ketten, amire befejezték. B. D.
