Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

1 oldal 1967. január 218, vasárnap Mit tükröz a brigádnapló? Hunyadi János traktorosbri- sokkal. Végső következtetés is- gád, 1966. Ezt olvasom a ke- mét a naplóból: Jól sikerült, mény fedelű naplóról. A kerek az emberek közelebb kerültek arcú, középtermetű brigádveze- egymáshoz. tővel, Gilich Jánossal beszélge­tek. Kíváncsian lesi, miképp lapozgatom a könyvecskét, mi az, ami engem érdekel. Szerin­te, természetesen, minden érdé- , ... , kés, hiszen az ők küzdelmés pe < , a nak’ akk°r hétköznapjaikat tükrözik a be- mun ía sem halad, jegyzések. Szeptember 5. Tegnap kirán­dulni voltunk, igaz, hogy csak egynapos volt. Tovább nem le­hetett maradni, mert ha a gé- sok más Nézzük csak sorba. Május 25. Kézhez kaptam a könyvelési adatokat. Megdöb­bentő számok. Nem is tudom, Szeptember 24. Zuhog az eső. Mikor lesz vége? Ki tudja? Egy kis szünet a felolvasá­sokból. — Látja, mennyi gondunk, mit írjak a naplóba. így nem bajunk volt, de legalább ugyan­nyerjük el a siocialista brigád annyi örömünk is. címet. Me" fogom nézni, hogy TT. , .... M is történt sy — Hányán vannak a brigád­ban? — Huszonötén. Az átlagélet­kor 30 év körül van, vagyis fiatalok vagyunk. Gépállomási normák szerint dolgozunk. A karbantartásért külön fizeti a traktorosokat a termelőszövet­kezet. A keresetünk 2500—3000 forint körül van. Elégedettek vagyunk a jövedelemmel, bár a mi munkánk nehezebb is, mint a homoktalajon dolgozó­ké. Jórészt kötött Duna-mepti öntéstalajon dolgozunk. Deák Adolf, a hartai Béke Termelőszövetkezet főagronó- musa, aki eddig figyelemmel hallgatta a beszélgetést, közbe­szól: — Nem akarom a szemükbe dicsérni őket, de meg kell je­gyezni, hogy szorgalmas, ren­des emberek a mi traktoro­saink. Ez a brigád is már ok­tóberben 94 százalékra teljesí­tette az éves tervét. > Ilyenkor is van munka? — Jóformán egész évben, ha nem a határban akkor benn a műhelyben, a gének rendbeho­zásán, karbantartásán dolgo­zunk. Egy kis pihenő különben sem árt. Disznóvágások ideje van — így a brigádvezető. — Gilichéknél megvolt már a disznótor? — Meg bizony! Küzdelmekről, munkasikerek­ről szól ez a napló, amit a kezemben forgatok. Bizonyítja, Sajnos, a megengedettnél hogy e lelkes kis csoport, a Hu- több üzemanyagot fogyasztottak nyadi traktorosbrigád tagjai, le- a traktorosok. A gépek rendbe- győztek minden akadályt. E hozásával sikerült a túlfogyasz- küzdelmek során _ formálódott tást megszüntetni — magyaráz- bennük a szocialista ember- ta a brigádvezető. — Az egyik t!Pus' új brigádtagunk, Bélák János, egy kiselejtezett G—35-ös trak­torén vállalta a munkát. Azt mondta, megmutatja ő, hogy ezzel is lehet dolgozni. Azon­ban olyan pöttyös lett a veze­tés közben, mint a pulykatojás. A gép szórta a kenőolajat. így emlékezik erre a brigád­vezető, majd hozzáteszi: Nézze csak meg a május 18-i bejegy­zést. Olvasom. Megkezdtük a répa ékézését. Ügy dolgozunk, hogy még Tóth V. Imre, az elnök is megdicsért bennünket, pedig nagyon jó munkát kell végezni ahhoz, hogy ő dicsérien. Ugorjunk előre két hónapot. Július 17. Vasárnapi műszak. Hat és fél vagon terményt ta­karítottunk be. Július 20. Hatvanöt kataszt- rális hold állasban 30.94 mázsa holdankénti búzatermés. Fan­tasztikus! Ilyen kellene még sok! Egy örvendetes családi ese­ményünk is volt. Tegnapelőtt egv új RS—09 erőgéppel szapo­rodtunk. Aratásvégzőt is tartottak. A bejegyzésből kitűnik, hogy Íz­lett a birkagulyás és a pörkölt. A naplóban még azt is olvas­hatom, hogy az elnök is meg­jelent és koccintott a traktoro­K. S. & ' . Ajtaja mindenkinek nyitva áll Szép, nem is szép, gyönyörű munkát! — érvel ízes hajdúsági hatvanhárombam... Mikor meg- a hótakarta határ. Ha Nap süti, kiejtéssel... — Mikor a tanács- kérdezték, vállalnám-e, mi-ien- szikrázik, mint fényes kristály, nál dolgoztam, mint a méntele- ne a feladatom, csak annyiban Minden: a fehér hópalást, a ki terület felelőse, sokszor el- lepett meg, hogy... hiszen ad- dérlepte fák, a tükrösre simult bicikliztem ezen az úton. Fel- dig is azt csináltam. Jól esett, országút. A tanvák is, meleg- felnéztem erre az iskolára. Szí- mikor a jelölőgyűlésen java- fehér falukkal. Ha meg súlyos vesen eltanítanék itt — gon- soltak. a mintegy nyolcvan jfi- szürke az ég, valami puha vá- doltam nem egyszer... Aztán lenlevő egyhangú véleménye ez rakofeás telepszik a pusztára, mit tesz a sors.., Itt élünk volt: „A tanító tír a jelölt? Ák- Nemsokára esik a hó. Oí^an 1959 óta. kor jól van...” barátságos, hívogató, mikor Már tanított, mikor kilátoga- Azóta van villany is nz is- neszezve rákezd naey szemek- tott hozzáiuk Nagymarosi Kál- ' kólában a Petőfi Tsz veze- ben hullani és a ragyogó fehér mán, az akkori vb-elnök. Mit tőségévei‘munkálkodnak azon nettyek közt vígan kanyarog a szólna hozza, ha megértenék hogy mielőbb legyen maid:bolt füst. errefele is az utat, úgy 10—12 js ezen a részen... Egyáltalán, De vajon nemcsak a városi, kilométeren? Az bizonv okos sz „több! évek tanácstagi mun- bent lakó embernek olvan elgondolás. De meg kellene be- kaját is főképp az töltötte ki szén ez a téli világ, amiben szelni az erre lakókkal, hoey .Kovács elvtársnál hogy a szö- csak íffv kívülről gyö- kellene az ő pénzbeli meg két- vetkezet megszilárdításában nvörködik? Míg autóról, busz- kézi hozzájárulásuk is. Rendben működiön közre, megértő em- ról nézi, ahogy átszalad rajta? van. lehet szót érteni az itte- berséeével. Müven lehet erre — tanító- bekkel. Igenám, de arra szá- — Pártolótag vagyok. Nyá­riak lenni? Meg tanácstagnak? . °TV1 ranta én csinálom a csénlésnél Mert például Kovács István, a 1S jelentektelen. A múlt- az írnivalókait — mondja. kecskeméti Petőfi Tsz ,.hatósu- ban e^szer becsapták ezt a De ha csak ezért lennék ott, garába” tartozó területen ta- néoet. Utat hirdet- kicsit restellném magam. Fia­nácstag is. Lakásuk a Sóhordő ki is hordták a tál vagyok, ugyanúgy hordom úti iskolában van, ahol a fele- köveket. Aztán meg vissza hord- a zsákot, mint mások... A sége tanít. Ö pedig 4 kilómé- tak. ügy, hogy számítani kell hízómnak így lesz meg a ta- terrel közelebb a városhoz, a Ta* lösznek, akik s^ent.se^ele^sel karmány.., Máriahegyi iskolában, ahol ha meghallják, mit aka- Elég gyakori konfliktus adó­igazgatóhelyettes. Szép, partos runk* # # dott az elmúlt években egy-egy magaslatról tekint otthonuk- '— Volt ilven is — emlé- taK és a tsz-vezetőség között, iskolájuk a Benei útra. Léucsőn kezik Kovács István. — Sorban Jobbára a háztáji föld miatt, jut fel a látogató a takaros, ellátogattam minden tanyára. Ilyenkor kétoldalról is hasznos kertes portára, a házba. Lent, De nemcsak az útról bQszAl"et- volt, hogy ismertem választói- a kiskaputól nár lépésre van tünk. Másról is, kiből ml ki- mat. Nem egyszer mondtam a leszúrva a MAVAUT-me"álló vánkozott ki. Az eredmény az vezetőségnek: „Nézzétek, ez az bádogzászlaja. Alatta földbe lett, hogy nem akadt, aki hoz- ember nem olyan, ahogy lát- röezített szürke kis lóca, a vá- zájárulását megtagadta volna szatra, esetleg nyakasságából, rakozóknak. a s2ó szoros értelmében ketten- dacos szavaiból ítélni lehet... — Hogy élnek itt? — indul a hárman voltak olvanok —. aki- Tudom, becsületes érzésű, beszélgetés Kovács Istvánnal, a két másodszor kellett emlékez- egyenes ember, csak már idő­ié meleg konyhában, ahonnan tetni, de ők is fizettek. sebb. nehezebben alkalmazko­lelátni a havas kertbe. A kály- íay kezdMött az ismerkedés. ^ik a* “j körülményekhez. De Mint a tanítványok szüleivel is. megvetek el nem „ellenseg”. Az út megépült. Aztán autó- ’s 'ehetne, hiszen dolgos buszjárat is lett. És ki gondol- p!Ta.s,'^:, vo t yilágéletében ná, — mások mondiák — „a Mérjetek csak ki neki a ház- , , . tanító úrnak még abban is volt tájit... Nem egy ilyen ügy iött — Hónap mar vége a „sza- szerene» hogy az erre valósiak e0venesbe, mikor a tanácstag és ha ds ágnak - mondja moso- rászokjanak a buszozásra. Mert pedagógus emberismerete he- Ivos sajnálkozással a nem. mi- Y Harabig idegenkedtek tőle ly*“’-« tette a téves Ítéleteket, közben gusztusosra -sült láncost A° keáC mtltsri- Ma már - ha lassan is-.az emel eav tányé-a. Előtte szöszi vű ember kedves é.s svakori ifiúság vonzalma is mutatko- kislány lesi a műveletet, az vendég ,ett R családoknál. Szá- * * iránt- amelyben mind egV!k kis unoka. — Az o ki- molnj se lebetne hány 'taná- stabilabb a jövedelem. N»m vánságuk. hogy ma ez legyen csot adott, kérvényt írt ügyes- -maffatól jött el” . az az idő, a „sütemény” a búcro-paonkás- baíos do1(,aihan. Maeától ér_ amikor - a Törekvéshez ha­rst rkéh ez _ _ int ra szemevei tetőd5 voUj hoev hm?A s;„Heki a Petőfi Tsz is, élén Kovács nem. ba orvos> mentő kellett. Éjsza­— Paraszt gyerek voltam ka, nanoal — nem számított. A magam is — kerül a kérdésre tanító úr segített. Propán-bután a házigazda —, szeretek tanyán váz ügyben, tv-vételben szint- tanítani. — Volt nekünk szép úgy. városi lakásunk, Kecskeméten, — Arra vagvok legbüszkébb, is. aki őszinte meggyőződéssel de nem fáj a szívünk, hogy fel- hogy az itteni tsz-ppraszt épp- mondja:-----juhi. ezzel. Mindenünk úgy becsül, mint mondjuk Reile e lvtárs, a vb-elnök. — M’kor és hogyan lett ta­nácstag? — A legutóbbi választáskor^ ha mellett idős néni tesz-vesz, fején hátra kötött kendő. — Édesanyám — mutatja be a tanító. — Vendégségben van­nak, Debrecenből. Apámmal. Tóth Béla elnökkel tanyasor énó-ését vették tervbe. Ennek kimunkálásában ré­sze volt és lesz a terület ta­nácstagjának, Kovács Istvánnak cseréltük megvan, jószágot tarthatunk, megterem, ami a konyhára kell. Hogy is jönne az ki? Piac­ról éljen, aki érti a paraszti — Azt se bánnánk, ha itt kellene megöregednünk. Szeré­nek, tisztelnek bennünket... Mi kell több egy embernek? Tóth István A.ZURav • L. P>ET-rf*OV'— A-S7CBC.C 3 retes. hogy Kari és felderítő központja kapcsolatban van az egyik nagy kapitalista ország moszkvai követségének dolgo­emberekkel volt körülvéve. Éj­szaka. mikor már kissé kijóza­nodott, nagy dühvei verte a feleségét. Aztán elhagyta őket. zójával. Ismeretes, hogy talál- Északra ment pénzt keresni, koztak. Ismeretes. Ismeretes. De Édesanyia aznap halt meg. mi­van két ismeretlen tényező. Az kor a fia megkapta az érett­ügynök és valaki az intézet­ben. 1. álcázva. Egy érdekli őket. _. , . . , . j ■ Alekszej Mihajlovics Kruglov Ptyicin visszament .az crock:- iess>or intéite. ba es a páncelszekrenybol lu- ;>Gyöngyvirág.. derekasan dol- vett egy dossziét, melyen csak ik rejtjel megfejtése si­Kicsoda? A legfontosabb kés- maradt. ségi bizonyítványt. 1940 nyara volt akkor. Teljesen egyedül rekeríteni az ügynököt. Kosztya gyárba került. Owes „Gyöngyvirág”. Igaz. küldött kezű volt. sok mindent kellett filmet s megjegyezte: Minden valószínűség szerint ez az üey­tennie már gve mi ev v őrá h a n. Szépen haladt előre. És akkor ez a szó állt: „Gyöngyvirág”, i™.«! Nngvrvn nehéz volt de n°k. Iparkodik megtudni rész- jött a háború! Ebben a dossziéban ott volt a Sit Sen adM kepe a nehez atlétának, akujol keU szerezni Kruglov kutatá- Mes eaT szál a lathatáron, a tudós beszélt. A kép másik Követelje meg Venustól Szibériában él egy tudós, oldalán egy kérdőjel állt. Az sürgős cselekvést Minden le- Konstantin Petrovics. akiben itt már megszállók uralkodtak Másnap már a frontra ment, 3 hónap múlva jelent meg is­mét szülővárosában — akkor őrnagy sokáig nézte — ő, vagy hetősége megvan erre. Valószí- Karl reménykedik. De még — lerongyolódva, piszkos nad- nem ő? És ha igen, hogyan nlj meglátogatom önöket... fogjuk el? „Gyöngyvirág.” Még fényképet is küldték Most már a mi dolgunk következik... VENUS Ki ez a Venus? „Gyöngyvirág” közli, hogy saját emberük van az intézet­mennyire. Messzire ment, de valamire még vár. Sok idő eltelt azóta, hogy az őrnagy ebben a szobában tanó­rádban. felismcrhetetlen színű zakóban s ormndan lábbeliben. A házból, ahol lakott, csak romok maradták. A városszéli Ptylcin ma ismét találkozik tos. Ki lehet? Pjotr Makszimoviccsal. Addig Vannak idegesítő momentu- is egyeztetni kell a szálakat, a mok: néhány nappal azután, „Gyöngyvirág” és a nyomozók hogy Ptyicin találkozott Pjotr adatait. Makszimoviccsal. Kari elhagyta ...A nem nagy, európai ka- az országot, pedig még le sem pltalista ország fővárosában járt a tartózkodási ideje. S működik egy valaki által jól ami a legfontosabb, nem keres- dotált kémközpont. Valószínű, te meg Jegorovot. Miért? Valő- hogy nem utolsó szerepet ját- színű, hogy Kari más utat lce- szik abban a német Karl, ta- rés majd a titok megszerzésé­ben. Ki lehet? Most ez a fon- nehéz gyónásának. Fejét lehajt­va, Ptyicin tekintetét kerülve, ja volt egv könnyelmű ember kis utcába ment. ahol az ötég Fomics élt. aki bevezette őt a lak"to«mes.ten=ég’ titkaiba. hosszan, zavartan beszélte el, miként tért le az útról. A SZAKADÉK SZÉLÉN A tudós élete a déli ország­részen gyermekkorától kezdve nem a legjobb mederben ha­ladt, Édesapja villanyszerelő, édesanyja manikűrösnő volt Az apa mind’" részegen jött Az Öreg felsők ajtott, mikor meglá+ta Koszival —— kerülni elő? — Köríti Vnf+rin1< AZt hittem, végünk van. Kimász­tam. Fomics mosolygott. r — Nem jó helvr° lőttél. Né­metektől _ némo,"v>,eZ, itt maradhatsz, szűk a kotV de pasztáit felderítő — fizikusnak hez. De kire szállítanak? Isme- haza, sokat kártyázott, sötét azért megférünk. Keresünk

Next

/
Thumbnails
Contents