Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
t A fiúnak, huszonnégy éves korában, kétezerháromszáz forintra emelkedett a fizetése, s úgy érezte, moot már nyugodtan megkérheti Erzsiké kezét. Elvégre két éve járnak együtt, mire várjanak? Amikor a lánynak megmondta, hogy nem tud nélküle élni, elérzékenyült és nagyon meghatódott. Erzsiké is elérzékenyült és méginkább meghatódott. Ebben nincs semmi meglepő: a lány még nem töltötte be a tizennyolcadik évét, a fiú volt az első udvarlója és az első kérője. Imre, az apránként megtakarított csekélyke pénzéből ezernyolcszáz forintot kivett az OTP-ből és Erzsikét születésnapjára meglepte egy modern arany karkötővel. — Egyre jobban szeretlek Imre — lelkendezett a lány, amikor a fiú a jobb csuklójára rákattintotta a karkötő zárját. — Almomban sem képzeltem derekabb férjet Erzsikének — mondta a mama a papának, némileg a karkötőre célozva. — Olyan férj válik majd ebből a fiúból, aki minden áldozatot meghoz a feleségéért. — Fiatal technikus, talán még mérnök is lesz belőle — mondta a papa a mamának és a férjjelölt majdani magasabb fizetése járt az eszében. I^áár az esküvő időpontjá- ' ■ ról is beszélgetett a család, amikor a fiú bemutatta a lányt a főnökének, Rendek István főmérnöknek. Elég annyit tudni róla, hogy harmincöt éves, nemrég vált el a feleségétől, jó megjelenésű, dúshajú és rámenős fiatalember, havi négyezerkétszáz forint fizetéssel, plusz prémium és itt-ott egy kis újítási pénz is. — Szép szőke haja van a menyasszonyának — jegyezte meg másnap a főmérnök. Imre szeme felcsillant és refrénként ismételte, hogy „szép szőke”. — És nagyon jó alakja — folytatta a főmérnök. — És szép kék szeme. És értelmes. És mai lány. — Mai — motyogta a fiú, nem kevés büszkeséggel. Imre elmondta otthon Erzsikének, meg a kedves szülőknek, hogy a főnöke milyen szépen nyilatkozott Erzsikéről. A szülők boldogok voltak, Erzsiké is boldog volt és Imre ie boldog volt. A következő héten Rendek István főmérnök felhívta Erzsikét telefonon, hogy szeretne vele a Rózsa presszóban munka után találkozni. — Imre úgyis túlórázik ma — bíztatta a főmérnök a lányt —, hét felé találkozhatnánk. T alálkoztak is. Erzsiké este levetette a fehér köpenyét az illatszerboltban, ahol dolgozott, és elment a Rózsa presszóba, ahol a főmérnök már várta. Kárpótlás — Talán valami baj van Imrével? — kérdezte a lány némi aggodalommal. — Nem Imrével van baj, hanem velem. Beleszerettem magába — jegyezte meg nemes egyszerűséggel Rendek. — Te jóisten! — sikoltott fel Erzsiké. — Mi lesz most?! — Semmi. Saját elhatározásából hozzám jön feleségül. Imrének egyelőre ne szóljon. Ettől kezdve Imre még gyakrabban túlórázott, Erzsiké és a főmérnök még gyakrabban találkoztak. És Erzsiké egyre búskomorabb lett Imre mellett, és egyre vidámabb a főmérnök mellett. És nem szólt egy szót sem Imrének, de elmondott mindent a szülőknek. A papa azt mondta, hogy ezt jól meg kell gondolni. A mama azt mondta, hogy ezen nincs mit meggondolni és csali Erzsiké jövőjére kell gondolni. Rendek jóképű fiú, főmérnök és havi négyezerkettőszáz, plusz prémium és olykor egy kis újítási díj. Nincsen ezen gondolkozni való! A papa végül is azt mondta, hogy ez valóban igaz. E rzsiké egy nap így szólt a vőlegényéhez: — Tévedtem Imre, nem megyek hozzád feleségüli — és ezzel lecsatolta a jobb csuklójáról a karkötőt és visszaadta Imrének. — Még tizennyolc éves sem vagyok, ráérek férjhez menni. — Megszakad a szívem — mondta a fiú mélyről jövő keserűséggel —, pedig örülnöm kellene. Éppen ma neveztek ki vezetőnek a vállalat vidéki telepére, havi kétezemyolcszáz- zal. — Gratulálok, kedves Imre — örvendezett a mama. — Szép karrier — jegyezte meg a papa. Imre leutazott vidékre, de Rendek István főmérnök, a központban, továbbra sem feledkezett meg róla. Egy év múlva már háromezerkétszáz forint volt a fiú fizetése, s akkor tudta meg. hogy Re> deknek köszönheti a karrierj és a havi háromezerkétszáza í És Erzsikének is köszönheti. Hivatalos kiküldetésben eg' kollégája kereste fel a köz pontból. Amikor már a hiva tali ügyekkel végeztek, így szólt Imréhez: — Nagy svihák a te főnököd. Udvarolgat, udvarolgat, aztán mást vesz el... Hoppon maradt a te Erzsiked is! A fiú elámult: — Hát Erzsikének is udvarolt? — Mit gondolsz, miért helyeztek pont téged vidékre és miért kaptál ilyen kitűnő beosztást? Kárpótlásként kaptad, kedves barátom! Kárpótlásként! Kárpótlás, kárpótlás — zakatolt az agyában, de tovább folytatta a beszélgetést. — És kit vesz el Rendek? — érdeklődött nagy önuralmat erőltetve. — A vörös hajú Irmát, az elnök titkárságáról. Ha elveszi egyáltalán ... Azt Rendeknél sohasem lehet tudni. Ismerheted. A lighogy a kolléga elutazott, Imre levelet kapott Erzsikétől. Néhány sort írt csupán. „Szeretnélek apuékkai meglátogatni, úgy érzem, mégis csak te vagy az igazi.” A fiú ugyanolyan röviden válaszolt: „De te nem vagy az igazi! És én még huszonhat éves sem vagyok, ráérek megnősülni.” Egy pillanatra kísértésbe lőtt, hogy odaírja még: „Köszönöm a kárpótlást.” Földes György Harminc csodamadár Dudák és sípok szólaljatok meg zengjetek harminc vastorkai a nyűhetetlen időnek fordítsd vissza még egyszer arcodat ifjúság, hogy elbúcsúzhassak tőled• Mert úgy elúsztál, ahogy a dérütött mezők, vagy mint alvó folyamokon a páncélos jégtáblák elúsznak s itthagytál kacajod visszhangjaként- hogy görgessem harminc évemet harminc ércfényű koszorúmat. Lüktető tojásait hegyes csőrével feltörte s elszállt a harminc csodamadár — elszálltál ifjúságom. De nem sírok, nem könyörgök utánad kardsuhonású távozásod én sohse bánom. Vigyed a lélek gazdátlan pillanatait mikor határozatlanul ingott, mint a mérleg nyelve; a pattanásig hevült. felhőtlen nyarakat az őszi nosztalgiát viheted messze, messze. Tavaszok folyékony libazöld áradatát, gyeplő-szaggató viháncolásait s csábító ezüstjét a rabló teleknek, viheted a bamba eperfák alatti susugást hiszen csak kiszolgáltatottja voltam a szerelemnek. OTTHONOK Ezek a nehéz arcok, komolyak, a sörtehaj, az lfjúsigi-azeplők, Pattanások, a megfogott szavak, mint szerszámaik: nehezen kelen- , dők, és nyugalmuk, melyet a bizalom aitetett ifjú és izmos szivükbe: hogy munka és kenyér az asztalon, melyet az otthonokban körbeülve közösen, szépen fogyasztanak el apáik sorsától messze-kerülve; akik úgy gyökereznek már e földbe, mint az erős növények, tartva talajukat és megtartatva tőle mindem viharokban, minden Idő- , bem; a nemzedék, amelyet elkerül „Az ifjúság” viták hullámverése, satupadra, iskolapadra dőlve tolla], szerszámmal, alig hallhatón, ■ harsogva zengi a Jövő dalátl Csanádi János Jöjjön az igazi próba. A férfikor. A munkával bélelt napok lankája, meredélye ahol az értelem egyszál pengéjével kell kiáltani a térre. Ahol a bikafejű gondot szarvánál fogva kell visszavezetni a karámba sajgó derékkal, de felizzó szívvel hordani követ, gerendát a jövő épülő piramisára. Egy sorban lenni a küzdelem derékhadával az eszme fedezékében, > s ha lépésenként is, de együtt haladni előre, velük érni el a boldogság fennsíkjaira ahogy a hajnali fény emelkedik a füvekről a fákra, tetőkre. Nem bánom hgt. hogy elhagytál ifjúság és csak számysuhngását hallom a harminc érctollú csodamadárnak. Szorítson kérges markába férfiként az idő, legyen kísérőm az igaz szó, a szellem és a munka iránti alázat. Gál Sándor története I. Kisvárosban se ismer mindenki mindenkit, de mindenki mindenkiről tudni vél. mindent. Kiss Balázs ktsz-könyvelő és Soós Imre, a gépállomás szerelője életükben se váltottak stet, de határozott véleményük volt egymásról. Kiss a vad, szelídít- hetetlen, olajoskörmű motoros népséghez sorolta Soóst, Soós könyvek közé savanyított, vénülő uborkánfl: tartotta Kisst Véleményüket mindketten véglegesnek hitték. Március nyolcadikán reggel ólmos eső esett. Mikor háromnegyed nyolckor Kiss az irodába indult, a felhők ráültek a háztetőkre, lábukat az utcasorok közé lógatták. A fák meztelen vázát s az aszfaltot tükörjég borította. A könyvelő az óvoda előtti sarkon úgy lépett le a járdáról, hogy jobb lábfejét előre nyújtva, külső cinőéllel érte a kocsiút macskakövét. Megbillent, teljes testsúlyával zuhant befelé bícsakló, maga alá gyűrt bokájára. Villámló nvilalást érzett, s később megeskiidett rá. hogy reccsenést is hallott. A többire már alig emlékezett. Nem akart jajgatni, de jajgatott, szemét patakokban öntötte el a könny. Többen is megpróbálták talpraállítani, sikertelenül. Valaki a szomszéd gyógyszertárból felhívta a mentőket. A röntgen a bokában és a sarokcsontokban háromszoros törést mutatott. Fél órával később Soós Imre piros Danuviáján igyekezett a gépállomás külső telepiére. Városon kívül, karbantartott, széles, jóformán népte’en úton haladt. mikor a Mihók-íanya olajsövénye mögül, fekete fantomként perdült ki gépe elé egy puli. Ez a sátán kutyája a tanyából elbltangolt girhes malac után vetve magát, rá se hederített a motorra. Soós fékezett, balra rántotta a kormányt A motoros szinte egy pillanat alatt állt le, de a kerekek csúsztak, s a motoros bal vállával eey öreg eperfa derekánál kötött ki. Soóst eey városba igyekvő személyautó szedte fel, s vitte kulcscsonttöréssel kórházba. Annak a kétágyas szobának üres ágván polcolták ki. amelyikben Kiss Balázs szűrögette nyögve, nyüszítve a száraz levegőt. Soós inkább hosszaséeot érzett, mint fájdalmat Egy óra hosszat csöndes, de növekvő ingerültséggel hallgatta Kiss szí- pogását, akkor ráhorkant: Hagyja már abba egy szussza- násnyira, ebbe bele kell dilizni! — Ne haragudjon, nem akarom, de ha magának is így fájna... — Mi lelte? — Rosszul léptem, eltört a bokám. — Hogy a csodába? Csak úgy gyalog ment és elesett? — Csak úgy mentem, és elestem. Soós elnevette magát. — Magának ez olyan mulatságos? — Ne vegye úgy a szívére, velem egy kutya bánt el. Most aztán elvitatkozhatunk, melyik az ostobább halál: — Ha valaki motorral töri ki a nyakát, vagy ha valakinek fejére esik a féltégla. Nagyon fáj? — Nagyon. — Próbálja meg, szorítsa ösz- sze a fogát, tegyen úgy, mintha nem erezné! Kiss úgy tett. A gerincében fölforrt a velő, jobb lábában sistergett a kín, s ez ezer évig tartott, vagy talán százezer évig, akkor a halántékára kiült forró verejték hűlni kezdett, enyhült a láz, tompult a fájdalom, ' ' A langyos csöndben Sods elszundikált. 2. Soós jó étvággyal ebédelt, Kiss csak az almakompót levét itta ki az utolsó cseppig. Két óra után beeresztették Kisshez a feleségét, aki kosárral, bőrönddel várt a folyosón. Kissné tíz évvel fiatalabb volt az uránál. Vékonyka, kicsi asszony, nagyon szép barna gyerekszemekkel, sötétgesztenye hajjal. Ahogy meglátta az urát, odaszaladt hozzá, gügyögött, bu- rukkuló hangon turbékolt neki: Balázs! Balázskám! Édeském! Mi történt veled? Soós sohasem látta még ezt az asszonyt. Hihetetlen volt, elképzelhetetlen, hogy Kissnek, a se hideg, se meleg Kissnek ilyen asszonya van. De hitetlenkedése csak addig tartott, míg meg nem látta, hogy Kiss arca hogy ragyog fel, hogy változik át lelkes férfiarccá: An- nuska, kicsi Anni! Csakhogy végre itt vagy! No, ejnye, nem szabad, látod nincs semmi, semmi komolyabb bajom. Ülj ide az ágy mellé, így fogd a kezem, ne engedd el, most aztán beszélgethetünk. És súgtak-búg- tak, fontoskodtak az ember összetört bokája felett. Aztán az asszony egy süteménnyel púpozott tálcát csomagolt ki, szabadkozott. hogy sietségében és ijedtségében nem jutott máshoz. A bőröndből kispárnát, takarót. pizsamát, mosdószereket szedett elő, mindent, amire csak az urának szüksége lehetett. Kiss süteményt se kívánt enni, de szemével figyelmeztette a feleségét Soósra, akiről ez ideig mindketten megfeledkeztek. Az asszony azzal helyezte a tálcát a két ágy közötti székre, hogy ami rajta van közös, kettőjüké. Soós bátyja csak a látogatási idő utolsó félórájában ért be. Férfi esetlenséggel lépett közelebb öccse ágyához, sajnálkozott, a motort okolta, s egy üveg vörps bort gombolt elő kabátja álól: — Tudom, hogy nem vagy ivós, de ilyenkor egy kevés jót tesz. — S az üveget odatette a székre, a süteményes tálca mellé. Estefelé, hogy magukra maradtak, belekóstoltak a süteménybe, aztán a borba is. Soós nem akart addig inni, míg Kiss meg nem ízleli. A könyvelő odatartotta poharát, s a fél Dohár bort ráköszöntötte a szobatársra: Ha már így összekerültünk, én vagyok az öregebb, szervusz Imre! — Egészségedre, Balázs bátya! — Csak ne fájna úgy..: — A fene bánná, csak ne kéne vele feküdni... Soóshoz a bátyja látogatási napokon jött be, egy-egy fél-
