Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
1967. Január 15, vasárnap ft. «Mal Ahogy dolgozunk, úgy élünk... Zárszámadás Bácsbokodon jövedelmező növénye a ra, illetve borjúnevelőre szövetkezetnek. Hol dán- lenne szükségük, ként 31 ezer forint Az is nehezíti a to- bruttó bevételt hozott, vábbi fejlődést, hogy a azonkívül a gazdáknak tagság zöme elöregedőszámottevő prémiumot ben van és kevés a fia- Az állattenyésztési tál, új munkaerő. Alig üzemágon belül a hízó- 10—12 olyan fiatal van, marha ^ volt a legren- aiki szorgalmasan és tábil'isabb 150 százalékos rendszeresen eljár dol- tervteljesítéssel, a tehe- gozni. A gazdaság ösz- nészet 126 százalékos tandíjban részesít egy eredményt ért el. fiatalt, aki a felsőfokú A taggyűlés megdi- technikumban, egyet pe- csérte az asszonyokat, dig, aki az állatorvosi Az ő közreműködésük- főiskolán tanul. A szak- nek is köszönhetőek ember-utánpótlást segíti mindezek. A beszámoló az iparitanulóképzés is így emlékezett erről: melynek során három őszintén meg kell val- iparitanulót foglalkozta nunk, hogy az évente tatnak. növekvő terméseredmé- Ahogy dolgozunk, úgy nyék az asszonyoknak ólünk. Ez a megállapíÚdor József elnök ismer teti a vezetőség beszámolóját. A vezetőség beszámolója jól tükrözte egy küzdelmes, de sikerekben gazdag esztendő munkáját. Az ünneplőbe öltözött tagság feszült figyelemmel hallgatta Odor József elnök minden szavát. A bács- bokodi Ezüstkalász Termelőszövetkezet sokat fejlődött az elmúlt esztendőben. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert a közös gazdaság már évek óta a jók közé tartozik. Idézzünk a 2400 holdas és 365 tagú termelőszövetkezet vezetőségének beszámolójából egy érdekes mondatot; ,,Őszintén meg kell vallanunk, hogy nyolc évvel ezelőtt, amikor a termelőszövetkezetet létrehoztuk, senki sem merte hinni azt, hogy a gazdaság így meg fog erősödni és ilyen nagy sikerekről számolhatunk be a jelen zárszámadásunkon.” Bizony sok kétkedéssel, bizonytalansággal, nehézséggel kellett megküzdeni a nyolc esztendő alatt. És hova jutottak? Az egy dolgozó tagra jutó részesedés a prémiumokkal együtt 1966-ban 25 459 forint volt. A háztáji jövedelem természetesen ebben nincs benne. Az említett ösz- szeg négyezer forinttal több az előző évinél. A termelőszövetkezet tiszta vagyona 11 millió forint, a munkaegység értéke a tervezett 50 forint helyett 64’ forint, de ha a tagság zömét érintő prémiumokat is figyelembe vesszük, akkor eléri a 71 forintot. A termelőszövetkezetben családi művelés van és a jövedelemelosztás a teljesített munkaegységek alapján történik, aki túlteljesíti termelési tervét, prémiumot kap. A szövetkezet gazdái közismertek szorgalmukról. Földjeiket jól megművelték. Ezt bizonyítják a kiváló átlagtermések. Búzából 19, kenderből 50. cukorrépából 250 mázsát takarítottak be holdanként. Külön érdemes megemlíteni a vöröshagymában elér* 170 mázsás holdankm* átla"*°rmést, amely legalább kétszerese az országos átlagnak, Ez igen is köszönhetők. A betakarításban ők adják a legnagyobb segítséget. A vezetőség nevében a Jegtcí jesebb elismerést és köszönetünket kell kifejezni. A zárszámadási közgyűlésen szó esett a gondokról is. Az eredmények egyáltalán nem tették elbizakodottá az Ezüstkalász tagságát. Erről egyébként a beszámoló is szólt. Az ellenőrző bizottság elnökének, Markó Sándornak felszólalása arról is említést tett: a burgonya megművelése és betakarítása nem volt kielégítő. Sajnos, az előző években is már gondok voltak ezzel. A betakarítást lassítja a gépek hiánya. Ezek beszerzésére nagyobb gondot fordítanak a jövőben. Megállapították azt is, hogy az állattenyésztésben, különösen a tehenészetben a fejőgépek alkalmazása és az itatásos borjúnevelés lényegesen javítaná a tejhozamot, csökkentené a költségeket. Azonban ehhez korszerű istállókr tás szinte refrénként hangzott el többször is a közgyűlésen. — Ahhoz, hogy jól berendezett, fürdőszobás lakásunk, szőnyeges szobánk — ahogy nálunk a községben mondják —, televíziónk legyen, szorgalmasan kell dolgoznunk, de ha ezt tesz- szük, akkor meg is lesz az eredmény — hangoztatta az elnök. Még hozzátette: — Mi vezetők sem vagyunk hibátlanok, bizonyára előfordult, hogy követtünk el baklövéseket, de még azt is jószándékkal tettük, mert az a célunk, hogy a termelőszövetkezet egyre inkább előre haladjon és a tagság mind magasabb jövedelemre tegyen szert. Eddig is meg volt az egymás iránti bizalom, egyre javult a munkafegyelem. Reméljük a jövőben mégin- kább jobban együtt tudunk működni. Igen, az eredmények dicséretesek, de még számos kiaknázásán lehetőség kínálja n-p^át. K. S. Igaz-e a szóbeszéd? Miért nem halad megnyugtatóan Kecskemét szennyvízcsatornázása Egyre gyakrabban kérdezgetik a kecskemétiek: mi igaz abból, hogy a sok millió forint költséggel épített szennyvízcsatorna egyes szakaszai már most, az átadás után egy-két évvel tönkrementek? Egyesek azt is tudni vélik, hogy a csatornázási program végrehajtását bürokratikus huza-vo- na késlelteti. Utánajártunk az egyáltalán nem megnyugtató híreknek, és sajnos azt kell mondanunk, hogy nincsenek messze a valóságtól. Nyilatkoznak a szakértők De próbáljunk meg választ adni a közvéleményt aggasztó kérdésekre szép sorjában. Tehát: elromlott-e a csatorna néhány szakaszon? Igen, körülbelül 1500 méter hosz- szúságban jócskán megrongálódott, pedig ezt a szakaszt — értéke nyolc és fél millió forint — 1963. decemberében adták át az építők. Nem akarunk most összehasonlítást tenni a budapesti csatornák matuzsálemi életkorával, mert ezek kétségkívül más eljárással és más talajviszonyok között épültek valamikor a századforduló táján. De az mindenki előtt világos, hogy a kilométerenként jóval több mint 4 millió forintba kerülő szennyvízvezetéket nem egy-két évre építik. A következő kérdés nyilván csak ez lehet: Mi idézte elő a súlyos milliókban mérhető kárt? A Központi Döntő Bizottság megállapította, hogy a hibákért döntő mértékben a kivitelezőt, a Közlekedési Építő Vállalatot terheli a felelősség. Ezért kötelezi is, hogy 1967. szeptember 30-ig javítsa ki a hibákat, illetve térítse meg a felmerülő költségeket. A döntőbizottsági eljárás során meghallgatott szakértők több kivitelezési hibát említenek: így a nem kellő mértékű tömörítést, ami lehetővé tette a csatorna egyes szakaszainak elmozdulását. Hangsúlyozzák továbbá, hogy helyes lett volna kavicsos ágyazatra fektetni a csöveket, hiszen köztudomású, hogy több méter mélységben laza, homokos szerkezetű a város talaia. Ráadásul a csőkötések sem készültek megfelelő gondossággal. Egy „újítás” Megemlíti a Központi Döntő Bizottság a határozat indoklásában, hogy a kivitelezési munkák nem az eredeti tervek szerint, hanem egy ésszerűsítés alkalmazásával, módosított terv alapján készültek. A megyei beruházási iroda műszaki ellenőre kérdésünkre elmondta, hogy a szóban forgó ésszerűsítés lényege a következő: az eredeti terv szerint a csatornát monolit betonból — úgynevezett csömöszölt eljárással — kellett volna elkészíteni. A Közlekedési Építő Vállalat azonban elfogadta a Vízügyi Nagylétesítmények Beruházási Igazgatóságán — akkoriban az igazgatóság volt a beruházás bonyolítója — született ésszerűsítési javaslatot és az elkészült 12 kilométerből 4 kilométer hosszú csatornát előregyártott, úgynevezett K. Rimes csőből épített meg. A költségmegtakarítás kétségkívül számottevő, de nem lehet véletlen, hogy éppen az ésszerűsítés alapján készült csatornaszakaszon jelentkezett homok- és vízbetörés, s e fölött süly- lyedt le az útburkolat. Ügy látszik, hogy a rövid, előregyártóit csövekből összerakott vezeték a tala’mozaás hatására több helyen szétvált a kötéseknél, sőt el is repedt a csövek fala. Sajnálatos módon mindezzel nem számoltak a szakemberek és bizony köny- nyen előfordulhat, hogv a megtakarításnál jóval nagyobb összeget emészt majd fel az utólagos javítgatás. Az épit5 nem ért esyet Az építő vállalat egyelőre injektálással próbál segíteni a bajon: víz- üveggel fog’a t-örül a kr’B,'pus csőszakaszokat és zárja el a talajvíz útját. Kétséges azonban, hogy mindez elegendőnek bizonyul-e, nem lesz-e szükség jókora csatornaszakaszok teljes kicserélésére. Meg kell jegyeznünk, hogy a Közlekedési Építő Vállalat nem egészen ért egyet a felelősségét hangsúlyozó szakértőkkel, s így a Központi Döntő Bizottság határozatával sem, hiszen felülvizsgálati kérelmet adott be. Nincs kizárva tehát, hogy tovább bonyoló- dig majd az ügy és egyre nehezebb lesz megállapítani, kit terhel a felelősség, más szóval, ki viseli a javítás tetemes terheit. Sajnos, nemcsak a már említett csatornaszakasz „rekordidő” alatt bekövetkezett hibái jelentenek problémát e beruházásnál. A múlt év’ végéig több mint 8 millió forint lemaradás mutatkozott áz építésben, pedig a program befejezését a gyors ütembe» készülő új lakótelepek, a konzervgyár és a baromfifeldolgozó fejlesztése ifl sürgeti. Mindmáig ideglenes jellegű a szennyvíz derítése, mégpedig egy olyan ülepítő medencében, ami máris tisztít- hatatlan és a beomlás fenyegeti. „Sok bába között...” Sok véleményt hallottunk, elolvastuk a megyei tanács vb előtt szerepelt jelentést is, amelyet a közlekedési éa vízügyi osztály készített a múlt év végén. A vélemények megegyeznek abban, hogy előnytelenül befolyásolta a beruházás menetét, a munka minőségét az, hogy a program indulása óta megváltozott a beruházó és a kivitelező is. A munkálatokat a Közlekedési Ű tépítő Vállalat kezdte, beruházó a megyei tanács tervosztálya volt, a munka lebonyolításával kapcsolatos feladatokat pedig a Vízügyi Nagylétesítmények Beruházási Igazgatósága végezte. Rövid idő óta a megyei beruházási iroda a csatornázás „gazdája” és az OVF Vízügyi Építő Vállalat a kivitelező. A csatornahálózatot pedig a Kecskeméti Víz- és Csatornamű üzemelteti. (Ettől a feladatától egyébként már előre retteg.) „Sok bába között elvész a gyerek” tartja a szólás-mondás. A gyerek alatt ez esetben a felelősségteljes törődés, ügyintézés értendő. Mindenesetre megnyugvást jelent a nagy nyugtalanságban, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága súlyának megfelelően foglalkozik a százmilliós nagyságrendű beruházás problémáival, továbbá, hogy a beruházási irodában végre megyei „gazdára” talált a csatornázás. Ha minden jól megy A ma is érvényben levő 74 millió forintos program jelenleg átdolgozás alatt áll. (Nem akarjuk az olvasót terhelni azzal, hogy felsoroljuk, hányszor dolgozták át meg át a programot az elmúlt évek során.) Ha minden jól megy, vagyis: ha a jelenlegi kivitelező mielőbb pótolja a lemaradást, a régi gyorsan és eredményesen lát a hibás csatornaszakasz kijavításához, határidőre készül el és jóvá is hagyják az új 126 millió forintos programot, akkor reménykedhetünk abban, hogy idejében felépül az új átemelő telep, majd a végleges szennyvíztisztító berendezés. Reméljük továbbá, hogy végre megnyugtató határozat születik arra vonatkozóan is, hogy használják-e öntözésre a megfelelően tisztított szennyvizet a termelőszövetkezetek és ha igen, milyen forrásból fedezik az öntözőmű felépítésének a költségét. A kép, amelyet a megye egyik legjelentősebb kommunális beruházásáról festettünk, elég sötét. De úgy véljük, magunkat áltatnánk, ha elhallgatnánk a nyomasztó gondokat, mint ahogy nem hallgathatjuk el a kecskemétiek jogos kívánságát sem: az eddiginél felelősségteljesebb munkát várunk a továbbiakban a beruházás bonyolítóitól és kivitelezőitől egyaránt. Békés Dezső
