Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 13. szám

4. oldal 1967. január IS, vasárnap «4 mosoly , és napfény birodalma Keserű dolog megöregedni, támasz nélkül. Nehéz, torkot szorító fájdalom: örömet érez­ni és nem mondhatni el senki­nek. Szívszaggató a magányos­ság. Nálunk már egyre kevesebb az, aki örömét-bánatát nem mondhatja el másoknak, mert a szocialista társadalmi rend gondoskodik arról, hogy senki ne maradjon támasz nélkül. Senki ne legyen társtalan. Sen­kinek se fájjon az öregség. A szociális otthonok nagy részé­ben a mosoly és a napfény vette át az uralmat. A kecskeméti szociális ott­honban 220 öreget ápolnak, il­letve gondoznak. Ezeknek csak­nem fele orvosi gyógykezelésre szoruló fekvő, vagy járóbeteg, a többi pedig... Igen, a többi tevékeny „polgára” az otthon­nak. Ha az ember vonattal Fél­egyháza felé utazik, felmelege­dő szívvel veheti tudomásul: otthon vannak itt az öregele Ott sétálnak a parkban, olvas­nak, vagy beszéigetnek, fonott kerti székek, kényelmes aszta­lok és pad^k az árnyas fák A hófehér hajú, 79 éves B. I.-né naponta elsóhajtja ba­rátnőinek: „Már több mint négy éve nem jött el a lányom látogatóba... Számvetés — első fokon Ha négy év elteltével hi­vatalos jellemzést kellene ké­szíteni a tanácstagokról, Takács Mártáé ilyenképpen szólna: Ele­ven életű közéleti ember, aki­nek nem lehet olyan féladatot adni, amit meg ne valósítana. Mint pedagógus nemcsak a gye­rekek, de a szülők neveléséért is felelősséggel érez és mun­kálkodik. Amíg a tasskertesi iskolában- tanított, itt működött a járás legjobb szülői munka- közössége. Járási tanácstagi megbízatását nagyon komolyan vette. Ügy is, hogy soleszor járt el választói ügyes-bajos1 dolgai­ban, de úgy is, hogy mindig felelősségteljes véleményalko­tással segítette a testület mun­káját. Négyévi tanácstagi tevé­kenységének legjelentősebb eredményét az a fáradozás hoz­ta. amelyet a kunszentmiklósi hétközi diákotthon létrehozása során végzett. Dióhéjban ez a róla alkotott vélemény. Nem egyetlen embe­ré. A járási tanácsnál, a nő­tanács vezetőjénél, s bárhol is érdeklődtem róla — mindenütt ugyanazt mondták. Csak éppen ő lepődött meg, amikor a négy év munkáját összegező beszélgetésre betop­pantam a kunszentmiklósi álta­lános iskola tanári szobájába. — Mit is csináltunk négy év alatt? — tűnődik, majd moso­lyogva biztatja szobában levő kollegáit, hogy segítsenek. Mert bizony — mint annyi társa — naplót ő sem vezetett, s már az első pillanatra látszik: nem az a típus, aki naponta mérics­kéli: mivel, mennyit segített másokon, mi az a plusz, amit a napi kötelességén kívül tett. Először én, a messziről jött, segítek azzal, hogy a kol­légium ügyét felhozom. Erre, mint áradáskor a folyó, úgy buzognak fel az emlékek a nyitás előtti izgalmas napok­ról. Története van minden be­rendezési tárgynak. Mert, ha nem segít a szövetkezet, a ka­tonák. a budapesti Otthon Áru- i ház, akkor a nyitásra nincsenek j székek, ágyak, matracok. De már nemcsak bútorok vannak. Selvem paplanok, szőnyegek, te­levízió, s a politechnika gya­korlására saját varrógép. A legnagyobb örömet mégis azok a változások jelentik, melyek a szülők véleményében, a gyerekek előmenetelében ta­pasztalhatók — Kezdetben a szülők na­gyon haragudtak a kollégium­ra, de ma már, ha az egész is­kolát hétközivé alakítanánk, sem volna gond a benépesítése. S mekkorát léptek előre a gye­rekek? Kifogástalan a maga­tartásuk, mindig rendben a fü­zetük, leckéjük, az otthonban pedig úgy vigyáznak mindenre, hogy még karcolás sincs a bú­torokon. Mindezt jelzik az osz­tályzatok is. A nyolcadikos Mi- zsei Imre félévi átlaga 4,4, Nagy Jutkáé 4,6, az egész kollégiumi átlageredmény pedig a múlt évihez képest 3 tizeddel növe­kedett — sorolja Márta néni. De esiveHen szava nincs arról, mi ebből kizárólag az ő érdeme. Ezért tovább kell szű­kíteni a kört olyan témák felé, amelyek elől már nem bújhat többes számba a legőszintébb szerénység sem: — Mi az, amit személyesen én tettem választóim megbízá­sából? írtam kérvényeket, el- lártam családi pótlék ügyek­ben, Például Bognár Rozika ügyében még a Legfelsőbb Bí­róságot is megkerestem levél­ben. Szerveztem társadalmi munkát járdaépítéshez. — És kivívta, hogy Tasskertes kutat, darálót kapjon, sürgette a piactér építését — egészíti ki egy idősebb tanárkolléga, Csur- gai Benő. — Mi okozta a legnagyobb örömet tanácstaggá választása óta? — Az, hogy ha most már a hajdan legsiralmasabb képet mutató bügei falurészen — ez a katolikus templom mögött van — végigmegyek, egészer más világ fogad. A hajdani sze­génysor házain hármas abla­kok, a házak előtt járda, a la­kásokban villany van, s már a vízvezeték is eljutott ide. — s melyek voltak legemlé­kezetesebb interpellációi, ta- nácsülési felszólalásai? Tűnődik^ melyiket is em­lítse a sok közül. Végül meg­jegyzi: — Egyik interpellációmban a telekkisajátítás egy furcsa módját tettem szóvá. Régi ügy, de akkor bántotta az embere­ket az, hogy aki felmérte a tel­ket, szót sem váltott, tudomást sem vett a tulajdonosról. Az én meggyőződésem az, hogy az emberek igazodnak a fejlődés­hez, de az is szükséges, hogy megértessék velük annak szük­ségességét. Azután egy felszr hozott az iskolakörzetesítésért és a tapasztalatok birtokában kértem, hogy minden tanya is­kolás számára tegyék lehetővé a magasabb szintű általános is­kolai oktatást. Még egy kérdés: — Milyen segítséget kapott ahhoz, hogy tanácstagi megbí­zatását elláthassa? A válaszból kiderül, hogy so­hasem nélkülözte a segítőtár­sakat. Őszinte, jó munkakapcso­lat alakult ki nemcsak válasz­tóival, de a községi tanács ve­zetőivel is. Hí jóleső, bátorító élményt jelentett számára, hogy a járási tanács titkára és a község vb-elnöke gyakran meg­hívta a Kunszentmiklóson élő járási tanácstagokat elképzelé­seket, terveket ismertető meg­beszélésre, ahol ők is elmond­hatták véleményüket ÉJfgy búcsúzunkj hogy mindketten érezzük: nem fejez­tük be, csak elkezdtük a be­szélgetést. Hiszen még arról sem esett szó — sok mással együtt —, hogy például mit végzett négy év alatt a járási tanács oktatási állandó bizott­ságában. De hát a végleges számvetés nem csupán kettőnk­re, vagy néhányunkra tartozik. Ebben már egy egész választó­kerület lakossága érdekelt... Eszik Éva alatt. És ilyenkor, télidőben? Tágas társalgóban beszélget­nek, olvasgatnak, akinek ked­ve tartja, kimegy a városba, szabad programja van minden­kinek. Ebédre azonban itthon kell lenni. Hudák Olivér, az otthon ve­zetője négy éve gondoskodik az öregekről. Hogy látja az otthon helyzetét? — Mi igyekszünk az öregség egymagában szomorú állapotát elviselhetővé tenni. Családtag­ként élnek itt a gondozottak. A tizenhat gondozó nővér leg­nagyobb részt hivatása magas­latán áll. Igen, a nővérek. Sok-sok tü­relem és szeretet szükséges hozzá, hogy valaki itt dolgoz­zon. Akiben ez a kettő nincs meg, ne is vállaljon itt mun­kát. Mert ez a munka: hiva­tás. Példának hozzák fel Lo- sonczy Sándomét, aki 84 férfi gondozottról gondoskodik nap­ról napra. Ilyen nagy „család” mellett még , szűkebb családját is ellátja: három gyermeke és férje várja odahaza. Szerétéi­ből, türelemből és munkából tevődik össze az élete. Dr. Glied Károlyné, az inté­zet helyettes vezetője társasá­gában látogatunk be a szobák­ba. Itt is, ott is egy-egy ked­ves szó, simogatás az öregek felé, érdeklődés: hogy vannak, mint vannak, van-e panasz, kérés. Sok-sok apró ügyben kell igazságot tenni, egy elve­szett zsebkendő előkerítése ép­pen olyan fogas kérdés itt, mint egy félreértett szó miatt esett sérelem kiengesztelése. Itt a vezetőhelyettesnek nem admi­, ■ srässk ; , ,’J Ez a néni — nem járult hoz­zá, hogy nevét eláruljuk — soha életében annyi újságot nem olvasott, mint itt. Alig várja, hogy megérkezzenek a friss lapok. I L. L. jómódú kereskedő volt valaha. Betegségét kihasználva rokonai kiforgatták vagyonából és beutaltatták a szociális ott­honba. A törvénykezés még ma‘is folyik ügyében. nisztratív szerepe van, hanem inkább családfő, akinek vállát nyomja ennek a kétszázhúsz sorsnak minden fájdalma és öröme. Mert ahány ember éhben az intézetben, annyi sors. Tömén­telen, sole könnyet takarnak ezek a sorsok, főként a gyer­meki és rokoni hálátlanság miatt. Szülők, akiket — mert teher már nekik az öreg szü-* lő — eltávolítanak a gyerme­kek maguk mellől. Rokon, akit kiforgattok vagyonából és hogy ne legyen útban, beutaltatják a szociális otthonba. De itt igye­keznek pótolni a családot, az élet elviselhetővé tételéhez szükséges szeretetek Jó ide be­jönni, hogy ezt lássa az ember. De nemcsak pihennek, nem­csak beszélgetnek itt az öre­gek. Hiszen ennyi ember ellá­tása komoly munkát igényel. Hatvan hízó görrtbölyödik a hizlaldában — hetente van disznövágás — húsz holdon ter­melnek takarmányt az állatok­nak és három hold kertészet adja a főzeléket, konyhai nö­vényt. A gazdaság csaknem minden munkáját az öregek végzik. Szívesen és szorgalma­san. És némi pénzért is, mert negyedévenkint tekintélyes prémium üti markát annak, ki a gazdaságban tevékenykedi{c. így telik — mosolyban és napfényben — öregeink élete. Könnyek is peregnek, persze, de azokat igyekszünk letörölni. Alig van nap, hogy üzemek­ből, iskolákból ne keresnék fel az otthont. A Méheslaposi és Hosszú utcai iskolák diákjai kultúrműsorokkal látogatnak ki, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat, a Nyomda Vállalat, a Konzervgyár I-es telepe és az Állami Pincegazdaság dolgozói pedig beszélgetni, barátkozni járnák ki ide. Ember az em­berhez. Szeretettel, hogy több legyen a mosoly és a napfény. Balogh József /V ■ ZUBOV ­P» ETT W O — A ■ SZlcetC. C =» C V „KÍSÉRLETI GOLYÖ” VAGY? 1. Ebben a nonpareillel sze­totta ki és sok találgatásra adott okot. Mikor a folyóirat megérke­zett Moszkvába, az intézetben értetlenül fogadták: „Hogyan dett cikkben, melyet az egyik jelenhetett meg ez a cikk? Ki nyugati folyóirat közölt, mind- adott információt a titkosnak össze 50 sor állt. A folyóirat nyilvánított munkáról?” egy nem nagy kapitalista ál- Igaz, a cikk szerzője lénye- lamban jelent meg és széles gében semmit sem fedett fel. körben ismert volt. A cikk Sőt, az ügy szakértőinek véle- szerzője közölte, hogy a nagy- menye szerint, ahogy mondani nevű moszkvai professzor, szokták, az egész csupa általá- Alekszej Mihajlovics Kruglov nosság. És nekik, a szakértők- laboratóriurnában előrehaladott nek világos volt: a cikk közlé- •kísérletek folynak egy nagy- se „kísérleti golyó”. Hátha azt fontosságú problémával kap- hiszik, hogy most már nincs csolatban. értelme a titkolózásnak, úgyis Az ötvensoros cikkecske a mindegy, aki meg akart vala- to’yóirat végén húzódott meg mit tudni Kruglov kutatásairól, ___ __ ényen, de ennek ellenére az már megtudta... Előfor­l aíásban megköszöntem azt az: sz nzációs jellegű volt. a tudó- dúlt, hogy ilyen egyszerű csa- áldozatot, amit a járási tanács sok élénk kommentárjait vál- létek is bevált Mindezek ellenére az inté­zetben a konkrétum nélküli cikkecske is riadalmat keltett. „Figyelem, figyelem, valaki a tudományos munkák titkának nyitjára törekszik.” Mindenki­nél jobban természetesen AÍek- szej Mihajlovics riadt meg, a már nem fiatal, sokat látott átélt ember. Azon a napon, amikor a folyóirat megjött, úgy tűnt, egyszerre néhány év­vel öregebb lett. Nyugtatták, sok jó szót mondtak neki, de ő csak egyre azt hajtogatta: bakot lőttél öreg. Megkérdezték néhány hiva­talban, nem adtak-e véletlenül hivatalos tájékoztatást a sajtó­nak. A válasz nemleges volt. Mit lehet tenni? Némi töpren­gés után , Alekszej Mihajlovics telefonált az állambiztonsági bizottsághoz. A beszélgetés nem tartott sokáig, és a proi'esszort meg­lepte, hogy a búcsúzás előtt a bizottság munkatársa megkér­dezte: — Pjotr Makszimovics Jego- rov semmit sem mondott el Önnek találkozásairól a ha­i

Next

/
Thumbnails
Contents