Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 13. szám

Z. oldal

1967. január 15. vasárnap

Véget ért Kiesinger és de Gaulle tanácskozása

Francia segítséggel kívánja javítani keleti kapcsolatait Bonn

PÁRIZS. (MTI)

Szombat délelőtt az EJysée- palotában Kiesinger nyugatnémet kancellár és de Gaulle francia köztársasági elnök négyszemközti beszélgetésével folytatódtak a francia nyugatnémet tárgyalások. A megbeszélésbe kéSőbb Georger Pompidou francia miniszterelnök, Willy Brandt nyugatnémet és Couve de Murville francia külügyminiszter, valamint a két küldöttség szakértői is bekapcsolódtak.

A szombati francia lapok a megbeszélések első napja után elsősorban azok szívélyes légkörét, de egyúttal az együttműködés lehetőségeinek korlátozott voltát hangsúlyozzák.

Az új nyugatnémet kormányVál osztásra

készülünk

(Folytatás az 1. oldairól.)

A választók körében máris nagy érdeklődést keltett a vá- lasztójogi törvénynek az az új vonása, amely az egyéni választókerületi rendszer bevezetését írja elő. a korábbi lajstromos rendszer helyett. Vagyis minden képviselő szorosabb kapcsolatba kerül választóival, jobban megismerheti saját körzetét, annak gondjait, problémáit, s alkalma nyílik arra is, hogy ne csak általában, de minden közérdekű dologban konkrétan képviselje — a népgazdasági érdekekkel is összhangban — választókörzete lakosságának érdekeit. Nem fordulhat elő, ami a napokban is még megesett, hogy az egyik községben járva a megkérdezettek — köztük tevékeny községi emberek — nem tudtak arra válaszolni, ki is náluk az országgyűlési képviselő. A lajstromos választás — amikor a megye minden választópolgára egy lista alapján szavazott minden egyes képviselőre — nem is tette lehetővé, hogy a képviselő igazában egy terület parlamenti „gazdájának” érezze magát. Reméljük, képviselőink az új lehetőségeket kihasználva egyre aktívabbak lesznek a megye, s a körzetek sajátos és köznapi ügyes-bajos dolgainak megoldásában.

Es a tanácstagok? Róluk talán évek során egyébként is a legtöbbet szóljunk. Munkájuk lehet, hogy hagyott még sok kívánnivalót maga után, s volt baj hellyel-közzel a segítéssel is. De még így is, az említett fogyatékosságok ellenére, összehasonlíthatatlanul többet végeztek ezek a „kis parlamentek”, mint hajdanán a városi, községi — jórészt „virilisekből” álló, tehát vagyoni helyzetük alapján megválasztott — testületek. Felesleges sorolni a különbségeket és munkájuk, tevékenységük eredményeit. Míg amazok az elzártság, az önös érdekek képviselői voltak — országos és helyi köz- igazgatásban egyaránt —, emezek valóban a nép között élő. nép között forgolódó s érettük tevékenvkedő, s a bizalomra rászolgáló közösségekké kovácso- lódtak.

M őst. amikor újra választásokra k 'szülünk, a gondolatok sokasága kívánkozik elmondásra, őszinte mérlegretevésre a ta nácsok, s képviselőink munka iával kapcsolatban. S lesz is erre alkalom az elkövetkező időkben. Csak egyet ne felejtsünk el: nem csak igényeinkhez, de a realitásokhoz — s a fent idézett távlatokhoz — U mérni mondanivalónkat.

F. Tóth Pál

juírnak Bonnban kifejezésre tott dicséretes szándékai - ja a Figaro — megerősítést nyertek a pénteken több színvonalon folytatott megbeszéléseken. A lap értesülése szerint a megbeszélések folyamán eleve félretették azokat a kérdéseket, amelyekben mereven szemben áll a két kormány álláspontja. Ezek: az arany árának felemelése, a NATO kérdései és a vietnami háború megítélése. Ami a két ország közvetlen együttműködését illeti, itt elsősorban az eddigi eredmények „leltárát” készítik eL

A Combat vezércikke az együttműködés korlátáit taglalja. Már az első napon megmutatkozott — írja a lap —, hogy Bonn és Párizs között nem alakulhatnak ki olyan kapcsolatok, amelyek a két ország egymáshoz való viszonyát elsőbbségben részesítik. Az NSZK nem szakíthatja meg kapcsolatait Washingtonnal nem tudja támogatni Francia- onszág pénzügyi politikáját.

A Neue Ruhr-Zeitung Párizsba küldött külön tudósítója azt írja, Bonn valószínűleg megkísérli, hogy francia segítséggel „rendezett visszavonulásba” kezdjen a Hallstein- doktrina vizsonylatában, más jelentés szerint de Gaulle Ra- packi lengyel külügyminiszter legközelebbi párizsi látogatása során igyekszik megtudni, lehetséges-e a nyugatnémet—lengyel viszonyt megjavítani.

A Reuter és az AFP jelentése szerint szombaton délelőtt befejeződött Kiesinger és de Gaulle zárómegbeszélése. Az egyórás tanácskozás után a kancellár az Elysée-palota előtt német, angol és francia nyelven válaszolt az újságírók kérdéseire, megelégedéssel nyilatkozott tárgyalásairól.

Örömmel állapította meg, hogy ezek a megbeszélések „új élettel töltötték meg a francia —nyugatnémet szerződést”. Hangsúlyozta, hogy a francia— nyugatnémet együttműködésben látja az európai megosztottság megszüntetésének eszközét

Többek között elmondotta: A tárgyalások azt a célt is szolgálták, hogy tisztázzák, menynyiben segítheti Franciaország politikája az NSZK-t abban, hogy megjavítsa viszonyát a keleti (szocialista) országokkal.

Hz amerikaiak egyre kevésbé hisznek az elnöknek

A franciaországi választások előjátéka

JOHNSON kardcsörtető. kongresszusi üzenete meglehetősen hideg fogadtatásra talált az Egyesült Államokban és világszerte. Nem kérdéses, hogy a közvélemény a legsarkalatosabb kérdésben a vietnami háborúval kapcsolatban várt legalábbis valami újszerűt. Az elnök viszont csak a régi recsegő lemezt tudta feltenni. Az amerikai lapok azt emelték ki, hogy Johnson nem módosítja vietnami politikáját, hanem a háborút adóemelésekkel kívánja finanszírozni. Még azok a konzervatív republikánus politikusok is. akik a vietnami kalózháború hívei, kénytelenek voltak megállapítani: a beszéd nem tartalmaz új kezdeményezéseket.

AZ EMLÍTETT értékelések lényegileg egybeesnek az angol Economist állásfoglalásával. A cikkíró a Fehér Ház személyi politikáját taglalta, és ennek során leszögezte: „a háború nemcsak befagyasztotta a külpolitikát, de Johnson nagy társadalmának jelentőségét is lefokozta”. A háború folytatásához szükséges pénzt Johnson saját bevalllása szerint is csak úgy tudja előteremteni, ha alapvetően csökkenti a nem katonai jellegű kiadásokat. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy ismét legalább három-öt milliárd dollárral faragják le a szociális és gazdasági programokra fordítandó összeget. A kifejezetten jobboldali beállítottságú politikai hetilap, az

U. S. News and World Report már el is parentálta a programot, mondván: „a szigorú realitások rázóssá teszik a nagy társadalom útját”, ami magyarán annyit jelent, hogy Johnson és környezete az úgynevezett szegénység elleni háborúban visszavonulót fújt. Éppen ebből következik, hogy az amerikaiak egyre kevésbé hisznek az elnöknek, amikor a háborúval egyidejűleg „vajat” is ígér. Jellemző, hogy a Newsweek egyik számában Johnson egyik közeli munkatársa megjegyezte: „Az Egyesült Államokban ma már azt sem hiszik el az elnöknek, hogy milyen sebességgel vezeti az autóját.”

AZ ELMÚLT héten újabb összecsapások zajlottak le a szíriai—izraeli határon. Az ösz- szefüggésekből kitűnik, hogy az imperialista körök, a haladó damaszkuszi rendszer ellen felforgató tevékenységet folytatnak, főleg azóta, hogy a szíriai

EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN

kormány az ország nemzeti érdekeinek védelmében fellépett a nagy nemzetközi IPC olajmo- nopólium ellen. A veszélyes játék egyik fő mozgatója az Egyesült Államok. A washingtoni külügyminisztérium terveiben messzemenő elgondolások szerepelnek, hogy az arab világban a nyugati pozíciókat megszilárdítsa. Ebinek érdekében az Egyesült Államok jelentős anyagi és diplomáciai erőfeszítéseket tesz. A küzdelem élvonalába elsősorban a legreakció- sabb arab rezsimeket veti be, és igyekszik a haladó arab kormányokat az Egyesült Arab Köztársasággal, a Jemeni Köztársaságot, Algériát, és immár Szíriát is elszigetelni.

A FRANCIAORSZÁGI hivatalos választási harc csak egy

hónap múlva kezdődig de a csatározások máris folynak. A kongresszus világosan és határozottan foglalt állást. Waldeck- Rochet beszámolójának belpolitikai részében rávilágított: „A lakosság valamennyi rétegének életszínvonala nem emelkedett a nemzeti jövedelem növekedésének arányában, a dolgozók életszínvonaláért a munkásosztály hosszú és nehéz harcokat vívott. A kommunista párt ugyanakkor helyesli de Gaulle pozitív külpolitikai ténykedését, elsősorban a kötelékek lazítását a NATO-val, valamint az enyhülést szolgáló lépéseit. A választások kimenetelét illetően helytelen lenne jóslásokba bocsátkozni, egy azonban bizonyos, a baloldali erők egységfrontja pozitív és reményt keltő mérföldkő a franciaországi politikai életben.

S. K

Spanyol diáktüntetés

PÁRIZS (MTI)

Elnyomás elleni tiltakozó napot tartottak pénteken a barcelonai egyetem hallgatói. Közülük mintegy 1500-an részt vettek azon a „szabad gyűlésen”, amelyet az illegális diák- szervezet rendezett. A gyűlésen a demokratikus diákszervezetek vezetői nyilatkozat-tervezetet ismertettek, amely követeli a diákok és a munkások elleni elnyomó intézkedések megszüntetését, valamint az úgynevezett „közrendvédelmi” bíróságok feloszlatását. A gyűlés, amelynek végén a részvevők hangos ki* áltásokkal követelték az elnyomás megszüntetését, az egyetem rektorának lemondását, minden incidens nélkül oszlott szét.

Madridban a rendőrség fellépett az ellen a több száz vasmunkás ellen, aki a spanyol főváros egyik munkásnegyedének szakszervezeti székházában gyűlésre jött össze, hogy tiltakozzék a jelenlegi érvényben levő munkásszerződések ellen»

■ béremelés Sanghajban

PEKING (TASZSZ)

Mint már jelentettük, Sanghajban az ipari vállalatok beszüntették a munkát, megállt a vasúti közlekedés, többhelyütt elbarrikádozták a főútvonalakat. A „vörösgárdisták” magukat „forradalminak és lázadónak” nevező szervezetei kezében levő Sanghaji lapok most magyarázatot próbálnak adni e fejlemények hátterére. Azt írják, hogy a „Kínai Kommunista Párt sanghaji városi bizottságában hatalmon volt csoport’ és követőik „aláásták a nagy proletár kulturális forradalmat,

A* új nyugatnémet kormányfő és külügvmlnlszter első hivatalos külföldi útja Párizsba vezetett. Képünkön: Maurice Couve de Murville rezidenciáján fogadta Willy Brandt külügyminisztert* •" Jv'v ...... * (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat»

s

zembeszegültek Mao elnök vonalával”.

— Ezek a személyek — folytatják a lapközlemények — „az anyagi jólét kérdésének segítségével elvonták az embereket a harc fő irányától, a tömegek egyik részét szembeállították a másikkal, s ez vezetett arra, hogy az ipari vállalatok beszüntették a munkát megállt a vasúti közlekedés és torlaszokat emeltek a főútvonalakon”. Előfordult, hogy a kikötőmunkásokat is a munka beszüntetésére buzdították.

A közlemények hangsúlyozzák, hogy „a harc fő iránya” a „kulturális forradalom” teljes véghezvitele. A sanghaji városi pártbizottságnak szemére vetik, hogy „felemelte a béreket és jobbá tette a munkások anyagi körülményeit”;

A lapok azt is elmondják, hogy „Sanghajban a nagy proletár kulturális forradalom két irányzat közötti döntő összecsapás szakaszába lépett”. A sanghaji városi pártbizottságot megfosztották tisztségétől” és a lapközlemények megjelenésétől kezdve tilos bármilyen béremelés. A bérek rendezésének kérdését és a dolgozók anyagi helyzetének megjavítását csak a „kulturális forradalom” későbbi szakaszában lehet majd megoldani.

A szóbanforgó közlemények figyelmeztetnek arra, hogy haladéktalanul letartóztatnak mindenkit, „aki fellép Mao Ce-tung elnök, Lin Piao elnökhelyettes, valamint a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának kebelében működő kulturális forradalomügyi csoport ellen”.

A Kínai Kommunista Párt vezetősége és a párt Központi Bizottsága mellett működő katonai bizottság helyeslőén magáévá tette a fenti közleményekben kifejtetteket,