Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 13. szám

Z. oldal 1967. január 15. vasárnap Véget ért Kiesinger és de Gaulle tanácskozása Francia segítséggel kívánja javítani keleti kapcsolatait Bonn PÁRIZS. (MTI) Szombat délelőtt az EJysée- palotában Kiesinger nyugatné­met kancellár és de Gaulle francia köztársasági elnök négy­szemközti beszélgetésével foly­tatódtak a francia nyugatné­met tárgyalások. A megbeszé­lésbe kéSőbb Georger Pompi­dou francia miniszterelnök, Willy Brandt nyugatnémet és Couve de Murville francia kül­ügyminiszter, valamint a két küldöttség szakértői is bekap­csolódtak. A szombati francia lapok a megbeszélések első napja után elsősorban azok szívélyes lég­körét, de egyúttal az együtt­működés lehetőségeinek korlá­tozott voltát hangsúlyozzák. Az új nyugatnémet kormány­Vál osztásra készülünk (Folytatás az 1. oldairól.) A választók körében máris nagy érdeklődést keltett a vá- lasztójogi törvénynek az az új vonása, amely az egyéni válasz­tókerületi rendszer bevezetését írja elő. a korábbi lajstromos rendszer helyett. Vagyis minden képviselő szorosabb kapcsolatba kerül választóival, jobban meg­ismerheti saját körzetét, annak gondjait, problémáit, s alkalma nyílik arra is, hogy ne csak ál­talában, de minden közérdekű dologban konkrétan képviselje — a népgazdasági érdekekkel is összhangban — választókörzete lakosságának érdekeit. Nem for­dulhat elő, ami a napokban is még megesett, hogy az egyik községben járva a megkérdezet­tek — köztük tevékeny községi emberek — nem tudtak arra válaszolni, ki is náluk az ország­gyűlési képviselő. A lajstromos választás — amikor a megye minden választópolgára egy lista alapján szavazott minden egyes képviselőre — nem is tette le­hetővé, hogy a képviselő igazá­ban egy terület parlamenti „gaz­dájának” érezze magát. Remél­jük, képviselőink az új lehető­ségeket kihasználva egyre aktí­vabbak lesznek a megye, s a körzetek sajátos és köznapi ügyes-bajos dolgainak megoldá­sában. Es a tanácstagok? Róluk ta­lán évek során egyébként is a legtöbbet szóljunk. Munkájuk lehet, hogy hagyott még sok kí­vánnivalót maga után, s volt baj hellyel-közzel a segítéssel is. De még így is, az említett fogyaté­kosságok ellenére, összehasonlít­hatatlanul többet végeztek ezek a „kis parlamentek”, mint haj­danán a városi, községi — jó­részt „virilisekből” álló, tehát vagyoni helyzetük alapján meg­választott — testületek. Felesle­ges sorolni a különbségeket és munkájuk, tevékenységük ered­ményeit. Míg amazok az elzárt­ság, az önös érdekek képviselői voltak — országos és helyi köz- igazgatásban egyaránt —, eme­zek valóban a nép között élő. nép között forgolódó s érettük tevékenvkedő, s a bizalomra rá­szolgáló közösségekké kovácso- lódtak. M őst. amikor újra választá­sokra k 'szülünk, a gondolatok sokasága kívánkozik elmondás­ra, őszinte mérlegretevésre a ta nácsok, s képviselőink munka iával kapcsolatban. S lesz is er­re alkalom az elkövetkező idők­ben. Csak egyet ne felejtsünk el: nem csak igényeinkhez, de a realitásokhoz — s a fent idé­zett távlatokhoz — U mérni mondanivalónkat. F. Tóth Pál ju­ír­nak Bonnban kifejezésre tott dicséretes szándékai - ja a Figaro — megerősítést nyertek a pénteken több szín­vonalon folytatott megbeszélé­seken. A lap értesülése szerint a megbeszélések folyamán ele­ve félretették azokat a kérdé­seket, amelyekben mereven szemben áll a két kormány ál­láspontja. Ezek: az arany árá­nak felemelése, a NATO kér­dései és a vietnami háború megítélése. Ami a két ország közvetlen együttműködését il­leti, itt elsősorban az eddigi eredmények „leltárát” készítik eL A Combat vezércikke az együttműködés korlátáit tag­lalja. Már az első napon meg­mutatkozott — írja a lap —, hogy Bonn és Párizs között nem alakulhatnak ki olyan kapcsolatok, amelyek a két or­szág egymáshoz való viszonyát elsőbbségben részesítik. Az NSZK nem szakíthatja meg kapcsolatait Washingtonnal nem tudja támogatni Francia- onszág pénzügyi politikáját. A Neue Ruhr-Zeitung Pá­rizsba küldött külön tudósítója azt írja, Bonn valószínűleg megkísérli, hogy francia segít­séggel „rendezett visszavonu­lásba” kezdjen a Hallstein- doktrina vizsonylatában, más jelentés szerint de Gaulle Ra- packi lengyel külügyminiszter legközelebbi párizsi látogatása során igyekszik megtudni, le­hetséges-e a nyugatnémet—len­gyel viszonyt megjavítani. A Reuter és az AFP jelenté­se szerint szombaton délelőtt befejeződött Kiesinger és de Gaulle zárómegbeszélése. Az egyórás tanácskozás után a kancellár az Elysée-palota előtt német, angol és francia nyel­ven válaszolt az újságírók kér­déseire, megelégedéssel nyilat­kozott tárgyalásairól. Örömmel állapította meg, hogy ezek a megbeszélések „új élettel töltötték meg a francia —nyugatnémet szerződést”. Hangsúlyozta, hogy a francia— nyugatnémet együttműködés­ben látja az európai megosz­tottság megszüntetésének esz­közét Többek között elmondotta: A tárgyalások azt a célt is szol­gálták, hogy tisztázzák, meny­nyiben segítheti Franciaország politikája az NSZK-t abban, hogy megjavítsa viszonyát a keleti (szocialista) országokkal. Hz amerikaiak egyre kevésbé hisznek az elnöknek A franciaországi választások előjátéka JOHNSON kardcsörte­tő. kongresszusi üzenete meglehetősen hideg fo­gadtatásra talált az Egyesült Államokban és világ­szerte. Nem kérdéses, hogy a közvélemény a legsarkalato­sabb kérdésben a vietnami há­borúval kapcsolatban várt leg­alábbis valami újszerűt. Az el­nök viszont csak a régi recse­gő lemezt tudta feltenni. Az amerikai lapok azt emelték ki, hogy Johnson nem módo­sítja vietnami politikáját, ha­nem a háborút adóemelésekkel kívánja finanszírozni. Még azok a konzervatív republikánus po­litikusok is. akik a vietnami kalózháború hívei, kénytelenek voltak megállapítani: a beszéd nem tartalmaz új kezdeménye­zéseket. AZ EMLÍTETT értékelések lényegileg egybeesnek az angol Economist állásfoglalásával. A cikkíró a Fehér Ház személyi politikáját taglalta, és ennek során leszögezte: „a háború nemcsak befagyasztotta a kül­politikát, de Johnson nagy tár­sadalmának jelentőségét is le­fokozta”. A háború folytatásá­hoz szükséges pénzt Johnson saját bevalllása szerint is csak úgy tudja előteremteni, ha alapvetően csökkenti a nem katonai jellegű kiadásokat. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy ismét legalább három-öt milliárd dollárral faragják le a szociális és gazdasági progra­mokra fordítandó összeget. A kifejezetten jobboldali beállí­tottságú politikai hetilap, az U. S. News and World Report már el is parentálta a progra­mot, mondván: „a szigorú rea­litások rázóssá teszik a nagy társadalom útját”, ami magya­rán annyit jelent, hogy Johnson és környezete az úgynevezett szegénység elleni háborúban visszavonulót fújt. Éppen ebből következik, hogy az amerikaiak egyre kevésbé hisznek az el­nöknek, amikor a háborúval egyidejűleg „vajat” is ígér. Jel­lemző, hogy a Newsweek egyik számában Johnson egyik közeli munkatársa megjegyezte: „Az Egyesült Államokban ma már azt sem hiszik el az elnöknek, hogy milyen sebességgel vezeti az autóját.” AZ ELMÚLT héten újabb összecsapások zajlottak le a szíriai—izraeli határon. Az ösz- szefüggésekből kitűnik, hogy az imperialista körök, a haladó da­maszkuszi rendszer ellen fel­forgató tevékenységet folytat­nak, főleg azóta, hogy a szíriai EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN kormány az ország nemzeti ér­dekeinek védelmében fellépett a nagy nemzetközi IPC olajmo- nopólium ellen. A veszélyes já­ték egyik fő mozgatója az Egye­sült Államok. A washingtoni külügyminisztérium terveiben messzemenő elgondolások sze­repelnek, hogy az arab világ­ban a nyugati pozíciókat meg­szilárdítsa. Ebinek érdekében az Egyesült Államok jelentős anya­gi és diplomáciai erőfeszítése­ket tesz. A küzdelem élvona­lába elsősorban a legreakció- sabb arab rezsimeket veti be, és igyekszik a haladó arab kor­mányokat az Egyesült Arab Köztársasággal, a Jemeni Köz­társaságot, Algériát, és immár Szíriát is elszigetelni. A FRANCIAORSZÁGI hiva­talos választási harc csak egy hónap múlva kezdődig de a csatározások máris folynak. A kongresszus világosan és hatá­rozottan foglalt állást. Waldeck- Rochet beszámolójának belpo­litikai részében rávilágított: „A lakosság valamennyi rétegének életszínvonala nem emelkedett a nemzeti jövedelem növekedé­sének arányában, a dolgozók életszínvonaláért a munkásosz­tály hosszú és nehéz harcokat vívott. A kommunista párt ugyanakkor helyesli de Gaulle pozitív külpolitikai ténykedését, elsősorban a kötelékek lazítá­sát a NATO-val, valamint az enyhülést szolgáló lépéseit. A választások kimenetelét illetően helytelen lenne jóslásokba bo­csátkozni, egy azonban bizonyos, a baloldali erők egységfrontja pozitív és reményt keltő mér­földkő a franciaországi politikai életben. S. K Spanyol diáktüntetés PÁRIZS (MTI) Elnyomás elleni tiltakozó na­pot tartottak pénteken a bar­celonai egyetem hallgatói. Kö­zülük mintegy 1500-an részt vettek azon a „szabad gyűlé­sen”, amelyet az illegális diák- szervezet rendezett. A gyűlésen a demokratikus diákszervezetek vezetői nyilatkozat-tervezetet ismertettek, amely követeli a diákok és a munkások elleni el­nyomó intézkedések megszünte­tését, valamint az úgynevezett „közrendvédelmi” bíróságok fel­oszlatását. A gyűlés, amelynek végén a részvevők hangos ki* áltásokkal követelték az elnyo­más megszüntetését, az egyetem rektorának lemondását, minden incidens nélkül oszlott szét. Madridban a rendőrség fel­lépett az ellen a több száz vasmunkás ellen, aki a spanyol főváros egyik munkásnegyedé­nek szakszervezeti székházában gyűlésre jött össze, hogy tilta­kozzék a jelenlegi érvényben levő munkásszerződések ellen» ■ béremelés Sanghajban PEKING (TASZSZ) Mint már jelentettük, Sang­hajban az ipari vállalatok be­szüntették a munkát, megállt a vasúti közlekedés, többhelyütt elbarrikádozták a főútvonala­kat. A „vörösgárdisták” magu­kat „forradalminak és lázadó­nak” nevező szervezetei kezé­ben levő Sanghaji lapok most magyarázatot próbálnak adni e fejlemények hátterére. Azt ír­ják, hogy a „Kínai Kommunista Párt sanghaji városi bizottsá­gában hatalmon volt csoport’ és követőik „aláásták a nagy proletár kulturális forradalmat, A* új nyugatnémet kormányfő és külügvmlnlszter első hivatalos külföldi útja Párizsba vezetett. Képünkön: Maurice Couve de Murville rezidenciáján fogadta Willy Brandt kül­ügyminisztert* •" Jv'v ...... * (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat» s zembeszegültek Mao elnök vo­nalával”. — Ezek a személyek — foly­tatják a lapközlemények — „az anyagi jólét kérdésének segít­ségével elvonták az embereket a harc fő irányától, a tömegek egyik részét szembeállították a másikkal, s ez vezetett arra, hogy az ipari vállalatok be­szüntették a munkát megállt a vasúti közlekedés és torlaszokat emeltek a főútvonalakon”. Elő­fordult, hogy a kikötőmunká­sokat is a munka beszüntetésé­re buzdították. A közlemények hangsúlyoz­zák, hogy „a harc fő iránya” a „kulturális forradalom” teljes véghezvitele. A sanghaji városi pártbizottságnak szemére vetik, hogy „felemelte a béreket és jobbá tette a munkások anyagi körülményeit”; A lapok azt is elmondják, hogy „Sanghajban a nagy pro­letár kulturális forradalom két irányzat közötti döntő összecsa­pás szakaszába lépett”. A sang­haji városi pártbizottságot megfosztották tisztségétől” és a lapközlemények megjelenésé­től kezdve tilos bármilyen bér­emelés. A bérek rendezésének kérdését és a dolgozók anyagi helyzetének megjavítását csak a „kulturális forradalom” ké­sőbbi szakaszában lehet majd megoldani. A szóbanforgó közlemények figyelmeztetnek arra, hogy ha­ladéktalanul letartóztatnak min­denkit, „aki fellép Mao Ce-tung elnök, Lin Piao elnökhelyettes, valamint a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának kebelében működő kulturális forradalomügyi csoport ellen”. A Kínai Kommunista Párt vezetősége és a párt Központi Bizottsága mellett működő ka­tonai bizottság helyeslőén ma­gáévá tette a fenti közlemé­nyekben kifejtetteket,

Next

/
Thumbnails
Contents