Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-08 / 289. szám

1966. december 8. csütörtök . S. oldal A mezőgazdasági ismeretterjesztésen ran a hangsúly Tanyán és falun jól kihasználják a téli estéket Régebben nagy gondot je­lentett falun és tanyán a téli esték eltöltése. Ám amióta a falvakat és tanyák egy részét ellátták villannyal, az estek sok­kal könnyebben telnek. A me­zőgazdasági munkák csökkené­sével a parasztemberek sokféle­képpen tudnak szórakozni és művelődni. Megyénk falvaiban és a ta­nyákon már „teljes üzemmel” folyik a téli ismeretterjesztés. Nagy segítséget ad ehhez a te­levízió. Csaknem valamennyi falusi és termelőszövetkezeti művelődési otthonban megszer­vezték a csoportos tv-nézést, amit — különösen a mezőgazda- sági témájú előadások után — rendszerint vita vagy megbe­szélés követ. Számos művelődési házat tud­nánk kiemelni, ahol rendszere­sen folynak a csoportos tv-elő- adások, természetesen mezőgaz­dasági szakemberek vezetésével. | Néhányat külön megjegyzünk: Felsőszentivánon, Garán, Kun­baján, Pálmonostorán és Garán igen szép eredményeket értek el ezen a téren. Sokhelyt a ter­melőszövetkezeti akadémiát egy­bekapcsolták a mezőgazdasági tv-előadásoklcal. A tsz-eh egyre inkább meg­értik, hogy a fiatalság szórako­zásának és művelődésének leg­jobban bevált módszereit a tsz- klubokkal lehet kialakítani. Ezért az utóbbi esztendőben rendkívül intenzív lett a klub­fejlesztés, kevés ma már az a termelőszövetkezet, ahol vala­milyen formában ne szervezték volna meg a klubot. Nos, ezek is rendkívül hasznosan működ­nek közre a téli esték eltöltésé­ben. Az idén a szervezett téli nép­művelés eddiginél nagyobb sze­repet adott a mezőgazdasági jel­legű ismeretterjesztésnek. En­nek lebonyolításában nagy ré­Kerekegyházi tanulságok NAGYSIKERŰ est volt, ma­guk a rendezők sem számítot­tak ekkora érdeklődésre. Csak húsz-huszonöt széket készítettek oda a művelődési otthon klub­szobájába, gondolván: Nehogy ez is sok legyen! De bizony ugyancsak elszá­molták magukat Csaknem két­százan gyűltek össze az ankétra! A Kecskeméti Járási Tanács művelődésügyi osztálya, a Mo­ziüzemi Vállalat és a helyi szak­maközi bizottság rendezte ezt a kitűnően sikerült ankétot Ke­rekegyházán a Hideg napok cí­mű filmből. Este 9 órakor ért véget az előadás, s utána csak­nem éjfélig vitatkoztak a jelen­levők az annyi hazai és nem­zetközi sikert elért alkotásról. Nem célunk itt ismét a fil­met méltatni, hiszen ma már jól ismeri mindenki, alighanem még azok is, akik nem látták, csak hallottak, olvastak. róla. Érdekesek, a szélesebb nyilvá­nosság elé kívánkoznak azon­ban ennek az ankétnak a tanul­ságai. AZ EGYIK AZ, hogy művé­szeti kérdések iránt, lám, falun is mekkora ma már az érdeklő­dés. Ki mert volna bármiféle műalkotásról ankétot rendezni falun negyedszázaddal ezelőtt? Meglehet, ebben a nagy érdek­lődésben része volt annak, hogy a film egyik főszereplője, a Prczdor zászlóst alakító Szilá­gyi Tibor is részt vett az anké- ton. Az ilyen személyes talál­kozásnak mindig nagy a vonz­ereje. De ennek már nem ez a vonzerő volt az oka, hogy zá­poroztak a kérdések végeérhe- tetlenül, s éppen nemcsak a filmcsinálás műhelytitkairól, ha­nem művészeti problémákról, az alkotó felelősségéről, s a film témájával kapcsolatban a Hort- thy-korszakról, a fasizmus ma­gyarországi térhódításáról, a tör­ténelmi és művészi igazság­ról stb. A MÄSIK fontos tanulság pe­dig az, hogy ennek a nagy ér­deklődésnek igenis érdemes, igenis kell eleget tenni. A mű­alkotás hatása így megsokszoro­zódik. mert segítséget, hozzáértő segítséget kapnak a nézők az érzelmi és értelmi befogadás­ban, elsajátításban. A jelen esetben különösen hasznosnak bizonyult a segítség a fiatalab­bak számára, akik történel­münknek ezt a szomorú, sötét mozzanatát nem is ismerik, vagy alig ismerik. A művészeti nevelés kapcsán mind több szó esik mostanában az eddiginél összetettebb mód­szerekről. A Kecskeméti Katona József Színház például a szín­házbarátok körével, munkás- színész találkozókkal kísérlete­zik. Néhány községben pedig ma már egy-egy lelkes pedagó­gus rendszeresen bevezető elő­adást tart a tájelöadások előtt. Hasonló törekvés eredménye­ként jöttek létre Kecskemét ta­nyavilágában a kitűnően dolgo­zó filmklubok. Ritkábban ugyan, de megesik, hogy lelkes és mű­vészetkedvelő pedagógusok osz­tályfőnöki órán, vagy más alka­lommal előadást tartanak, be­szélgetnek közös iskolai, mozi­látogatáson megnézett filmekről. MINDEZEK a törekvések, kí­sérletek, azonban ma még elég­gé szórványosak. Itt most nem valamiféle központi szervezést, holmi utasítást, rendelet kiadá­sát sütetjük, amikor a kerekegy­házi sikeres ankét kapcsán eze­ket szükségesnek láttuk elmon­dani — mert meggyőződésünk szerint ilyesmiben bárminemű erőltetés nemcsak felesleges, ha­nem káros és éppen fordított eredményre vezet. De bátorítani szeretnénk min­den pedagógust, népnevelőt, if­júsági vezetőt. Né mulasszák el a kínálkozó alkalmat egy-egy igazán jó film, színdarab bemu­tatásakor, mert ez olyan lehető­ség, amit kár volna elszalaszta­ni. A népnevelők álma: az a rendezvény, ahol nem a szer­vezés, hanem az érdeklődés ki­elégítése a nehezebbik feladat. Ezek az ankétok ilyenek. sze van a TIT-nek. Míg tavaly a téli időszakban 51 helyen 325 előadást tartottak, addig az idén 66 helyen 712 alkalommal lép­nek dobogóra falun és tanyán a TIT előadói. Szinte alig van falu, vagy tanyaközpont, ahol a hét valamelyik napján ne len­ne valamilyen ismeretterjesztő előadás. Az előadók eljuttatása az előadások helyére nem egy­szer igen nagy erőfeszítést és fáradságot jelent a rossz utak miatt. A bajai járásban például kü­lön előadássorozatot hallgatnak a tsz-elnökök, és a tsz-főkönyve- lők, de külön tanulnak az ag- ronómusok is. Ennek a bajai kezdeménye­zésnek a megyében már számos követője akadt és elmondhat­juk, hogy ez a „szakosított” nép­művelés lesz a jövő útja a me­zőgazdasági ismeretterjesztésben. A mezőgazdasági ismeretterjesz­téssel kapcsolatban meg kell említeni: a mezőgazdasági szak­munkásképzéshez szükséges 150 órás előkészítő tanfolyamot is a téli időszakban tartják meg szerte a megyében. Míg tavaly csak egy ilyen tanfolyam volt, idén 32 helyen tanulnak azok, akik mezőgazdasági szakmunkás- bizonyítványt szeretnének sze­rezni, de nincs meg a nyolc ál­talánost igazoló bizonyítványuk. Az előkészítő tanfolyam elvég­zése után nekifoghatnak a há­roméves szaktanfolyamnak és közben letehetik a hiányzó álta­lános iskolai vizsgákat. Népesebbek a könyvtárak is télen, mint egyébkor. Nemcsak az iskolások használják ki a lehetőségeket, hanem a felnőt­tek is. Kimutatható, hogy a téli időszakban olvasott könyvek száma háromszorosa a más idő­szakénak. Egyébként a téli', isko­lai szünet idejére a könyvtárak rendkívüli nyitvatartási is ter­veznek a tanulók számára. A falusi lakossággal nehezebb helyzetben vannak a tanyavilág lakói. Tanyán a tsz-központon kívül jóformán az iskola jelenti az összejövetelre alkalmas egyet­len helyet. Ezekben egyre gya­koribb az agregátoros filmvetí­tés és televízió. A tanyai népművelésről szólva dicsérettel kell megem­lékezni a népművelési ügyveze­tőkről, akik fáradságot nem kí­mélve dolgoznak azért, hogy a tanyai emberek is részesedjenek a tudásból és szórakozásból. B. J. a utóit A BIRODALMI KANCELLÁRIÁN Hitler és szűkebb környezete a birodalmi kancellária óvóhe­lyén tartózkodott. Az óvóhely­nek több mint ötven helyisége volt, tulajdonképpen kis szo- bácskák. Nagy teljesítményű híradóközpont és konyha csat­lakozott ehhez. Élelmiszert bő­ségesen tartalékoltak. Az óvó­hely mellett földalatti garázs volt. Az óvóhelyet a birodalmi kancellária belső udvaráról és az előcsarnokból lehetett meg­közelíteni. ahonnan meglehető­sen széles, de nem nagyon me­redek lépcső vezetett lefelé. Rögtön a lépcső végén egy hosz- szú folyosó nyílt, sok ajtóval. Ahhoz, hogy Hitler óvóhelyéhez jussunk, még hosszú és bonyo­lult utat kellett megtenni. A belső kertből közvetlen bejárat is vezetett a führeMxmkerbe, ahogyan azt az óvóhely lakói nevezték. A kétemeletes führer-bun- ker sokkal nagyobb mélységben helyezkedett el. mint a biro­dalmi kancellária óvóhelye és a fölötte levő vasbetonréteg is jóval erősebb volt. (Rattenhufoer. Hitler testérsé­gének parancsnoka a Szovjet­unióban fogságban írt kéziratá­ban így jellemzi ezeket a he­lyiségéket: „Hitler bombabiztos óvóhelye a legerősebb volt azok közül, amelyeket Németország­ban építették — a bunker mennyezete fölötti vasbatonré- teg vastagsága elérte a nyolc métert”. Neki tudnia kellett, mert 6 volt felelős Hitler sze­mélyes biztonságáért.) A bunker bejárata mellett egy betonkeverő gép állt. Röviddel ezelőtt még dolgozták itt. hogy megerősítsék Hitler óvóhelyé­nek vasbetonfedelét — aligha­nem akkor, amikor már ide is becsaptak a tüzérségi lövedé­kek. A támadó csapatok rést ütnek Eszmecsere a feleségemmel egy divatbemutató után — Hogy milyenek voltak a bemutatott női fehérneműk? Hát egy kicsit sová­nyak. Már úgy ér­tem, hogy kicsit so­ványabbak is hasz­nálhatják a hálóin­geket, pizsamákat. De a kövérebbek is természetesen. — Melyik tetszett? Az a kis barna. Szó­val az a kis barna­pettyes blúz, csipke fodorral. — A vonalak? Óh, a vonalak, azok na­gyon szépek voltak. Ne mosolyogj ilyen gúnyosan fiacskám, mert igenis a divat­vonalakra gondol­tam most. Mint tu­dod hivatalos szem­mel néztem ezt az egészet, hogy úgy mc.idjam a sajtó érlő, de jéghideg pillantásával. — Igen, Baby doll is volt, de sajnos, nagyon kevés. Tes­sék, most megint mosolyogsz. Pedig kizárólag közgazda- sági szempontok alapján tartom ke­vésnek a Baby dol- lok számát. Van fo­galmad róla, hogy mennyivel kevesebb import anyagot emészt egy kis nad- rágocska, ingecske, mint teszem azt egy bokáig érő hálóing? A népgazdaság szá­mára korántsem mindegy fiacskám, hogy miben hálnak az asszonyok. Egyéb­ként vedd tudomá­sul, hogy az ingecs- kók és nadrágocs- kák is teljes mér­tékben hidegen hagytak. Pedig az az ügyes kis barna ... bamapattyes anyag a választék bővítése szempontjából, szó­val.. . — Nem értem mit csodálkozol azon, hogy mindig a barnát emlege­tem. Ez a divat. Egyébként volt ott gyönyörű szőke, azaz búzaszőke-sár­ga, sárga-búza anyag is. Látod teljesen belezavarsz. Vedd tudomásul, hogy így nem tudom elmon­dani neked, hogy mit láttam a fehér­nemű bemutatón. — A nők? Hogy­hogy a nők? Ja, azokra gondolsz, akik bemutatták a modelleket? őszin­tén mondva fogal­mam sincs, hogy mi­lyenek voltak. Csak a modell fiacskám, az érdekelt. Egy ma­nökenben különben sem nőt lát az em­ber, hanem népköz- társaságunk becsü­letes dolgozóját. A jövendő anyát, nagy­anyát, dédnagy- anyát, üknagyanyát. — Na, szóval ilyen lesz a jövő évi fe- hémeműdivat. De most már ne za­varj! Meg kell ír­nom a tudósítást. Azzal a kis bar­nával kezdem __ Tu dod már, a kis barna pettyes, elől raffolt, hátul hú­zott ... De hogy hú­zott! ... Te jó isten! B. D. Dongó az iskolában oktatás egy igen hasznos fajtá­jat honosították meg: a motorismeretet Elméletben megisme­rik a motor működését, utána megtanulják a Dongómotor veze­tését. Képünkön: Krisch Béla tanár az első „felszállás” előtt oktatja a növendéket a birodalmi kancelláriát védel­mező utolsó zárógyűrűn és be­hatolnak az épületbe. Az őrség egy része már el­menekült, de a még itt levők heves tűzzel fogadják a beha­tolókat. Gyerünk lefelé. A fo­lyosóról és a szobácskákból fel­felemelt kézzel katonák és pol­gári személyek jönnek élő. A folyosók padlóján sebesültek nyögnek. A pincében és a birodalmi kancellária emeletein újra és újra tűzharcra kerül sor. Rend­kívül gyorsan kéül tájékozód­nunk, hogy felfedezzük és el­zárjuk az óvóhely összes kijá­ratát. Felderítjük a helyzetet és megkezdjük a keresést Az óvóhely vegyes összetéte­lű lakód között nem könnyű se­gítőtársakat találni, olyanokat, akik másoknál többet tudnak Hitler sorsáról és vezetőink le­hetnek a pince labirintusaiban. Megkezdődnek az első sietős kihallgatások. Rábukkanunk egy fűtőre. Je­lentéktelen külsejű, polgári ru­hába öltözött ember. Borisz Alexandrovics Bisztrov őrnagy és Ivan Iszajevics Klimenko al­ezredes az ő kalauzolásával in­dulnák el Hitler óvóhelye felé a sötét folyosókon és átjárókon keresztül, ahol minden lépésnél könnyen golyót kaphat az em­ber. Hitler lakrésze elhagyatott. A falon Nagy Frigyes arcképe, a szekrényben Hitler zubbonya lóg, a szék támláján még egy szürke zubbony. A kis fűtő elmondja, hogy éppen a folyosón tartózkodott, és látta, amint ezekből a szo­bákból két. szürke takaróliba csavart tetemet a folyosón át kivi sznek az óvóhelyről. Elbeszélésének fonala ennél a pontnál megszakadt és az ér­tesülés az első pillanatban nem tűnt valami hihetőnek. Klimenko és Bisztrov kimennek a biro­dalmi kancellária tüzérségi lö­vedékektől felszántott kertjébe. De hogyan tovább? Lehetséges, hogy valahol itt, a kertben égették el őket, de hol? Ezt a helyet kell megtalálni. Azóta, hogy a pincében ráta­láltunk egy negyven év körüli testes emberre, Kari Schnei- derre, a birodalmi kancellária garázsának technikusára, már a kutatás első lépéseitől kezdve nyilvánvaló volt, hogy „az el­égetés helyét” kell megkeres­nünk: (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents