Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-04 / 286. szám
£AO^G3 Pogonyi Antal: YÉ (Kossuth Kiadó) MÉG KÖZTÜNK élhetne, a tiszteletitől övezetten, ami a nagy ügy legodaadóbb harcosait megilleti. .Hetvenhat esztendős lenne most december 8-án. Nem piagas kor ma már. De régein elment közülünk, 48 esztendeje, fiatalon, alig 28 éves korában. Messze, sok ezer kilométerre hazájától, valahol az Irtis partján megölték Kolcsak fehérgár- ciistái a kiskőrösi kovácsmester fiát, Ligeti Károlyt, a költőt. Pogonyi Antal, a Kossuth Kiadó gondozásában nemrég megjelent Végrendelet című regényes életrajz írója személyes ismerőse, harcostársa volt Ligeti Károlynak, az omszki magyar internacionalisták vezérének. Regényes életrajzot írt Pogonyi, amellyel az volt a célja, hogy az eddiginél jobban megismertesse az ifjúsággal Ligetit, ezt a rettenthetetlen bátorságé, önfeláldozó harcosát a forradalomnak. Pogonyi Antal maga is tiszteletre méltó önfeláldozást tanúsít ebben a művében, mert a cél érdekében lemond a regényről, a valóságot tükröző, de tárgyát mégis többé- kevésbé szabadon kezelő önálló alkotás lehetőségéről. Aláveti magát a fellelhető és kinyomozható adatok tömegének, mindenütt pontosan követi a hiteles eseményeket, felhasználja a tanúvallomásokat és a forrásmunkákat. De a történeti tényeket megszínesíti, élővé varázsolja a személyes ismeretség emlékével. Elsősorban tehát kutató volt, akart lenni Pogonyi Antal ennek a művének megalkotásakor, s csak másodsorban író. Ezzel magyarázható, hogy a könyv elején csupán néhány oldalt áldoz az érdeklődés felkeltésének, amikor bemutatja Ligeti Károly zászlóst a fronton. A fiatal tartalékos tisztet, aki a háború poklában is ember maradt. A rangja szerint urat, de szíve szerint a munkásokkal, parasztokkal tartó szociáldemokratát, a Népszava külső munkatársát, a szocializmus eszméivel már eljegyzett, de még csak hézagosán képzett forradalmárt. S itt talál alkalmat Pogonyi visszakanyarodni az életrajz korábbi szakaszának szűkszavú felvázolására. Mert ezután már nincs idő. Nekiiramodik a történet. Hadifogságba esik a költő, s a következő oldalakon már Ivanovo-Voznye- szenszkben találjuk, a százezer lakosú gyárvárosban, az /orosz Manchesterben. S ettől fogva megragadja a regény az olvasót hiteles korrajzával, a munkásmozgalom forradalom előtti képének nagyvonalú, de lényeget látó felvázolásával, s annak a különös rothadó tenyészetnek a bemutatásával, amivé az úri Magyarország hadifogságba szorult, de tétlenségre kárhoztatva is önző, aljas és embertelen nézetektől fertőzött mintakollekciója: a tisztikar lett a cári uralom végnapjaiban. A tisztek iránti gyűlölet, az úri osztály történelmi bűneinek mind világosabb felismerése, s a nép kezdettől benne gyökerező szeretete avatta Ligetit az oroszországi magyar internacionalisták egyik legkivá- lóbbjává. A távoli Om.szítba, a szibériai forradalom egyik központjába már mint a mozgalom ismert és kipróbált harcosa került Ligeti. Idézünk a könyv utolsó fejezetéből: „Talán Omszk az a város a Szovjetunióban, ahol a magyar internacionalisták a legmélyebben megszerettették magukat a lakosság körében. Emléküket még ma is elevenen őrzi és ünnepli a nép. A város egyik legszebb utcáját Ligeti Károlyról nevezték el. Minden év június 2-án, a halála napján magyar veteráhok és szovjet úttörők koszorúzzák meg domborművű szobrát.” Méltán vagyunk büszkék a hazafira, aki az orosz nép szabadságáért áldozta életét. Agitált, lapot szerkesztett, megszervezte a hadifogolytáborokban azokat az alakulatokat, amelyek részt vettek Szibéria felszabadításában. Egy ezred élére állt, s ezt az ezredet győzelmes harcokra vezette mindaddig, amíg a túlerő és árulás föl nem morzsolta az egységet. S ezután csaknem egy esztendőn át kitartott hősiesen a forradalom ügye mellett Kolcsak börtöneiben is, kínzások és csábítások között, amikor megmenekülhetett volna. ÁRULÁS árán megmenekülhetett volna. De Ligeti a fehérgárdista pribékek kegyetlenkedései közben sem volt gyenge soha, s egy pillanatra sem vesztette el a hitét. A siralomházban írta meg Végrendeletem című költeményét. A Szovjetunióban 37 fordítása ismeretes különböző nyelveken ennek a versnek. Sorai már-már szállóigévé váltak: „Míg telketekben szikra tűz fog égni, mindig előre vörös magyarok! A szép jövendőt el fogjátok érni, én is elérem — habár meghalok.” Ligeti Károly özvegye és egykori harcostársa 1962-ben ezt írta Pogonyi Antalnak férjéről: „Ez minden ízében optimista tragédia, amely nem fakaszt keserű sóhajt, sőt inkább arra buzdít bennünket, hogy gyűrjük fel az ingujjat és folytassuk — most már új magasságokban — a harcban elesettek ügyét, a mi közös ügyünket. Bizony csak így, csak úgy írja meg a könyvet Ligetiről, hogy ez csengjen ki belőle: „Ez a szó: kommunista — gyönyörűen hangzik!” POGONYI Antal valóban úgy írta meg ezt a könyvet, ahogyan a költő özvegye kívánta. Ha szomorúan is, de lelkesülten teszi le az olvasó, mert olyan hőst ismert meg benne, aki az emberiség legnagyobb ügyéért élt, s aki ennek az ügynek megvalósulásában tovább él, amíg fennmarad az emberiség. M. L Vati József: Anya. Átlátszó őszi ég alatt Átlátszó őszi ég alatt kukoricaszárak integetnek a szélben a fény súlya alatt meghajlik a táj és a nyárfasor törzse virít fehéren. Ó hányszor mentem itt míg gondjaival egyensúlyozott a lélek magamba szívtam a tékozló föld illatát s szédületét a kettős messzeségnek. Hányszor menten itt nem is gondolva az elszálló ifjúságra égbetörő álmaimat a földre húzta a folyondár, a bürök, a napraforgó és a tök sárga kehely-virága. De rátok gondolok most is akácosok vízparti sás, légbélű nád zizegő káka, mert mint fecske a sarat, lelkem épületéhez anyagát itt találta. Jöhetnek most már városok üvegtornyokkal, égő betűkkel utcáik autó-áradatában gyermekkorom növénydús tája te tűnsz fel. » Ott is ti jöttök elém rogyott csizmájú, vastagszemoldökű bajszos parasztok, amint morzsoljátok a kalászt vagy a kocsira trágyát raktok. Ti jöttök elém sohse pihenő anyák s bennem kinyílik szavaitok mezéi virág csokra s az átlátszó őszi ég alatt úgy érzem, mintha mindegyikőtök anyám volna. Gál Sándor meinek organikus egységét, egészét, s azt az igényt, hogy gyermekeink életkori sajátosságait, értelmi fejlettségét figyelembe véve a hazafias nevelés fogalma egészének szemléletét sugározza nevelő tevékenységünk. A másik tényező, amelyik a szocialista hazafiság helyes értelmezését zavarta, az a szemlélet volt, amelyik népünk múltjában a forradalmi csúcsokat úgy emelte ki, hogy a nem forradalmiakat, de a haladást szolgáló demokratikus törekvéseket negligálta ahelyett, hogy differenciált, marxista értékelését adta volna. Ez a szemléleti hagyaték még ma is bizonytalankodóvá teszi nevelőink egy részét múltunk bemutatásakor. A harmadik tényező, amit okulásul hangsúlyoznunk kell: csak a szocialista hazafiságra nevelés célját, tartalmát hangoztatták, és a pedagógus szelepét, fontosságát, s ezzel a pedagógus és a nevelési cél úgy került a középpontba, hogy a nevelés folyamatában nem kapott elégséges, megfelelő. sőt kötelező helyet a gyermek a maga életkori sajátosságaival, értelmi fejlettségével, érzelmi világa jellegzetességeivel, gondolkodásának, érdeklődésének jegyeivel. Csak a cél volt a lényeges és a pedagógus, aki a célt kitűzi, de kimaradt a gyér-- mekhez igazodás alapvető követelménye. Ezért tanult olyat a gyermek, amit nem értett, érzelmeket kívántak tőle ott is, ahol ennek alapja, feltétele nem lehetett. Nem meggyőződés lett a nevelés eredménye, hanem a gyermek bensőjébe beágyazódni képtelen ismeret! A szociálista hazafiságra való hatékony nevelést gátolta, s még olykor-olykor ma is akadályozza az átpolitizálás vulgáris értelmezése. Azt a helyes elvet, hogy az iskolában a nevelésnek alapvetően az oktatott anyag belső tartalmából, logikájából, gondolati gazdagságából kell fakadnia, eltorzította az átpolitizálás veszedelme. Ennek lett a következménye az a nevelői gyakorlat, amelyik minden anyagrész tárgyalásakor — függetlenül annak igazi eszmeiségétől, sőt azt sokszor meghamisítva — ugyanahhoz a politikai, társadalmi konzekvenciához jutott el. így a végső megállapítás mindig ismétlésnek hatott, monotonná, megszokottá, unalmassá vált, s nem lett hatása akkor sem, amikor pedig igazán formáló erővé lehetett és kellett volna válnia. A Horthy-korszak szemléleti öröksége ellen nyílt harcot, a dogmatikus maradványok ellen marxista elemző, meggyőző munkát kell folytatnunk, hogy nevelőink eszmei tisztasággal és meggyőződéssel válhassanak országunkban a hazafias nevelés első számú munkásaivá. A nevelők, pedagógusok szerepe, fontossága központi jellegű a szocialista hazafiságra nevelésben. A mi korunk szintjén és igényén csak világnézeti műveltséggel, marxista, eszmeiségű állásfoglalással és pedagógiai, pszichológiai tudatossággal tudnak a nevelés e fontos területén hatékony munkát végezni és eredményt felmutatni. Mennyi pedagógiai és pszichológiai problémáról kellene szólni, vitatkozni! Csak néhányat említhetek. A szocialista hazafiság kialakításában jelentős szerepe van az ismereteknek, hiszen ezek nélkül hazafiság nem emelkedhetne a tudatosság fokára, nem lenne rendező, irányító elve, világnézeti bázisa. De nem elégedhetünk meg az ismeretekkel csupán, az egyoldalú intellek- tualizmus nem biztosítja az állásfoglalás kialakítását. Érzelmekre, élményekre is szükség van a hazafiságra nevelésben. Pedagógusaink legtöbbször csak a morális érzelmekre gondolnak. Igaz, ezek alapvetően fontosak. Szükséges is, hogy a múlt nagy példái, a jelen építő, alkotó hősei, a szabadságukért fegyverrel harcolók az erkölcsi érzelmek forrását nyissák fel fiataljaink bensőjében. De az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani arra is, hogy a hazafiságra nevelésben jobban használjuk fel az intellektuális és az esztétikai érzelmeket is. Az érzelmi "szféra egészét hozzuk mozgásba, ha él- ményi erejű és hitelű nevelés a célunk! Az ismeretek hitelessége, az érzelmek valódisága tettekben ölt testet, a tevékenységi formák helyes kiválasztása és felhasználása nélkülözhetetlen tényezője a hazafias nevelésnek, az akarati tulajdonságok kialakításának. A gyermek, a fiatal egész személyiségére kell hatnunk hazafias nevelésünk során! Feltétlenül szólnunk kell az életkori sajátosságok figyelembevételének fontosságáról is. A pedagógusoknak ismerniük kell tanítványaik életkori sajátosságait, értelmi szintjét, érzelmi, akarati jellegzetességeit, hogy eredményes munkát végezhessenek. Csak egy példával illusztrálom ennek fontosságát, jelentőségét. A 14— 18 éves korú fiatalok minden lényeges megállapítást, kijelentést kritikai vizsgálatnak vetnek alá, nekik nem elégséges a tekintély, a pedagógus szava, mindennek utána néznek, a valósággal vetik össze. Azok a nevelők, akik ezeknek a fiataloknak szép szólamokat mondanak szocialista világunkról, idealizált képet festenek jelenünkről, hatástalan munkát végeznek. Fiataljaink — kevés kivételtől eltekintve — a szocializmus hívei, helyesen látja1: a különböző társadalmi rendszerek fő tendenciáit, de nem szeretik a kényelmes, üres frázisokat. Annak a nevelőnek hisznek, aki gondjainkról, problémáinkról a szocializmusért felelősséget érző ember komolyságával szól, mert ez az igaz, ez adja a teljes társadalmi kép hitelét. A 14—18 évesek értelmi világához tartozik az összefüggések, törvényszerűségek. ok-okozati viszonylatok keresése, kutatása. Ezért az internacionalizmusra nevelésben — helyünknek a szocialista táborban való megértetésekor, elfogadtatásakor — nem a kijelentés, a progmatikus tömörséggel megfogalmazott megállapítás, hanem a tények felsorakoztatása, ezek elemzése, összefüggések feltárása a hatásos. Továbbá: ebben az életkori periódusban élő fiatalok keresik, kutatják, vizsgálják a pedagógusban az embert, a tanított anyag mögött a meggyőződés fedezetét. Rögtön észreveszik, hogy mit mond a nevelő hivatalból és mit meggyőződésből. Tudjuk, hogy a személyes példaadásnak milyen konzekvenciái vannak a hazafias nevelésben! Az iskola, a pedagógus- közösség egymaga az egész társadalom segítsége nélkül nem lehet eredményes munkása a hazafiságra nevelésnek. Munkások. tsz-tagok, különböző funkciók betöltői aéldamut ilá- sa, komoly embersége, morális munkavégzése lendítő szelet adhat az alá a vitorla alá, amelyet a pedagógusok az iskolában kifeszítenek. Nem a teljességre törekvés igényével szóltam: ezzel a néhány gondolattal szeretnék hozzájárulni egyik legnemesebb célunk megvalósításához: ifjú. Ságunk szocialista hazafiságra neveléséhez. Hegedű? András. a Bajai Tanítóképző Intézet igazgatója
