Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-04 / 286. szám
Vlagyimir Osiinfin: A repülő NOTA Jön az a lány alkonytájba — megremeg a nyírfaerdő - terített ürüsubára lehever egy bárányfelhő. Holnapután éjszakára ha a hold harmadszor fel jő elszáll a legény subája: egy magányos viharfelhő. Simányi Imre Parancsot kaptál, s e parancsra Hirosimát pusztává tetted. Mondják, utána kolostorba vonultál, bánva szörnyű tetted. De nem menekülhetsz: a cella homályába, és imád semmi! Nem büntetés a tettedért, a bűnt nem lehet már jóvá tenni Antalfy István fordítása. k mán 'll író és Simon szűkén feszülő JLP nadrágot hordtak, s olyan hegyesorrú cipőt, mint az intri- kusök régi olasz operákban. Hökkentő mintájú pulóverjük és bőrmellényük volt —, s persze ősemberfrizurájuk. Számon tartották, hogy Simont Bíró változtatta ilyenné — a .csendes fiút. azelőtt észre sem lehetett venni a gyárban, leginkább a könyvtárban látták, vagy bármilyen előadást hirdettek — csillagászatról, űrhajózásról az első sorban ült kissé gör- nyedten, s nagy szürke szeme majdnem néma, mint a haL figyelmesen rebbent. Mivel Valami rendezvényt hirdettek, ilyen öltözékhez magatartás is klasszikus zeneestet. A műhelydukál, elég gondot adtak ők bői nem készült senki. Mégis ketten bizalminak, KISZ-tit- benézték a fiúk, mint minden kárnak — Simon meg elmaradt szombaton, hiszen később tánc a régi helyekről. S mintha a lesz — s ott látták a szünetben nevelés” érvényesülne, Bíró, Simont meg Ágit... A lányon aki - pedig kezdeményező volt, estélyi ruha, Simonon meg új egyszer csak cserbenhagyta tár- kék öltöny, haját borbély hoz- sát, nemcsak bozontját vágatta háttá rendbe... elmerülten bele, hanem a gúnyából is kibújt, szélgettek. Másnap kérdezget- otthagyta a műhelyt, rendész- ték őket, egyik se válaszolt, nek állt, és külseje nem emlé- Ennyiben maradt volna, ha- keztetett régi önmagára. Most nem a rendész — a póruljárt már minden javítási szándék Bíró — rájuk szólt a kifelé Krmyf veit az egfez. Tulajdonképpen egymásra se néztek. De Ági rendreutasíbottá a fiúkat, ha a régi hangon macerál- ni próbálták Simont. Szóval — így állunk? Nem akarták elhinni, hogy csak itt találkoztak. Aztán meglátták egyszer, munka után együtt mentek a könyvtárba. De nem is beszéltek egymással. Persze — Simon hogyan udvarolna, hiszen Ötven kilé sárgaréz gett, sötét egyenruhában, a fotós mögött valaki megfújta tréfásan a trombitát, hogy: utat! Bíró maga rendelkezett, sürgette kifelé a zenészeket. Meglátta már, Ági és Simon ért eléje, a vaskorláthoz szorulva. A fiú ölelte védőn a lányt. Felemelte a hangját, úgy fordult Simonhoz a rendész: — ügye, te rézalkatrészeken dolgozol? Mi van abban a kitömött táskában, mutasd csak! — S Bíró bámulta a vastag könyveket, majd a megváltozott külsejű fiút. Most idegennek érezte ő is, mint az őt. U átül sürgetőztek, motorok álltak le, biciklisek torlódtak. — Mi lesz már, frissebben keresőd jenek! Elitül otthon a leves! A pár egymást nézte, a lány mosolygott. Bíró szónokolt: — Kis türelmet! Figyelmeztettek bennünket, hogy ma műszakváltáskor ötven kiló sárgarezet visznek ki a gyárból, azt keressük! — KiszúrniSimonra zúdult, s ő furcsa mó- áramlók előtt, amint a buszhoz tott fordulattal Ágihoz fordult. dón, sokáig állta az ostromot, pedig még Bíró is kiabálva flott a műhelybe: — Hogyan tekered a nyakadra a sálat, te? Szégyent hozol rám, megátalkodott huligán! — S kacsintgatott a többieknek.- “ *“• 8S» Bag ele kell állítani! A műhelyekben villogott a hideg fény, a tüsszögtartottak. Ilyen dühösnek még senki sem látta Simont. Nekiment volna volt cimborájának, de a lány erélyesen megfogta a karját. S ő válaszolt helyette is, csak úgy szikrázott a szava. A fiúk lestek a műhelyben másnap: biztosra vették, még Más fiúk nem öltöztek eny- rtyire feltűnően. Simon a munkára hajolt, nem szólt. Ha békén hagyják, bizonyára csend tető köd eltakarta a sólyát... A portán idegesen csengetett ben elhagyottja a régit, de a rendészek telefonja. Bíró vet az állandó piszkálódás ráégett, mint puha agyagkorsóra a zománc, annáb keményebbé tette. Néha végignézte csodálkozva Bírót — hogyan barátkozhatott ilyen fickóval? Ö olykor még a kapunál is rákiabált mondhatok. te fel. Ismerősnek; találta az izgatott női hangot. — Rendészet? Véletlenül megtudtam, ma ötven kiló sárgarezet visznek ki a gyárból, műszakváltáskor ... Többet nem Simonra: — Hajból van a sapkád, mi?! Zsebre se tudod dugni a mancsodat, abban a „nadrágban”! Láttak már ilyen huligánt? Simon válaszolt néha dör- mögve a sokadalomban, de a műhelyben hallgatott, mint házába húzódott csiga. Egyszer név nélkül beszéltek róla a KISZ-gyűlésen, mire eljöttek a sólyáról, távoli műhelyekből; mHyen fickó ez a Simon, akiről Bíró szónokolt a minap? Simon a gépe mögé húzódott és pirosodott a füle. A szálló féllábú gondnoka — különben elhízott öregember — így beszélt Simonról az érdeklődő KXSZ-vezetőknek: — Rendes gyerek. Nem korcs- mázik, nyaggatja itthon a magnót, olvas, nézi a televíziót. S hallgat — hétszám. A családjáról nem beszél, magam is azt hi ttem kérem, árva gyerek... De nem, vidéken él az anyja, innak néha ír. Az apja egyezer kereste itt — mert elváltak az öregek —, de a fiú elbújt előle. Tagja a szállóbizottságnak ... egyszer megfékezett egy részeg lakót. Mást nem tudok róla... Az a Bíró majdnem elrontotta, mikor még itt lakott vele. Elmentek a KISZ-esek. U j szerszámkiadó jött az Ifjúsági Műhelybe, valamilyen Ági, vékony, csitrilány, barna haját feltomyozta, tán hogy magasabbnak lássák. Az egyetemen előjegyezték: egy évig akar itt dolgozni. Hírlik— az apja azelőtt ebben a gyárban dolgozott. Az első napokban szívesen könyököltek a fiúk a kiadóablakban, ki akarták tapasztalni, miféle a lány? Jól állt neki a kék köpeny. A KISZ-esekkel összetegeződött, hanem azért komázni nem lehetett vele. Idekapott még Bíró rendész is, hivatalból akadékoskodott a raktárban. A lány eltessékelte, amikor harmadszor kopogtatott. Simon nem ment az ablakhoz. — Magának nem kell sem, mi? — Köszönöm j n egfc S amott megszakították a beszélgetést, Bíró hiába hallózott. Azonnal erősítést kért és kapott a szigorú motozáshoz, a kimenő járműveket bogarászva átvizsgálják. Éppen lejárt a műszak, jöttek az emberek. S megtorlódtak a kapunál, mint gáttal elrekesztett folyam. Sorba kellett állni. Egyik méltatlankodott, másik megértőén dörmögött: „bizony előfordul még lopás!” Akadt kontrázó: „A szegény embert macerálják, akinek sietnie kéne a vonathoz!” A gyár fúvószenékara kozel— Maga szólt? A lány azonnal bólintott. — Igen... én telefonáltam. S az ötven kiló rezet már kivitték. — Micsoda? Ne tréfáljon, mert... Furcsa csend zuhant a gyárkapuhoz. Közelebb nyomultak az emberek. Ági kifelé mutatott. öriás szöcskékhez hasonlító daruk árnyékában, az úton vonultak a zenészek, réztrombitával a nyakukban. A várakozók egyszeriben megélt ették a tréfát. Gátj aszakadt nevetés hullámzott. — Talpraesett lány ez! Mi a neve? Megfizetett a macerálá- sért! ötven réztrombita ... Haha! Bíró hápogott. Nevettek a többi rendészek is, félreszorították már őket a kifelé áramló emberek. — Mutassák a táskát... Mutatták. .— Kivittek a gyárból ötven kiló sárgarezet! Haha ... ényszeredetten nevetett Bíró is, mintha benne lenne a tréfában. S nézte meredten, hogy a kapun kívül Ági belekarolt Simonba, úgy mentek a kultúrház felé. Szent irányi Kálmán Szalontai György: Hordárok. A szocialista hazaliságra nevelés Sokat vitatott, tárgyalt, újból és újból megvizsgált, többször központba állított probléma a szocialista hazafiságra nevelés. Ma különösen időszerűvé teszi a hazafias nevelés kérdéseivel való foglalkozást szocialista társadalmunk életének egyre magasabb szint felé tartó belső rendeződése, az alkotó marxizmus talaján kibontakozó ideológiai, eszmei tevékenység és az a nemzetközi helyzet, amelynek alapvető tendenciái nem hagyhatják érintetlenül a szocialista hazafiságra nevelő munkánkat. Ebben a szituációban felerősödik az a különben is jogos igény, hogy vizsgáljuk meg ifjúságunkat: nevelésünk eredményeként mennyire képes élni és tevékenykedni szocialista hazánk felemelkedéséért, ha kell védelméért. Ma különösen szükségessé válik,önmagunk vizsgálata, nevelői tevékenységünk'kritikai jellegű elemzése is: nevelő munkánk Igazán, meggyőzően hatékony-e? Nem avult sablonokat, élettelen frázisokat, rutin mozgatta eljárásokat alkalmazunk-e a szocialista hazafiságra nevelésben akkor, amikor meggyőződésre, érzelmi telítettségre, az életközelség az iskolában erejére és mai korunkból táplálkozó, fiatalságunk életkorához igazított, a marxista pedagógia által inspirált módszerek alkalmazáséra van feltétlenül szükség! Nevelőink legnagyobb része átélte a hazafias nevelés végletes értelmezésének korszakait. Többen tanultak, sőt tanítottak a Horthy-konszakban ahol a „nemzetnevelés” volt a központi nevelési feladat soviniszta, nacionalista, klerikális, forradalom- és népellesnes tartalommal és egyre tökéletesített, érzelmekre ható eszközök, módszerek alkalmazásával. A fel- szabadulás utáni években a hazafias nevelés helyes fogalma kialakítása és gyakorlati megvalósítása érdekében jelentős kezdeményezések történtek. Kikristályosodott a hazafias nevelés fogalma, feladatköre ilyen összegezésben: szülőföldünk, szocialista hazánk és dolgozó népünk iránti szeretet felkeltése, a dolgozó nép által megművelt hazai föld, az általa létrehozott anyagi és kulturális értékek számbavétele és megbecsülése, mindezek gyarapítására, szocialista rendszerünk építésére, féltésére és védelmére való aktív törekvés kialakítása, a nép nyelvének ápolása; hazánk történelmi múltjának, haladó és forradalmi hagyományainak, kulturális örökségünknek a megismertetése, az ifjúság arra való nevelése, hogy ismerje, szeresse és becsülje ezeket; a Szovjetunió, a szocialista világrendszer az egész haladó emberiség iránti szeretet és megbecsülés felkeltése, a hűség, az együvé tartozás érzelmének kifejlesztése az ifjúságban mindazok iránt, akik az emberi haladás oldalán küzdenek az igazságos társadalmi feltételek megteremtéséért. A hazafias nevelés fogalmából és feladatköréből kiiktattuk mindazt, ami a Horthy- korszak jellegéből ehhez a fogalomhoz tapadt. Kizártuk a hungarocentrizmust, a nemzéti bezárkózást, elszigetelődést és ezzel együtt a nacionalizmust, sovinizmust: mások lenézését és megvetését. Kiiktattuk a nemzet és vallás összefonódottsá- gának gondolatát .Megsemmisítettük a dolgozó népet lebecsülő, a forradalmi mozgalmakat pejoratív, elítélő szemlélettel kezelő állásfoglalást és megteremtettük a nemzet és a forradalmi haladás magasrendű egységét, hazánkat beépítettük a haladó emberiség nagy közösségébe. A hazafias nevelés fogalmi tisztázódását, a Horthy-korszak súlyos hagyatékinak eszmei megsemmisítését hátráltatta, zavarta az 1950 körüli évek dogmatizmusa is. Ekkor olyan szemléleti elemei«; is vegyültek és keveredtek a Szocialista ha- zafiság értelmezésébe és a hazafias nevelés konkrét, gyakorlati megvalósításába, amelyek a szocialista hazafiságra nevelés hatékonyságát; őszinte meggyőződéssé válását is késleltették. Ezek közül az alapvetőket meg kell említenem azzal a céllal, hogy egyszer s mindenkorra szakítunk velük és az alkotó marxizmus talaján kibontakozó ideológiai atmoszférában helyesen értelmezhessük és helyesen valósíthassuk meg a szocialista hazafiságra nevelést. Az egyik a^ volt, hogy a szocialista hazafiás nevelés fogalmának egészé helyett sokszor csak részeket emeltek ki úgy, hogy egyes részek túlhangsúlyozása psorbította a szocialista hazaíiság értelmezésének a hitelét. Enhek következménye lett aztán az a tény. hogy az internacionalizmusra és hazánk jelentre, múltjára, földjére, népére, ezek szerete- tére való nevelés elszakadt egymástól, egyszer az egyik, máskor a másik lett uralkodóvá. Nem szabad névelőmunkánkban szem elől téveszteni a szocialista hazaíiság tartalmi ele-
