Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-04 / 286. szám
IS SW. december 4, vasárnap 5. oMal MERT MINDENKI MÁST AKAR... HA NYOLC évvel ezelőtt valaki, valahol nem olyan engedékeny, akkor ma nem dúlna ádáz vita Móricgáton. Ámbár, ki tudja? Makacs fajtából valók az ottaniak. Mert lám csak: 1958-ban már egyszer döntött helyettük a megye: hol legyen a falu közepe? Itt, ahol véget ér a kö- vesút — mutatott az illetékes a térképre. Oda is hordatták a sok tízVakolás géppel Egy hónap és hat nap előnyt szereztek Kecskeméten a Széchenyi téri hatemeletes bérház építői a kongresszusi versenyben. A szép teljesítmény felett nincs idő az örvendezésre, ünneplésre. Nagy a sürgés-forgás az építésvezetőségen. Pótári Béla művezető tervrajzokkal a kezében nyílászáró szerkezeteket válogat. Időnként mond egy-két cifra szót is. — Mivel nincs kibékülve? — kérdem tőle. — Jó lenne, ha a Fémmunkás Vállalatnál a tervrajzon feltüntetett számot ráírnák a vasiszer- kezetre, hogy ne kellene ennyit válogatni. Rengeteg idő elmegy a keresgéléssel. Dékány Pál építésvezető/ Balogh Istvánnal, az ÉM Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat vakoló brigádjának vezetőjével tárgyalt a munka ütemezéséről. — Az építkezés téliesítéséhez nyolc gázpalackot, hozzá tűzhelyet és kis szeneskályhákat kaptunk — magyarázta Dékány elvtárs. — Ezekkel nappal azokban a helyiségekben fűtünk, ahol vakolnák. Ezenkívül van tizenkét kokszkosarunk, amelyekben éjszaka tüzelünk, hogy száradjon a friss vakolat. — így jó lesz — bólogatott Balogh István brigádvezető —, nem fagyhat le a nappal felrakott vakolat. Mi most naponta 12 órát dolgozunk, hogy négy nap alatt ledolgozzuk a heti 48 órát, mert pénteken szeretnénk hazamenni Székesfehérvárra. Ezen a héten azonban szombaton és vasárnap is dolgozunk. — Rendben van — mondta erre az építésvezető —, mi igyekszünk beüvegeztetni, vagy fóliával ellátni az ablakokat mielőtt leérnek egy-egy helyiségbe, hogy megfelelően fűt- hessük a szobákat. A brigádvezető visszaindult huszonhét tagú munkacsapatához, én vele tartottam. Az építkezés földszintjének egy viszonylag zárt — a külső hidegtől óvható részében érdekes gépezet van elhelyezve. Nagy kon- dérban méltóságteljesen forog két kar, amely a habarcsot keveri. Kreisz Ferenc gépkezelő időközönként egy kerék küllőjére lép, mire a kondér automatikusan egy jókora ládába üríti tartalmát. Huszti Lajos a vakológépbe adagolja a híg anyagot, amelyet kompresszor a csövekbe présel. — Látja — mutat a brigádvezető a csövekre —, ezeken sűrített levegővel akár 70 méter magasra is fel tudjuk nyomatni a habarcsot. Míg a lépcsőn felfelé haladunk, a munkacsapat múltjáról faggatom Balogh Istvánt. —- A brigád 1953-ban alakult. Azóta hatszor nyertük el a szocialista címet. Sokfelé megfordultunk már. Budapesten a Kerepesi úti lakásépítkezésen az országos vakolóversenyen a harmadik helyezést értük el. Az Erzsébet királyné úti építkezésen az egyik fővárosi vállalat brigádját mi tanítottuk géppel vakolni. — Milyen gyártmányú gép, amellyel dolgoznak? — Olasz Turbosol. A BNV-n volt kiállítva. 70 négyzetméter falat lehet vakolni vele óránként. Szeptember óta dolgozunk vele. Jó kis gép. Kilenc kőműves munkáját végzi el, csak három van belőle az országban. A negyedik emeleten Vnyi József kezeli a vakolópisztolyt Gyorsan terjed a habarcs a falon, a földre szinte semmi sem jut belőle. Szíj Lajos a gép után lécei. Egy emelettel feljebb pedig a brigád többi tagjai már simára dolgozzák a vakolatot. Ügy látszik a Bács megyei építők 36 napos kongresszusi versenyben szerzett előnyét a fehérvári vakolok is megakar- ják őrizni. • Nagy Ottó ő ... ■üi^ Unyi József segédmunkást tanították be az olasz Turbosol vakológép kezelésére. Mint képünkön is látható, ő fröcsköli va- kotópisztollyal a falra a habarcsot. Mögötte Szíj Lajos kőműves léccel simítja el a friss vakolatot. ezer téglát, építőanyagot az új iskolának. Hanem összeszaladtak erre a jó móricgátiak. Akik a határ négy végében addig mind csak maguknak akarták az iskolát, most egyszeriben megértették egymást — azok ellenében, akik a kövesét végében laknak. Hogyisne! Méghogy ott legyen?!.:. , Berohantak ahhoz a valakihez, valahová és addig-addig főzték, míg rá nem bólintott: Jó, legyen egy régebbi elképzelés szerint, két kilométerrel arrébb, a tágas határ közepén az iskola. Volt nagy öröm. A móricgátiak mint a megszállottak estek neki saját szekérrel, sebtében átfuvarozni a töméntelen építőanyagot az új helyre. Egy hétbe se telt. IDEJE LESZ eligazítani az olvasót, hogy mi hol is van itt. Móricgát Szánk határrésze. Hatezer hold, Jászszentlászló és Bugac között. 1200 ember lakja, szétszórt tanyákon. Sűrűbb csomó csak ott alakult kd, ahol a kövesút végződik, s ahol ma a Petőfi Tsz 1. számú majorja van. A másik góc kerek négy kilométerre észak felé: azt hívják ma falunak. Két tucatnyi ház alkot tágas bokrot. Itt van a szanki tanács kirendeltsége, meg egy orvosi rendelőszoba. No meg a két kis templom, ami miatt a rossznyelvek szerint nem kapott villanyt a település. Merthogy valamelyik helyi hatalmasság azt mondta volna: az istennek sem adunk villanyt az isteneknek! A KÉT település-féle között, hozávetőleg a fél úton áll az új iskola. A határ közepén. Ahol se faluféle, se bokor; alig féltucatnyi tanya árválkodik csupán, innen-onnan kacsintgatva az iskolára. És három év óta itt áll a művelődési ház is. Mert mi sem természétesebb, hogy amikor lett pénz a művelődési házra, oda került az is „hiszen maguk a móricgátiak akarták oda a falu közepét!”;.. Dehogyis akarták. Ök csak azt nem akarták, hogy az alvégre kerüljön, a kövesútnál lakókhoz. De ház nem épült azóta se, egy se, az iskola és a kultúrház mellé. AM AZ MEG CSAK hagyján, ha ez az egész a móricgátiak „belügye” volna. De valahogyan kezd lassacskán országossá dagadni. írt róla néhány hete a Hétfői Hírek. Hogy van Móricgáton a puszta közepén egy szép és jobb sorsra hivatott művelődési ház, de nincsen aki megtöltse. Minek kellett azt oda építeni? Aztán jöttek a televíziótól is. Napokig nyomozták, hogy hogyan is volt, ki érte a felelős. A készülő filmből láthattunk egy előzetest most kedden. A jövő szerdán pedig megnézhetjük majd az egészet. VAN NEKEM ott egy jó ismerősöm, akinek megbízom az ítéletében. Ő az iskola vezetője, és igazgatója a kultúrháznak. Pap Szigeti Sándor. — Nézd — mondta —, ha már ide épült az iskola, meg a kultúrház, most már ki kellene tartani. Elvégre mégiscsak kétmillióba került. Ogy tudom, nem is ad ki a tanács házépítési engedélyt, csak ide. De ide kért valaki? — Nem. Majd kérnek, ha meglesz a kövesút. Aztán lassan csak kiépül a régi falutól idáig valami laza település.. . Milyen messziről járnak ide a gyerekek? — kérdezem. — öt-hat kilométerről is. Az iskolára tehát — akár központ, akár nem — szükség van itt De a kultúrházra? HAT az KÜLÖN IS megérdemel néhány szót. Hogy mikor vonják már nálunk felelősségre a rossz munkáért is — nemcsak a nyilvánvaló bűntettért — a vétkeseket? A palatető beázik. A műanyag mennyezet viszont gyúlékony. (Kipróbálták Pap Szigetiék a lehulló darabokat.) A neoncsövek sercegnek, szikráznak. És megesik, hogy a nézőtérre hullanak. A bútorzat hiányos, rozoga, társasjáték nincs. A „klubszobában” van egy ütött-kopott kecskelábú asztal. — Nem is a mienk. Ogy örököltük az építőktől, már nem tartották érdemesnek elvinni, A TANÁCSNÁL Kapornyai Lajos vb-elnöktől érdeklődöm. — Könnyebb volna határozni és segíteni is, ha a móricgátiak maguk egyetértenének. De a kövesüt azért meglesz? — Meg. Benne van az ötéves tervben. Villany is lesz az öreg falunak? — Mi rajta leszünk. A móricgáti határból senki se akar házat építeni a kultúrház mellé? — Eddig nincs jelentkező. És mivel csak oda adhatunk engedélyt, az emberek inkább Jász- szentlászlón, vagy Szánkon építenek. A régi faluba mennének-e? — Oda jobban. Akkor miért nem engedik? — Mert nincs jövője. Ott csak hosszában lehet terjeszkedni, széliében nem. Két in- govány közé szorult az a ta- nyabokor. Még kert se igen fér a házak mögé. És a Petőfi Tsz? Oda miért nem lehet? — Hát voltaképpen lehetne. Csakhogy a felsőbb szervek az új központot az iskola köré jelölték ki. Pedig a majornál villany is van, víz is, azután bolt, sőt a tsz-nek egy saját kultúrterme. Ott a major, úgy 20 millióra becsülhető vagyon, istállók, épületek, s mindinkább kell a munkáskéz. — Oda kellene csalogatni a tanyákról az embereket! — mondom. Kapornyai elvtárs legyint: — A határ másik fele sehogy se akar ebbe beleegyezni. Különben pedig mi legyen akkor a milliót érő kultúrház- zal?... LATOM MAR: ha szótöbbséggel kell dönteni, sohase fognak itt. zöldágra vergődni. S addig nem születhet fent se új, jobb határozat, míg a helybeliek örökké keresztülhúzzák „csakazértis” egymás javaslatait. Nem akarnám én itt feltalálni a spanyolviaszt. De az épkézláb elképzelések között nekem az 14tszik a legbiztatóbbnak, hogy oldják el az építési tilalmat a Petőfi majorjára. A tsz vezetői pártolnák, segítenék is azokat, akik ott akarnak házat építeni. Mind az 1200 móricgáti lakos persze nem fog odaköltözni akkor se, ha lehet. De 50, 100. 200 — ki tudja hány család odaköltözhet és szüjcség is lesz rájuk. BELATHATATLANOK a szocialista mezőgazdaság távlatai. Talán a móricgátiaknak is ezt a jövőt kellene nézniük mindenekelőtt, ha végre majd rászánják magukat, hogy döntsenek. Mester László Parkettás fiatalok A parkettmáglyák mértani pontossággal összerakott sora katonás rendben húzódik az udvaron. Taska László, az ÉM Épületasztalos Ipari és Faipari Vállalat Kecskeméti Gyárának KISZ-titkára az egyik máglyára mutat. — Látod — mondja —, ide rakjuk majd a panelparkettet. A jövő év elején ennek a gyártása is megkezdődik. Az ország összes házgyárát mi látjuk majd el panelparkettel, aminek gyártása fölött az üzemi KISZ- sztervezet vállalt védnökséget. Ismét hallatnak tehát magukról a parkettás fiatalok. Egy évvel ezelőtt elsők között indították meg a megyeszékhelyen a vietnami műszakot, 20 ezer forintot fizettek be a szolidaritási számlára. A TMK- brigád —' amelynek Taska elvtárs is tagja —, elnyerte a városi KXSZ-bizottság elismerő oklevelét és 600 forint pénzjutalomban is részesültek. A mintegy hatvan tagú KISZ- szervezetbei> eddig ketten kapták meg az Aranykoszorús KISZ-jelvény kitüntetést, a Szakma Ifjú Mestere-mozga- lomban pedig 4 arany, 3 ezüst és egy bronzérem talált gazdára. — Több mint százhúsz harminc éven aluli dolgozója van a gyárnak, nem véletlen tehát, hogy a gazdasági vezetők sokat építenek a fiatalokra — magyarázta a KiSZ- titkár. — S mivel az üzem feladatai állandóan növekednek, mi tényleg nem engedhetjük meg magunknak azt a „luxust”, hogy a munkaver- seny-mozgalom vagy a szakmai továbbképzés formális legyen. Nagy Antal, az üzemi szb- titkár így vélekedett erről: — Új gépeket is kaptunk a» idén, s emiatt jónéhány- átszervezésre volt szükség. Néhány brigád összetétele megváltozott, de most már kialakultak az új brigádok. Jelenleg négy kollektíva esélyes a szocialista cím elnyerésére, köztük a TMK-sok. S annak különösen örülünk, hogy a szakember-utánpótlást is a KISZ adja. Az üzemben a Budapesti Faipari Technikum kihelyezett tagozatára tízen járnak, hárman gépipari technikumba, és van gimnazistánk és más iskolába járó fiatalunk is. Betérünk az ebédlőbe, ahol már gyülekeznek a déli menüre váró dolgozók. Ez a helyiség — egyelőre —, a KlSZ-is- ták „klubja” is. — Reméljük, már nem sokáig — teszi hozza kalauzom —, hiszen belátható időn belül felépül az új irodaház, ahol a KISZ-isták is otthont találnak. — S addig? — kérdezem Taska elvtárstól —, milyen kultúr- és sportprogramot terveztek? — Először is, szinte minden héten a hagyományom táncos klubestet. Az ÉM Lakatosipari és Fémmunkás Vállalattal pedig a turisztikai program lebonyolításában „kooperálunk”. Pénzünk van, hiszen közel ötezer óra társadalmi munkát végeztek el a KISZ-isták, aminek egy részét célprémiummal jutalmazta a vállalat vezetősége. Ez a pénz a KISZ-kasszába került. Voltunk kiránduláson Ba- latonszemesen, s azoknak a költségeit, akik 100 óra, vagy ennél több társadalmi munkát végeztek, a KISZ-szervezet fedezte. — A KISZ -szervezet irányításával működő turisztikai szakosztály az idén több túrát szervezett az ország különböző részeibe, legutóbb Jósva főn voltunk. — S a legközelebbi program? — Még nem tudom pontosan. De valószínű, hogy nászutasaink is lesznek, mert rövidesen újabb KISZ-esküvőt ren- dezünk j.. Bubor GyuJa
