Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

4, oldal 1966. december 4. vasárnap Egy mindannyiunkat érdeklő kérdés: Milyen kenyér kerül az asztalunkra? Az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség, a megyei tanács ke­reskedelmi osztálya, a MÉSZÖV, a Minőségvizsgáló Intézet és a KÖJÁL segítségévei októberben megvizsgálta a megyei sütőipar termékeinek minőségét, válasz­tékát, átlagsúlyát és a szállítási határidők betartását A tapasztalatokat összegező jelentés megállapítja, hogy bár az elmúlt években sokat fejlő­dött a megyei sütőipar — Kecskeméten, Izsákon, János­halmán új üzemet építettek és több régi pékséget korszerűsí­tettek — az igények gyors nö­vekedésével nem mindenben tudott lépésit tartani a legfon­tosabb közélelmezési cikket gyártó iparág. A termékek mi­nőségével, választékával kap- csalatos panaszok zömét még­sem a kívántnál alacsonyabb műszaki színvonal, és a terme­lőkapacitás szűkös volta okoz­za, hanem a munkaszervezés­bőr, a technológiában és az ellenőrzésben tapasztalható hi­bák. Fekete kenyér Táziáron Bizonyítják e megállapítást sütödékben szerzett tapasztala­tok. Kétségtelen, hogy az el­avult kisüzemekben, zsúfoltak a nyersanyag- és készáru­raktárak és ilyen körülmények között rendkívüli nehéz a tá­rolási előírások maradéktalan betartása. Az észlelt szabály­talanságok tekintélyes hányada azonban a pékségekben dolgo­zók gondatlanságára vezethető vissza. A lajosmizsei és a solt- vadkerti üzemben például nem különítették el a selejtes ter­mékeket. Ezért fordulhatott elő, hogy az utóbbi pékség túl­sütött, elszenesedett héjú ke­nyereket szállított ki a tázlári földművesszövetkezeti boltba. A termékek minőségvédelmét szolgálja az az intézkedés, hogy a kenyér csak bizonyos hűlési idő után szállítható. A kisSun- majsai pékség, mégis „kemen­cemeleg” kenyeret rakott ko­csira, kitéve az árut a defor- máiódás veszélyének. Óvatos boltvezetők Általában bővült a sütőipari termékek választéka — a köz­ponti boltok a hagyományos árukon kívül 5—6 fajta egyéb cikket, vajas-, tölteléke® süte­ményt — hoznak forgalomba. A községekben és a peremke­rületekben levő élelmiszerbol­tokban azonban ennél jóval szűkösebb a kínálat. És ebben azok a boltvezetők is ludasak, akik túlzott óvatosságból nem rendelnek elegendő süteményt. Mondanunk sem kellene talán, hogy ezt az „óvatosságot” erő­teljesen cáfolja a fogyasztók igénye. Egyedülálló jelenségként ta­pasztalta a vizsgálat, hogy a kiskunmajsai üzletekben finom­fehér kenyeret egyáltalán nem árusítanak. A helyi sütőüzem ugyanis — szűk kapacitására hivatkozva — ilyet egyáltalán nem gyárt. Mire való a kesztyű? A korábbinál lényegesen ke­vesebbet panaszkodnak a vá­sárlók az utóbbi Időben a ke­nyér és a péksütemény kése­delmes szállítása miatt. Ebben nyilván közrejátszik, hogy — ha nem is kielégítő mértékben — bővült az üzemek szállító­parkja. A javulás ellenére azonban még mindig előfordul, hogy — főleg a szombati napokon —, egyes boltok csak a zárás előtt egy-két órával kapják meg a napi kenyéradag egy részét, vagy csak a délelőtti órákban érkezik meg az üzletbe a reg­gelihez való péksütemény. Sok kívánnivalót hagy maga után a szállítás higiéniája. A, legjellemzőbb hiányosság az, hogy — bár rendelkezésükre áll —r a szállító munkások nem igen használják az előírt védő­ruhákat: a kesztyűt, fonott ci­pót stb. A lajosmizsei sütöde pedig olyan ponyva alatt szál­lította az áruját, amit évek óta nem tisztítottak. A vizsgálat szerint ilyesmi azért fordulhat elő, mert a vállalatok vezetői és az egészségügyi szervek nem fordítanak kellő gondot a szál­lítás ellenőrzésére, a fogyasz­tók egészségét veszélyeztető ha. nyagságok megszüntetésére. Rá­adásul a nemtörődöm szállítók általában igen enyhe büntetés­ben részesülnek; A kereskedelmi dolgozók ro­vására elsősorban az írta az AKF, hogy sok boltban csak „tessék-lássék” módon végzik az áru mennyiségi és minőségi átvételét. Pedig a gondos át­vétel a fogyasztók érdekét vé­dő, mindenki számára kötelező előírás. Liberális a kereskedelmi „meó“ Sajnos a sütödék egy része visszaél a kereskedelem elnéző minőségellenőrzésével és azzal is, hogy a „jó kapcsolat” érde­kében — különösen az fmsz-ek ritkán érvényesítik kötbére­zés! jogukat, ha súlyhiányt ta­pasztalnak. Gondosabb átvételre int, hogy a sütőipari termékek mi­nősége, bár a korábbi évekhez viszonyítva javult, még mindig nem egyenletesen jó. A meg­vizsgált minták jelentős há­nyada ellen merült fel minő­ségi kifogás, sőt nem ritkán súlyhiányt is tapasztaltak az ellenőrök. A vizsgálat anyagát eljuttatta az illetékesekhez az ÁKF, az­zal a céllal, hogy kiinduló ala­pul szolgáljon a minőség ja­vítását célzó intézkedésekhez. Új üzemek — fehér cipó A megyei tanács ipart osztá­lyán még nem fejeződött be a bőséges vizsgálati anyag fel­dolgozása, de néhány intézke­désről máris tájékoztatást kap­tunk. Kiskunmajsán új sütöde épül a következő két évben és ezzel megoldódik a község kenyér­ellátási problémája. De addig is gondoskodnak arról, hogy fi­nom fehér kenyér is legyen a boltokban. Lajosmizsén szintén új üzemet létesítenek a harma­dik ötéves terv időszakában. A vizsgálat során feltárt hibákért — piszkos ponyva stb. — rövid időn belül felelősségre vonják a mulasztókat. A választék bővítése érdeké­ben az ÁKF javasolta, hogy a felügyeleti szervek engedélyez­zék a kettő-három kilós finom fehér kenyér gyártását is, hi­szen a fogyasztók egy része kedveli a vágott, kerek cipókat. Az ipari osztály már a vizsgá­latot megelőzően megtette az első lépéseket ennek érdekében. Ha szükséges: Kötbért! Gerőcs István, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályának a vezetője elmondta, hogy a közeli napokban összehívják a kereskedelmi felügyelőket a vállalatok áruforgalmi veze­tőit. Más ké-dések mellett is­mét napirendre kerül a ta­nácskozáson a pékáruk minő­sége is. Mindenekelőtt a boltok mennyiségi és minőségi átvevő munkáját kell javítani, ezért ismét felhívják a kereskedelmi dolgozóknak a figyelmét arra hogy következetesen éljenek a kifogásolási-kötbérezési joguk­kal, ha hibát tapasztalnak — hangsúlyozta az osztályvezető. A választékbővítéssel kapcso­latban megemlítette, hogy az utóbbi időben — különösen a városi élelmiszerüzletekben — örvendetesen sokfajta sütemény és cukrásztermék között válo­gathatnak a vevők. Ezeknek nagy részét azonban nem a megyei ipar szállítja. Ideje len­ne felfigyelni erre a sütödék vezetőinek is hiszen a keres­kedelem áruforgalma fényesen bizonyítja: a fogyasztók a vá­laszték bővítését követelik. Békés Dezső Teljesítette hízottsertés- felvásárlási tervét a megye A tervezettnél 2000-rel töb­bet, 157 009 hízót vásárolt fel eddig az Állatforgalmi Válla­lat, s ezz él teljesítette ez évi hí- zottsertés-felvásarlási tervét. A A pártkongresszus tiszteletére indított vállalásuk teljesítése után decemberben is szervezet­ten. jó ütemben látják majd el a felvásárlási teendőket. Az év végéig még 20 000 hízott ser­tést vesznek át a termelőszö­vetkezetekből, háztáji gazdasá­gokból. s továbbítanak az or­szág ellátására. Fegyelmileg elbocsájtva AZ ELMÜLT HÉTEN nem bírósági tárgyaló.terembe láto­gattunk el, hanem felkerestük a megyei tanács Területi Mun­kaügyi Döntőbizottságát. Itt is elég bonyolult, szövevényes ügyekben kell határozatot hozni, ami igen érzékenyen érintheti a „vádlottakat”, hiszen a dön­tésnek súlyos következményei vannak. A munkaügyi viták tisztázása nem egyszerű feladat. Körültekintő, minden részletre kiterjedő vizsgálódást igényel, hiszen csak így lehet igazságo­san, a jogszabályoknak megfele­lően dönteni. A napokban, pontosabban no­vember 29-én nagyon tanulsá­gos, sok megyei termelőszövet­kezet által megszívlelendő ügy végére tett pontot á döntőbizott­ság. Az egésznek az volt a ki­induló pontja, hogy 1966. már­cius 12-én a jánoshalmi Jókai Termelőszövetkezet fegyelmileg és azonnali hatállyal elbocsáj- totta Rádu Miklós főagronómust. Mi váltotta ezt ki, milyen vét­kei voltak a főagronómusnak, aki még két évet sem töltött a közös gazdaságban, hiszen 1964. április 13-án került oda, ugyan­csak Jánoshalmáról, az Űj Al­kotmány Termelőszövetkezettől. A JÓKAI TSZ fegyelmi bi­zottságának határozata mérsé­kelt hangon, de igen határozot­tan rögzíti a döntés indoklását. Pillantsunk csak bele; „Rádu Miklós munkáját hanyagul és felületesen végezte, aminek kö­vetkeztében többek között 1965- ben körülbelül 70 hold terület A vonal túlsó végén felve­szik a kagylót. — Kecskeméti játékbolt? nagy portéka, — 130 Ft-ba ke­rül. Biztos sikere lesz az ex­portmackónak. Ismét van na­— Igen. Franyó Jánosné üz­letvezető beszél. — Megkezdődött-e már a nagy játékvásár? — Szerdával kezdődően feltű­nően megélénkült a forgalom. Máskor húszadika táján szokott alábbhagyni, érthető okból: la­posodnak az erszények... Most a fizetés körüli napok is moz­galmasabbak. mint egyébkor. A szülők, rokonok nyugodtan küldhetik a Mikulást, van árunk bőven. Ma is másfél teherautónyi já­ték érkezését várjuk. Van tár­sas, elemes, építő, technikai já­ték, baba. mackó bő válasz­tékban. Hétfőn voltam Szegeden, ak­kor futott be oda nagy szállít­mány külföldi és hazai játék. Köztük újdonságok. Mint pél­dául a Csizmás kandúr; szép, gyóbb mennyiségben műanyag- dugós vadászfegyver; 49 Ft-ért. Elemes géppisztoly is lesz, de csak annyi, hogy aki ilyet akar, siessen beszerezni. Nagy a választék hangszer- árukban. Szebbnél szebb gitá­rok, harmonikák, dolgok közt lehet válogatni, hogy csak eze­ket említsem. Ja, — és tessék még közölni a kedves szülőkkel, hogy a 680 Ft-os Moszkvics kisautó vásár­lásával is igyekezzenek, míg van belőle. - Három-hét éves gyere­kek számára kitűnő játék: be­leülhetnek. lábbal hajthatják., s külön öröm, hogy kormányoz­hatják. Kérjük, ne a tizenkettedik órában keressenek meg bennün­ket a kedves vevők. A játék ilyenkor úgy fogy, mint a cu­kor. ,. <t) vetetten maradt. A kukorica el­vetése szakszerűtlenül történt... Miután tudomást szerzett arról, hogy a vetőgépek nem üzemel­nek rendesen, azokat nem ja­víttatta ki, a ennek következté­ben mintegy 700 holdon 30—10 százalékos volt a tőhiány.. — olvashatjuk a fegyelmi ha­tározatban. Van azonban még más is, ami nem kevésbé ter­heli a volt főagronómus felelős­ségét. Amikor a hiányosan el­vetett kukorica megcsappant termését tárolták, nem szedette ki közüle a tejes, tehát még éretlen csöveket, s ennek az lett a szomorú eredménye, hogy a termelőszövetkezet egész évi kukorica mennyisége romlásnak indult, penészedni kezdett. Mi­kor ezt észrevették — májusi morzsoltban számolva — már mintegy 14 vagonnyit kitevő termény tönkrementi MINDERRŐL Rádu Miklós­nak más a véleménye. Egyik beadványában — három sűrűn gépelt oldal — alig van szó ar­ról, hogy őt milyen felelősség terheli. Annál többet beszél vi­szont a termelőszövetkezet más vezetőiről, tagságáról, egyálta­lán nem dicsérő szavakkal. Rá­juk akarja hárítani a felelőssé­get. Nem azt mondjuk, hogy a hibákért kizárólag ő a felelős, hiszen mások is megkapták a büntetésüket. De neki nagyrésze van abban, hogy az 1965-ös gaz­dasági évet a tsz több mint két­millió forintos mérleghiánnyal zárta és a tervezett 23 forint he­lyett csupán 14,67 forintot tud­tak osztani munkaegységenként. Rádu Miklós keserű hang­súllyal beszél említett beadvá­nyában arról, hogy ő a termelő­szövetkezet tagjai előtt , nem volt szimpatikus, mert szigorúan ragaszkodott a szabályokhoz, az előírásokhoz. Nos, a fegyelmi bizottság határozati indoklásból úgy látjuk, hogy ennek más oka lehetett. Érdemes néhány mon­datot idézni: „Súlyos kifogáso­lás alá esik azonban a maga­tartása is... Sokszor előfordult, hogy munkaidő alatt kocsmába járt és italozásokat folytatott. A tsz állatállományából — anél­kül, hogy arra a vezetőségtől engedélyt kért és kapott volvn — két csikót eladott és azok árát „fizetésként” saját részére meg­tartotta .. Ezek uán aligha lehet csodál­kozni azon, hogy Rádu Miklós nem volt szimpatikus ember a termelőszövetkezet tagsága előtti Vagy úgy gondolta — ahogyan egyes tsz-vezetők még ma is gondolkodna!?: —, hogy a közös gazdaság csak az egyéni érde­kek hajszolásának lehet az alap­ja? Szerencsére ma már nem sok az ilyeneknek a száma, de itt-ott még felütik fejüket. Ter­mészetesen „pályafutásuk” na­gyon hamar olyan, dicstelen vé­get ér, mint Rádu Miklós fő- agronómusé. ö AZONBAN nem nyugodott bele a tsz fegyelmi bizottságá­nak a döntésébe. Fellebbezett. Először a járási, majd a me­gyei dönőbizottság uasította el fellebbezését. Aztán — minden lehetőséget kihasználva — új eljárás iránti kérelmet terjesz­tett a megyei területi Munka­ügyi Döntőbizottsághoz. De mi­vel a vele kapcsolatban meg­állapított tények cáfolására sem­mi bizonyítékot nem tudott fel­hozni. kérését elutasították. A termelőszövetkezeten csak segí­tett, hogy Rádu nem ott fejti ki „működését”. Azóta fellendült a gazdálkodás, eltűnt a mérleg­hiány és nein kapkodva, hanem tervszerűen folyik a munka. G. S \

Next

/
Thumbnails
Contents