Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

Befejeződött az MSZMP IX. kongresszusa Ismét Kádár János az első titkár Szombaton reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatta munkáját a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. A küldöttek elsőként meghallgattál-: a fellebb- viteli bizottság jelentését, amelyet Nemeslaki Tivadar, a bizottság elnöke terjesztett elő. Ez­után a kongresszus megválasztotta a párt új vezető szerveit: a Központi Bizottság és a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság tagjait Az ügyrend­nek megfelelően mind a fellebbviteli bizottság jelentésének tárgyalása, mind a választás zárt ülésen zajlott le. A kongresszuson pénteken este hangzott el Kádár Jánosnak a vitát lezáró beszéde, me­lyet az alábbiakban közi ün la ___________ Ká dár János vitazáró beszéde Tisztelt Kongresszusi Kedves Elvtársak! Elv-társ­nők! Kongresszunk munkájának, tanácskozásának híre elterjedi az országban, sőt határainkon túl is, s részben ismerjük már a visszhangot is. Szinte egyöntetű az a véle­mény, hogy kongresszusunk egy önmagában bízó, politikájában szilárd, céljait ismerő párt ta­nácskozása, amely munkáját minden látványosság nélkül, a nagy szavakat kerülve végzi, reálisan elemzi a helyzetet és ugyanígy tárgyalja a jövő 'fel­adatait. Örijlünk ennek a véle­ménynek, s annak is, ha a kongresszusunk ezt tükrözte. A vitában 48 küldött szólalt fel, és a felszólalók nagy fe­lelősséggel, a kérdés ismereté­ben és sokoldalúan szóltak a legfontosabbról, pártunk bél­és külpolitikájáról, a nemzet­közi munkásmozgalomról, a gazdasági és kulturális építő- munkáról, a párt életének leg­lényegesebb kérdéseiről. A felszólalások általában alá­támasztották és megerősítették mindazt, amit a Központi Bi­zottság a helyzetről, a megtett útról, a feladatokról összege­zett. Jó dolog, hogy a felszó­lalók jelentős része tulajdon­képpen már azzal foglalkozott, hogyan és miképpen képzelik a kongresszus határozatainak végrehajtását. A vitát a kong­resszus által tárgyalt nagy fon­tosságú kérdésekhez méltónak tartom. E terem falain túl, szinte ak­tív részese volt a kongresszus munkájának az egész párttag­ság, a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép. Ennek nagyon sok jele van, de csak egyre utalok: a kongresszus több mint ezer táviratot és le­velet kapott. A Központi Bizottság nevé­ben és — bizonyára egyetérte­nek ezzel — kongresszusunk nevében megköszönöm a szoli­daritást, a táviratokat és a le­veleket, azt, hogy így emlé­keztek meg kongresszusunkról, ' tettekkel bizonyítva, hogy kö­vetik a párt szavát és szívvel- lélekkel vesznek részt a szocia­lista társadalom építésében. (Nagy taps.) Pártunk IX. kongresszusára a szocialista országok kommu­nista pártjait és a kapitalista elnyomás ellen harcoló európai testvérpártokat hívtuk meg. Nagy jelentőségű számunkra a testvérpártok küldöttségeinek jelenléte és vélekedése. A test­vérpártok küldöttei üdvözölték pártunk törekvéseit, szolidaritá­sukról biztosítottak és sikert kívántak munkánkhoz. A párt politikájának fő jellemvonásai Kongresszusunkon a válasz­tott vezető pártszervek munká­járól adtunk számot. Munkáju­kat párttagságunk hazai köz­véleményünk és testvérpárt­jaink hivatottak megítélni. Most, a kongresszus vitája után, joggal állapíthatjuk meg ismét, hogy pártunk hűen kö­veti a marxista—leninista, elve­ket, politikája kommunista po­litika, megfelel a munkásosz­tály nagy történelmi céljainak, megfelel a magyar do}gp_%ó nép. fa nemzetközi munkásosztály és a szabadságukért harcoló né­pek érdekeinek. (Nagy tapis.) Nyugodtan mondhatjuk, hogy pártunk eszmeileg és politikai­lag egységes és képes az egy­séges cselekvésre. Joggal álla­píthatjuk meg azt is, hogy pár­tunk munkáját a munkásosz­tály, a nép legszélesebb rétegei­vel együtt, velük összeforrva végzi. Ez pártunk erejének leg­fontosabb forrása. A Magyar Szocialista Mun­káspárt folytatja eddigi bel- és külpolitikáját. Az előttünk álló időszakban is feladatunk a szo­cialista társadalom teljes fel­építése. A Magyar Szocialista Mun­káspárt minden erejével azon lesz, és minden lehetőséget megragad, hogy hozzájáruljon a szocialista országok, a nem­zetközi kommunista mozgalom összeforróttságához, egységéhez, legjobb együttműködéséhez. Ez a törekvés vezette pártunkat eddig is és ugyanezért aka­runk dolgozni ezután is, job­ban, mint eddig. Mi a viszonyunk a nem szo­cialista országokhoz? Mi ápol­juk a népek barátságát, mert van jó és rossz társadalmi rendszer, de rossz népek nin­csenek. A népek mindenütt jót akarnak. Jelenleg azonban van­nak a világon kapitalista orszá­gok, s velük az állami politika síkján elveinknek, világnéze­tünknek, a magyar nép érde­keinek, a nemzetközi munkás- osztály érdekeinek megfelelően kell szabályozni viszonyunkat. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Magyar Népköztár­saság mindenkor és mindenhol szembeszáll mindenféle impe­rialista agresszióval. Ez most mindenekelőtt azt jelenti, hogy harcolunk az amerikaiak viet­nami agressziója ellen, és mind­addig segítjük vietnami test­véreinket, amíg ügyük végső győzelmet nem arat. (Hosszan­tartó, nagy taps.) Ugyanakkor azonban híven a forradalmi, lenini elvekhez, a kapitalista államok viszonyla­tában a békés egymás mellett élés elvét követjük, és kölcsö­nös előnyökkel járó kapcsola­tokra törekszünk. Ennyiben tudom összegezni a Magyar Szocialista. Munkáspárt politikájának fő jellemvonásait A vitával kapcsolatban ezeket kívántam általában megemlíte­ni, s gondolom, hogy a tisztelt >XXL ÉVF., ^■Mf^rfídött elvtár- ■zzéregyetér Ára 89 fillér iw«. dec. \, vasa-rna* kongr sak mindezzeüegyetértenek. .Ezek után szeretnék foglal­kozni részben a vitában felme­rült kérdésekkel, részben olyan eseményekkel, amelyek idő­közben történtek. Európa biztonságáért Kongresszusunk november 28-án, hétfőn nyílt meg és én megbízatásomnak megfelelően ismertettem a Központi Bizott­ság beszámolóját. A külpoliti­kai részben megfelelő terjede­lemben és — gondolom — meg­felelő módon szóltam kapcsola­tunkról az Amerikai Egyesült Államokkal. Ugyanaznap este tették közzé a hírt Budapesten és Washingtonban, hogy Ma­gyarország és az Egyesült Ál­lamok követi szintről nagykö­veti szintre emelték diplomá­ciai kapcsolatukat. Bennünket ez nem zavart. Egy elvileg he­lyes alapokon nyugvó kommu­nista politika, ha rendben van csütörtökön, rendben kell len­nie hétfőn is. Mi az Egyesült Államokkal is azt az elvi politikát folytatjuk, amelyet a testvérpártokkal együtt 1957-ben és 1960-ban Moszkvában kialakítottunk. El­ítéljük az Egyesült Államok vietnami agresszióját. Vissza­utasítottuk és a jövőben is visszautasítjuk az Egyesült Ál­lamok kormányának minden beavatkozási kísérletét a Ma­gyar Népköztársaság belügyei- be. Ez elvi politika, és nem taktika. Ugyanilyen elvi politi­ka az is, hogy békés egymás mellett élésre törekszünk; A viszonyok normalizálását kí­vánjuk, politikai, gazdasági, tu­dományos és egyéb kapcsolatom kát akarunk az Egyesült Álla­mokkal is. Ha ugyanilyen kész­séget tapasztalunk részükről, akkor kapcsolataink normáli­sak lehetnek. Pártunk meggyő­ződése szerint ez marxista— leninista, forradalmi politika. (Taps.) A kongresszus küldöttei tapssal köszöntik az eredményes togácskozí}S|, az Egy másik külpolitikai kér­dés, amit meg akarok említem, a Német Szövetségi Köztársa­sággal kapcsolatos álláspon­tunk. A Német Szövetségi Köz­társaságban most új kormány alakult. A szociáldemokrata párt bevonásával úgynevezett nagykoalíció jött létre. Ez ter­mészetesen elsősorban a Nemeit Szövetségi Köztársaság népé­nek az ügye, de közvetlenül érint valamennyi népet. Pártunk és kormányunk úgy véli, hogy nekünk nem kell változtatnunk Nyugat-Német- ország irányában folytatott po­litikánk alapelvein és gyakorla­tán. Azt ez a kormányváltozás nem érinti. Európa valamennyi forradalmi pártjával, minden ország haladó elemeivel együtt harcolunk a nyugatnémet re- vansista törekvések ellen, és az ellen az újfasiszta hullám ellen, amely ott most a két legutóbbi tartományi választáson jelent­kezett. Harcolunk és dolgozunk Európa biztonságáért. Működ­jön Bonnban bármilyen össze­tételű kormány, bármiféle koa­líció, meg kell hallania Európa szocialista részének — és aki a poitikával intenzíven foglal­kozik, tudja, hogy nemcsak szo­cialista részének — azt a kö­vetelését, hogy Nyugat-Német- onszágnak is tudomásul keH vennie a második világháború következményeként kialakult európai határokat és azt, hogy azokat soha semmiféle úton- módon megváltoztatni nem tud­ja. (Nagy taps.) Legyen bármilyen kormány Bonnban, ha reálpolitikát akar folytatni, el kell jutnia annak felismeréséig, ami a mai Euró­pa megváltoztathatatlan jel­lemvonása, hogy két német ál­lam van. A két német állam közül az egyik, a Német De­mokratikus Köztársaság már 'dig is felbecsülhetetlen ér­tékű szolgálatot tett nemcsak nekünk, magyaroknak, a Var­sói Szerződés szervezetében egyesült országoknak, hanem Európa minden népének. Azzal tett szolgálatot, hogy Európa szívében, német földön meg­alapozta a jövendőt, és kiépí­tette a szocializmus és a béke erős támaszát. (Nagy taps.) Nyugat-Németországgal való­ban jó viszony csak úgy kép­zelhető ed, ha tudomásul ve­szik, hogy nálunk nem lehet alku tárgya a Német Demokra­tikus Köztársasághoz fűződő forradalmi, elvtársi, szocialista kapcsolat. Azt ezután is erősí­tem fogjuk. (Nagy taps.) A Magyar Népköztársaság az előbb elmondottak figyelembe­vételével a kölcsönös előnyök alapján kész fejleszteni gazda­sági, politikai és diplomáciai kapcsolatait a Német Szövet­ségi Köztársasággal. Kész a kul­turális kapcsolatok és a turisz­tika fejlesztésére is. Kongresszusunkon jelen volt és szólott hozzánk a Német Szo­cialista Egységpárt, a Nyugat- Németországi Kommunista Párt és Nyugat-Berlin Szocialista Egységpártjának képviselője. Köszönjük, hogy eljöttek hoz­zánk, és nagyon örülünk, hogy , _ (Folytatás a 2. oldalon^ s TíaBaJLaattM. jí. a* - í ul_-~

Next

/
Thumbnails
Contents