Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
Két diplomával Harminckét éves. De harmincnak sem látszik. Dinamikus mozgású fiatalember dr. Bucsai Dezső, a lászlófalvi Üj Tavasz Tsz ... — Valójában mi is a foglalkozása? — Főagronómus vagyok — válaszol. — A fizetésemet is ezután kapom. De ellátom az állatorvosi teendőket is. — Ez azit jelenti, hogy két diplomája van? — Igen. ötvennyolcban végeztem az állatorvosit. Az idén pedig agrármérnöki vizsgát tettem. Gödöllőn, a levelező tagozatén. Közben kerü- letvezető volt a Dunántúl egyik nagy állami gazdaságában. Most pedig?... — Tulajdonképpen hazajöttem, a szülőföldemre. Ti- szakécskei vagyok, a szomszéd községbe való. Két hónapja van itt, a család, felesége és a két gyerek, még a Dunántúlon. Tervedről, elképzeléseiről beszól: — Hatezer hold összterületen a központi vezetésnek csak a fő feladatokat szabad meghatároznia. Ezért van szükség az üzemegységek szervezésére. Ügy gondoltuk, hogy két szántóföldi és egy szőlő-gyümölcstermesztő üzemegységet alakítunk. A közel 300 holdas zöldséges külön brigád- tér ütetlesz^.. Vezetőik, az, ott dolgozó szakemberek felelősek lesznek a tervek teljesítéséért Aztáh' átvált i az állattartás problémáira. A tsz-nek másfél ezer hold legelője van. Jelenleg nem egészen ezer juhot tartanak. Ügy véli, hogy néhány éven belül ez a létszám megháromszorozható. De ehhez műtrágyázni, javítani kell a legelőket, gépesíteni a széna- betakarítást, s főleg meg kell építeni a belvízcsatornákat, hogy a víz alól megszabadítsák a terület nagyobb részét Kimondottan homoki takarmánynövények, somkóró, borsó termesztésére van szükség, mert ezek fokozzák a talaj termőképességét is. S azonkívül kívánatos a lucemázás növelése is. A falra függesztett grafikonokhoz lép. — A tehenenként! tejhozam az idén 1600 liter körül lesz — mutatja. — Ez bizony még igen kevés, bár az utóbbi hónapok hozama háromszorosa annak, amit az év elején fejtek. Az egy kiló sertéshúsra fordított abrakfelhasználás 5,1 kiló, s ez Is csökkenthető még, legalább egy kilóval. Az állattenyésztésben az idén már a végtermék szerinti bérezés érvényesül, s ez jó hatással van a hozamok alakulására. Legutóbb elkészítettük az állatgondozók munkaköri kötelességét. Dr. Bucsai Dezső nem elégedett meg az állatorvosi diplomával. — Nem a gyógyítás, hanem a megelőzés az elsődleges feladat Ehhez pedig összefüggéseiben kell ismerni a gazdálkodás egész menetét Lászlófalván egyik diplomáját sem kell a szegre akaszta(Sanyi — nída sziltou Körülbelül egy évvel ezelőtt láttam utoljára L. Sanyit. Azóta nőtt vagy öt centit mozgásáról lekopott a kamaszos sutaság és — ennek külön örültem — ma már fiúk-nak hívja az ismerőseit, nem srácnak, krapekmak. A fizikai változások életkorából adódnak — a tizennyolcadik évét tapossa a fiú —. de a viselkedésében tapasztalható fejlődés kétségkívül munkatársainak a javára írható. Sok bonyodalmat hozott ez az év Sanyi életében, és azt sem állíthatom, hogy mindig a leghelyesebb úton járt De a két találkozás közötti időben kétségkívül bebizonyította: akar és tud is becsületesen dolgozni, élni. Mindjárt meg kell magyaráznom, hogy miért hangsúlyozom ezt hiszen a hasonló korú fiatalok általában becsületesen dolgoznák. Sanyi barátom hosszú ideig szerencsétlen kivételt képezett Egy évvel ezelőtt feltételesen bocsátották el az aszódi nevelőintézetből, ahová lopás és verekedés miatt jutott. Ha azonban csak ennyit árulnék el a múltjából, nem lenne teljes a kép. Abban ugyanis, hogy ez az élénk észjárású, jóvágású fiú már gyerekkorában bűnözővé vált nagy szerepet játszottak a családi körülményei is. Apja ma is foglalkozás nélküli és a mértéktelen italozáson, durvaságon kívül semmi mást nem tanulhattak tőle a gyerekei. Az anya alkalmi munkából tengődik, s ha pénze van, a vele együtt élő dologkerülőre költi. Sanyit kicsi korától kezdve egy munkában törődött idős asszony, a nagymamája nevelj. Jó asszony, talán túlontúl is jő. Mindent megadott Sanyinak, ami szerény nyugdíjából telt, de képtelen volt ellensúlyozni a szülők rossz hatását Ilyen múlt után került visz- sza a fiú tavaly szülővárosába, a tanácsi gyámhatóság felügyelete alá. Javulást Ígért akkoriban. Nekem is eldicsekedett vele, hogy már dolgozik, és keresett magának egy- öltönyre valót. Sőt — fülig pirulva — még azt is bevallotta, hogy van egy kislány, aki nem szegyei vele, a „javítóssal” táncolni. Júliusban lejárt a próbaidő és a gyámhatóság zárójelentése szerint addig rászolgált az előlegezett bizalomra. Szakmári néni. aki társadalmi munkában vállalta a gyámhatóságnál a „pótmama” szerettet, elégedetten vetette papírra: Sanyi a Faipari Vállalatnál dolgozik, szeretne a KISZ-tagok sorába lépni és megígérte: elvégzi a nyolcadik osztályt is. Sa/nos, a jelentés elkészülte után nem sokkal, Sanyi otthagyta a vállalatot. Szerinte azért, mert keveset fizettek, és neki a nagymamáját is támogatnia kell. Sokat akart keresni, zsákolást vállalt vidéken? Fizikuma azonban nem bírta az erőfeszítést és az utazgatást Néhány hete állás nélkül van. Szeretne visszamenni oda, ahol kezdte. De szégyell!, hogy nem volt állhatatos. (Ugye nem a szimpátia mondatja velem, hogy ez a szégyenkezés Is fejlődést jelent?) A nagyanya lakásán beszélgettünk. L. néni isírva mondogatta: — Tudom én, hogy szakmát kellene tanulnia már ennek a gyereknek. De mit csináljunk, ha addig ném lehetünk meg a keresete nélkül, amíg a tanulóidő tart Véletlenül jelen volt az apa is. Teljesen érdektelenül hallgatta gyermeke gondjait. Egyszer szólt de akkor is úgy, ahogy azt tőle várni lehetett: — Minék tanulni? Menjen kubikusnak a kölyök.. Ott van dohány. Elkísért a családhoz a tanács gyámügyi előadója is. Bár Sanyi már nem tartozik — hivatalosan hozzá, ő még mindig felelősséget érez a sorsa iránt (De jó, hogy sok ilyen emberünk van!) Ismét segít elhelyezkedni a gyereknek és bizonyos vagyok benne, hogy a „pótmama", Szakmári néni is csatasorba áll rövidesen. Talán ezt mondják most egyesek: egy tizennyolcadik éves fiatalembernek — szomorú gyermekkor ide, vagy oda — már meg kell állnia a lábán. Túl sok a törődés, a jóindulat Nincs igazuk. Nem könnyű — de talán nem is lehet — ilyen rövid idő alatt újraépíteni mindazt amit a felelőtlen szülők kíméletlen módszerességgel romboltak tizenhét éven át E. Sanyi ma még korántsem egy gáncsnélküli lovag. Ö maga vallotta be, hogy néha vi.sszakívánkozik a régi cimborák közé, vonzza a csavargás, a semmittevés és bizony időnként hazudozik is. A minap például villanyszerelőként mutatkozott be a tánciskolában egy kislánynak, máskor meg a technikusi címet választotta hasonló esetben. De szerintem már elindult a jó úton és százat tennék egy ellen, hogy néhány év múlva az lesz, aki ma még csak szeretne: villanyszerelő, vagy talán technikus. Békés Dezső „Életed ragyogó példa lesz...“ 17 gy borús ősri napon ka- tonák, asszonyok, úttörők mentek az obeliszkhez, amely a magyar nép szabadságáért életüket adó hősök sírja felett emelkedik. Elhelyezték a koszorúkat és a jelenlevőket a meghatottság és kegyelet merevítette egy percnyi hallgatásba. A győzelem csillagával ékesített emlékműhöz egy idős, alacsony asszony és két feke- tchajú, atlétatermetű fiatalember állt legközelebb. Tekintetüket nem tudták elszakítani a gránitra vésett nevek egyikéről: „ Lagutin Mihail Alek- szandrovics gárda alezredes, a Szovjetunió Hőse*... A feleség és a két fiú állt az obeliszk előtt. Huszonkét évvel azután, hogy megtudták: a szeretett férj és édesapa Magyarországon halt hősi halált. Később a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériuma levéltárának egyik iratában az alábbiakat olvashatták: „1944. október 29-én ezredével támadásba indulva Lagutin elvtárs a parancsnoki kocsin vezette a harcot. Kecskemét térségében ezrede feltartóztatta az ellenség ellentámadását ér megsemmisített három „Tig- : 's” tímisú harckocsit, két ..Fer- dinánd" típusú rohamlőve- T* ■ -. .4 Budapest felé vezető úton l "ívtin elvtárs ezrede ezen kívül még három ellentámadást hiúsított meg, megsemmisített három tankot, kettőt pedig súlyosan megrongált. Rohamlöve- gével bátran, az első sorokban harcolt, személyes példamutatással lelkesítve harcosait. Amikor a rohamlöveg fegyvereinek füzével felgyújtott két tankot, rohamlövegét ellenséges találat érte. Eközben vesztette életét Lagutin elvtárs.” A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége 1945. március 24-én kelt rendeletével Lagutin Mihail Aleikszandrovics gárda alezredest, rohamlöveg ezredparancsnokot, hősi halála után a Szovjetunió Hőse címmel tüntette ki. 11V indezek után Szofija Vasziljevana csak várt. Nem! Nem arra hogy a hős visszatérhet! Arra, hogy a fiúk felcseperedjenek, s felnőttként állhassanak apjuk sírjánál. S hogy erre ez év őszén sor kerülhetett, azt a korenyevői 75. számú vasúti iskola kíváncsi és tudásszomjas „vörös nyomke- resői”-nek Is köszönhetik. A gyerekek megtudva, hogy községükben él a Korenyevóban született hős családja, az özvegytől elkérték Lagutin elvtárs fényképeit és más emlékekkel együtt Lagutin tiszteletére az iskola múzeumában külön kiállítást rendeztek be. Az iskola Komszomol szervezetének titkára és a „Lagutin’’ pio- nér csapat tanácsának elnöke pedig levelet írtak a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének, s kérték a sír felkutatását ... A levél — az MSZBT útján — a Kecskeméti Óvónőképző Intézet orosz szakkörének tagjaihoz, Horváth Gabriella és Kubinyi Anna KISZ-fiatalokhoz került. A lányok többször vettek már részt koszorúzáson, vittek virágot a szovjet hősök sírjára, s olvasták az emlékművön Lagutin nevét. Válaszlevelükben azonban már nemcsak erről írtak a távoli Korenyevóba. Anna és Gabriella ugyanis felkeresték Imre Gábor elvtársat, aki 1945-ben az emlékmű építését vezette. Ö mondotta el a lányoknak, hogy az obeliszk helyén 14 kisebb síremlék állott s az ott nyugvó szovjet hősöket 1945-ben közös sírba temették. E fölé emelték a fekete svéd gránitból készült emlékművet. „Az obeliszk úgy áll szép virágos városunk főterén, mint megbonthatatlan barátságunk szimbóluma — írták a lányok. — Mellette haladnak el a felvonulók május 1-én, oda visz- szük a hála és kegyelet virágait nemzeti ünnepeinken.'’ És a levélhez egy fényképet is mellékelteik... 'K' orenyovóban most már •“"■semmi kétség nem fért ahhoz, hogy a szeretett férj, az édesapa Kecskeméten van eltemetve. Hiszen nem sokkal a halálhírt hozó értesítés után is érkezett Mihail Alekszand- rovics bajtársaitól egy fénykép, arról a síremlékről, amiről Imre Gábor is beszélt. A fénykép hátoldalán megható sorok: Szeretett hazád nem felejt el Sem Téged, sem hőstetteidet, Életed ragyogó példa lesz Azoknak, akik elve maradnakfis így történt Nem feledte el íia hőstettét a szovjet nép. De azok sem, akikért életüket áldozta. Ez kitűnt akkor is, amikor hosszú készülődés és az utazással járó izgalmak után a család megérkezett Kecskemétre, ahol meleg fogadtatásban részesültek. A hős felesége és fiai megismerkedtek azokkal a városokkal, amelyek felvirágoztatásáért Lagutin alezredes életét adta. Elhelyezték a hála és kegyelet virágait a síron, amely a hős földi maradványait őrzi, s találkoztak Annával és Gabriellával is, akik két koszorút vittek a sírra. Egyiket a saját, másikat a ko renyevói iskola vörös nyomkeresői nevében. Szofija Vaszil- jevna anyai szeretettel köszönte meg a lányoknak azt amit fiatal, tiszta szívükre hallgatva tettek, s hosszan, elgondolkodva állt az emlékmű előtt. J^Jyugod] Drágám békében — mondta gondolatban — bizony nehéz volt nélküled felnevelni a fiúkat. De a haza a nép nem hagyott magunkr A gyerekek felnőttek, letölt" ték katonaidejüket. Misa tanklsta volt, mint Te, Kn’ pedig tengerész. Jó szakmát t nultak. Mihail tervező mérő" ként dolgozik egy gyárban. A” tolij pedig ugyanott a maró pen. Szülőföldjükön, Koron >■ vóban maradtak, családot a1 pítottak. Rendes, becsülete«, d- gos emberek lettek a mi gvo- keink Misa, büszke lehettél v< na rájuk. Irta: B. Vladimire Fordította: Sávolt Bél
