Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

▼fUc SMletárjfti, egyesüljetek! Népfrontban egyesülve a szocialista jövőért XXI. EVF., 304. SZ. Árat 1 Ft US«. DEC. 25, VASÁRNAP A múltbeli karácsonyok végtelen sorából emléke­zetünkbe nyomul egy, a háborús évekből, amelyre úgy tekinthetünk, mint legsajátabb múltunkra. Éppen most van ne­gyed százada, hogy 1941-ben, a Népszava híressé vált karácso­nyi számában zászlót bontott az a népi-nemzeti összefogás, mely az antifasizmust, a nemzeti füg­getlenséget választotta közös programjául. Igazi, haladó nem­zeti célokat képviselt a Ma­gyar Függetlenségi Front, de az akkori nemzetnek csak egy ré­szét, a leghaladóbb részét tömö- ríthette soraiba, a kommunis­tákat, a szociáldemokraták több­ségét, a kisgazda-, a paraszt­pártok baloldalát, haladó pár- tonkívüli értelmiségieket és polgárokat. Azokat, akik nem az akkori uralkodó osztályok nemzetfogalmában gondolkod­tak, akik nem az úgynevezett „történelmi osztályok”, nem is a középosztály, hanem a széles dolgozó tömegeket tekintették a nemzet gerincének. Izgalmas jeladás volt a karácsonyi Nép­szava az egész országnak, a Duna—Tisza köze népének is abban a sötét korban, mikor az embertelenség uralmának és a nemzethalálnak a veszélye le­selkedett népünkre. Talán nem puszta véletlen alkalom szülte, hogy éppen karácsonykor lépett az ország színe elé a történelmi összefogás, talán az ünnep, ked­vező alkalmul is szolgált eh­hez. Mégis, a születő népfront éltető eszméje nem csupán az erkölcs és a szeretet volt, ha­nem mindenekfelett a politikai haladás szükségességének fel­ismerése. A mozgalom számbeli ereje kezdetben még szerény volt. politikai és erkölcsi ereje azonban óriási, olyan, hogy ké­pes volt távlatot mutatni és utat nyitni a jövőbe. Ezzel ki­vívta a jogot, hogy huszonöt esztendő múltán, egy tisztul- tabb karácsonyra tisztelegve emlékezzünk a kezdeményezés­re. És érdemes arra is. hoev ne valamiféle megkövült történel­mi ereklyét lássunk benne, hanem olyan Múltat, mely a Má­hoz szól, melynek tanulságai ma is időszerűek. Hiába, akik a jövőbe néznek, azoknak a múltba is kell nézniök, akik a jövőt eredményesen akarják építeni, azoknak a múltat he­lyesen kell számba venniök. H ogy gondolkodunk mi kommunisták manapság a népfrontról, a népi­nemzeti egységről? A Magyar Szocialista Munkáspártnak már a VIII. és most legutóbb a IX. kongresszusa világosan kifejez­te hatszázezer kommunistának azt a közös törekvését, hogy to­vább erősítse a haladó erők szövetségét. Igaz, ma megválto­zott társadalomban, más, mesz- szebb vezető célokért küzdünk, de ma is a széles tömegerők összefogásán múlik a siker. Mint régen, ma sem akarjuk az egységet mindenáron, füg­getlenül a céloktól és nem akarjuk mindenkivel, vagy min­denben, mert tudjuk, hogy ez lehetetlen. A mai népfront ke­retében olyan politikai egységet kovácsolunk, mely kettős célra irányul: küzdeni a békéért, szembeszállni az imperializmus­sal. ugyanakkor teljesen felépí­teni hazánkban a szocializmust. A mai népfrontpolitika lényege tehát: nemzeti méretű osztály- •zövetség a szocializmusért. Ezt akarjuk, mert ezt követeli a dolgozó osztályok érdeke, s ez vezethet egész nemzetünk to­vábbi felemelkedéséhez. Ebből az összefogásból senki sincs eleve kirekesztve, minden be­csületes dolgozó helyet kaphat benne. De önmagukat rekesztik ki belőle azok, akik politikailag szembenállnak a fő célokkal, akik reakciós felfogásúak, vagy akik társadalomellenes maga- tartásúak. Pártunk IX. kong­resszusán egységesen jutottunk arra a következtetésre, hogy az eddigi politikai irányvonalat he­lyes folytatnunk továbbra is. Ezt javasoljuk tehát a Hazafias Népfront politikai alapjának. Az irányvonal változatlanságát azonban nem azonosítjuk a po­litikai cselekvés változatlansá­gával, szüntelenül keresnünk és vitatnunk kell, hogy milyen politikai cselekvést követel az adott helyzet, hogy hogyan kö­zelíthetünk leggyorsabban tá- Ve’abbi céljaink felé. M 'iyen felfogásban tesszük magunkévá mi kommu­nisták a nemzeti érdeket és a nemzeti törekvéseket? Mindenekelőtt fenntartás nél­kül, nem leszűkítve. Továbbá nem taktikából, hanem esz­méinkkel, elveinkkel összhang­ban, abban a tudatban, hogy a szocialista célok és a tisztázott nemzeti érdekek ma és a jö­vőben végül is egybeesnek, har­móniában vannak. Helvtelen lenne, ha bárki is azt gondolná, írta: Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mintha eddigi osztályszemléle­tünket lassanként átformálnánk olyasfajta nemzeti szemléletté, melyben az asztálysziempontok háttérbe szorulnak. Nem erről van szó. Elvi kiindulópontunk a jövőben is a munkásosztály és az egységessé vált parasztság érdekeinek a vizsgálata és kö­vetése. Továbbra is azt valljuk, hogy a dolgozók osztályérdekei átnyúlnak a nemzeti határokon, és a kérdések sokaságában lé­tezik nemzetközi munkásérdek, ami követendő számunkra. De azt is tudjuk és valljuk, hogy a szocializmust hazánkban alap­jában nemzeti keretekben épít­jük, hogy ma is élő történelmi valóság a nemzet és még hosz- szú-hosszú ideig az lesz. Azt is tudjuk, hogy a nemzeti politika jelszavával hosszú történelmi időszakon keresztül visszaéltek Magyarországon, hogy reakciós törekvések elfedésére szolgált, hogy politikai mákony volt a tömegek felé az osztályellenté­tek leplezésére. És ma is vissza lehet élni vele. Ma is eltorzít­hatják a helyes gondolatot a végletekig, egészen a nemzeti egyedüllét érzetéig, más nemze­tek, vagy nemzetiségek iránti gyűlöletig. Az ilyesfajta „nem- zetieskedéssel” mi sohasem be­köthetünk meg. Tudjuk, hogy a politikában is úgy van, mint a természetben, a termőfölde­ken. Ha elvetjük a tiszta kul­túrnövények magvait, egyidejű­leg politikai gyomnövények is kikelhetnek. A szocialista nem­zeti tudat kifejlesztésén mun­kálkodva, számolnunk kell a szocializmus gyomnövényeinek helyenkénti felbukkanásával is. Ez azonban nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy újra és újra elvessük, ápoljuk egy igazi szocialista nemzeti politika magvait hazánkban. A z elmúlt tíz esztendő fej­lődését számba véve, joggal állapíthatjuk meg, hogy pártunk akkori fellépése hosszú távra szóló helyes poli­tikai elindulás volt. Elveink és törekvéseink értékes gyümölcsö­ket érleltek nemzetünk számá­ra a külpolitikában. Nemcsak külpolitikai tevékenységünk szélesedett és nőtt. hanem ál­lami — és ezzel együtt nemzeti — tekintélyünk is nagyban erő­södött. Kudarcba fulladtak a népi Magyarország elszigetelé­sére irányuló manőverek. Ma már egyenjogú, aktív résztve­vői vagyunk a nemzetközi élet­nek. Bebizonyosodott, hogy a nemzeti egyedüllét koncepció­jából kiinduló semlegesség tíz évvel ezelőtt elhangzott jelsza­vával szemben' az általunk képviselt úton. a szocialista or­szágok szövetségén belül fej­lődhet ki csak igazán aktívan és igazán eredményesen nem­zeti külpolitikánk. Való igaz, hogy soha még a történelem folyamán hazánk nem rendel­kezett a maihoz hasonló széles nemzetközi kapcsolatokkal, so­ha nem érintkezett még ilyen széles felületen a nemzetközi politikával és a világgazdaság­gal. Lehetőségeinket a jövőben is arra kell felhasználnunk, hogy előre vigyük a béke ügyét, hogy aktívan fellépjünk a vi­lág békéjét fenyegető minden veszély ellen, jelenleg elsősor­ban az amerikai imperialisták vietnami népirtó háborúja el­len. Ebben a kérdésben soha­sem lehetünk közömbösek. Mint európai népnek emellett min­dig indokolt lesz nagy figyel­met fordítanunk Európa biz­tonságára, az európai politika jövőjének építésére. Mindaddig, amíg Európában alapvető kér­dések rendezetlenek, Európa sohasem lehet másodrendű a világpolitikában sem. Nemze­tünk létérdekéből folyóan is nagy figyelmet kell, hogy for­dítsunk a nemzetközi munka- megosztásban való részvételünk növelésére. Hazánk gazdasága nem önellátó jellegű, hanem nagymértékben nyílt gazdaság. Nagy felületen érintkezik a külső országokkal. Nem mind­egy tehát számunkra, hogy mi­lyen mértékben fejlődik a nem­zetközi munkamegosztás, hogy mennyiben veszünk részt a nemzetközi kereskedelemben. Tevékenységünk és érdekeink zömmel a szocialista világpiac­hoz kapcsolnak bennünket, de ott vagyunk és ott leszünk a jövőben is jelentős súllyal a kapitalista világpiacon. Az el­múlt 10 év eredményei alapján minden okunk meg lehet arra, hogy jövőbeni külpolitikánk alapjául továbbra is a szocia­lista országok együttes érdekeit és politikai közösségét tegyük. N emrégiben egy nyugat­európai publicista, izmo­sodó kulturális életün­ket értékelve, némi meglepetés­sel összegezte benyomásait a következő mondatban: „Ma- gVÉrország — egészséges or­szág.” Ez persze nekünk a leg­kevésbé lehet meglepő, de úgy látszik, hogy egyre többen is­merik fel Európának azon a tájain, ahol pedig sokáig haj­lamosak voltak alaposabb is­meretek híján is ennek az el­lenkezőiét , feltételezni. A ma­gunk részéről legfeljebb még A mú\ Kötött. ..kötött., kötött... (3. oldal) (3. oldal) Vissza­pillantás (*.. 4.. S.j fi. oldal) Életed ragyogd példa fi. oldal) hozzátehetjük, hogy nemcsak egészséges, hanem továbbfej­lődni akaró, erre képes ország is a mi hazánk. Az elmúlt tíz év belpolitikánkban hatalmas eredményeket hozott, így új le­hetőségek nyíltak előttünk, s ebből eredően új feladatokat is kell megoldanunk a jövőben. Osztálycéljaink változatlanok. Tovább akarjuk folytatni a munkásosztály társadalmi- gazdasági felemelkedésére irá­nyuló politikai vonalvezetésün­ket, fejleszteni akarjuk az adott helyzetnek megfelelően a mun­kás-paraszt szövetséget, erősí­teni akarjuk a kétkezi dolgo­zók és az értelmiség egymásra­utaltságának tudatát, együtt­működését a mindennapokban., Milyen konkrét politikai ak­ciókkal kívánjuk előmozdítani ügyünket? A gazdasági mecha­nizmus reformjával, a szocia­lista demokrácia fejlesztésével, a közoktatás színvonalának emelésével, a közműveltség gyarapításával. T ulajdonképpen mit aka­runk elérni a gazdasági mechanizmus reformjá­val? Gazdasági célunk kettős: egyrészt a termelés növelésé­nek új forrásait kívánjuk fel­tárni, hogy ezáltal gyorsabban növekedhessenek a személyi jö­vedelmek és bővülhessenek a beruházások, másrészt azt akar­juk eléírni, hogy munkával szerzett jövedelemből min­denki választékosabb árukból, igényeinek megfelelően fo­gyaszthasson. A politikai cél pedig az, hogy a szocialista köztulajdon gyakorlati haszno­sítású joga a felelősséggel együtt közelebb kerüljön az ér­dekeltekhez. Mindkét cél csak úgy érhető el, ha az állami vál­lalatokat is, a szövetkezeteket is következetesein önállóvá tesz- szük. s emellett még egymás­hoz viszonyítva is egyenjogúvá válnak. A vállalati önállóság csak akkor lehet igaza és tény­leges, ha a vállalat maga ter­vezhet és saját terv alapján — saját felelősségére — gazdál­kodhat Mindez csakis a szo­cialista piac kifejlődésével, a vállalatok közötti piaci jellegű kapcsolatok érvényrejuttatásá- val lehetséges. így tárhatók fel a gazdasági fejlődés új, hatal­ma tartalékai a vállalati esz­közök jobb felhasználásával, a vállalati munka magasabb fo­kú szervezettségével. Felmerül­het a kérdés, hogy nem lehet­ne ugyanezt elérni a központi tervezés javításával? Mélyre­ható vizsgálatok és gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a termelőerők mai fejlettsége mellett ez nem lehetséges. A központi tervezés tehát műkö­dési körét tekintve leszűkül, de miután a gazdasági összfolya- matokat jobban irányítja és szabályozza a jövőben, jelentő­sége és szerepe nemhogy csök­kenne, inkább növekszik. A szocialista népgazdaságon belül az állami vállalatok és szövet­kezetek úgy működnek ezután is, mint a „részek az egész­ben”, azzal a különbséggel, hogy a részeknek (a vállala­toknak) nagyobb lesz az ön­mozgásuk, az önálló cselekvési terük, de mindenkor az egész (a népgazdaság) törvényeinek, a tervszerűségnek, az arányos­ságnak alávetve. Téved, aki azt hiszi, hogy az új mechanizmus kevésbé szocialista lenne a ré­ginél. viszont igaza van annak, aki úgy véli. hogy ökonomiku- sabb, ésszerűbb és éppen ezál­tal inkább megfelel majd a szo­cializmus mai hazai követelmé­nyeinek. M 't várhatnak az új gazda­sági mechanizmustól a dolgozó emberek? Biz- tosítható-e, hogy a vállalaton szocialista szellemben, a dolgo­zók közvetlen érdekeit is fi­gyelembe véve terme’ ienek, ke­(Folytatáa a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents