Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
▼fUc SMletárjfti, egyesüljetek! Népfrontban egyesülve a szocialista jövőért XXI. EVF., 304. SZ. Árat 1 Ft US«. DEC. 25, VASÁRNAP A múltbeli karácsonyok végtelen sorából emlékezetünkbe nyomul egy, a háborús évekből, amelyre úgy tekinthetünk, mint legsajátabb múltunkra. Éppen most van negyed százada, hogy 1941-ben, a Népszava híressé vált karácsonyi számában zászlót bontott az a népi-nemzeti összefogás, mely az antifasizmust, a nemzeti függetlenséget választotta közös programjául. Igazi, haladó nemzeti célokat képviselt a Magyar Függetlenségi Front, de az akkori nemzetnek csak egy részét, a leghaladóbb részét tömö- ríthette soraiba, a kommunistákat, a szociáldemokraták többségét, a kisgazda-, a parasztpártok baloldalát, haladó pár- tonkívüli értelmiségieket és polgárokat. Azokat, akik nem az akkori uralkodó osztályok nemzetfogalmában gondolkodtak, akik nem az úgynevezett „történelmi osztályok”, nem is a középosztály, hanem a széles dolgozó tömegeket tekintették a nemzet gerincének. Izgalmas jeladás volt a karácsonyi Népszava az egész országnak, a Duna—Tisza köze népének is abban a sötét korban, mikor az embertelenség uralmának és a nemzethalálnak a veszélye leselkedett népünkre. Talán nem puszta véletlen alkalom szülte, hogy éppen karácsonykor lépett az ország színe elé a történelmi összefogás, talán az ünnep, kedvező alkalmul is szolgált ehhez. Mégis, a születő népfront éltető eszméje nem csupán az erkölcs és a szeretet volt, hanem mindenekfelett a politikai haladás szükségességének felismerése. A mozgalom számbeli ereje kezdetben még szerény volt. politikai és erkölcsi ereje azonban óriási, olyan, hogy képes volt távlatot mutatni és utat nyitni a jövőbe. Ezzel kivívta a jogot, hogy huszonöt esztendő múltán, egy tisztul- tabb karácsonyra tisztelegve emlékezzünk a kezdeményezésre. És érdemes arra is. hoev ne valamiféle megkövült történelmi ereklyét lássunk benne, hanem olyan Múltat, mely a Mához szól, melynek tanulságai ma is időszerűek. Hiába, akik a jövőbe néznek, azoknak a múltba is kell nézniök, akik a jövőt eredményesen akarják építeni, azoknak a múltat helyesen kell számba venniök. H ogy gondolkodunk mi kommunisták manapság a népfrontról, a népinemzeti egységről? A Magyar Szocialista Munkáspártnak már a VIII. és most legutóbb a IX. kongresszusa világosan kifejezte hatszázezer kommunistának azt a közös törekvését, hogy tovább erősítse a haladó erők szövetségét. Igaz, ma megváltozott társadalomban, más, mesz- szebb vezető célokért küzdünk, de ma is a széles tömegerők összefogásán múlik a siker. Mint régen, ma sem akarjuk az egységet mindenáron, függetlenül a céloktól és nem akarjuk mindenkivel, vagy mindenben, mert tudjuk, hogy ez lehetetlen. A mai népfront keretében olyan politikai egységet kovácsolunk, mely kettős célra irányul: küzdeni a békéért, szembeszállni az imperializmussal. ugyanakkor teljesen felépíteni hazánkban a szocializmust. A mai népfrontpolitika lényege tehát: nemzeti méretű osztály- •zövetség a szocializmusért. Ezt akarjuk, mert ezt követeli a dolgozó osztályok érdeke, s ez vezethet egész nemzetünk további felemelkedéséhez. Ebből az összefogásból senki sincs eleve kirekesztve, minden becsületes dolgozó helyet kaphat benne. De önmagukat rekesztik ki belőle azok, akik politikailag szembenállnak a fő célokkal, akik reakciós felfogásúak, vagy akik társadalomellenes maga- tartásúak. Pártunk IX. kongresszusán egységesen jutottunk arra a következtetésre, hogy az eddigi politikai irányvonalat helyes folytatnunk továbbra is. Ezt javasoljuk tehát a Hazafias Népfront politikai alapjának. Az irányvonal változatlanságát azonban nem azonosítjuk a politikai cselekvés változatlanságával, szüntelenül keresnünk és vitatnunk kell, hogy milyen politikai cselekvést követel az adott helyzet, hogy hogyan közelíthetünk leggyorsabban tá- Ve’abbi céljaink felé. M 'iyen felfogásban tesszük magunkévá mi kommunisták a nemzeti érdeket és a nemzeti törekvéseket? Mindenekelőtt fenntartás nélkül, nem leszűkítve. Továbbá nem taktikából, hanem eszméinkkel, elveinkkel összhangban, abban a tudatban, hogy a szocialista célok és a tisztázott nemzeti érdekek ma és a jövőben végül is egybeesnek, harmóniában vannak. Helvtelen lenne, ha bárki is azt gondolná, írta: Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mintha eddigi osztályszemléletünket lassanként átformálnánk olyasfajta nemzeti szemléletté, melyben az asztálysziempontok háttérbe szorulnak. Nem erről van szó. Elvi kiindulópontunk a jövőben is a munkásosztály és az egységessé vált parasztság érdekeinek a vizsgálata és követése. Továbbra is azt valljuk, hogy a dolgozók osztályérdekei átnyúlnak a nemzeti határokon, és a kérdések sokaságában létezik nemzetközi munkásérdek, ami követendő számunkra. De azt is tudjuk és valljuk, hogy a szocializmust hazánkban alapjában nemzeti keretekben építjük, hogy ma is élő történelmi valóság a nemzet és még hosz- szú-hosszú ideig az lesz. Azt is tudjuk, hogy a nemzeti politika jelszavával hosszú történelmi időszakon keresztül visszaéltek Magyarországon, hogy reakciós törekvések elfedésére szolgált, hogy politikai mákony volt a tömegek felé az osztályellentétek leplezésére. És ma is vissza lehet élni vele. Ma is eltorzíthatják a helyes gondolatot a végletekig, egészen a nemzeti egyedüllét érzetéig, más nemzetek, vagy nemzetiségek iránti gyűlöletig. Az ilyesfajta „nem- zetieskedéssel” mi sohasem beköthetünk meg. Tudjuk, hogy a politikában is úgy van, mint a természetben, a termőföldeken. Ha elvetjük a tiszta kultúrnövények magvait, egyidejűleg politikai gyomnövények is kikelhetnek. A szocialista nemzeti tudat kifejlesztésén munkálkodva, számolnunk kell a szocializmus gyomnövényeinek helyenkénti felbukkanásával is. Ez azonban nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy újra és újra elvessük, ápoljuk egy igazi szocialista nemzeti politika magvait hazánkban. A z elmúlt tíz esztendő fejlődését számba véve, joggal állapíthatjuk meg, hogy pártunk akkori fellépése hosszú távra szóló helyes politikai elindulás volt. Elveink és törekvéseink értékes gyümölcsöket érleltek nemzetünk számára a külpolitikában. Nemcsak külpolitikai tevékenységünk szélesedett és nőtt. hanem állami — és ezzel együtt nemzeti — tekintélyünk is nagyban erősödött. Kudarcba fulladtak a népi Magyarország elszigetelésére irányuló manőverek. Ma már egyenjogú, aktív résztvevői vagyunk a nemzetközi életnek. Bebizonyosodott, hogy a nemzeti egyedüllét koncepciójából kiinduló semlegesség tíz évvel ezelőtt elhangzott jelszavával szemben' az általunk képviselt úton. a szocialista országok szövetségén belül fejlődhet ki csak igazán aktívan és igazán eredményesen nemzeti külpolitikánk. Való igaz, hogy soha még a történelem folyamán hazánk nem rendelkezett a maihoz hasonló széles nemzetközi kapcsolatokkal, soha nem érintkezett még ilyen széles felületen a nemzetközi politikával és a világgazdasággal. Lehetőségeinket a jövőben is arra kell felhasználnunk, hogy előre vigyük a béke ügyét, hogy aktívan fellépjünk a világ békéjét fenyegető minden veszély ellen, jelenleg elsősorban az amerikai imperialisták vietnami népirtó háborúja ellen. Ebben a kérdésben sohasem lehetünk közömbösek. Mint európai népnek emellett mindig indokolt lesz nagy figyelmet fordítanunk Európa biztonságára, az európai politika jövőjének építésére. Mindaddig, amíg Európában alapvető kérdések rendezetlenek, Európa sohasem lehet másodrendű a világpolitikában sem. Nemzetünk létérdekéből folyóan is nagy figyelmet kell, hogy fordítsunk a nemzetközi munka- megosztásban való részvételünk növelésére. Hazánk gazdasága nem önellátó jellegű, hanem nagymértékben nyílt gazdaság. Nagy felületen érintkezik a külső országokkal. Nem mindegy tehát számunkra, hogy milyen mértékben fejlődik a nemzetközi munkamegosztás, hogy mennyiben veszünk részt a nemzetközi kereskedelemben. Tevékenységünk és érdekeink zömmel a szocialista világpiachoz kapcsolnak bennünket, de ott vagyunk és ott leszünk a jövőben is jelentős súllyal a kapitalista világpiacon. Az elmúlt 10 év eredményei alapján minden okunk meg lehet arra, hogy jövőbeni külpolitikánk alapjául továbbra is a szocialista országok együttes érdekeit és politikai közösségét tegyük. N emrégiben egy nyugateurópai publicista, izmosodó kulturális életünket értékelve, némi meglepetéssel összegezte benyomásait a következő mondatban: „Ma- gVÉrország — egészséges ország.” Ez persze nekünk a legkevésbé lehet meglepő, de úgy látszik, hogy egyre többen ismerik fel Európának azon a tájain, ahol pedig sokáig hajlamosak voltak alaposabb ismeretek híján is ennek az ellenkezőiét , feltételezni. A magunk részéről legfeljebb még A mú\ Kötött. ..kötött., kötött... (3. oldal) (3. oldal) Visszapillantás (*.. 4.. S.j fi. oldal) Életed ragyogd példa fi. oldal) hozzátehetjük, hogy nemcsak egészséges, hanem továbbfejlődni akaró, erre képes ország is a mi hazánk. Az elmúlt tíz év belpolitikánkban hatalmas eredményeket hozott, így új lehetőségek nyíltak előttünk, s ebből eredően új feladatokat is kell megoldanunk a jövőben. Osztálycéljaink változatlanok. Tovább akarjuk folytatni a munkásosztály társadalmi- gazdasági felemelkedésére irányuló politikai vonalvezetésünket, fejleszteni akarjuk az adott helyzetnek megfelelően a munkás-paraszt szövetséget, erősíteni akarjuk a kétkezi dolgozók és az értelmiség egymásrautaltságának tudatát, együttműködését a mindennapokban., Milyen konkrét politikai akciókkal kívánjuk előmozdítani ügyünket? A gazdasági mechanizmus reformjával, a szocialista demokrácia fejlesztésével, a közoktatás színvonalának emelésével, a közműveltség gyarapításával. T ulajdonképpen mit akarunk elérni a gazdasági mechanizmus reformjával? Gazdasági célunk kettős: egyrészt a termelés növelésének új forrásait kívánjuk feltárni, hogy ezáltal gyorsabban növekedhessenek a személyi jövedelmek és bővülhessenek a beruházások, másrészt azt akarjuk eléírni, hogy munkával szerzett jövedelemből mindenki választékosabb árukból, igényeinek megfelelően fogyaszthasson. A politikai cél pedig az, hogy a szocialista köztulajdon gyakorlati hasznosítású joga a felelősséggel együtt közelebb kerüljön az érdekeltekhez. Mindkét cél csak úgy érhető el, ha az állami vállalatokat is, a szövetkezeteket is következetesein önállóvá tesz- szük. s emellett még egymáshoz viszonyítva is egyenjogúvá válnak. A vállalati önállóság csak akkor lehet igaza és tényleges, ha a vállalat maga tervezhet és saját terv alapján — saját felelősségére — gazdálkodhat Mindez csakis a szocialista piac kifejlődésével, a vállalatok közötti piaci jellegű kapcsolatok érvényrejuttatásá- val lehetséges. így tárhatók fel a gazdasági fejlődés új, hatalma tartalékai a vállalati eszközök jobb felhasználásával, a vállalati munka magasabb fokú szervezettségével. Felmerülhet a kérdés, hogy nem lehetne ugyanezt elérni a központi tervezés javításával? Mélyreható vizsgálatok és gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a termelőerők mai fejlettsége mellett ez nem lehetséges. A központi tervezés tehát működési körét tekintve leszűkül, de miután a gazdasági összfolya- matokat jobban irányítja és szabályozza a jövőben, jelentősége és szerepe nemhogy csökkenne, inkább növekszik. A szocialista népgazdaságon belül az állami vállalatok és szövetkezetek úgy működnek ezután is, mint a „részek az egészben”, azzal a különbséggel, hogy a részeknek (a vállalatoknak) nagyobb lesz az önmozgásuk, az önálló cselekvési terük, de mindenkor az egész (a népgazdaság) törvényeinek, a tervszerűségnek, az arányosságnak alávetve. Téved, aki azt hiszi, hogy az új mechanizmus kevésbé szocialista lenne a réginél. viszont igaza van annak, aki úgy véli. hogy ökonomiku- sabb, ésszerűbb és éppen ezáltal inkább megfelel majd a szocializmus mai hazai követelményeinek. M 't várhatnak az új gazdasági mechanizmustól a dolgozó emberek? Biz- tosítható-e, hogy a vállalaton szocialista szellemben, a dolgozók közvetlen érdekeit is figyelembe véve terme’ ienek, ke(Folytatáa a 2. oldalon.)
