Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-24 / 303. szám

Egy érdekes statisztikai kiadvány Képzettség és kereset E feltételezhetően sokak kí­váncsiságát felkeltő címmel je­lent meg a Statisztikai Időszerű Közlemények idei 14. kötete, amely a mérnökök, technikusok és egyéb felső- és középfokú képzettséggel rendelkező szak­emberek kereseti arányairól ad képet A reprezentatív adatfelvétel eredményeinek csaknem 60 ol­dalas, táblázatokkal, grafiko­nokkal tarkított értékelésből na­gyon sok, a fejlődést dokumen­táló megállapítás, jövőt alakító következtetés olvasható ki. Kö­zülük itt csak ízelítőül idézünk néhányat. Azt, hogy hazánkban a fog­lalkoztatottak szakképzettség szerinti összetétele az utóbbi másfél évtizedben milyen je­lentősen változott, ezúttal be­szédes adatok is bizonyítják: Míg 1930-ban az összes aktív keresők 11,8 százaléka rendel­kezett nyolcosztályos végzett­séggel, a mostani adatfelvétel­kor már 44,7 százalék. Az érett­ségizettek aránya ugyancsak 1930-hoz képest napjainkig 5,1 százalékról 11,1, az egyetemet végzetteké pedig 1,9 százalékról 3,4 százalékra emelkedett. Ösztönzőkbe a kereseti arányok Am nagyon sok tényező köl­csönhatásának függvénye az, hogy a szakemberállomány gya­rapodása milyen hatékonyan gyorsítja a gazdasági fejlődés ütemét. E tényezők egyik leg­jelentősebbike a kereseti ará­nyok alakulása. Pontosabban így is lehetne kérdezni: megfe­lelő mértékben ösztönzik-« a keresetek a szakembereket arra, hogy képzettségük szerinti mun­katerületen maradjanak, s mun­kakörükben a felkészültségük adta optimális hatékonysággal dolgozzanak? A kereseti színvonal tekinte­tében az utóbbi két évtized egyik legfontosabb jellemzője, hogy az egyes szakmák közötti bérkülönbségek jelentősen csök­kentek. Ez politikai és közgaz­dasági szempontból helyes ten­dencia volt, de sok figyelmez­tető jel arra mutat, hogy ese­tenként a szükséges arányokon túl is folytatódott. A kívántnál nagyobb arányú nivellálódás kö­vetkezménye, hogy jelenlegi bér­arányaink túlságosan „összenyo- mottak”, bérrendszerünk nem honorálja kellőképpen a maga­sabb színvonalú szakmai fel- készültséget, a sok esetben na­gyobb felelősséget. Például a 60 éves korig megszerezhető élet­kereset a felsőfokú képzettséggel rendelkező keresők esetében át­lagosan mindössze 17,9 száza­lékkal több, mint a középfokú végzettségűek életkeresete. • Az élet Poznanban IV. Magyar autosyphonnal készül a szódavíz Poznan élelmiszeriparának legfontosabb termékei: az ecet és a mustár, különféle csoko­ládék és a tésztafélék. Az egyik élelmiszeripari üzem né­hány termét azonban más cél­ra használják. A nagy nyári kánikulák idején itt készítik az üdítő italokat a város lakóinak és a környező kirándulóhelyek sok ezer üdülő vendégének. Nálunk Lengyelországban nemrégiben még a szódavizet csak a hagyományos üvegekben árulták. Az autosyphont nem ismertük. Pedig az üveg nem éppen a legideálisabb „csomagolási mód” a szódavíznek. Kényel­metlen a vevőnek és a gyártó­nak is. A szállításhoz nagy rak­felülethez van szükség, az üve­gek súlyosait, arról nem is be­szélve, hogy gyorsan kiürülnek és akkor lehet szaladni ismét az üzletbe az újabb üvegért. S így általában csak kevés üve­get tudnak raktáron tartani az üzletek, a nagy melegben nem is tudják a szükségleteket ki­elégíteni. Egy idő óta áttértünk mi is a Magyarországon már régóta is­mert autosyphon használatára. Hamar megszerettük, hiszen kényelmes, az ember maga töl­ti meg az alumínium, tehát nem törékeny készüléket, s egy tucat autosyphon patron, tehát 12 liter szódához elegendő szénsav elfér egy könnyen zsebre vágható dobozban. Nagy előny ez nálunk, ahol a turiz­mus valóságos népmozgalom. Jó időben ezrek és tízezrek le­pik el a város környékén elte­rülő, vagy távolabbi erdőket, tavakat, s tavasztól őszig a hét végét ritkán töltjük otthon. Megfizethetetlenül hasznos és kényelmes ilyenkor ez a prak­tikus készülék, amelyből a szokatlan ízű, idegen víz is job­ban esik. Egyszóval hamar megszeret­tük a jobbára magyar bará­taink révén megismert auto­syphont. Ma már nemcsak ma­gyar, hanem hazai gyártmányú palackok is kaphatók az üzle­teinkben. De még mindig im­portra szorulunk, a legutóbbi szállítmány is 120 ezer ilyen készüléket hozott Magyaror­szágról. Ezek igen közkedvel­tek nálunk, mert jól működnek és formásak, esztétikusak; Elég sok bajunk akadt azon­ban mindeddig a patronokkal. Eredetileg az egyik poznani vál­lalatnál kezdték meg gyártásu­kat és töltésüket. A gyár ka­pacitása azonban nem tudta ki­elégíteni a gyorsan növekvő szükségleteket. Így még egy új töltőüzemet is létre kellett hoz­ni. Megépítettük, a töltőgépe­ket pedig Magyarországról sze­reztük be. Így jött létre Poz­nanban Lengyelország egyetlen patrontöltő üzeme, amely azon­ban az egész országot képes el­látni. Az üzem az idén érte el tel­jesítőképessége maximumát, napi 60 ezer patront állítanak elő a korszerű gépsorok két műszakban. Az automatizált üzemben mindössze húsz mun­kást foglalkoztatnak. A patro­nok mosása, lúgozása, töltése, plonnbálása és mérése közvet­len emberi beavatkozás nélkül, teljesen automatizáltan törté­nik. En nem tudom, talán meg­mosolyognak majd érte, hogy ilyet mondok, de állítom, na­gyon sok autosyphon-tulajdo- nossal együtt, hogy az új üzem patronjaival egészen más íze van a víznek, mint amilyet ko­rábban megszoktunk. Ezt a fi­nomabb szódavizet a magyar berendezéseknek köszönhetjük. Eugeni asz Cofta Viszont az is való, hogy ná­lunk fiatalok, felnőttek túlnyo­mó része tanulni szeretne. s emiatt évről évre sokszoros túl­jelentkezéssel találják szembe magukat a középiskolák, az egyetemek. Csakhogy a statisz­tikusok ezúttal arra is rámutat­tak, amire eddig nem mindenki gondolt: ebben a jelenségben kisebb szerepük van az anyagi momentumoknak, mint a fog­lalkozások jellegének, társadal­mi tekintélyének. Szakképzettség és munkakör Egy másik fontos részletkér­dés: összhangban áll-e egymás­sal szakképzettség és betöltött munkakör? Egy dolgozó közép­fokú kiképzése — egyes sza­koktól függően — 9—25 ezer forint, a felsőfokú képzés pedig 30—135 ezer forint állami rá­fordítást igények Nem közöm­bös tehát, hogy az állami szek­torban foglalkoztatott 150 ezer felső- és 360 ezer középfokú végzettséggel rendelkező aktív kereső milyen hányada dolgo­zik képzettségének megfelelő, vagy attól eltérő munkakörben. A felmérések szerint az egye­temet végzettek 6,1. a techni­kumot, középiskolát végzettek 7.9 százaléka nem képzettségé­nek megfelelő munkakört tölt be, s ez kereken egymillárd forint, a korábbi években esz­közölt „szellemi beruházás” részbeni befagyását, vagy a lehetségesnél alacsonyabb ha­tásfokú felhasználását jelenti. Különösen figyelmeztető, hogy a 8400 mezőgazdasági tech­nikusnak 20 és fél százaléka nem szakképzettségének meg­felelő munkát végez. Ebben szerepe lehet annak is, hogy ha nem is kimagaslóan, de 4,8 szá­zalékkal — átlagosan mintegy 100 forinttal — magasabb a havi jövedelmük, mintha a szakmájukban dolgoznának; Nőnek kevesebb jár? Bár röviden, de szólni kell arról a feszültségről, ami az adatfelmérés tanulsága szerint az azonos képzettségű férfiak és nők keresete között fennáll. Míg a felső- és középfokú kép­zettséggel rendelkező férfiak havi átladkeresete 2678 forint, addig az azonos képzettséggel rendelkező nőké 1726 forint. Igaz, hogy a mintegy 36 szá­zalékos keresetkülönbség ki­sebb része abból adódik, hogy a felső- és középfokú képesí­téssel rendelkező nők átlag- életkora a férfiakénál 4—6 év­vel alacsonyabb, tehát kisebb a szolgálati idejük. De ez csak az egyetlen ok. Erőteljesen tük­röződik a statisztikában, az az elmaradott szemléletre valló gyakorlat, hogy még azonos képzettség esetén is gyakran a férfiakénál alacsonyabb beosz­tásban és a munkakörön belül is alacsonyabb besorolásban al­kalmazzák őket. Talán e néhány részlet bi­zonyítja, hogy érdemes belela­pozni ebbe a kiadványba. Mert az értékelés és az utána kö­vetkező mintegy 100 oldalnyi táblázat külön, Bács megyére vonatkozó adatokat nem tartal­maz ugyan, de néhány tanulsá­ga és következtetése szűkebb hazánkban is bizonyára siker­rel hasznosítható. Eszik Éva PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 35-16. Szerkesztő bizottság 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: U-8S Index; H 06* Csak a sport veszíthet Tiszakécskén idáig minden sportkedvelő örült az asztali­teniszezők sikereinek. Jó sze­replés a megyei bajnokságban, győzelmek, helyezések, mind a férfi, mind a női csapat részé­ről: ez alapozta meg a megyei hírnevüket. A fiatalok kedvvel, nagy ambícióval végezték a sportköri munkát és az edzése­ket. Ma viszont ott tartanak, hogy a szakosztály további lé­te is kérdéses. Mi történt? Hová lettek a lel­kes fiatalok? — Elkedvetlened­tek — hangzik a válasz Szent- endrey József szakosztályvezető szájából. — Én is lemondok. Nem bíznak bennem, hiszen annyiszor becsaptam őket — igaz önhibámon kívül. Az történt ugyanis, hogy ja község országos hírű művelő­dési házából, ahol az edzéseiket tartották, egyre inkább kiszo­rultak. — Hiába van meg a prog­ram, hogy kedden és pénteken edzés, mindig közbejön valami. A nagyteremben gyűléseket, ér­tekezleteket tartanak sokszor alkalomszerűen, és mi legtöbb­ször kintrekedünk. Az értekez­letek fontosabbak, ez az érv. De már olyan is történt, hogy négy-öt fő részére tartottak a nagyteremben libatömő tan­folyamot. Ezért maradt el az edzés! Csoda, hogy nem jönnek, többet a játékosaink? Természetesein a művelődési ház vezetőjének is vannak jo­gos „miértjei”. — Például miért égetnek feleslegesen minden villanyt? Miért nem tornacipő­ben edzenek? Sok szemetet, rendetlenséget hagynak maguk után? És még sorolhatnánk to­vább a panaszokat. Az mindenesetre tény, hogy amíg nincs egyetértés az aszta­liteniszezők és a művelődési ház vezetője között, nem lehet­séges a szakosztály működése sem. Ezzel az írással nem az a célunk, hogy kiderítsük kinek van a vitában igaza. Inkább arra szeretnénk felhívni a fi­gyelmet, hogy az áldatlan álla­potnak mindenképpen a község sportélete látja kárát. Véleményünk szerint van le­hetőség arra, hogy megoldód­jon a probléma. Ha mindkét fél igyekezne alkalmazkodni a körülményekhez, lehetne meg­felelő edzési időpontokat ta­lálni. Nem kellene hozzá más, csak az egyik részről nagyobb fegyelem, a másikról valamivel több sportszeretet K. G. A hétvége egyetlen sportese­ménye lesz a december 25-én, vasárnap délelőtt Kecskeméten sorra kerülő hagyományos Aranyhomok Kupa” sakk vil­lámverseny, melyet de. 9 órai kezdettel a MÉK Bercsényi ut­cai kultúrtermében rendez meg a megyei sakk szövetség. Kiskunhalason tovább javult az MHS munkája AZ ELMTJLT napokban kibő­vített aktívaülésen tárgyalta meg az MHS kiskunhalasi já­rási elnöksége az 1965—66-os kiképzési év eredményeit, hi­báit és az elkövetkező felada­tokat. A gyűlést a Fegyveres Erők Klubjában tartották meg, s azon részt vett Sípos János, a kiskunhalasi járási pártbi­zottság munkatársa, Bálabán Sándor alezredes, az MHS me­gyei elnöke, dr. Bilekov Pál, a járási tanács vb-elnökhelyettese, Eke István alezredes, a járási kiegészítő parancsnoka. A KIKÉPZÉSI évről Budai István, az MHS járási elnöke tartott mindenre kiterjedő be­számolót. Erősödött a járási és alapszervezeti elnökségek irá­nyító tevékenysége. Fejlődés történt a honvédelmi elő- és utó- képzés, a polgári védelmi okta­tás terén. Komoly eredményt értek el a honvédelmi tömeg­sportokban. A járás területén különböző honvédelmi rendez­vényeken keresztül mintegy húszezer embert mozgósítottak. A sorkötelesek előképzésében legeredményesebb munkát vé­gezték Jánoshalma, Mélykút, Kelebia, Kisszállás és kiskun­halasi alapszervezetek. Lénye­gesen javult a tagdíjfizetési készség; A munkában kiemel­kedett Jánoshalma, ahol már az első negyedévben elszámol­tak az egész évi tagdíjjal. Je­lentős javulást mutat a párt, valamint állami és társadalmi szervekkel való együttműködés. E jó kapcsolat bővítette a hon­védelmi nevelés munkájának társadalmi bázisát. A HONVÉDELMI munka va­lamennyi ágát figyelembevéve, megállapítható, hogy az alap­szervi elnökségek többsége eredményesebb munkát vég­zett, mint az előző évben. A JÄRÄSI elnök beszámolóját vita követte, melyen felszólalt Balabán Sándor alezredes, az MHS megyei elnöke is. —■ A IX. kongresszus tömeg­szervezetekre szóló határozata tegyen összekötő a párt és a tömegek között — mondta töb­bek között. — A kiskunhalasi járás MHS-szervezetei az el­múlt időben jól dolgoztak, élen­jártak a feladatok megoldásá­ban. A honvédelmi nevelés nem pusztán MHS-feladat, hanem a községi vezetőszerveké is, akik szívesen segítik ezt a munkát, mely csak a közös összefogáson keresztül lesz eredményes. VÉGÜL a megyei elnök jutal­makat osztott ki az MHS-mun- kában élenjáró társadalmi ak­tíváknak. Laszti* József Kosárlabda Vereség Budapesten BEAC—Bajai Bácska Posztó 67:60 (25:31) Budapest, Sportcsarnok, v.: Szécsi, Nagy. Baja: Kovács (25), Halmos (12) — Rátvai (16) — Ikotity (1), Szepes (2). Csere: Piszáro- vics (2), Weidinger (2), Németh. Edző: Tax Imre. Az első félidőben a bajai csa­pat vezetett, de a második fél­időre a BEAC magához ragad­ta a kezdeményezést, és szoros küzdelemben győzött. A Bácska Posztónak így nem sikerült a múlt évi szép eredmény meg­ismétlése. Végeredményben az MNK-t a Bp. Honvéd nyerte a MAFC előtt. A döntőben a Honvéd 72:67 arányban győ­zött 3. BEAC, 4. Bajai Bácska Posztó. A női MNK-t nagy meglepe­tésere, de teljesen megérdemel­ten a sportág történetében elő­ször vidéki csapat a Székes- fehérvári VT Vasas nyerte, mi­után fölényes, 61:36 arányú győzelmet aratott a Bp. Előre felett. Meglepetés még az MTK újabb veresége. A bajnokcsapat így a VTSK mögött a 4. hely­re szorult,

Next

/
Thumbnails
Contents