Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-15 / 295. szám

1966. december 15. csütörtök 5. oldal MINDENT Igazi féríi! Lila Grey — egyelőre annyit róla, hogy elvált asszony — 58 éves ko­rában elhatározta, hogy közreadja memoárjait. Elmeséli emlékezései­ben, hogyan csábította el őt a fér­je, hogyan ajánlott neki 20 C00 dol­lárt, h* máshoz megy feleségül, ho­gyan próbálta volna rávenni öt mé- zesheteik alatt arra, hogy — ugor­jon ki a vonatból és végül, hogyan hagyta el őt összesen 625 000 dollár végkielégítéssel. Így is eléggé extra válási történet, de különös horderejűvé akkor válik az olvasó szemében, ha a E’EX- PRESS, illetve a Magyarország c. lapok közlése alapján eláruljuk, hogy ez az elvált hölgy Charlie Chaplin második felesége volt. 1924 és 1927 között zajlott házasé'etük. Sidney Chaplinnek és Charlie Chaplin Jr.- nak ő az anyja. No, de hallgassuk meg, milyen izzó emlékei vannak az 58 éves asszonynak Chaplinről: „ö az a szekszuális csoda, akiről a nők csak álmodnak, de életben sohasem találkoznak.” Biztosra vesszük, hogy e néhány szó olvastán, lélegzeni is elfelejt a férfitársadalom. Chaplin lenne tehát a férfi-sex-bomba! A szekszuális cso­da! Bizonyára sokakban felötlik a kérdés: hogyan juthatott olyan csú­csokra az a kis ember? Nos, ezúttal hívjuk fel mindenek­előtt a férfitársak szíves figyelmét a MOKÉP ez irányú emberbaráti missziójára. Most fut a mozikban a Chaplin-kavalkád című filmösszeál­lítás, Chaplin sikeres alkotásaiból. Ezeknek ő a főszereplője. Nézzék, tehát meg a filmet, és megkülönböz­tetett tudatossággal próbálják elles­ni, hogyan kell mozogni az életben, ha valaki aspirál a szekszuális cso­da cím viselésére. A döntő momentumok közé tar­tozhat mindenesetre a mozgólépcsőn való szaladgálás koreográfiája. Tes­sék gyakorolni. Rendkívül fejleszti a férfiasságot az is, ha valaki eme­letmagas kétágú létra hegyébe ül, és magánszorgalomból elkezd létrás- tól dülöngélni. Nem kevésbé edzi a férfiúi eré­nyeket, ha valaki lefekszik egy vé­gére állított, komplettül felszerelt vaságy mellé, majd nyikkanás nél­kül viseli el, hogy az ágy ötször- hatszor rázúhanjon —, s mivel be­épített bútor — befejezésül beprésel­je őt a falba. Azt is Chaplin-mődon kell tudni átvészelni, hogy amikor az embert nálánál háromszor akkora manusz vágja képen, de úgy, hogy három­szoros szállót produkál ennek foly­tán, utána ne a mentők vigyék el, hanem essen talpra, vigyorogjon, és kérje a mutatvány megismétlését. Mindez csak elenyésző hányad Chaplin férfiasságának repertoárjá­ból, de hogy fontos alkotóelemek, annyi fix. Chaplin, ez a kis ember igazi bálvány. Angyal — Roger Moore — pitiáner kezdő hozzá ké­pest. Bunyó-viszonylatban egykét dolgot pedzeget már Angyal is, de mennyivel nehézkesebben csinálja még, mint Chaplin. Chaplinnak az ő korában már hányadik felesége és mennyiedik gyereke járta az élet ös­vényeit! Na, és hol állhat Angyal férfias­sága a Chaplinétől. Most értesülünk, hogy a 39 éves Roger Moore ellen felesége, a 17 (negyvenhét) éves Do­rothy Squires a napokban nyújtott be válókeresetet. Értik? Nem An­gyal válik, hanem tőle válnak! Tóth István Az idén tizenkét színinöven­déket vett fel a Színművészeti Főiskola hétszáz jelentkezőből. Lányt mindössze kettőt. Az egyik Piros Ildikó. Amikor ta­vasszal találkoztam véle, mé a Kecskeméti Bányai Júl Gimnázium iskolaköpemyét v selte. Ősszel is iskoiaköpenybe- láttam viszont, csitri kamas: lányként a Nem szoktam ha zudni című filmben. Harmad!' találkozásunkkor arról faggat tam. hogyan lett az egyik kö­penyből másik. — Gimnazista koromban nem­igen vallottam be, hogy szín- művészetire készülök, önma gamnak is félve. Nem számi i- gattam előre, má lesz, mi lehe1 Pedig csábított. Ügy ravaszkod- tam, mint a mondabeli arany- csináló, hogy ne gondoljak a fehér elefántra. De játszottam irodalmi színpadon és tavai’’ bele temetkeztem a felvétel' vizsgára kiválasztott versekbe drámarészleteikbe. Kavargó iz­galomörvény maradt meg csu­pán bennem a három felvételi­ből, és néhány elmosódott arc a vizsgabizottság. Ezeken tű) egy számomra teljesen idegen- szerű hang. Juhász Gyula' Shaw-t, Brechtet mondott. Né­hány héttel később csengett a telefon. Kárpáti György rende­ző, aki látott az egyik vizsgán, fölkért, hogy játsszam a film­jében. Be sem fejezhettük a be­szélgetést. a postás értesítőt ho­zott a főiskoláról: fölvettek. Még most is beleborzongok az örömbe. — Milyen volt a forgatás? — Nekem óriási élmény és fá­rasztó munka. De ez arra vall, hogy kezdőnek is kezdő va­gyok. Hiszen a szerep csupán kedves apróság. Dehogyis fősze­rep, tévedtek a kecskeméti pla­kátok. — És „színészgólyaként” hogy érzi magát? — Az eltelt három hónap tö­kéletesen meggyőzött bennün­ket, hogy semmit sem tudunk. Versmondás? Tánc? Majd ha megtanultunk beszélni, járni. Hangról hangra, lépésről lépésre Mindent élőiről, az alapodnál kezdünk. Azonkívül balett, mű­vészi torna, vívás, mesterség- órák. Egy sereg elméleti tárgy: színház- és drámatörténet, vers­tan, jelmeztan... És a küszö­bön a félév, a rosta réme! Sze­rencsére nagyszerű osztálytár­saim vannak. Nem is tudom, mi lenne, ha nem bátorítanánk, vidítanánk egymást. — Megmondom őszintén, Il­dikó, amikor sorra jelentek meg „Az oroszok Altdammban!” (március 8). „Az első erős bombatalálat a propaganda-minisztériumban.” ! (március 14). „Páncélosok Wart- burg-Hissenben” (március 28). Hudermant leváltják. Hitler felmenti dr. Dietrich sajtófőnö­köt. De „délután páncélosok Berkenrungen közelében. Éj­szaka tankok Herzfeldnél” (márc'us 30). „Orosz páncélosok Wiener- Neustadt alatt” (április 1). „A bolsevisták Bécs közelé­ben. Az angolok és amerikai­ak Thüringiában.” Április közepén pedig há­rom napon is ugyanaz a mor­dat csattan Borman naplójá- b n: „Nagy harcok az Oderá­nál!” „Nagy harcok az Oderá­nál!”, „Nagy harcok az Oderá­nál!” Az Oderánál levő hatalmas erődítményeket áttörhetetlen- nek tartották. A német legfel­ső parancsnokság véleménye szerint éppen az Oderánál fog­ják megállítani a Vörös Had­sereg előretörését. Ismeretes, hogy a betonozott óvóhelyen, ahol Hitler az ese­mények elkövetkező fordula­tát várva tartózkodott, Göbbeis érzelmes oldalakat olvasott fel neki Nagy Frigyes életrajzából. Hitler sokat fáradozott azért, hogy honfitársainak azt a gon­dolatot sugalmazza: ő a szeren­csés porosz király szellemi ro­kona. Rattenhuber, Hitler test­őrségének főnöke a Szovjet­unióban, hadifogságban írt kéz­iratában elbeszéli, hogy miután 1933-ban hatalomra jutott, azonnal Potsdamba ment és az újságok, számára lefényképez- tette magát II. Frigyes sírjánál, a helyőrségi templom mellett, ünnepélyesen, fekete frakkba öltözve, amit azelőtt soha nem lehetett látni rajta. Hitler bun­kerének falán II. Frigyes fény­képe függött. Most eljöttek a katonai balsikerek, amilyeneket a király is elszenvedett. A könyvnek azon a helyén, ahol a vereséget szenvedett Frigyes elhatározza, hogy megválik az élettől, a szerző így könyörög hozzá: „Várj egy kissé és el fognak múlni a szenvedéseid. Boldogságod napja már ott jár a felhők mögött és hamarosan rád sugározza fényét.” Az ide­jében érkezett hír arról, hogy ellensége, Erzsébet orosz cámő meghalt, lehetővé tette a ki­rálynak, hogy megmeneküljön a megalázó vereségtől. Hitler elérzékenyült és azt Görög karmester Kecskeméten ELÖLRŐL fényképei a Film-Színházban, a Tükörben, sőt a Filmvilág borí­tólapján, jónéhányan aggódtunk magáért Kecskeméten. Piros Ildikó. — Ha fejembe szállna a nem­létező dicsőség, a tanrendemre nézek. A „szerénységem” pe­dig ne nyugtassa meg. Mire len­nék én szerény? Különben se higgyen nekem. Ha képes leszek eljutni — évék múlva — szín­padra vagy filmre, a játékom­nak majd hihet. De addig egy szót sem. (Ezt azért mégis elhittem.) Sz. J. Szerény körülmények között, csöppnyi tanteremben gyűltek össze a szülők és hozzátartozók. Az Állami Zeneiskola kis nö­vendékeinek hangversenyét ren­dezték meg. A parányi kezek hol bizony­talanul, hol határozott bizton­sággal varázsolták elő a köny- nyebb-nehezebb dallamokat a zongora billentyűin. Az elsőéves kislányok, kisfiúk rövid gyakor­latai azonban mégiscsak az el­ső nyilvános szereplést jelentet­ték. De még a legkisebbek közül is szép teljesítményt nyújtott Kertész Éva és Sövegjártó Ju­kívánta, hogy mutassák meg neki a horoszkópokat, amelye­ket Himmlemél, a Gestapo „tu­dományos” osztályán elzárva őriztek. ■ A jóslatokat, amelyek remé­nyeket ébresztettek — mellé­kes volt, hogy mennyi az ér­tékük — a párthierarchia lép­csőfokain keresztül a birodalmi propaganda-miniszter feleségé­hez juttatták el. Most már a horoszkópokban is hittek. Göb­beis berlini lakásában a felde­rítők megtalálták fiának, Hel- muthnak horoszkópját és el­hozták nekem. Most azonban két fő-fő ho­roszkópot — a führer és a harmadik birodalom horoszkóp­ját — hozták el Hitler követe­lésére az óvóhelyre. Hitler a birodalmi propagandaminiszter segítségével meggyőződött ar­ról, hogy a horoszkópok — az április elején szenvedett ször­nyű vereségek után — április második felére soha nem lá­tott katonai győzelmeket ígérnek. Néhány nappal ezután, ápri­lis 13-án szereztek tudomást Roosevelt haláláról. Vajon ez nem jel, nem történelmi ana­lógia. nem fordulópont Német­ország sorsában? íFolytatása következik) ELSŐ ÍZBEN mutatkozott be a magyar közönség előtt An- tiokhosz Evangelatosz görög zeneszerző és karmester hét­főn este a kecskeméti színház­ban. Az egykori Weingartner- tanítvány, aki jelenleg hazája zenei életének egyik vezető egyénisége, személyében és művészetében arról az ország­ról hozott hírt, amely úgy él tudatunkban, mintha kizárólag múltja lenne: jelenéről, jelen­kori művészetéről, ezen belül zenekultúrájáról alig tudunk valamit. Sajátos — és nem egyedülálló — történelmi jelen­ség, hogy Görögország, miután a 400 éves török igát lerázva felocsúdott, abba az Európába küldte fiait tanulni. amelyet ő tanított meg valaha az em­beri bölcsesség, a tudomány és a művészet alapjaira. Értéke­lést, rangot jelent tehát, ha Evangelatosz európai kul­turáltságáról szólunk. Nagyon helyes volt, hogy műsorára sa­ját szerzeményét is felvette, nemcsak azért, mert így több oldalról mutatkozott be előt­tünk, hanem azért is, mert ezen keresztül képet kaptunk — ha csak egy villanásnyit is — arról, hogy mivel járul hoz­zá a görög nemzet századunk egyetemes zeneművészetéhez. Természetszerűen a periférián élő, az idők folyamán oda szo­rult nemzet legsajátabb hang­jával: népzenéjén alapuló vagy legalábbis azt példának tekintő műzenei alkotásokkal jelentke­zik a nemzetközi zenei életben. A GÖRÖG folklór igen érde­kes, sokféle hatást magába ol­vasztó, gazdag anyagot adott a kutatóknak. Keleti elemei mel­lett egyik legnagyobb értéke az, hogy a mai napig csaknem töretlenül őrizte meg ritmusai­ban a klasszikus görög nyelv dit, akik négykezes előadásuk­kal szórakoztatták a közönséget. A másodévesek közül már Bee­thoven, Mozart, Haydn, Bartók műveivel is jelentkeztek. Nyi- rádi András. Bende Edit, Ma­kó Mária,' Saskői Éva bizton­sággal játszották a nehezebb da­rabokat is. Amikor pedig Szabó Katalin a Für Elise-t, Faragó Márta Liszt: A-moll etűdjét, Lelz Ani­kó Chopin: Cisz-moll keringő- jét játszotta, szinte megforróso­dott a levegő. Nagy élmény volt Faragó Márta Haydn: D-dúr zongoraverseny I. tételének in­terpretálása, amelyhez a „zene­kari kíséretet” Danicsné Kiss Éva tanárnő szolgáltatta. A. I. KRESZ-aktatás az iskalákban Szerdán délelőtt Kecskemé­ten, a leninvárosi általános is­kolában, a szülői munkaközös­ség kívánságára a Magyar Autó­klub szervezésében Kondor Já-' nos MÁVAUT-állomásfőnök, a KPM' Autóközlekedési Taninté­zet előadója az I. és II. osztá­lyos napközis diákoknak — szí­nes-érdekes szemléltető eszkö­zökkel — előadást tartott a Köz­lekedésrendészeti Szabályzatról. A mintegy száz kisfiú és kislány mindvégig élénk érdeklődéssel hallgatta a negyvenöt perces előadást, majd „jelentkezési sorrendben” válaszoltak a fel­tett kérdésekre. Az autóklub a tervek szerint ebben a tanévben Kecskemét valamenyi általános iskolájában tart majd KRESZ-előadást alsó- és felsőtagozatosoknak egyaránt, a tavasszal pedig sor kerül a gyakorlati oktatásra is az isko­lákhoz vezető forgalmasabb út­testek átkelőhelyeinél. (VJ és költészet rendkívül differen­ciált, érzékeny ritmikáját. Evangelatosz műve, mely egy csaknem másfélszázados görög népdalra írt szabad, fantázia­szerű varációsorozat, mérsékel­ten modern, jól hangzó, több helyen (pl. a záró fugában) fi­gyelemre méltó kompozíciós erényeket mutató alkotás. A világ számos hangversenyter­mében történt sikeres bemuta­tása nyilván jó propagandája az újabb görög zeneművészet­nek. Az elhangzott másik két műben (Sosztákovics: Gordon­kaverseny, Csajkovszkij: IV. szimfónia) vendégünk csodát nem tett ugyan, de eredmé­nyesen járult hozzá, hogy a művek szépségeit és értékeit maradéktalanul élvezni tudjuk. MEZŐ LÁSZLÚ gordonka- művésznek, az est szólistájának játékában fölényes technikai tudása és korábban is ismert művészi erényei mellett most főleg egy dologra kellett fel­figyelnünk: mennyire intellek- tuáli-. oldalról közelíti meg a játszott művet. A modem elő­adóművész tudatossága érvé­nyesül játékában oly módon, hogy azt és úgy képes érzelmi­leg is megragadni, amit először tudatával felfogott és magáévá tett. A Sosztákovics-koncert lé­nyegéhez valószínűleg ezen az úton lehet a legeredményeseb­ben eljutni, ezt igazolta a hét­fői előadás sikere is. A BUDAPESTI MÁV Szim­fonikus Zenekar lassanként hozzászoktat bennünket, hogy mindig jó produkciót várjunk tőle. Ez alkalommal is jól és muzikálisan játszott, legfeljebb a szimfónia 3. és 4. tételében szerettünk volna virtuózabb technikai megoldásokat hallani, ezt azonban a szokatlanul gyors tempó számlájára is ír­hatjuk. Végül csak annyit, hogy vé­leményem szerint a plakát azért van, hogy az adott ese­ményről lehetőleg maximális pontossággal tájékoztassa előre a közönséget. A most megje­lent, kétféle, egymásnak ellent­mondó szövegű plakát nemcsak hogy nem töltötte be ezt a sze­repet, de kimondottan ködös zűrzavart okozott — és ezzel természetesen némi bosszúsá­got is. Körber Tivadar Az „ottfelejteti“ iskola Évek hosszú sora óta mint­egy tíz-tizenöt gyermek láto­gatja nap' mint nap Kiskun- halas-Tajópusztán a volt Mi­csurin Tsz központjában levő iskolát. A nem erre a célra épült, ütött-kopott épület rend­szere® karbantartása tetemes összeget emésztene fel a közös gazdaság pénztárából. De ilyes­mivel nem is „kísérleteznek”. A tudomány eme mellőzött hajléka és környéke egészség- ügyi szempontból bizony na­gyon elhanyagolt. Különösen, amióta a termelőszövetkezet a közvetlen szomszédságban fek­vő épületekben helyezte el tbc-vel fertőzött szarvasmarha- állományát. Az iskolás gyer­mekek naponta többször jár­nak e! az istállók mellett, sőt, az óraközi szünetekben — jobb szórakozás híján — közöttük játszadoznak. A növendékek egészségének védelme, nem kevésbé megfe­lelő tanulási lehetőségeik biz­tosítása érdekében sürgősen fel kellene már számolni ezt a pusztai iskolát. Fenntartását semmi sem indokolja. A tucat­nyi általános iskolás számára bizonyára akad alkalmasabb oktatási hely, s ha nem, akkor teremteni kell! Az elmondottak viszont — az épület elavult volta, s az egészségre minden­képp ártalmas környezet — parancsolólag követelik a jelen­legi áldatlan helyzet megszün­tetését és gyors, megnyugtató intézkedést. Czakó Ferenc Apró ujjak a billentyűkön.

Next

/
Thumbnails
Contents