Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-13 / 268. szám

Ferike megostromolja a leendő krimi-írónőt (Sas József és Vetró Margit.) Zsuzsinak nincs szerencséje a szerelemben. (Dévényi Cecilia) A zenés vígjáték gyűjtőfogal­mába úgy látszik sok minden belefér. Láttunk már ezen a cí­men külföldiből átmagyarított bohózatot magyar muzsikával megfűszerezve, láttunk kísérle­teket e műfaj keretében az új, táncos operett formáinak, mód­szereinek gazdagítására, s amint ez a most bemutatott zenés víg- játékocska mutatja, még az egészen laza, szinte egységbe nem is foglalt jelenetecskék vé­konyka szálra fűzött halmazát is zenés vígjátéknak titulálják a szerzők. A Szegény kis betörő lényegében egyetlen ötlet elő- előtűnését tekintheti „vezérgon­dolatának”, nevezetesen azt, ho­gyan lehet megtréfálni egy j,krimi”-írói ambíciókban leled­ző, eléggé zavaros fejű kis frus­kát a saját eszközeivel. A történet kimenetelét lépés­ről lépésre előre megsejti a néző, így aztán, ami meglepe­tést okozhat, kellemes hangula­tot kelthet, nem lehet más, mint egy-egy sikerült dal, vagy tánc- betét, előbukkanása a nagyon vékony dialóguspatakocskából. Hát ami ezeket a betéteket illeti, már mint Nádas Gábor invenciózus, jó stílusú muzsiká­ját az itteni egeszen szellemes, hangulatos szövegeket: Szenes Iván alkotásait, a sikerült tánc­koreográfiával- együtt (Borbíró Andrea munkája) az előadás legértékesebb elemeinek kell ki­kiáltanunk, mert maga a darab ezeket leszámítva bizony a leg pehelykönnyűbb színpadi alko­tások kategóriájában se nagyor helyezhető el némi lelkiismeret- furdalás nélkül. És ami a leg kétségbeejtőbb: a laza és heve nyészett szerkezet szinte sem miféle lehetőséget nem ad jó Szegény kis betörő NOVELIAPÁLYÁZAT Zenés vígjáték bemutatója a Kecskeméti Katona József Színházban szerepek megformálására. Az Epizódszerepből sikerült lé- alaikok teljesen jellegtelenek, nyeges alakot formálnia Károlyi még a főszereplőik, tehát Vera Máriánál4 akinek a játékában és Péter körvonalai is a lehető a fegyelmezettség és a tudatos legbizonytalanabbak. Talán Zsu- formálás biztonsága lepett meg zsi, Ferike és a kis külföldi di- leginkább. Jó stílusérzékkel tol- zőz iránt mutattak a szöveg- mácsolja a dalokat. Perényi írók — Kövesdi Nagy Lajos és László, mintha kissé kedvetle- S zen es Iván — némi rokonszen- nebbül komédiázna, igaz, nem vet —, már ami a szereplehe- sok lehetőség rejlik ebben a tőségeket illeti. nyúlfarknyi szerepben, ami nem Horváth Jenő, a darab rende- igen, tartalmaz ífbbet egy pár zője hangulatos, modern szín- “nal?mi?. megszokott sablonnál, padképben mozgatja a szerep- Szlr‘"e; allg szánták nagyobb fel- löket. ötletei általában jófc. Még adatot a szövegírók Dévényt Ce- a jelenetváltás, az átdíszletezés ciliának is, annal, minthogy el- perceit is elviselhetővé tudja énekeljen néhány dalt, és né­tenni azzal, hogy gyors lebonyo- hány aprónyi jelenetben együtt lítása után, táncjelenetfcel köti bonyolítsa az álbetörés szálait le a nézőközönség figyelmét Vetró Margittal. Mulatságosak, eredetiek Tímár József könnyen variálható dísz­letelemei is. A rendező igyeke­zett a történetnek némi irőni- kus mellékízt adni, hogy az a bizonyos „játék- a játékban” némileg eltakarja a darab fo­gyatékosságait. Erőfeszítései nem is voltak sikertelenek, a tempó­vétel mindenütt alkalmazkodott az előadás követelményeihez és a jelenetek olajozottan gördül­tek kerekeiken. így aztán a Szegény kis betörő-nek meg lesz a maga népes közönsége, hiszen a jogos igény a vidám, könnyedén szó­rakoztató művek iránt egyre in­kább nő. Ezenkívül vonzó a szereposztás is, a zenés vígjáték hozzáértő mestereit sorakoztatja fel. A siker mellett szól a tánc- lcar jó szereplése, kellemesen hangzanak a Rónai Pál vezette zenekar előadásában a tömö­ren, jól hangszerelt Nádas-dal­lamok és Gombár Judit kosz­tümtervei között is találhatunk több sikeres, modern vonalú kreációt. Perlaki István Péter, a tehet­séges fiatal elektromérnök meg­személyesítője magabiztos, han­gulatos alakításával az előadás egyik erőssége. Egyéni humor­ral színezi ezt az egyébként eléggé sematikus figurát. Stílu­sosan énekel és táncol, játéka meggyőző, kerüli a szirupos köz­helyeket Bőségesen kihasználja a szür­ke kis tisztviselőcske, a bece­neve ellen hadakozó Ferike szerepében rejlő lehetőségeket, a felszabadultan, de ízlésesen komédiázó Sas József. Igen jó előadókészséggel tolmácsolja Ná­das Gábor dalait és — a közön­ség örömére — módja van gi- tártudását Is megcsillogtatni. Sokoldalú, kedves egyéniséget ismertünk meg benne eddigi sze­repel alapján. Vetró Margitnak fs sikerült jól körvonalaznia Vera szere­pét. El tudja hitetni, hogy ez a detektívtörténetekbe beleszédült kislány ennyire makacsul kitart butuska képzelődései mellett, pedig mindenki látja, milyen , átlátszó trükkökkel próbálják kigyógyítani krimi-írói ambíciói­ból. Csáky Lajos A Petőfi Népe Szerkesztőbizottsága novellapályázatot hir­detett október elején, legfeljebb öt gépelt oldalnyi, mintegy ISO soros terjedelmű tárcákra. A beküldési határidőt novem­ber 15-ben jelöltük meg. Az idő, úgy■ látjuk, némiképpen rö­vidnek bizonyult, mert mint értesültünk, még jó néhányan szeretnének részt venni pályázatunkon, de kétséges, hogy el tudnak-e készülni. Ezért szerkesztőbizottságunk úgy határo­zott, hogy a december 1-ig beérkező pályaműveket elfogadja. Az eredményhirdetés ennek ellenére december 18-i számunk­ban megtörténik. Ismételten közöljük a kiírást: I. díj: 1200 forint, II. díj: 800 forint, III. díj: 500 forint. A pályázat jeligés. Cím: Petőfi Népe, Kecskemét. A borí­tékon feltüntetendő: Novellapályázat. A díjakon felül a művek közléséért a szokásos honorá­riumot fizetjük. A közlésre alkalmasnak ítélt írásokra akkor is igényt tartunk, ha díjat nem nyertek. A beküldött műve­ket nem küldjük vissza, s megőrzésükre sem vállalkozunk. Még a tanár úr sincs biztonságban (Perényi László és Vetró Margit). Rezeda-bárban. (Perlaki István, Dévényi Cecília. Sas József és Károlyi Mária). Alul: A mérnök úr és a „Rczeda-görlök”. NOVEMBER Fázósan vágom zsebre a kezem, hiába süt a nap, — november hűse borzolja hajamat. Te sem keresel már a nyári szerelemmel. November útján fagyott már a rög. November útján kocog a szekér. A tűnt nyár varjai a szív fölött, és homlokomon rakódik a dér. Mennyi termést őriz még a határ? Fázós kezek gyűjtik, mi még övék. Begyűjtöttem"é, mit adott a nyár...? Megelözöm-é november ködét...? Antalfy István Közben ősz lett... Vártalak. Nem jöttél és közben ősz lett Ámyékkerításen lépett át a csend. Meglapult, figyelt, majd vigyázva arcomhoz ért Elülnek lassan a nyári zajok szerelem — viharok, színessé szelídül a vad zöld-világ és lábam alatt is lustább már a föld Én vártalak s észrevétlen kezemre hullott az első sárguló levél. Mert közben ősz lett. Szatmári Valéria Szárnyak Sóvár vágta, a szégyené, dobna magasba, fölfelé, irigység, föld-húzta vas-nyomta vágy. csak egyszer, csak egyszer leg­alább, legszebb irány, függőleges út, madarak-őrizte fénykapuk, növekvés, rekord ifjúság, csak egyszer, egyszer legalább, wmm \ példát, fegyelmet tervező : rugaszkodás, vér, erő, üssetek rám. ne féljek, jutalom így lesz az élet, szárnyak, szárnyak, szárnyak, szavammal éleset vágjak, I gyönyörű ostrom, igaz merénylet, adattál kevés keménynek, ' pörkölhetsz rám is bélyeget, díszítsd fel ember-képemet, zúzódjak össze bár zuhanva, nem esik szégyen utamra, mutatom mindig földi életem, bakancsos lábam, vas-nehéz kezem! Ténagy Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents