Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-06 / 263. szám
Uj szakasz kezdődött Beszélgetés Ilku Pál művelődésügyi miniszterrel TIBORC új módi panasza A négy esztendővel ezelőtt ülésező VILI. pártkongresszus a magyar nép történelme egy szakaszának lezárását jelentette. Ez a kongresszus mondta ki a szocializmus alapjai lerakásának befejezését és jelölte meg az új szakasz legfc losabb feladatának a szocializmus teljes felépítését hazánkban. Ennek a kongresszusnak a magyar nép életében betöltött szerepéről, jelentőségéről és az azóta megtett útról beszélgettünk Dku Pállal, az MSZMP Politikai Bizottsága póttagjával, művelődésügyi miniszterrel. — A VIII. pártkongresszus nem tartozott a hangos, látványos események sorába. Nyugodt értékelése, mértéktartó hangja inkább egy munkaértekezlet hangulatát idézte. Pedig a párt és a szocializmus magyarországi történetének fontos szakaszát mondta ki befejezettnek. A küldöttek kivétel nélkül arról beszéltek, hogy a szocializmus teljes felépítésének szakasza sem lesz könnyebb feladat, mint az előző, sikei'r rel zárult periódus volt. A Vili. pártkongresszuson a kommunista küldöttek mellett megfigyelőként részt vettek közéletünk olyan pártonkívüli kiválóságai is, mint Kodály Zoltán. Németh László, Károlyi Mihály né és mások. — Nagyon helyes és hasznos gondolat volt meghívni a kongresszusra közéletünk legkiválóbbjait. A velük folytatott beszélgetésekből kicsendült: tudták, érezték, hogy ezen a kongresszuson az ország életének olyan kérdései kerülnek megvitatásra, amelyek végrehajtásához az egész nép összefogása szükséges. Sokan mondták el a küldöttek közül: a szocialista nemzeti egység kialakítása valamennyi becsületes dolgozó közreműködése nélkül lehetetlen — ez a gondolat és e gondolat ország-világ előtt történt kimondása kapta meg őket leginkább és a legmesszebbmenően egyetértettek és egyetértenek ma is vele. — Sokan a párt VIII. kongresszusát a párt és a tömegek egymásra találása reneszánszának nevezik. Nem véletlen ül. A szocializmus alapjainak a lerakása nem fejeződhetett volna be az egész nemzet segítsége nélkül. Ha például a parasztság nem értette volna meg a mező- gazdaság szocialista átszervezésének történelmi szükségességét, azt eredményesen és megnyugtatóan nem lehetett volna végrehajtani. A párt és a tömegek ismét létrejött, kölcsönös, mély és tartalmas kapcsolatának az alapja kettős: a párt türelmes, bölcs bizalma a népmilliók iránt és a tömegek bizalma a kipróbált, szilárd, megfontolt vezetés, a párt iránt. A testvérpártok képviselői nem véletlenül mond. ták el ezen a kongresszuson: érdemes tanulmányozni pártunknak a tömegekkel való kapcsolat szélesítésében és tartalommal való megtöltésében alkalmazott módszereit. A VIU. pártkongresszus a szocializmus teljes felépítésének nagy feladatán belül célul tűzte ki a kulturális építőmunka fokozását, előtérbe kerülését. — A szocializmus teljes felépítése azt is jelenti, hogy mindannyiunknak meg kell tanulnunk szocialista módon élni, dolgozni, gondolkozni. Érthető tehát, ha a Vili. kongresszus reflektorfényébe került a szocialista tudatformálás. A szocialista embertípus kialakítása bonyolult feladat. Nemcsak a kulturáltság magasabb fokát jelenti, hanem annak felismerését is, hogy az egyéni sorsok alakulása szoros kapcsolatban áll az ország fejlődésével. — A kulturálódás feltételeinek szélesítésében okvetlenül szükség van a tömegek aktív részvételére. A VIII. kongresz- szus óta megtett út igazolja ezt. A dolgozók nemcsak megértették az oktatás fontosságát saját gyermekeik jövőjét illetően, hanem áldozatokat vállalva segítették az iskolai hálózat bővítését. Ugyanezt mondhatom a művelődési otthonok, klubok hálózatának örvendetes bővülésével kapcsolatban is. Régebben, amikor a megnövekedett kulturális igények kielégítése került szóba, elsősorban mindig színházra, mozira és különböző más, művészeti rendezvényekre gondoltak. — A kulturális forradalmat nem lehet és nem szabad csak a művészeti területekre, lehetőségekre csökkenteni. Kulturáló- dást jelent a tudásszint emelése, az ismeretek bővítése csakúgy, mint a közízlés fejlesztése. — A felszabadulás óta eltelt két évtized alatt kialakult hazánkban a népművelés szilárd szervezete, létrejött intézményeink széles körű hálózata, amely jól szolgálja a közműveltség terjedését. Ma, a sok szempon bői megváltozott új helyzetben is építeni lehet erre az alapra. De ez önmagában már nem elég. Növelni kell a népművelési intézmények hatósugarát. A könyvtárak, műkedvelő együttesek, szakkörök — amelyek a népművelési munka gerincét adták és adják még ma is sok helyen — önmagukban már nem felelnek meg a növekvő igényeknek, A népművelési munkcy nem lehet öncélú, hanem az ország szocialista építését, gazdasági programunk realizálását, a tudatformálás meggyorsítását kell, hogy segítse. A népművelés harmadik ötéves terve hivatott a kívánt és igényelt korszerűsítés végrehajtására. — Sok, hazánkba látogató külföldivel beszélgettem az elmúlt időkben. Ök állítják, hogy gondolkodásban, vitakészségben, a feladatok világos értésében jelentkező politikai és kulturális színvonal jelentősen megnőtt Magyarországon az elmúlt esztendők során. Mindez azt bizonyítja: helyes úton járunk és a szocializmus teljes felépítése hazánkban — amelynek egyik fontos feltétele a szocialista tudat- formálás ütemének további fokozása —, nem utópisztikus elképzelés, hanem a mindennapok során is kézzelfogható valóság. Tény. hogy a kulturális forradalomban jelentős szerepet kap a tudásszint emelése, az ismeretek bővítése, a közízlés fejlesztése. De a kulturális forradalom fontos részét alkotja a művészeti ágak fejlődése Is. Az elmúlt időben főleg a művészetek nártos- ságáről és elkötelezettségéről esett gyakran sző a sajtó nyilvánossága előtt csakúgy, mint a különböző vitákon. — Igen, ez érthető. A művészetek fejlődésének egyik fontos feltétele a pártosság fogalmának helyes értelmezése. A szocialista társadalom azt Igényli az íróktól és művészektől, hogy alkotásaikban pártosan foglaljanak állást az alapvető társadalmi kérdésekben. A pártosság követelménye megkívánta a politikai tudatosságot és a várt politikáia iránti felelősségérzést. de nem azonos a nao! nolitika aoitSciós Jelleeű szolgálatának kívánalmaival.^ Mit jelent ez? A ma művészének a ma embere eligazodását keil szolgálnia. Ha a művész ezt megfelelő hittel, a szocializmus talaján állva cselekszi, a legmesszemenőbb szabadságot élvezi műve megalkotása közben, még a tévedés szabadságát is. — Az utóbbi időben megjelent néhány olyan alKotas, amely úgymond, nagy vihart káváit. A Húsz órára, vagy a Piros tövű nád tele vízió változatára gondolok. Mellettük is, ellenük is egyaránt elhangzottak vélemények. ítélkezni azonoan művek fölött tetszik, nem tetszik alapon nem lehet. Azt kell vizsgálnunk, hogy a mi korunkat fejezik ki ezek a műves, vagy sem, a mi korunk emberének összetett problémáiról szólnak-e, vagy sem és segítik-e az igazi emberi, az új, a szocialista tudatosság erősödését — olykor nagyon is áttételesen —, vagy sem. A művészetek társadalmi szerepe éppen az, hogy ezt az újat szolgálja, erősítse érthető, de — nem leegyszerűsített — megkapó, élményt nyújtó gazdag formákban. A ma embere ellentétes anyagokból összegyúrt ember, együtt vannak még benne az igenek és nemek, a szocialista vonások mellett élnek még bennük a polgári és kispolgári hatások is. Ez a kétféleség nem tragédia, természetes velejárója korunk átmeneti jellegének. Ha a művész leegyszerűsít, nem mutatja be a ma emberében megtalálható ellentéteket, akkor hazudik, félrevezet. A vitatott művek listájára, gondolom, a napokban feliratkozott Az elnök című szovjet filmalkotás is. Biztos vagyok benne, hogy sok vita követi majd bemutatását, mellette is, ellene is. Bátor film, politikai, morális és művészi vonatkozásban egyaránt. — A művészi alkotásokról kibontakozó viták utóbbi éveink fejlődésének egyik legszimpatikusabb vonása. Kezd közüggyé válni egy-egy televíziójáték, könyv, vagy filmalkotás. Jó dolog ez, különösen, ha tovább erősödik a pártosság szembesítése az. alkotással, mérőeszközként való hozzáértő alkalmazása a vitában. Ez segíti nálunk a művészetek fejlődését, de az emberi tudat gazdagodását is. De ez a „nálunk” nem jelent szűk elhatárolódást, ellenkezőleg, a szocialista világ gazdagodását is szolgálja. Ennek* a sokrétű munkának, fejlődésnek az útját egyengette a párt Vili. kongresszusa és nem kétséges, hogy a IX. is ezt segíti majd. P. P. Több olvasónk kérésének és kívánságának elegei téve közöljük a Tiszán ii.nen, Dunán túl című rádiós vetélkedő során október 2S-án elhangzott Tiborc új- módi panasza című paródiát. Az írásnak sok köze volt abban, hogy végül is Bács-Kiskun megye nyerte meg a vetélkedőt, s ezzel bejutott a döntőbe. KATONA: Fanfárok hangjai felverték ez estvén mi ez a zaj, s e hagymás illatok, mik orromat csavarva riasztnak? Hol vagyok? összecsapom kezemet. Nem ide temettek esztendők előtt, ez nem a Szentháromság temetp! Harci zaj szól, s furcsa húrok hangja s itt áll egy ember. Mit görnyedsz elém? Mit keresel te sírboltom előtt, szólj, immár felelj ismersz é engemet? TIBORC: Jó estvét szaktárs, fiskális uram, Katona József! Kérdeztél, felelek: a bűz, s a zengi húrok hangja gyárakat jelent. \ Amott konzerv-, itt rnagnógyár vagyon. KATONA: S te ki vagy — Útonálló? TIBORC: Igazán? Lehet meglátni képemen? KATONA: Bárki légy, mi dolgod itt? TIBORC: Lakásra várok sok év óta már. KATONA: Munkálkodó légy, nem panaszkodó. TIBORC: Tekintenél csak egyszer albérletemre, hol öt porontyommal kényszerült vagyok megosztni fészkemet. Szorongásomban én már kilószám andaxint szedek. S beteg asszonyom csak arra költi a segélyt, hogy a tanácshoz a kérvényekre naponként bélyeget vegyen! KATONA: Mért hozzám jövél korán őszült ember azt reméled, hogy én segíthetek? TIBORC: Katona József, városunk szülötte neved hirdeti színház, tér, szobor, utca, társaság, könyvesbolt és fürdő úgy érzem lakást csak te adhatol. KATONA: Menj hát szegény. Ott van szülőlakom, ahol születtem, ott lelj honra te. TIBORC: Oh uram, ne véld, hogy ott fejemet lehajthatom, mert bár nagy úr vagy, mégis házaddal már rég nem rendelkezel azt sportorvosi rendelő foglalta el. KATONA: Bocsáss meg, de ezt én nem tudhatám. TIBORC: Egyebeket sem sejdíthetsz. Teszem, hogy itt cifra, márványos házakat épít a város és mi megfagyunk szobánkban. KATONA: Hát bészálló, vendégfogadó nincsen? TIBORC: Kerülközik ilyen. Van egy felséges Aranyhomoknak hívott szép lakunk. KATONA: Hát szállást kérni tarts oda velem! TIBORC: Kár oda mennünk nagyúr, mert az IBUSZ minden zugát lefoglaltatta mír nyugat meráni turisták rajának. KATONA: Hát mért nem építnek itt több lakást? TIBORC: Ügy mondják nincsen rávaló dohány A pénz fontosabbra kellett. Megépült a fedett uszoda. Előtte stadion. KATONA: Átadom hát tenéked helyemet. Maradj itt, én majd lakást keresek. TIBORC: S Te hová, merre mennél jó uram: KATONA: Befogad talán színházam, vagy ha nem a tanácshoz fordulok, s fennen hirdetem: Ha a teremtésben vesztes maradok itt kísértek folyvást, mint haladó hagyomány s nem tragédiát, csak kérvényeket írok.! .írták: Joós Ferenc—{' -V tiv • Varga Mihály—Gál Sándor Bozsó János: Üss.
