Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-02 / 259. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! XXI. ÉVFOLYAM. 259. SZÁM 1956. NOVEMBER 2. SZERDA Befejeződött a megyei pártértekezlet Kedden reggel 8 órakor a Kecskeméti Katona . lődéssel tanulmányozták lapunk erről szóló tudó- József Színházban folytatta munkáját a megyei I sitásait. Majd kezdetét vette a tanácskozás, mely- pártértekezlet. Már a tanácskozás kezdete előtt nek elnöke, Erdősi József elvtárs megnyitotta a gyülekeztek a küldöttek az előcsarnokban és vitát. Elsőnek Nyers Rezső elvtárs, a Központi élénken vitatták a hétfői felszólalásokat, s érdek- I Bizottság titkára kért szót. A pártértekezlet helyes utat nyitott a jövő számára Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkárának felszólalása Tisztelt elvtársak! Ha visszatekintünk a Vili. kongresszus óta éltéit négy év eredményeire, a társadalmi haladás szembeötlő tényeit láthatjuk — kezdte felszólalását Nyers Rezső elvtárs. — Rendszerünk politikai szilárdságából mit sem veszített, országunk nemzetközi tekintélye nőtt, nemzeti köz- műveltségünk gyarapodott. Ezek az eredmények természetesen ugyanígy tükröződnek az ország legnagyobb megyéjében, Bács-Kiskun megyében is. Gazdaságunkban fokozódott a szocialista elvek érvényesítése, országunk tovább iparosodott, a lakosság jövedelme és fogyasztása növekedett. Előrehaladtunk, de korántsem mondhatjuk, hogy révbe jutottunk. Sok fogyatékossággal kell szembenézni, nem kevés nehézséget kell leküzdenünk, hogy a jövendő fejlődést biztosítsuk. _ Elmondhatjuk, hogy hazánk ma nagyobb szerepet tölt be a nemzetközi életb'-n is, mint akár négy esztendővel ezelőtt. Aktív külpolitikát folytatunk, hallatjuk szavunkat a nemzetközi fórumokon, s tekintélyünket azok is kénytelenek ma már elismerni, akiket egyébként nem sorolhatunk barátaink közé. Külpolitikánk természetesen hasznára válik nemcsak hazánknak, hanem a szocializmust építő valamennyi országnak. Ami az elmúlt időszak nemzetközi eseményeit illeti, elmondhatjuk, hogy ha döntő győzelmek talán nem is születtek számunkra, de hatásosan szembeszálltunk az elmúlt négy évben is az imperializmussal, annak háborús, népelnyomó törekvéseivel. A szocialista országok fellépésének konkrét eredményei voltak, melyek között megemlíthetjük például Kubát. Mint ismeretes, négy évvel ezelőtt az imperializmus erői le akarták rohanni ezt a fiatal és szocialista úton haladó országot, de visszaparancsolták őket a szocializmus erői. Kuba azóta stabilizálódott, megerősödött. Hasonlóképpen Algériát sem sikerült, mint ahogy remélték, szembefordítani a szocializmussal. Szíriában, Jemenben ugyancsak a baloldali erők megerősödésének lehettünk tanúi. Mint köztudott, az imperialisták megpróbálták a Német Szövetségi Köztársaságot bevonni az úgynevezett „atomklubba”, tehát részesíteni az atombomba feletti jogokból, s habár ez a veszély azóta sem múlt el, mégis elmondhatjuk, hogy a szocialista országok erélyes fellépésére ezek a törekvések befagytak számukra. Ugyanakkor a Német Demokratikus Köztársaság, melyet igyekezte’ elszigetelni és nemzeti önálló ságát kétségbevonni, belsőle és nemzetközi szerepében i‘ nagymértékben megerősödő! az elmúlt négy esztendőben. Nyitott kérdésként kell szembenézni jelenleg is a vietnami háborúval, az európai biztonság kérdésével, s az atomfegyverek eltiltásának problémájával. Az új világháború veszélye tehát nem múlt el felettünk, de ha a világbéke erői összefognak, s ezt fegyveres erővel is alá tudjuk támasztani, akkor a békét megőrizhetjük. A vietnami nép számára továbbra is teljes támogatást igyekszünk nyújtani gazdaságilag, önvédelmi harcához szükséges fegyverekkel, s ha kéri és szükség lesz rá, önkéntesek odaküldésével is. Segítjük Vietnamot, «erősítjük a vietnami harcosokat, de arra törekszünk, hogy a helyi háborút az amerikai agresszo- rok ne változtathassák át világháborúvá. Felmerül a kérdés: lehet-e csak fegyveres harccal és ellenállással elérni a pozitív békét a jövőben. Hiszen köztudott, hogy az Amerikai Egyesült Államok győzi fegyverrel, katonai erővel. Véleményünk szerint a fegyveres harc eszközein túl a vietnami béke elérése érdekében az eddiginél hatékonyabban kell alkalmaznunk a politikai eszközöket és erőfeszítéseket is. Az a cél, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítsük az Egyesült Államokat, de nem a saját feltételeivel, hanem az agresz- szió beszüntetésével, a Vietnami Demokratikus Köztársaság ismert négy pontja és a Nemzeti Felszabadítási Front öt pontja alapján. Sajnálatos, hogy nagyban gátolja ezeket a törekvéseket a Kínai Népköztársaság egységben) tó politikája. Mi arra törekszünk, hogy elhatároljuk magunkat téves nézeteiktől. Igyekszünk megfelelő állami kapcsolatokat fenntartani a jövőben is, s bízunk visszatérésükben a helyes szocialista vonalhoz. S habár nagyon megnehezült a lehetősége a vietnami háború kedvező és gyors befejezésének, a küzdelmet nem adhatjuk ,fél, ezért dolgozunk minden erőnkkel tovább. Nyers elvtáns a továbbiakban az utóbbi négy esztendő gazdasági fejlődéséről beszélt. — Az elmúlt időszak pozitív fényéiből — mondotta — kiemelkedő jelentőségű, hogy a termelőszövetkezetek lényegesen megszilárdultak, a mező- gazdaság szövetkezeti szektora állandó és előremutató tényezője lett gazdasági életünknek. Ennek előnyei össztársadalmi méretűek. Egyrészt tervszerűbb így a termelés, gyümölcsözőbbek a beruházások, másrészt a szövetkezeti parasztság jövedelme nemcsak biztonságosabbá vált, hanem központi terv által szabályoz- hatóvá. Így lehetőség van arra, hogy társadalmunk valamennyi osztályának személyi jövedelme a helyes arányban növekedjen. A munkásosztály és a szövetkezeti parasztság termelési- és életkörülményei ezáltal közelebb kerültek egymáshoz. Az életszínvonal növelése szempontjából is erősen megnőtt a munkásosztály és a parasztság gazdasági egymásrautaltsága. Visszafizeti-e szocialista mezőgazdaságunk a jelentős társadalmi befektetéseket? — merült fel a kérdés itt a pártértekezleten is. Már a második ötéves tervidőszak eredményei alapján is igennel felelhetünk a kérdésre. Bár a termelés öt év alatti mintegy 10 százalékos növekedését kevésnek minősíthetjük, de ennek értékét nagyban növeli az, hogy a mezőgazdasági munka termelékenységének nagyfokú, az iparinál valamivel gyorsabb növekedése a mezőgazdasági földterület némi csökkentése mellett jött létre. A szocialista mezőgazdaság tehát képes volt az elmúlt években úgy növelni a termelést, hogy közben jelentősen táplálta munkaerővel az ipart. Végeredményben tehát a munkásosztály, s az állam javát szolgáló jó befektetés, ha ésszerűen fejlesztjük a mező- gazdaságot. Szükséges, hogy a termelőszövetkezetek sikeres megszilárdítása után az ország minden vidékén lendületet kapjon a szövetkezetek belső fejlődése, javuljon a munka- szervezés, s ez párosuljon a a demokrácia szélesítésével. Pártunk Központi Bizottsága fontos kötelességének tekinti, hogy a jelenleginél nagyobb távlatokat teremtsünk a mezőgazdasági munkának, az élelmiszertermelésnek, mert ez az egész nép jövőbeni élet- színvonalát alapozhatja meg. Behatóan vizsgáljuk, miképpen lehet a termelőszövetkezeteket anyagilag még jobban érdekeltté tenni az össznépi célok követésében, milyen lehetőségei vannak a garantált munkadíjazás bevezetésének, és azt is, hogyan lehet fokozatosan közelvinai a szövetkezeti nyugdíjrendszert a bérből élők nyugdíjrendszeréhez. Milyen az ország gazdasági helyzete? Milyen közgazdasági problémával kell szembenézni napjainkban? Tapasztalhatjuk, hogy közvéleményünk egy részénél ez még nem eléggé világos. Elmondhatjuk, hogy gazdasági helyzetünk konszolidált, gazdaságunk nagyban-egészében jól szervezett, de bizonyos nehézségek szegődtek hozzánk „útitársul”. Ezek egy része a gazdasági vezetés nagyobb határozottságával és célratörésével leküzdhető, s az utóbbi hónapokban ennek már számos jelét is láthatjuk. Más részüknek azonban mélyebben fekvő okai vannak és csak nagyobb hatású intézkedéssorozattal oldhatók meg. Ez utóbbi nehézségek lényege, hogy gazdasági növekedésünk eddigi forrásai közül kimerülőben van a munkások létszámának gyors, számszerű növelésével történő termelésbővítés lehetősége, s a szocialista világpiac viharos gyorsasággal végbemenő bővülésének időszaka is véget ért. Mindkettőt végeredményben úgy tekinthetjük, mint a szocialista termelési viszonyok (Folytatás a 3. oldalon.) A küldöttek érdeklődéssel figyelik a vitában felszólalókat
