Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-05 / Különkiadás

* Először tornyai integetnek hívogatóan, ha bármerről is érkezik a látogató. Fe­lettük ott úszik a bágyadt páracsík, amely a folyó közelségét jelzi. A Duna- menti galériaerdők zöldje kíséri a vá­ros látképét, ha a sűrűn egymást kö­vető hajójáratokon közelítik meg Kalo­csát. Mozdulatlannak, örök-egyformá­nak tűnt hosszú évtizedeken keresztül, s az életforma konzerválódásénak az is elősegítője volt, hogy valamikori urai még a prüszkölő, kormot és füstöt árasztó gőzvasutat sem engedték be, amikor a Duna-menti vasútvonal épült, csak egy irányból, Kiskőrös felől nyi­tottak kaput a kalocsai „birodalomba”. Miről is volt híres ez a város, mely­nek földje árpádkori templom romjait őrzi, s amelynek házai között évszáza­dokon keresztül a hagyomány volt a leginkább tisztelt járókelő. A történe­lem roppant súlya, századok véres ese­ményeinek szele érződött a városon. De vajon miről híres ma Kalocsa, amely­ről a lexikonok is csak úgy emlékeztek meg, hogy érseki székhely és környéke paprikatermesztéséről és színpompás, virágos népviseletéről nevezetes. Mai történelmünk értékeket átrang­soroló, súlypontokat áthelyező utolsó húsz esztendeje itt, ebben a városban is más erővonalakat, más kisugárzási pon­tokat, más, történelembe beágyazódott, de mégis ízig-vérig mai, modern hang­súlyokat teremtett. Ipar és életforma Ha mo arról akarunk beszélni, azt akarjuk néhány szóval összefoglalni, miről is nevezetes Kalocsa, a régi fel­sorolásnál jóval hosszabb, nemzeti fej­lődésünk szempontjából is jóval jelen­tősebb változásokról adhatunk számot. Az úri Magyarország éberen őrködött évszázadokon át, de különösen amióta a modern nagyipari proletariátus létre­jött, hogy Kalocsa meg he fertőződhes­sék az új és hatalmas erejű eszméktől. Mi volt a legfőbb biztosíték az új sze­lek kirekesztésére a város falai közül? Az, hogy mesterségesen, de nagyon erős beavatkozással gátját szegték a mun­kásosztály létrejöttének. Igaz, hogy az agrárszocialista mozgalmak láthatatlan országútjain mégiscsak betört ide a tár­sadalmi haladás gondolata, tehát létre­jöttek a'munkásmozgalom titkolt bázi­sai is a falak között, de az iparosodás lendülete tényleg kívül rekedt, s a fel- szabadulás történelemformáló pillanatai után nyíltak fel a zsilipek. Még kisipa­ros sem túlságosan sok volt korábban, ha nem is célunk a felszabadulás utáni két évtized eredményeinek felsorakoz­tatása, a gyors és különösen az utóbbi évben hatalmas iramú fejlődés érzékel­tetésére el kell mondani, hogy a kü­lönböző felügyeleti szervek alá tartozó termelő üzemek és vállalatok a máso­dik ötéves terv utolsó esztendejében 675 millió forintot kitevő értéket hoztak létre, ami a terv első évéhez, 1960-hoz viszonyítva is — tehát viszonylag rend­kívül rövid idő alatt — 220,6 százalé­kos emelkedést realizál, öt év alatt több mint két és fél milliárd forintnyi terméket hozott létre a vörösbegyre iz­mosodó munkásosztálya, ami hatalmas különbség az évszázados múlt „ered­ményeihez” viszonyítva, nem beszélve a társadalmi változások perspektíváiról, a fejlődés tovább ívelő magaslatairól, melyet következő, harmadik ötéves ter­vünk ígér Kalocsa dolgozói számára. A kerítésen túlról nézve talán vala­mi idilli hangulatú üdülőtelepnek sejt­heti az idegen az EKA nemrég felava­Az EKA gyártelepének termelési sza­lagján fénycsőarmatúrák készülnek. tott és a legfrissebb műszaki eredmé­nyeket is hasznosító gyártelepét. Csak a bejárat mellett ékeskedő táblák tájé­koztatják a járókelőt arról, hogy ez a rendkívül rövid életkorú üzem máris a város legjobb ipari termelési bázisává fejlődött. Az udvaron — az előd — a kőipari vállalat avult, szegényes épü- letecskéi közül az utód kegyelete meg­hagyott néhányat-. No nem azért, hogy valamiféle ipari műemlékké avassa, de talán azzal a titkolt szándékkal, hogy lássa ez az első nemzedékében munkás­sá lett gárda, amely itt dolgozik, hon­nan is indult el, mit kapott a szocializ­must építő társadalomtól ahhoz, hogy háborítatlanul végezze termelő .mun­káját. A vidéki ipartelepítés nagyszerű tel­jesítménye volt egyébként is Kalocsa rohamosan gyarapodó iparosodása. Hi­szen ezen az úton került Kalocsára az ÉM Építőgépjavító és Gyártó Vállalat is. így alakult ki nagyrészt az az össz­kép, melynek eredményeképpen jelen­leg 5 tárcakezelésben működő, 9 taná­csi irányítás alatt álló és 4 nagyobb szövetkezeti ipari üzem határozza meg Kalocsa termelési struktúráját. A fejlődési arányok a múlthoz viszo­nyítva óriásiak. Hiszen csak a tanács irányítása alatt olyan „nagy cégek” találhatók, mint a „Textilfeldolgozó”, vagy a Fémtömegcikkipari Vállalat és nem utolsó sorben a legfiatalabb ma­gyar iparág képviselője, úttörője a vá­rosban: a „Műanyagfeldolgozó”. Egyes szövetkezeti termelőegységek a nagyobb ipartelepek teljesítményét kö­zelítik meg, olyan formában fejlődtek fel, hogy több szövetkezeti vállalatot közös vezetés alá helyeztek. Az ipari „honfoglalás” első hősi kor­szakának máris jelentős társadalmi kö­vetkezményei vannak. Szinte nincs a tősgyökeres kalocsai famíliák között olyan, amelyik ne küldött volna „kép­viselőt” a munkásosztály soraiba. Erre a rokonságra büszkék is a helybeliek és bár nem ide tartozik témakörét te­kintve, de talán megkockáztatható a megállapitás, hogy a városban utóbbi években rendkívüli méretekben fellen­dült társadalmi munkavégzés és a nyo­mában járó lelkesedés tulajdonképpen a város nem mindennapi méretű ipari fejlődéséért járó elismerés és köszönet a lakosság részéről. A jövő világosan rajzolódik ki azok­ból a tervekből, elképzelésekből, me­lyek egyrészt a tényleges kalocsai hely­zetből indulnak ki, másrészt — egészen természetesen — figyelembe veszik ha­zánk, népünk gazdasági teherbíró ké­pességét. Ma már nem kell azzal gon­dolni, hogyan adjanak munkalehető­séget a kalocsai lányoknak és asszo­nyoknak, akik az ipar felé nyújtották ki a kezüket — hiszen a női munka­erő foglalkoztatása szinte teljesen meg­oldottnak tekinthető, és már nőnek az inari tanulók friss, új osztagai, akiket ide irányít ez a sodró erejű fejlődés az üzemekbe, gyárakba. A mennyiségi fejlesztés kezdeti Idő­szakát most nagyon helyesen és egye­dül járható fiiként a minőségi fejlesz­tés korszakának kell felváltania. Még • nedig nem is akármilyen arányokban! Hiszen a tervek például arról adnak hírt, hogy egyebek mellett a tárca- ipar nagyobb előrelépést határoz el 1970-ig, mint ami az ipar megteremté­sének időszakában 1960—85. között le* zajlott. Nyilvánvaló most már nem olyan mértékben keli a termelés emel­kedését biztosítani a létszámnöveke­désből, mint eddig, hiszen a törzsgár­da nagyrészt már kiképezve áll a ter­melő kapacitás rendelkezésére. Vilá­gos, hogy a termelékenység emelése a jövőben a korszerűsítések, műszerezés, technikai színvonal fejlesztése vona­lán zajlik le, illetve válik lehető­vé. A legnagyobb méretű rekonstrukció­ra a Fűszerpaprikaipari Vállalat szo­rul rá. A városi pártszervek és a ta­nácsi irányító szervek legfőbb gondja, hogy zökkenőmentesen, teljesen szak­szerűen, a megkívánt ütemben készül­jön el ez a munka. Befejezés felé köze­ledik (1967-re) az Építőgépgyár 15 mil­liós beruházása is. A tanácsi ipar a legnagyobb fejlő­dést a Műanyagfeldolgozó Vállalatnál szeretné elérni, amellett hogy a telep­helyhez vezető úthálózat létrehozásá­ra is szükség lesz. Korszerűsítik a nagy múltú és ma már .országszerte jól is­mert Sütőipari Vállalatot, amely szem­léletes példáját mutatja hogyan lehet egy hagyományosan városi, helyi ren­deltetésű üzemet országos érdekeltségű­vé fejleszteni. Nemcsak az ízletes „ka­locsai ropogósra” gondolunk, — saját erőből létrehozott új készítményükre —, hanem a beteg gyomrúak által ország­szerte jól ismert, kétszersültre, a „Hó­virágra” is. Ennél a vállalatnál már a nemzetközi magaslatok megvívása is a tervek között szerepel. Ha ugyanis kor­szerű technológiájú csomagolását is „kitalálják” Kalocsán, nem lesz sem­mi akádálya a „ropogós” külföldi érté­kesítésének sem. Nem kis munkaerőgondokkal kellett megküzdeni az idén lezárult öt esz­tendőben. De végül is az arányok egész­ségesen alakultak. Csaknem megkétsze­reződött az Iparban foglalkoztatottak száma, a háromezret az induláskor alig meghaladó munkáshadsereg ma a hat­ezret közelíti. Az emelkedés tehát sta­tisztikusan kifejezve 196 százalék. Ér­demes elgondolkodni rajta, hogy egy viszonylag, kis Duna—Tisza közi vá­roskában milyen impozáns társadalmi átformálódások zajlottak le, ha még a 100 százalékot kétszeresen túllépi az ipari munkásság számának növekedése öt év alatt! Hozzászámíthatjuk, bát­ran milyen erősen befolyásolta a fel- szabadulás előtti, feudális szerkezetű családi életben lezajlott fejlődést is az ipar megjelenése Kalocsán. Hadsereg- nyi háziasszony, a múltban legfeljebb a férjhezmenésre váró, otthon foglala­toskodó fiatal lány kelt útnak a csa­ládi portáról a nagyüzem felé. Nézzük csak újból a statisztikát! 1960-ban mindössze háromezer munkás dolgozott Kalocsán. Ma pedig csak a nagyipar­ban foglalkoztatott női munkaerő lét­száma meghaladja ezt: 3644 nőmunkást tartottak számon a ' második 'ötéves terv összegzései. Nem lehet erről lelkesedés nélkül beszélni. Legjobban a kalocsaiak tud­ják, hiszen a valamikori zsellér, ura­dalmi cseléd legfőbb gondja, aggodalma az volt: í ha családot alapít, le tudja-e majd hajtani valahol a fejét, tudja-e ruházni az egymást követő gyerekeket. És hát miről álmodozott a Kalocsa kör­nyéki szegény lány? Nem arról-e, ho­gyan kuporgatják össze a pénzt a 10— 15 szoknyára, ami ennek a csodálato­san harmonikus népviseletnek a szép­ségét is, de egy kicsit a tei-hét is, a gondját is jelentette. És a nép a szín­pompás viseletét lelki viharok nélkül cseréli fel ma az új, a modern öltözék­re, s ha könnyet is ejtenek a néprajzi kutatók a hímes, virágos szoknyák, fejcfiszek elmúlásán, ne feledjék, ha­zát cserélt azóta a nép Kalocsán is és keresi az újfajta életének leginkább megfelelő, .nyűg] és gond nélküli, nap­fényes tájakra jvivő életformáját. Tervek megvalósulóban Igen, ezt a városias pezsgésű, külső­ségeiben és lényegét tekintve is magas színvonalú életformát alakítják ki ma­guk körül a megváltozott Kalocsa dol­gozói. Ezzel kapcsolatosak a város párt- és tanácsi szerveinek közreműködésével összeállított nagyszabású tervek is. Ter­vek, amelyek a patinás homlokzatú há­zakkal rendelkező főútca mellett a töb­bi utcák, az egész város csinosodását és kényelmesebbé, kulturáltabbá téle­lét szolgálják. Már az elmúlt öt esz­tendőben is jelentékeny erőfeszítések történtek ez irányban. Átalakult, kor­szerűsödött — a régi szatócsboltok, ren­dezetlen áruegyvelegét elutasítva — a lehető legteljesebb szakosodás. irányá­ba haladt például a kereskedelem és a vendéglátás. A szaküzletekben eléggé Modern csomagológép működik a paprikafeldolgozó telepén. Nevét az itt gyártott konzervek is híressé tették. választékos árukészlet halmozódik fel és talál is gazdára. De az ipar hasonló arányú továbbfejlődése a szakosítás és az üzlethálózat! kiépítésének befejezését nem teszi lehetővé, további gondokat szül. Nem lehet elfeledni, hogy a ter­melő tevékenység mutatószámait vizs­gálva megállapítható: az átlagosnál job­ban nő (itt országos átlagról van szó) a kalocsai lakosság életszínvonala. Ez maga. után vonta az egy keresőre eső vásárlások összegének emelkedését is. A városiasodás nagy iramú folyamata érdekes, dinamikus arculatot kölcsö­nöz Kalocsának. Az utóbbi években fejlődött példáijl a városon belüli autó­busz-közlekedés, de a vezetőket már­is erősen foglalkoztatja a közlekedés további, még gyorsabb korszerűsítésé­nek gondolata. IA harmadik ötéves terv irányelveiben az is kitapintható reális valóságként 'jelentkezik, hogy tovább kell fejleszteni éppen a járás és vá­ros intenzív kapcsolata és egymásra utaltsága miatt a Kalocsa környéki or­szágos közlekedési hálózatot is. A kórház új szárnya a tüdőosztály. Az ápolónők is új otthoni kaptak a kór­házi park egyik épületében.

Next

/
Thumbnails
Contents