Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-05 / 262. szám

1966. november S, szombat Lépést tartani a növekvő igényekkel Szolgáltatások a dunavecsei járásban Az egy főre eső szolgáltatás értékét tekintve, a dunavecsei járás még mindig mélyen a me­gyei átlag alatt van, annak elle­nére, hogy az utóbbi években sokat fejlődött az itt dolgozó ktsz-ek, illetve a tanácsi válla­lat szolgáltató tevékenysége. A második ötéves terv első évé­ben 2,2 millió forint volt a ktsz-ek szolgáltatásainak az ér­téke, tavaly pedig már megkö­zelítette a 4 millió 800 ezer forintot. Az időközben szerve­zett dunavecsei tanácsi vállalat 1965-ben 700 ezer forint értékű munkát végzett a lakosságnak. Igen lassan emelkedik a ma­gánkisiparosok száma — az 1963. évi 270-nel szemben jelenleg 289-en gyakorolják az ipart — mert az újonnan iparengedélyt váltók jóformán csak a kiöre­gedett mesterek pótlására ele­gendők. Gépesítik az építőrészlegeket A négy ktsz és a tanácsi vál­lalat eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztésétől várható, hogy a harmadik ötéves terv során el­tűnnek a szolgáltatási térképről a fehér foltok és ezen a téren is megközelíti a megyei szintet a dunavecsei járás. Jelentős állomás volt a fej­lődés útján az a nemrégiben lezajlott tanácsülés, amelyen részt vett a KISZÖV megbízott­ja is. Közösen határozták meg a legfontosabb teendőket és a járás vezetői ígéretet tettek arra, hogy az eddiginél hatékonyab­ban támogatják a ktsz-ek fej­lesztését: megfelelő építkezési helyet, illetve — ahol tudnak — épületet bocsájtanak rendel­kezésükre. Az építőrészlegek kapacitá­sának a bővítésére van a leg­nagyobb szükség. A termélőszö- vetkezetek gazdasági megerő­södésével, a tagság jövedelmé­nek az emelkedésével párhuza­mosan ugyanis évről évre foko­zódik a falusi lakosság építke­zési kedve. Az igények ma már messze túlszárnyalják a járási építőipar képességét: a lakos­sági és közületi megrendelések­nek alig 60—70 százalékát tud­ják megvalósítani. Jellemző, hogy a solti ktsz építési kapaci­tása a jövő évre teljesen le van kötve, sőt már 1968-ra is jócs­kán kötött szerződést a szövet­kezet. A helyzet még rosszabb lenne, ha nem segítenének a lakossági igények kielégítésében a terme­lőszövetkezetek építő brigádjai is. Az év első felében majdnem másfél millió forint értékű ta­tarozást, illetve lakásépítést vé­geztek. Az építőipari kapacitás bőví­tése érdekében a járási tanács elhatározta, hogy — ahol szük­séges — házilagos építőbrigádo­kat szerveznek a községi taná­csok. Ezek elvégzik majd a kö­zületi munkák tekintélyes há­nyadát és több erő marad a la­kásépítkezésekre. Szakmunká­sokat nyilván találnak majd, hiszen a járásból több ezren járnak dolgozni Budapestre és Dunaújvárosba — köztük sok építőipari munkás is. A KISZÖV vezetőitől meg­tudtuk, hogy ha ugrásszerű nö­vekedés nem is várható a szö­vetkezeti építőiparban, a követ­kező években — főképpen to­vábbi gépesítéssel — igyekez­nek fejleszteni a ktsz-ek építő­részlegeit. Jövőre több darut és vibrátort vásárolnak a járási szövetkezetek. Mozgó szerelöbrigád Gyorsan szaporodnak a fal­vakban a háztartási kisgépek, egyre több a tv- és a rádió­előfizető. Szakiparos viszont lé­nyegesen kevesebb van, mint kellene. Szükségmegoldásként eddig a kecskeméti GELKA sze­relői gyűjtötték össze a közsé­gekben a javításra váró holmit. A nagyobb hibákat azonban nem tudták helyben kijavítani és emiatt igen hosszúra nyúlt a vállalási idő. Előrelépést jelent ezen a területen az, hogy no­vembertől a szabadszállási ktsz veszi át a GELKA szerepét a járásban, és telephelyén kívül 8 községben végzi el a „mozgó” brigádja a javításokat, Kun- adacs, Kunpeszér, Tass és Kun- szentmiklós lakóinak azonban még 1967-ig várniuk kell a gyors javításodéra. A kunszentmiklósi ktsz háztartási kisgép, tv és rá­diójavító részlegének a bővítése után oldódik meg csak mind a tizenhárom községben a prob­léma. Autószerviz létesül Meglepően sok gépkocsi fut ma már a Duna menti járás­ban. Harta ötezer lakosára pél­dául majdnem 70 személyautó jut. Régi panasza a járműtulaj­donosoknak, hogy nagyítóval sem igen lehet találni szerelőt a községeidben. A panasz jogos, hiszen mindössze néhány ma­gánkisiparos végez — rosszul felszerelt műhelyben — gép­kocsijavítást. A szabadszállási ktsz járműrészlege pedig eddig csak motorkerékpár szerelést vállalt. Végre meghallgatásra talált a panasz: 700 ezer forint költség­gel jövőre megkezdik az építést a szabadszállási ktsz autószer­vizének. Röviddel később a kun­szentmiklósi szövetkezet is kö­veti a példát. Sőt, mint a járási tanács ipari csoportjánál el­mondták: az említett ktsz-eken kívül a dunavecsei tanácsi vál­lalat is foglalkozik azzal a gon­dolattal, hogy járműjavító rész­leget szervez. Az elmondottakon kívül is je­lentős összeget költ már a jövő évben szolgáltató jellegű beru­házásokra a járásban a KI­SZÖV. Solton félmillió forint költséggel szolgáltató házat épí­tenek, amelyben többek között lakatos, asztalos és motorjavító­részleg kap helyet. Szabadszál­láson hasonló költséggel vegyes javítókombinátot hoznak létre. B. D. Tria, Regiont és társaik Túl* napi növényvédelmi I feladatok megoldásán, új, kü­lönleges kutatási témák kidol­gozása is szerepel a Kiskunha­lasi Állami Gazdaság növény­védő szakembereinek, agronó- musainak programjában. Cél­juk a jelenlegi védekezési mód­szereknél még hatékonyabb, gazdaságosabb eljárások kikí­sérletezése. figyelemmel az üze­mi növényvédelem növekvő igényeire. E cél szolgálatában az utóbbi két esztendőben szá­mos vizsgálatra került sor. Tavaly például hetven hold, homokon termesztett magkuko­ricával folytattak vegyszer-ösz- szehasonlító kísérleteket, s ezek során a Hungazinnal szemben a Tria-, illetve Tria-Dikol kom­binációt próbálták ki. Az ered­mény. hogy megfelelő oldatban kipermetezve a szer kiválóan alkalmas gyomirtásra, amellett, hogy utána, már a következő évben termeszthetők a gabona­félék. A holdanként! átlagter­més egyébként 8—10' mázsával meghaladta a Hungazinnal ke­zelt kukoricáét. Idén az új szer hatását a silókukoricáknál is kipróbálták. A mérések meglepő eredményt hoztak: a Tria-Dikollal kezelt táblák javára mintegy 60—70 mázsa volt a kontrolltáblákhoz képest a holdanként! terméskü­lönbség. Érdekes kísérleteket folytat­tak a kukoricabarkó megfigye­lésével. Megállapították, hogy ez a kártevő az útszélek. árokpar­tok mentén telel át, majd innen húzódik a fiatal kukoricára. Ez a megfigyelés jelentős ta­karékossági kihatással járt. Fe­leslegessé válik ugyanis az egész tábla porozása, s elegendő a táblaszéleket leporozni, egy gép­alj nyi csíkon, hogy a kártételt megakadályozzuk. Aldrinos szuperfoszfát kiszó­rásával és talajba dolgozásával sikerült a cserebogár pajorjá­nak fellépését négyzetméteren­ként 55—60-ról egy-kettőre csökkenteni. A gazdaságban új mód­szert dolgoztak ki a spárga vegyszeres gyomirtására is. A dikonirtos kezelés ugyanis az utólagos szaghatás miatt nem bizonyult célravezetőnek. Az idén alkalmazott 0,3 szá­zalékos Régióné gyomirtó hatá­sa 98 százalékos volt, a nö­vényzetet nem károsította, s a spárgasípokon az országos vizs­gálat sem nyers, sem pedig főtt állapotban idegen ízt vagy sza­got nem mutatott ki. A jövedel­mezősége miatt több helyütt termesztett spárga védelme te­hát a legelőnyösebben a Régió­néval végezhető. A Kiskunhalasi Állami Gaz­daság növényvédői tavaly új kártevőre — a diólevél molyra — bukkantak. A hajtások állapo­tából először növényvédőszer okozta perzselésre gyanakodtak. Az idén elvégzett alapos azo­nosítás azonban megállapította, hogy új kártevő fellépéséről van. szó. A védekezési kísérleteket 0,3 százalékos Parathion—20 ol­dattal hajtották végre, s ez a tömegesen rajzó kártevőt ered­ményesen pusztította. Ajánlatos a diólevélmolyra felfigyelni, hi­szen szórvány- és összefüggő diósokban egyaránt észlelt fel­lépése arra vall, hogy ez a kár­tékony rovar megyénkben ter­jedőben van. A kiskunhalnsi szakem­berek célkitűzései közt szere­pel a szőlő, illetve a gyümöl­csösök talajának vegyszeres, gyomirtásával kapcsolatos vizs­gálódás, és tovább folytatódnak az immár másfél évtizede el­kezdett kísérletek is. a lucerna komplex növényvédelme érde­kében. Kutató munkájukat ab­ban a meggyőződésben végzik, hogy ezzel hatékonyan szolgál­ják nemcsak saját gazdaságuk, de a megye egésze növényi kul­túráinak. az ültetvényeknek biztonságosabb, gazdaságosabb védelmét is. Sz. J. Fontos a csomagolás A MÉK kecskeméti kirendelt­ségénél új típusú, hullámpapír­ból készült göngyölegbe csoma­golják az almát. A dobozt a helyszínen állítják elő. Képün­kön: Rónai Sándor éppen befe­jezi az egyik doboz elkészítését. Naponta öt-hatszáz darabot ál­lít elő. MM- ■ 'I •••-■ Mártírok emléke A szabadság országútját minden történelmi koron át vértanúk áldozata szegélyez­te. Fájdalmas sajátja az em­beri sorsnak, hogy a béke és a szabadság olyan jóid­ból sarjad, amelyet hősök, mártírok, ártatlanul elveszej- tett emberek kihullott vére öntözött. Amikor 1956. októberének végén és novemberének első napjaiban hazánkon végigsö­pört az ellenjorradalmi láza­dás szennyes vihara, a gyű­lölet elszabadult vérebe a magyar nép legjobbjaira tá­madt. Többszörös bűnözők, züllött alakok, söpredék ele­mek vettek részt a gyalázatos embervadászatban, s öldököl­tek a barrikádokon. Nem ön­maguk nevében tették, hanem azok bosszúját lihegték, akik a nép szabadulást kereső for- radalmában alul maradtak, hatalmukat s vagyonukat vesztették. Durva ütleget, gyilkos go­lyót és akasztóját szántak a véres bosszú és leszámolás szenvedélyében felizzott gyű- lölködők azoknak, akik a ma­gyar népet a maguk ember­ségére eszméltettékf jussának birtokába segítették, s égy tiszta, értelmes életért folyó küzdelemre vezették. Ezreket, tízezreket szántak erre a sors­ra, hullahegyeken át akartak hatalomra tömi. A fegyveres ellenforradalom mártírjainak testén akadt fenn az ütés, amellyel a népre akartak súj­tani. A mártírok arca fogta fel az ökölcsapást, amelyet a kisajátított gyárosok a mun­kásságra, a földjüktől meg­fosztott földesurak a paraszt­ságra, a birtokukból kiakol- bólított bányabárók a bá- nyászságra akartak mérni. A mártírok nyakán feszült meg a hurok, amivel imperialista ellenségeink az egész magyar nép szabadságát akarták meg­fojtani. A mártírok testéről tépték le a ruhát, s ezzel az egész népet akarták lemezte­leníteni. A mártírok holttes­tét gyalázták meg, mert az egész népet gyalázatba akar­ták rántani. A vértanúk teste földre omlott a gyilkos erőszak csa­pásai alatt, de estében is föl­fogta a pusztító halált, amire népünk színejavát ítélték. Mártírhaláluk sok ezernyi társuk, mi több: mindannyi­unk menedéke volt. Emlékezzünk rájuk: Mező Imrére, Sziklai Sándorra, Asztalos Jánosra, Kállai Évá­ra, Kalamár Józsefre és mind a többiekre. Emlékezzünk a mi megyénk, a mi szülőföl­dünk mártírjaira, Kiss Gyula alezredesre, Máté János fő­hadnagyra, Juronovics Miklós századosra, Gerőcs István tsz- tagra, Szabó Jánosra, Kállai Mihályra és másokra. Aká" fegyverrel a kézben, szemtől szembe álltak az ellenséggel, akár orvgyilkosok áldozataivá lettek, értünk estek el a népi hatalomért vívott harcban. Meghaltak, hogy mi békére lelhessünk és szabadon élhes­sünk. Kik voltak, milyen embe­rek voltak? A mi embereink voltak. A magyar nép hű fi­ai, lányai. Pártmunkások, a dolgozó emberek soraiból ki­választott közösségi veze­tők, karhatalmi tisztek és katonák. Bármely posztra ál­lították őket társaik, szívük­kel, értelmükkel, erejükkel a nép ügyét szolgálták és vé­delmezték. Legtöbben kommu­nisták voltak. Hivatásuk volt hát a nép szolgálata, s kötelességük, hogy többet fá­radjanak, mint mások, Mun­ka és küzdés töltötte be hét­köznapjaikat, a közösség örö­me ragyogta be ünnepeiket. Másokért éltek és másokért haltak meg. Emlékezzünk ma azokra a hősökre is, akik velük együtt haltak: a testvéri szovjet nép katonafiaira, önzetlenül siet­tek segítségünkre a bajban, azért szálltak csatába, hogy segítsenek megmenteni a van- dc&l ellenforradalmároktól mindazt, ami népünknek drá­ga, hogy gyorsabban elmúl­jon fejünk fölül a fehér ve­szedelem. Azért estek el, hogy szabad hazánk földjén ismét a békés munka szerszámai vegyék át a fegyverek he­lyét, hogy kihulljon a fegy­ver a lázadóli, és megtévesz­tett, fiatal áldozataik kezé­ből is. Tíz év, egy fáradságos, de biztató eredményekben gaz­dag évtized múlt el azóta, hogy mártírjaink friss sír­hantjai felmagasodtak a te­metőkertekben. Miközben dolgoztunk és küzdöttünk, ve­lünk volt az ellenforradalom mártírjainak emléke, példá­ja, szelleme. Bátorított és erősített bennünket, akik azért az ügyért élünk, ame­lyért ők meghaltak. Áldoza­tukat, vértanúságuk buzdító intelmét sohasem feledjük.

Next

/
Thumbnails
Contents