Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-29 / 281. szám

t oldal 1966. november 29., kedd A Központi Bizottság beszámolója teheti, arra méri a legkegyetle­nebb csapásokat. A történelem azonban fel­tartóztathatatlanul halad előre, a kommunizmus eszmeje hódit, s ma már a szocialista világrend- szer, a nemzetközi kommunista mozgalom ereje gátat vet az imperializmusnak, szembeszáll az agresszióval. A kommunista világmozgalom erejét meghat­ványozza, hogy egységes világ­nézet, a marxizmus—leniniz- raus vezérli és az, hogy fárad­hatatlanul kü^d minden haladó erő tömörítéséért. Rendkívül jelentős, hogy a kommunista és munkáspártok között eleven kapcsolatok le­gyenek, hogy a testvérpártok kicseréljék tapasztalatukat, s egyeztessék fellépésüket nem­zetközi síkon a közös ellenség, az imperializmus elleni harcban. E megfontolás vezette pár­tunkat, amikor a beszámolási időszakban találkozott és tár­gyalásokat folytatott a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom számos pártjával. Ismételten találkoztunk a Szov­jetunió Kommunista Pártjának és csaknem minden szocialista ország kommunista pártjának képviselőivel, a legtöbb nyugat­európai kommunista párttal és más világrészek kommunista pártjainak egész sorával. E tár­gyalások mindegyike eredmé­nyes és hasznos volt. Hasonló tárgyalásokat kívánunk foly­tatni a jövőben is, szorgalmaz­zuk a testvérpártok két-, vagy többoldalú találkozóit, tanács­kozásait Szükségessé tette a találko­zók gyakoriságát az a sajnála­tos körülmény is, hogy ma vannak a nemzetközi forradal­mi munkásmozgalomban olyan nézetek is, amelyek ellentmon­danak a maxizmus—leninizmus elveinek. Ezek a nézetek fi­gyelmen kívül hagyják a prole­tár internacionalizmust, a szo­cialista országok érdekközössé­gét, tévesen ítélik meg a szo­cialista forradalom lehetőségeit, félremagyarázzák -a szocialista forradalom különböző útjairól, a szocializmus építésének sajá­tosságairól szóló marxista meg­állapításokat. Zavaróan hat a nemzetközi munkásmozgalom egységére, hogy a kérdések marxista—le­ninista felfogását és kezelését helyenként a mi világnézetünk­től idegen, nacionalista tenden­ciák szövik át. Ha e téveszmék jellegzetességeit nézzük, a nem­zeti érdekek félreértését, vagy félremagyarázását látjuk. Mér­legelés tárgyává teszik, hogy a nemzeti érdeket alá vagy fölé keil-e rendelni a közös érde­keknek, holott teljesen világos, hogy ezeket egyeztetni kell és lehet. A nemzetközi munkásmoz­galomban minden álbaloldali és jobboldali elhajlás közös is­mertető jele volt mindenkor és az ma is a szovjetellenesség. A nemzetközi imperializmus, a burzsoázia mindig a Szovjet­uniót tekintette és ma is azt te­kinti legfőbb ellenségének. A jobb és „baloldali” elhajlók, legyen szándékuk bármi, szov- jetellenességükkel akarva, aka­ratlanul egyenest az imperia­listák kezére játszanak. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságát és tagságát erősen foglalkoztat­ják mindazok a kérdések, ame­lyek körül ma a viták és né­zeteltérések vannak a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalomban. Azt tartjuk, hogy államok közötti viszony­ban egy adott kérdésben lehet­séges semlegesnek maradni, de a marxizmus—leninizmus, a nemzetközi kommunista moz­galom legfontosabb kérdéseiben állást kell foglalni. Pártunk képviselői minden adandó al­kalommal kifejtették világosan álláspontunkat a vitás kérdé­sekről, ezt tesszük most, saját kongresszusunkon is. A Magyar Szocialista Mun­káspárt a szocialista országok és kommunista pártok elvi ala­pon nyugvó szoros együttműkö­désének tántoríthatatlan híve. Az a nézetünk, hogy az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatko­zatok helyesen foglaltak állást korunk legfontosabb kérdései­ben és megállapításaikat az élet azóta minden tekintetben igazolta. Az e nyilatkozatokban foglal­takat ma is magunkénak te­kintjük és követjük. Elítélünk minden olyan fel­lépést, amely a forradalmi munkásmozgalom sorainak egy­ségét rombolja. Jelenleg a kí­nai vezetők hegemén törekvé­sei, szovjetelienessége és sza- kadár tevékenysége okozza a legnagyobb kárt. A legutóbbi hónapokban helytelen nézeteik ellenzékének letörésére megin­dították az úgynevezett „prole­tár kulturális forradalmat”, s e mozgalom rohamcsapataként létrehoztak tanulókból szerve­zett „vörösgárdista” osztagokat. Nem lehet mindezt egyszerűen a kínai párt, illetve a köz­ponti bizottság belső ügyének tekinteni. Lin Piao elnökhelyet­tes, honvédelmi miniszter maga jelentette ki a katonai akadé­mia hallgatói előtt, hogy „Mao elnök sokkal magasabban ál! Marxnál, Engelsnél, Leninnél, Sztálinnál”. A kínai vezetők maguk hangoztatják, hogy a „proletár kulturális forradalom” nemcsak belső használatra szól, hanem „példamutatás minden ország számára”. S valamelyik pekingi utcában már tábla hir­deti, hogy ott működik a „vö­rös gárda világbizottsága”, mindez ilyen formán reánk is tartozik. Mi elutasítjuk ezeket a maxizmus— leninizmustól ide­gen nézeteket, elhatároljuk ma­gunkat tőlük. Mi mint internacionalisták, a leghatározottabban elutasítjuk a szovjetellenességet, ezt az antikommunista eszmét, a na­cionalizmust, annak minden szocialistaellenes megnyilvánu­lását. A nacionalizmus és sovi­nizmus nem ismeretlen Ma­gyarországon. Hazánk és né­pünk századokon át idegenek elnyomottja, a magyar uralko­dó osztály pedig az ofszág te­rületén élő nemzetiségek el­nyomója volt. Az első világhá­ború utáni imperialista tria­noni diktátum ürügyül szolgált arra, hogy az uralkodó osztá­lyok a végletekig csigázzák a nacionalista, soviniszta szenve­délyeket. a szomszéd népek el­leni gyűlölködést. Ma szocialista országok élnejj: egymás mellett a Föld jelenté­keny területén. A szocialista társadalmi rend létrejöttével megteremtődött a lehetősége an­nak, hogy végérvényesen kikü­szöböljük a népek kapcsolatá­ból a nemzeti gyűlölködést, ami hosszú századokon át oly mér­hetetlen kárt okozott minden ország elnyomott és kizsákmá­nyolt dolgozóinak. A kommu­nista pártok ki kell, hogy tép­jék a nacionalizmus gyökereit is. Csak a szocializmus képes megoldani a múlt kérdéseit, mert olyan rendet teremt, amelyben kialakul a népek, a építés nemzetközi tapasztalatait. Partunk figyelembe veszi a szo­cialista világrendszer közös ér­dekeit is, számol a kapitalista országokban működő és nehéz körülmények között harcoló testvérpártok érdekeivel is. Azt tartjuk, hogy egy forradalmi párt nemcsak saját munkásosz­tályának és népének, hanem a nemzetközi munkásosztálynak és a haladó emberiségnek is fe­lelős munkájáért. A nemzetközi kommunista mozgalomban az utóbbi két esz­tendőben nagymértékben foko­zódott a szakadórok elszigete­lődése és megerősödtek az egy­ségtörekvések. Érlelődnek a kommunista- és munkáspártok nagy tanácskozásának feltételei is. A Magyar Szocialista Mun­káspárt híve a nagy tanácsko­zás eszméjének, nem a tanács­kozásért önmagáért, hanem azért, hogy erősödjön, szélesed­jen egységünk, összefogásunk. Akcióegységet kívánunk első­sorban Vietnam megsegítésében, általában közös ellenségünk, az imperializmus elleni harcban. Semmiféle kiátkozásra nincs szükség, mi tanácskozni és az imperializmus elleni harcban egyesülni akarunk minden for­radalmi párttal, minden haladó erővel, így természetesen1 a Kí­nai Kommunista Párttal és az Albán Munkapárttal is. De ha az 6 vezetőik ez elől ma min­denképpen elzárkóznak, a nem­zetközi munkásmozgalom emiatt nem rekedhet meg, s egy szé­lesebb tanácskozással sem vár­hatunk az idők végezetéig. A nemzetközi kommunista mozgalom és az emberiség ér­deke mindennél előbbre való. Dolgozni kell annak érdekében, hogy a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom mindazon pártjának képviselői találkozza­nak és tanácskozzanak, amely pártok időszerűnek tartják, hogy elvtársi módon, együtt, marxista—leninista elemzés alá vegyék a kialakult helyzetet és egyetértésben megállapítsuk, az adott helyzetben mi a közös tennivalónk. A marxista—leninista elmé­let, s az azzal felfegyverzett nemzetközi kommunista mozga­lom, a kommunizmus eszméje feltartóztathatatlan, s halad elő­re a maga történelmi útján. A nemzetközi munkásosztályt, a szocialista világrendszert, a vi­lág kommunista és munkáspárt­jainak hatalmas mozgalmát az internacionalizmus tette min­denkor légyőzhetetlenné és te­szi ma is azzá. A magyar mun­kásosztály forradalmi pártja, híven a marxizmus—leninizmus tanításaihoz, mindenkor hű volt az internacionalizmus eszméjé­hez, az egység gondolatához, s ez így lesz a jövőben is. Kérem a Tisztelt Kongresszust, hogy a Központi' Bizottság be­számolóját és a benyújtott ha­tározati javaslatot vitassa meg és fogadja el — mondotta refe­rátuma végén Kádár János, majd a párt, a magyar munkás- osztály, dolgozó népünk, szocia­lista hazánk, a Magyar Népköz- társaság, a proletárnemzetközi- ség, a népek szabadsága, a kom­munizmus és a béke éltetésével zárta szavait. A beszámolót hosszantartó, lelkes tetszésnyilvánítás követte. A kongresszus ma folytatja nemzetek egyenlőségén és közös érdekein nyugvó együttműkö- munkáját. (MTI) dés, testvériség. ________________ Ma rx, Engels, Lenin eszméi vezetnek minket, ők tárták fel a tőkés elnyomás nemzetközi­ségét és mutatták meg a nem­zetközi munkásosztály érdekei­nek azonosságát. Ök tanították meg a munkásságot, hogy saját osztályérdekeinek megfelelően nézze a világot, ők nevelték a munkásosztályt internacionalis­tává. Pártunk önálló politikájának kidolgozásában népünk, orszá­gunk történelmi, társadalmi és gazdasági adottságaiból indul ki, de mint internacionalista párt, mindig figyelembe veszi a pro­letárforradalom és a szocialista Jugoszlávia nemzeti ünnepén Dura Nedeljkiovics neve aligha ke­rült volna az újságokba, ha a jugo­szláv partizánharcok évfordulóján nem kutatnak olyan emlékek után, amelyekről eddig keveset tudott a szomszéd ország népe. Huszonöt esz­tendővel ezelőtt egy Gornji Milova- con éjszakázó német különítmény a partizánok elől visszavonulásra kény­szerülve egy harckocsit hagyott utóvédnek. Má j dánnál azonban az út váratlanul „elnj^elte” a horog ke­resztes tankot. A majdanakiak ugyanis tankcsapdát ástak. Ebbe pottyant a német tank, legénysége pedig gyorsan elmenekült. A náci­kat üldöző partizánok azután Dura Ned el jkcvi csőit bízták meg a harc­kocsi vezetésével. Kiásták a zsák­mányt, s másnap üdvrivalgás köze­pette vonultak be G-ornji Milanovac- ra. Ez a harckocsi ma a Titovo— Uzsieében létesített múzeum előtt áll és idézi az antifasiszta népi felsza­badító háború győzelmeit. November 29-én, Jugoszlávia nem­zeti ünnepén emlékeznek minden esztendőben erre a történelmet for­máló küzdelemre. Immár huszonhá­rom esztendő telt el a Jugoszláv Antifasiszta Népfelszabadító Tanács történelmi 1943. november 29-i II. ülése cta. A hitlerista megszállók ellen küzdő jugoszláv hazafiak kül­döttei akkor rakták le Jajcéban a mai jugoszláv állam, a demokratikus köztársaság alapjait. A népfelszaba­dító hadsereg — a szovjet seregek oldalán — egyre nagyobb területek­ről űzte ki a fasiszta megszállókat. 1945. november 29-én már a náci csizmáktól szabaddá lett Belgrádban tartottak országgyűlést, amely prok­lamálta a Jugoszláv Szövetségi Köz­társaságot. Az elmúlt huszonegy esztendőben egymást követték a szocialista jel­legű intézkedések és 1948-ban már valamennyi bank, gyár és vállalat népi tulajdonba került. Jugoszlávia ipari termelése ma a háború előtti­nek mintegy hétszerese. Európában 1933-ben Jugoszlávia az utolsó he­lyen állt az iparosítás ütemében. A háború utáni első évtized jelszava — „iparosítás, villamosítás” — meg­teremtette a gyorsabb fejlődés alap­jait. Az elmúlt évtizedben az ipari termelés átlagosan évente 10 száza­lékkal növekedett! Napjainkban a szocializmus építése Jugoszláviában uj utak, módszerek keresésével fo­lyik, többek között a gazdasági re­form végrehajtásával, a párt újjá­szervezés ével — mint ahogy jugo­szláv elvtársaihk hangsúlyozzák — annak érdekében, hogy hatékonyab­ban szolgálják Jugoszlávia adott gazdasági és társadalmi fejlődését. A szocialista Jugoszlávia bekapcso­lódott a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának munkájába, s részt vállalt a baráti országok szakosítási terveiben. A fejlődő magyar-—jugo­szláv gazdasági kapcsolatokat szim- bólizálja többek között a kikötői daruk, vasúti kocsik és elektromos cikkek közös gyártása. Neüeljkovics Gornji Milan ova con él, abban a faluban, amelyet a zsák­mányolt harckocsival az ő partizán­jaik szabadítottak fel. Két keze mun­kájával, szorgalmával; ma a szocia­lista Jugoszlávia megteremtésén dol­gozik. S. T. Magyar államférfiak távirata jugoszláv állam féri lakkoz Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kállai Gyula, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, táviratban üdvözölte Joszip Broz Titót, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnö­két, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökét és Petar Sztambolicsot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsa elnökét a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Péter János külügyminiszter Jugoszlávia nemzeti ünnepe alkalmából üdvözölte Marko Nikezicset. a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyi államtitkárát. (MTI) A 6. amerikai ilotta készenlétben áll... JERUZSÁLEM. Husszein jordániai uralkodó bizonyos engedményekre kény­szerült: rendeletet adott ki az izraeli határon fekvő falvak lakosságának felfegyverzéséről. E területek védelmét azonban Husszein továbbra is a mellette hűségesen kitartó arab légióra bízza. Damaszkuszi értesülések sze­rint bevonultak Jordániába a szaúd-arábiai katonai egységek. Kairóban az a vélemény, hogy Fejszal király nem Izraellel szemben kívánja megvédelmez­ni Husszein trónját, hanem csa­patai átengedésével meg akarja akadályozni a rendszerválto­zást Jordániában. A gazda i övezetben tovább folynak a tüntetések Husszein ellen. A hétfői kairói lapok feltű­nően közük azokat a jelentése­ket, amelyek szerint a 6. ame­rikai flotta „készen áll arra, hogy Husszein trónjának védel­mére siessen”. (AFP. UPI) Sukeiri a Palesztinái felszaba­dító szervezet elnöke a kairói egyetem diákülésén bejelentette, hogy Mohamed Favzi tábornok- j kai az EAK vezérkari főnöké­folytat a kiképzése vél megbeszéléseket Palesztinái diákok ügyében. Hangsúlyozta, Husz- szein, király valójában Jzrael cinkosa, s nem is lehet más, hiszen az amerikaiak védence. ALGÍR. Mintegy 70 Palesztinái és jor­dániai diák hétfőn megostro­molta a jordániai királyság al­gíri nagykövetségét. Az egyete­misták széttépték Husszein ki­rály arcképeit és gyász jeléül félárbócra engedték a jordániai lobogót. A diákok birtokukba vettek titkos aktákat és elvág­ták a telefonvezetékeket. Bolgár nvüafkoial a rspülőgáp-szerencsétíenségről POZSONY (CTK) A repülőgépszerenesátlenség- gel kapcsolatban Pozsonyba ér­kezett bolgár szakemberek kö­zött van Lazar Beluhov, a bol­gár polgári légiközlekedés ve­zérigazgatója is. Azzal kapcsolatban, hogy a nyugati sajtó szerint az IL—18- típusú repülőgépek megbízhatat­lanok és a Fozsony közelében szerencsétlenül járt bolgár re. pülőgép is IL—18-as volt, Be- luhóv kijelentette: a bolgár pol­gári légiközlekedésben húsz év óta ez az első szerencsétlenség. — Bizalmunk az IL—18 típusú repülőgépek iránt nem ingott meg. Bíznak bennünk az utasok is. JEzt bizonyítja, hogy a Po­zsony közelében történt szeren­csétlenség után a Berlin—Szó­fiai járatot lebonyolító repülő­gépre minden hely elkelt. Smith néhány kisebb fcngedméiiyi íetf... Ian Smith, a rhodesiai szaka- dár-kormányzat vezetője sajtó- értekezleten kijelentette, hogy „igen elégedett” a Herbert Bow­den brit nemzetközösségi mi­niszterrel folytatott megbeszélé­sének eredményeivel. Smith nyi­latkozatához a Reuter hozzáfű­zi, annak derűlátó hangja ellen­tétben áll azokkal a jelekkel, amelyek arra mutatnak, hogy a brit—rhodesiai tárgyalások is­mét zsákutcába jutottak. Bowden nemzetközösségi mi­niszter hétfőn Rhodesiából visz- szatérve nyilatkozott. Bowden szerint Smith „néhány kisebb engedményt” tett. 91 _ ■« w r. Indira Gandhi indiai minisz­terelnök kijelentette: Az Egye­sült Államok döntése folytán, hogy az év végére halasztotta nagyobb mennyiségű gabona szállítását, India egyes vidékein éhínséggel kell számolni. (Reu­ter.) 02137303

Next

/
Thumbnails
Contents