Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-29 / 281. szám
A KÖZPONTI BIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJA (Folytatás az 5. oldalról.) társadalmunk, gazdaságiink je- lenlegi állapotából fakad, ösz- tzelugg gyakran azzal, hogy sok párttag is illúziókat táplál és a szocializmusba való átmenet korszakát rövidnek, konfliktus nélkülinek véli. Ezárt értetlenül állnak életünk sok — gyakran ellen tmőndásos — jelenségével szemben. Ebben a korszakban fokozottan igaz az a lenini tétel, hogy az eszmei-politikai egységet minden új következtetés és lépés kapcsán őszinte, nyílt eszmecserében kell nap, mint nap újra megteremteni. Azokkal szemben, akik nem értik a párt politikájának egyes részleteit, a türelmes meggyőzés a helyes és a célravezető módszer. Voltak azonban elenyésző számban olyanok is, akik tudatosan szembeálltak a párt politikájával és a frakciózás útjára léptek. Az «ilyen párttagokkal a szervezeti szabályzat rendelkezéseinek megfelelően határozottan jártunk el, pártbüntetést kaptak, vagy súlyosabb esetekben eltávolítot- tuk őket a párttagság soraiból. Kádár János ezután arról beszélt, hogy felmerülnek a párt- életben a párt vezető szerepének gyengüléséről szóló vélemények is. Az e kérdésben folytatott viták részben a párt vezető szerepének különböző megítéléséből fakadnak. Vannak, akik a vezető szerepet úgy értelmezik, hogy a legapróbb részkérdésekben is a pártszerveknek kell dönteniök és az állami-, társadalmi szervek szerepe csupán a végrehajtás. Ez helytelen nézel. A párt vezető szerepének ez a felfogása oda vezetne, hogy elsorvadna az állami- és tömegszervezetek önállósága, felelőssége. Mások a vezető szerepet azonosítják az erőszak, a hatalmi eszközök alkalmazásával. Ez — különösen a szocializmus építésének mostani időszakában — ellentmond a pártvezetés lenini alapelveinek. Nem kevés párttag a párt vezető szerepét egyes pártszervezetek szerepével és hatáskörével azonosítja, mások abban látják a párt vezető szerepének feltételét, hogy minden vezető beosztást párttagok foglaljanak el. A párt vezető szerepe mindenütt érvényesül, ahol megvalósul politikája. A párt határozatai esetenként és helyenként nem valósulnak meg elég következetesen, sőt néha el is torzítják azokat. Ahol nem a pánt politikáját valósítják meg.' ott nem lehet a párt ,ve- aető szerepéről beszélni. Ebben az értelemben és helyileg előfordul — és nem is egy-két esetben —, hogy a párt vezető szerepe nem érvényesül. Mégis egyes kivételes esetekből általánosítani hiba, a helyi problémákon lehet és kell is változtatni, de az országban a párt vezet és politikája meg is valósul. Az utóbbi időben hallottunk a nemzetközi hírek között olyan nézetekről, amelyek a centralizmus elvének szükségességét vitatják a munkásosztály forradalmi pártjában. Másutt a párt funkcióját megfoghatatlan eszmei irányításként kezdik értelmezni. Arról a torzulásról nem beszélve, ahol „kulturális forradalom” címén iskolás gyermekeket vezetnek rohamra pártszervek és pártszervezetek ellen, úgymond „megtisztítási’’ célzattal. Mi a pártok közötti tapasztalatcsere szükségességét és helyességét elismerve és az egyes pártok önálló véleményét tiszteletben tartva, hagsúlyozni szeretnénk saját pártunk álláspontját a párt vezető szerepét érintő nézetekkel kapcsolatban. A magyar munkásosztály és a dolgozó nép történelmi tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a kapitalizmus elleni következetes harc, a szocialista építés csak marxista-leninista, a demokratikus centralizmus __ elve alapján felépített és működő kommunista pórt vezetésével folyhat sikeresen. Pártunk nehéz harcokban szerzett tapasztalatai bizonyítják, hogy azok az erők, amelyek a párt szervezetei helyett, vagy azokkal szemben valami más erőre támaszkodva akarják — úgymond — erősíteni a munkásosztály hatalmát és annak vezetését, valójában veszélyeztetik a munkáshatalmat, a szocialista építést. A dolgozó népnek, a munkás- osztálynak a szocialista építés egész időszakában szüksége van a pórira, annak vezető és szervező tevékenységére. Minden olyan nézet, amely a párt vezető szerepét korlátozza, az irányító erejétől fosztja meg a munkásosztályt, a dolgozó népet. Minket, magyar kommunistákat neh^z, sokszor jelentős áldozatokkal járó harcunk tanulságai arra tanítanak, hogy a párt vezető szerepével és belső életével kapcsolatos lenini élvek következetes érvényesítése szent kötelességünk. A fő feladatokkal kell foglalkozni! Elvtársak! A Központi Bizottság meggyőződése, hogy az elkövetkező évek egyik legfontosabb feladata, előrehaladásunk gyorsításának kulcskérdése a párt vezető szerepének további fejlesztése. A jövő nagy feladatai megkövetelik a párt vezatő szerepének fejlesztését, a pártvezetés módszereinek, formáinak, a szervező munkának a társadalmi fejlődéssel összhangban álló tökéletesítését. Általában a párt felelős a szocialista építésért, társadalmunk állapotáért a munkásosztály és egész népünk előtt. - Ez nem jelentheti azonban azt, hogy minden részkérdésben a pártnak kell döntenie. Továbbfejlődésünk határozott igénye, hogy növekedjék az állami és tömeg- szervezeti szervek szerepe, felelőssége a gyakorlati döntésekben és azok végrehajtásában. A politikai, gazdasági és kulturális élet fő tennivalóit a párttagsággal tanácskozva, a párt vezető szervei dolgozzák ki. A pártnak kell feltárnia a társadalmi, gazdasági élet ellentmondásait és kidolgozni megoldásuk módját. A párt figyelmét a tudományos elemzés, az elvi-politikai irányítás és ellenőrzés erősítésére kell fordítani. A pártnak minden fokon a fő feladatokkal kell foglalkoznia. A párt munkájában minden szinten erőteljes szerepet kell biztosítani a végrehajtás ellenőrzésének. Ez párttagságunk leghatározottabb kívánsága. Minden párttagnak — bármilyen területen, vagy beosztásban dolgozik is — legfőbb kötelessége, hogy teljes odaadással küzdjön a párt politikájának elfogadtatásáért, megvalósításáért. A kommunisták álljanak ki minden fórumon a párt politikája, a rendszer védelmében. A pártnak joga és kötelessége bírálni mindazon szerveket és személyeket, akik nem a párt politikájának szellemében dolgoznak. Erre annál is inkább szükség van, mert tapasztalható helyenként és esetenként bátortalanság, elbizonytalanodás egyes párttagoknál, húzódozó« a párt politikája melletti határozott kiállástól. Növelni kell a pártszervek, a pártszervezetek szerepét, felelősségét a vezető káderek kiválasztásában és nevelésében. Különös nyomatékot kap ez a gazdasági irányítás új rendszerében. A párt céljai csak úgy válnak valósággá, ha a vezető posztokon a párt politikáját értő, azt végrehajtani képes párttag és pártonkívűli vezetők dolgoznak. A párt vezető szerepének növelése szükségessé teszi az állami munka pártirányításának és a kormányzati muniténak további fejlesztését. A jelenlegi gyakorlat lassítja a döntéseket, az ügyintézést és sokszor elmossa a felelősséget. Ezért a párt- és állami szerveknél felsőbb és alsóbb szinten meg kell szüntetni a párhuzamosságokat, a szervezeti felépítésben mutatkozó összefonódást, a munkában jelentkező átfedéseket. Növelni kell az állami szervek vezetőinek személyi felelősségét az általuk irányított terület munkájáért. Az eredményesebb munka, a felelősség érvényesítése és fokozása megkívánja, hogy kellő munkamegosztással és összehangolással határozzák meg a a párt és a gazdasági szervek feladatait a gazdasági építőmunkában. A gazdasági szervek, vállalatok önállóságával együtt nő a helyi pártszervek szerepe, felelőssége a párt gazdaságpolitikájával összhangban álló helyi döntések biztosításában és a káderek kiválogatásában. A pártszervezetek a gazdaságpolitika végrehajtását elsősorban politikai eszközökkel támogassák. Tisztelt Elvtársak! A párt vezető szerepe érvényesülésének fontos láncszemei a dolgozók tömegszervezetei és tömegmozgalmai. A bennük rejlő erőt a párt az ott dolgozó kommunisták segítségével mozgósítja népünk, a szocializmus érdekében. Ezt a megtisztelő kötelességet és felelősséget a tömegszervezetekben dolgozó kommunistáknak mindig érezniök kell. Kötelesek a párt politikáját ismertetni, megmagyarázni. Felelősek azért, hogy működési területükön a meggyőző munka eredményeként a párt politikája megvalósuljon, hogy a dolgozók körében szerzett tapasztalatokat közvetítsék és képviseljék a párt szervei előtt. Ez a pártmunka szerves része, más pártmunkávai egyenlő értékű tevékenység. Legfontosabb tömegszervezeteink a munkásosztály, a bérből és fizetésből élők döntő többségét átfogó szakszervezetek. Szükségessé vált jogkörük rendezése és kiterjesztése, ugyanakkor felelősségük növe- ése is. Növekszik a szakszervezeteit felelőssége és szerepe a dolgozók anyagi, szociális és kulturális helyzetét érintő határozatok meghozatalában, végrehajtásában és ellenőrzésében. Közreműködnek abban, nogy az államigazgatási, gazdasági és szakszervezeti szervek között a közös célért folyó munka során jelentkező ellentmondósok, nézeteltérések megoldódjanak. A szakszervezetek segítségével kell biztosítani a dolgozók bevonását a vállalatok egész tevékenységébe, hogy felelősnek érezzék magukat a vállalat eredményes munkájáért. A dolgozók képviseletében szerepet kapnak az üzemi vezetők megítélésében, megerősítésükben, vagy felmentésükben. A Központi Bizottság megkülönböztetett figyelmet fordít a párt ifjúsági szervezetére, a mintegy 750 ezer tagot számláló Kommunista Ifjúsági Szövetségre és a csaknem 1 millió 200 ezer tagú úttörőmozgalomra. Munkájuk jelentőségét meghatározza, hogy azt a nemzedéket nevelik, amely az idősebbek nyomdokába lép. A KISZ — tömegszervezeti jellegének erősítése mellett — energiku- sabban dolgozzon az ifjúság eszmei-politikai nevelésén, forradalmi megedzésén, kommunista jellemvonásainak fejlesztésén. Hatékonyabbá válik munkája, ha törekvéseit összhangba hozza az ifjúság életkori és rétegsajátosságaival. A KISZ befolyásának, eszmei- politikai tevékenységének fejlesztése nem nélkülözheti az ifjúság érd' keinek fokozottabb védelmét. Az elméleti munkával a pártpropaganda eredményeivel és feladataival foglalkozott a továbbiakban a referátum s egyebek közt megállapította, hogy 1962 óta 600 ezerről csaknem 800 ezerre nőtt a pártoktatásban résztvevők száma. Különösen örvendetes, hogy magasabb fokon, a marxista— leninista esti egyetemeken több mint 27 ezren és a két évvel ezelőtt létrehozott és bevált marxizmus—leninizmus esti középfokú iskolán pedig 17 és félezren tanulmányozzák a marxizmus alapvető tanításait Az agitáció régi és új formáinak alkalmazásával az utóbbi időben eredményeket értünk'el. A párttagság jó tájékoztatása elengedhetetlen feltétele a pártszervezetek eredményes munkájának — a párttagság jogos igénye az eddiginél gyorsabb és szélesebb körű tájékoztatás, A sajtó, a rádió és a televízió múmiája is fejlődött a két kongresszus között. A napilapok példányszáma: jóval több, mint negyedmillióval emelkedett. Négy hetilap négyszáz- ezernél, további hat hetilap százezernél nagyobb példányszámban jelenik meg. A lap .ikrák és a folyóiratoknak több mint ötm'lüó előfizetője van, majdnem egymillióval több, min* a VI1!. kongresszus idején. A rádió előfizeiéinek száma nv-gközeíiti a 2,5 milliót. A televízió előfizetőinek száma négy év alatt háromszorosára, egymillióra emelkedett Az újságírók munkáját mindinkább a szocializmus ügye iránti közéleti felelősségtudat hatja át; a sajtó, a rádió és a televízió tevékenysége világnézetileg és politikailag tisztul- tabb és egyértelműbb lett. Napirenden tartja és magyarázza a szocialista építés és a nemzetközi élet legidőszerűbb, legfontosabb kérdéseit, mozgósít és tájékoztat, művel és nevel, vitatkozik és állást foglal. Ennek ellenére időnként találkozunk ideológiai bizonytalansággal, a polgári és kispolgári életfelfogásnak, ízlésnek, erkölcsnek tett engedményekkel, a kapitalista társadalommal szembeni kritikátlansággal is. A párt továbbra is számít a sajtó munkásaira, elvárja, hogy ne tegyenek engedményt a polgári és kispolgári életfelfogásnak, ízlésnek, legyenek az imperialisták, a kapitalista társadalom határozott bírálói, szenvedélyesen védjék a szocializmus igazságát és mozgósítsák a lakosságot nagy iügyünk, a szocializmus építésére. A párt káderpolitikájáról szólva Kádár János megállapította: A Vili. kongresszus által elfogadott elvek helyesnek bizonyultak. A VIII. kongresszus irányelvei a kádermunkában mégsem valósultak meg elé« következetesen; számos hibával és félreértéssel találkoztunk. A VIII. kongresszuson nagy hangsúlyt kapott a feladatokra A nemzetközi m időszerű Ezután a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről szólt a referátum. — A kommunista világmozgalom korunk legbefolyásosabb politikai ereje. A világ kommunista pártjainak száma ma megközelíti a kilencvenet. Kommunista pártok tevékenykednek a Föld országainak majd mindegyikében, a marxizmus—leninizmus eszméi pedig mindenütt éreztetik hatásukat. Erősödött a szocialista országok kommunista pártjainak vezető szerepe. Tovább nőtt a tőkés országokban a kommunista pártok tekintélye és tömegbefolyása. Ennek kétségtelen bizonysága, hogy több nyugateurópai, észak-európai kommunista párt a legutóbbi választásokon növelte szavazóinak szávaié alkalmasság. Ezt félreértelmezve, egves helyeken állami és gazdasági vezető tisztsé- seg betöltésénél egyoldalúan előtérbe helyezik a szakmai fel- készültséget az eszmei szilárdság és a vezetőkészség rovására. A párt ezt a szemléletet és gyakorlatot nem fogadhatja el. A társadalomnak nem apoli- tikus „szakemberekre” és nem szakmailag hozzá nem értő „politikusokra”, hanem megfelelő vezetőkre Van szüksége. A feladatokra való alkalmasság társadalmunk minden vezető tisztségében a szocializmus iráti odaadást, a szakmai fel- készültséget és a vezetőkészséget egyaránt és együttesen követeli. A káderek kiválasztásának alapelve marad, hogy vezető tisztségekbe a népi demokráciához hű, kellő politikai és szakmai felkészültségű, szervezőképes és irányítani tudó embereket kell helyezni. A személyi kérdések eldöntésénél a párt e követelmények betartását, mindenféle statisztikai szemlélet elvetését, a szigorúan egyéni elbírálást kívánja mindenkitől, minden szervezettől és intézkedő fórumtól. A Szervezeti Szabályzat javasolt módosításával kapcsolatban a Központi Bizottság első titkára "kiemelte: , A legnagyobb horderejű változás a tagjelöltség megszüntetése. A javaslatnál a Központi Bizottságot az vezeti, hogy fel- szabadulásunk után több, mint 21 évvel a pártba felvételre jelentkező ember nem ismeretlen a párt előtt, hiszen hosszú ideje itt él a párt szeme előtt, dolgozik a szocializmus építésén, s a párthoz, rendszerünkhöz való viszonyát felelősen el lehet bírálni. Amit az eddigi gyakorlat szerint kétszer — a tagjelölt — és tagfelvételnél — kellett végigcsinálni a pártnak is, a felvételre jelentkezettnek is, most a kellő alapossággal, de egyszerre végezzük el. A javaslatok között szerepel, hogy a kongresszus ne válasz- szón revíziós bizottságot. A fel- tételezés szerint a Központi Ellenőrző Bizottság feladatkörét bővítve, eddigi munkája mellett biztosítani tudja a Központi Bizottság pénzgazdálkodásának ellenőrzését is. A pártszervek és pártszervezetek ügykezelési rendjének betartását pedig ellenőrizhetik a munka menetében a felsőbb szervek, végső fokon a Központi Bizottság, vagyis azok a szervek, amelyek a munka általános felügyeletét egyébként is végzik. A párt irányító és ellenőrző szerepének erősítését célozza az a javaslat, amely valamennyi hivatali pártszervezetnek megadja azt a jogot,1 hogy a vezetőt beszámoltathassa, és a hivatali munkát ellenőrizhesse — azzal a céllal, hogy az eddiginél hatékonyabban segíthessék a hivatal, az állami szerv, az intézmény rendeltetésszerű munkájának eredményes elvégzését. unkásmozgalom kérdései mát. Bár az imperializmus aknamunkája, az eltérő osztályviszonyok és más sajátos körülmények ezt megnehezítik, nőtt a kommunista pártok száma és befolyása a fejlődő országokban is. A kommunista pártok tömegbefolyásának növekedése egyik eredményeként kibontakozóban van egyes országokban a kommunisták és a szociáldemokraták, más haladó pártok közötti párbeszéd, az akcióegység iránti érdeklődés kialakulóban van a munkásosztály, a széles dolgozó tömegek monopoltőke-ellenes frontja. Sok országban élesedik az osztályharc. A burzsoázia e harcban a munkásosztályt, annak marxista-leninista pártját tekinti legfőbb ellenfelének, attól fél a legjobban, s ahol
