Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-29 / 281. szám

A KÖZPONTI BIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJA jövőjét jelentő, szocialista tár- állam helyes politikája mellett sadalom emelkedő, hatalmas , szerepe van a hívő tömegek de­ltái véveL A nacionalizmus polgári esz­me, amely ma még pozitív szerepet tölt be a világnak azokon a helyein, ahol a népek még az önálló nemzet megte­remtéséért, és a függetlensé­gükért harcolnak az imperia­lizmussal, a reakciós feudális, vagy törzsi erők ellen. Európá­ban azonban a nacionalizmus már betöltötte pozitív szerepét az önálló nemzeti államok ki­alakulása idején. Még ma is léteznek olyan polgári erők nyugateurópai országokban, amelyek nemzeti érdekek vé­delméhez csatlakozva szembe kerülnek amerikai imperialis­ta, nyugatnémet revansista tö­rekvésekkel. Az ilyen erőkkel lehetséges és szükséges is együttműködni, azonban a nem­zeti érdekeket Európa országai­ban következetesen már régen a munkásosztály képviseli, a reakciós burzsoázia pedig az osztályharcban a nacionaliz­must, a modem ipari proleta­riátus megjelenése óta az osz­tályellentétek ködösítésére, más népek elleni uszításra hasz­nálják fel. Ezért pártunk, mint minden forradalmi párt. következetesen harcol a búr-»' *soá nacionalizmus ellen. Pártunk a szocialista hazafi- iág lényeges élemének tekinti a munkásnemzetköziséget. Ezért ideológiai munkájában az inter­nacionalizmus. a más népek, iránti barátság szellemében ne­veli a magyar népet. A prole­tár internacionalizmus eszmé­jében egyesül a szocialista haza. a nemzetközi munkásosztály, a szocialista világrendszer érde­keinek azonossága, és az ezek­hez való hűség. Pártunk a leni- nizmus tanításaihoz híven hű a proletár internacionalizmus eszméjéhez. Fő feladatunk a szociaiista társadalom felépítése hazánkban. Ebből kiindulva hozzuk döntéseinket, de azok nem lehetnek ellentétesek a szocialista világrendszer orszá­gainak, a nemzetközi munkás- osztálynak közös érdekeivel és közös frontban, egységesen kell harcolnunk közös ellenségünk, az imperializmus éllen. Ezért mi elítéljük a kínai vezetők je­lenlegi irányvonalát, amely a világforradalomról sűrűn han­goztatott szavak ellenére mind­inkább láthatóaji nacionalista, nagyhatalmi, hegemón törekvé­seket mutat. Elvtársak! Az ideológiai kérdések közül érinteni szeretném még a val­lásos világnézethez, a vallásos emberekhez, az egyházakhoz való viszonyunkat. Pártunk ál­láspontja e kérdésekben alap­jában mindvégig helyes volt. Pártunk világnézete szemben áll minden idealista világné­zettel, így a vallásos világné­zettel is. Ez eszmei harcot je­lent. Hazánkban vallásszabad­ság van, pártunk kerül mindent, ami a vallásos emberek érzése­it sértené, de nem mond le ar­ról. hogy küzdjön a felvilágo- sodottságért, a tudományos vi­lágnézet elterjesztéséért. Az osz- tályharc frontja szerintünk nem a hívők és nem hívők között húzódott és nem ott húzódik ma sem. Bármely felekezethez tartozó hívők szabadon gyako­rolhatják vallásukat, hátrányos megkülönböztetésben nincs ré­szük. egyenjogú állampolgárai a hazának. Jelenleg a Magyarorszáeon működő egyházak és az állam viszonyát, mindkét fél számára elfogadható egyezmények sza­bályozzák kielégítően. Amióta az egyházak vezetői a szocialis­ta társadalmi rend megszületé­sét és fennállását tudomásul vették és a helyzetet e reális valóság alapján ítélik meg, nem egy társadalmi kérdésben is kö­zös nevezőre tudtuk hozni ál­láspontunkat. Az állam, az egy­ház számára elfogadható és a nép érdekeinek, szocialista épí­tő munkájának megfelelő hely­zet kialakításában a párt, az mokratikus állásfoglalásának. Szerepük van az egyházak ve­zető testületéiben reálisan gon­dolkodó embereknek, és külön­böző egyházak, gyárapodó szá­mú haladó papjainak is, akik­kel a Hazafias Népfront kere­tében a kölcsönös tisztelet alap­ján egyetértésben dolgozunk népünk javára. A Központi Bizottság referá­tuma összegezte a tudományos élet, a kutatómunka terüle­tén elért fejlődést. Kulturális politikánk Kedves Elvtársak! Az utóbbi négy évben né­pünk műveltsége tovább gya­rapodott. Minden általános is­kolát végzett 100 tanuló közül 42 középiskolában, 41 pedig szakmunkástanuló intézetben folytatja tanulmányait. Ma éven­ként másfélszer annyi szakem­bert bocsátanak ki egyeteme­ink, főiskoláink, mint az egye­temi, főiskolai hallgatók szá­ma 1937/38-ban összesen volt. A tízezer lakosra jutó nappali ta­gozatos egyetemi és főiskolai hallgatók tekintetében olyan fejlett európai kapitalista or­szágokat előztünk meg, mint Anglia, Franciaország, Olaszor­szág, Svédország. E tények szo­cialista építésünk legszebb ered­ményei közé sorolhatók. A VIII. kongresszus egyik je­lentős döntése a származási ka­tegóriák eltörlése és az új egye­temi-főiskolai felvételi rendszer bevezetése volt. A döntés he­lyességét a gyakorlat igazolta. A felvételi rendszer követelmé­nyei: a felkészültség, a tehet­ség. rátermettség és a magatar­tás fokozottabb helytállásra ser­kent és jobb tanulásra, a képes­ségek fejlesztésére ösztönöz. Az ez évi egyetemi felvételi vizs­gákon a korábbinál nagyobb le­hetőséget biztosítottunk a fel- készültség mellett a tehetség, a rátermettség és a magatartás fi­gyelembevételére. Nem számol­va a ma más munkakörben dol­gozó munkások és parasztok gyermekeit, a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya országo­san nem csökkent, -a hallgatók 44-45 százaléka közülük való. Nem mehetünk el azonban szó nélkül amellett, hogy egyes — különösen budapesti — egyete­meken arányuk alacsony. 1961. óta közoktatásunk egé­szét átfogó .reform megvalósítá­sán dolgozunk. Az oktatási re­form eddigi tapasztalatai igazol­ták a lefektetett alapelvek he­lyességét. Az iskolareformmal a Központi Bizottság behatóan fog­lalkozott. A gyakorlati végrehaj­tás néhány torzulását és hibás értelmezését kijavítottuk. Foly­tatnunk kell azonban erőfeszí­téseinket, hogy az eredeti cél­nak megfelelően csökkentsük a tanulók megterhelését, ugyanak­kor minden iskolatípusban kor­szerű műveltséget nyújtsunk, te­gyük hatékonyabbá a tudomá­nyos, szocialista világnézeti ne­velést, s készítsük fel tanulóin­kat a tudatos szakmaválasztásra és választott élethivatásukra. A mi társadalmunkban a műveltség, a szakmai ismere­tek, a tudás megszerzésének kü­lönböző. útjai vannak. Vannak, akik iskolai keretben sajátítják el, mások pedig egyénileg ké­pezik magukat. Olyan gyakor­latot javasolunk — és elkezd­tük ennek bevezetését —, mely mindenkinek lehetővé teszi, hogy bármely oktatási intéz­ményben vizsgázhasson és meg­felelő tudás esetén erről bizo­nyítványt is kaphasson. Társadalmunk becsületet szer­zett minden munkának. Meg­becsülést biztosít a fizikai mun­kának, amely mind több szak­tudást, elméleti ismeretet és szellemi erőfeszítést követel. Az ipar, a mezőgazdaság a szak­munkások tízezreit igényli. Ez az igény nem csökken, hanem a technika fejlődésével állan­dóan növekszik. Ezért olyan is­kolarendszert, iskoláztatást, pá­lyaválasztást és nem utolsósor­ban olyan közhangulatot kell kialakítanunk, amely megfelel ennek. Az ifjúság nevelésében, okta­tásában alapvető szerepük van a pedagógusoknak. Nevelőink többsége hivatását átérezve, munkájával, magatartásával igazolja, hogy a nevelésben a párt, rendszerünk hűséges szö­vetségese. Most is azt kérjük tőlük, soha el ne felejtsék, hogy népünk legféltettebb kincsét, a jövő nemzedékét bízza rájuk. Tisztelt Elvtársak! Kulturális politikánk ered­ményességét bizonyítja, hogy a szocialista közművelődés az utóbbi négy esztendőben né­pünk újabb, még szélesebb tö­megeit fogta át. A könyvforgalom az utóbbi öt évben 554 millió forintról 778 millióra, a tanácsi és üze­mi közművelődési könyvtárak­ba beiratkozott olvasók száma több mint 2 millióra, a kölcsön­zött kötetek száma pedig 30 millióról 49,5 millióra emelke­dett. Az is figyelemre méltó, hogy a múzeum- és tárlatláto­gatók száma az utóbbi években kétmillióval nőtt, hogy a múlt év hangversenyeinek és esztrád- műsorainak 1,2 milliós közön­sége felerészben . komoly zenét hallgatott, hogy a mozilátoga­tók 65—70 százaléka szocialista filmeket tekintett meg. Az alkotói légkör jelentős ja­vulásához vezetett az, hogy a kulturális életet elsősorban esz­mei eszközökkel irányítjuk, hogy stíluskérdésekbe hatalmi szóval nem szólunk bele, s a kísérletezés szabadságát bizto­sítjuk. Jórészt ennek köszönhe­tő, hogy az utóbbi időben esz­meileg, művészileg magas szín­vonalú művek / születtek, ame­lyek nagy része szocialista mű­vészetünk nemzetközi tekinté­lyét is erősítette. A legjelentő­sebb szocialista és humanista elkötelezettségű alkotások poli­tikai és világnézeti hitelét az adta meg, hogy a valóságot ösz- szetetten és mélyen atérzett társadalmi felelősséggel ábrá­zolták. Irodalmunk közvetlenül is hozzájárult a szocialista tu­dat, erkölcs, életforma kialakí­tásához: a nemzeti-történelmi önismeret elmélyítéséhez. A pa­raszti világban végbement át­alakulás a szociográfiai iroda­lom újjászületésével járt, re­génybeli ábrázolása pedig tör­ténelmi értékű áttekintésekhez vezetett. Az sem véletlen, hogy líránk szocialista elkötelezettségű ága, a közéleti líra tett szert a leg­nagyobb népszerűségre. Művé­szi erejű filmjeink azért ad­hattak újat, azért arathattak jelentős nemzetközi sikereket, mert a magyar valóságról, né­pünk múltjáról és társadal­munk jelenéről pártos közéleti szenvedéllyel szóltak. Ha drá­mairodalmunk nem is dicse­kedhet ilyen eredményekkel, színikultúránk az elmúlt idő­ben sok kiemelkedő produkció­val gazdagodott, s külön elis­merésre méltó az az erőfeszí­tés, amivel a vidéki színházak 3 mai magyar dráma ügyét szolgálták. Zenei életünkben méltó helyre került a Bartok­hagyomány, és a XX. század zenéje: zeneművészetünk több új magyar opera sikerével di­csekedhet. Képző- és iparmű­vészetünk különösen a monu­mentális szobrászatban, a kép­grafikában és az .iparművészet több ágában ért el jelentős eredményeket. A beszámoló feltárta a kul­turális életben tapasztalható negatív jelenségeket, s rámuta­tott: Kulturális politikánknak el­vileg és gyakorlatilag egyaránt világosabbá kell tennie, hogy mi mellett állunk ki, hogy szo­cializmust építő népünknek szo­cialista kultúra kell. Továbbra is minden erőnkkel támogatjuk a széles tömegekhez szóló, szo­cialista szellemű, humanista al­kotásokat. A televízió, a rádió, a sajtó, az ismeretterjesztés és népművelés munkájában ' ezek terjesztésének és propagálásá­nak kell az eddigieknél hatá­rozottabban érvényt szerezni. Támogatjuk azokat az útkere­séseket, kísérletezéseket is, ame­lyek a szocializmus eszmekörén belül keresik az újat. Kiinduló szempontunk ebben az esetben is elsősorban a mondanivaló, az eszmeiség és nem a meg­szokott formákhoz való ragasz­kodás lesz. Az eddigieknél ha­tározottabban kell visszautasí­tani a politikailag ellenséges, antihumanista és a közerköl­csöt sértő alkotásokat. A párt feladata, hogy eszmei irányítással erősítse kultúránk szocialista Vonásait, biztosítsa ■további fejlődését. A pártélet kérdései A referátum ezután a párt­áiét kérdéseire tért át. — Az utóbbi négy évben a párt egészségesen fejlődött, a taglétszám évenként 3,5 száza­lékkal, a négy év alatt 73 ezer fővel növekedett és jelenleg a párttagok és tagjelöltek száma 584 ezer 849 fő. A párttagság összetétele alapjában megfelelő. A tagság 42,5 százaléka fizikai dolgozó, 37,3 százaléka szellemi dolgozó, 7,9 százaléka a fegyve­res erőknél teljesít szolgálatot, egyéb foglalkozású és tanuló 3 százalék, 9,3 százalék nyugdí­jas. A párttagság 22,9 százalé­ka nő. A párt ereje nemcsak lét­számában, hanem elsősorban tagjainak öntudatában, felké­szültségében, aktív munkájá­ban, a párt egységében és ösz- szeforrottságában van. Ezért to­vábbra sem célunk a taglét­szám nagyarányú növelése. Ar­ra kell törekednünk, hogy új tagokat elsősorban a termelő és társadalmi munkában kitűnt munkások, termelőszövetkezeti tagok, a nők és a fiatalok so­raiból vegyünk fel. A Központi Bizottság jelent­heti a kongresszusnak, hogy pártunkban a lenini normák a pártélet meghatározói, a kol­lektív vezetés elve érvényesül. A pártmunkában azonban az utóbbi években bizonyos mér­tékig elhalványult a személyes felelősség. Kívánatos, hogy az elhatározások és döntések meg­hozatalánál továbbra is szigo­rúan betartsuk a kollektív ve­zetés elvét, de a határozatok végrehajtásában jobban érvé­nyesítsük az egyszemélyi fele­lősség elvét. Pártunk a demokratikus cent­ralizmus elvei alapján műkö­dik: a felső pártszervek tény­legesen irányítanak, az alsóbb pártszervek megfelelő önálló­sággal, hatáskörrel dolgoznak, a párt élete demokratikus légkör­ben és keretek között folyik. A pártdemokrácia továbbfejlő­dött és erősödött kongresszu­sunk előkészítő munkája során. A jelölő bizottságok előzetes megválasztása bevált, a párt­tagság hatékonyan közreműkö­dött a jelöltek kiválasztásában. A választás titkosságának ki- terjesztése a pártbizottság tiszt­ségviselőinek, az alapszerveze­tek titkárainak megválasztásá­ra tovább erősítette a pártélet demokratizmusát. A pártdemok­rácia ezen új vonásait a jövő­ben is tovább kell erősíteni és fejleszteni. A következő időszakban a de­mokratikus centralizmus elvé­nek mindkét oldalát tovább kell erősítenünk. Erősíteni kell a centralizmust is. Ha szórvá­nyosan is, de előfordul, hogy egyes tagok ugyan él­nek a bírálat jogával, de nem veszik ki részüket a határoza­tok megvalósításából, a felada­tok megoldásából. A gyakorlat­ban kell biztosítani és minden párttagnál érvényesíteni igazsá­gos rendünket, azt, hogy pár­tunkban nem választhatók el egymástól a jogok és a köteles­ségek. i Az elmélet és gyakorlat terén egyaránt folytassuk erőfeszíté­seinket a pártdemokrácia fej­lesztéséért, kutassuk a módját, miként lehet a párttagságot jobban bekapcsolni a párt po­litikájának alakításába. Min­dent meg kell tenni, hogy a to­vábbiakban is hiánytalanul ér­vényesüljön a pártszervekben és pártszervezetekben a viták és nézetek kifejtésének szabad légköre, ez pártunk erejének egyik forrása és nem formális, hanem valóságos egységének fontos biztosítéka. Pártunkban élénk a kritikai szellem. Az élénk kritika ezen szabad légkörében még jobban szembetűnik, hogy vannak, akik önmaguktól eltelve, mindennel elégedettek. Még mindig elég sok olyan funkcionáriusunk van, aki mindent meg tud magya­rázni, aki a kritikát megköszö­ni — de nem felejti el. Pártunknak becsületet szerez, hogy a hatalommal jól él, nem uralkodik, hanem vezet és a népet szolgálja. Ez a magatar­tás kötelező a párt minden funkcionáriusára és tagjára. Az egyszerű emberek véleménye a pártról nem kis részben azok­nak a kommunistáknak mun­kájától és magatartásától függ, akiket személyesen ismernek. Funkcionáriusaink, párttagjaink zöme kommunistához méltóan él és dolgozik. A leghatározot­tabban felléptünk azokban a szórványos esetekben, amikor valaki a rábízott hatalommal visszaélt és így járunk el a jö­vőben is. Azt is tapasztaljuk, hogy a kispolgári életmód és erkölcs — az anyagiasság, a jogtalan előnyök kijárása és elfogadása, szerénytelenség, erkölcstelen életmód — hatást gyakorol egyes párttagokra is. Elsőrendű pártérdek, hogy párt- és köz­életünket erélyes és hatékony fellépéssel óvjuk minden olyan jelenséggel szemben, ami sérti pártunk tisztaságát, becsületét. Elvtársak! Pártunk eszmeileg, politikai­lag egységes: a párt" tagsága helyesli és követi a Központi Bizottság politikai irányvona­lát. Az egységet pártunk hűsége a marxizmus—leninizmushoz, az a harc formálta, amelyet a jobb- és baloldali nézetek ellen folyta­tott. Ez pártunk nagy ereje, si­kereink forrása. A taggyűlése­ken felszólaló százezernyi párt­tag kifejezte egyetértését a po­litikai irányvonalunkkal és el­tökéltségét annak végrehajtá­sára. A pártdemokrácia lehetővé te­szi a vitákat és ennek során elkerülhetetlenül helytelen néze­tek is felszínre kerülnek. Ez. nem csorbítja a pártegységet • az alapvető kérdésekben, sőt: lehetővé teszi a helytelen néze­tek leküzdését és ezzel a párt­egység még további erősítését. A viták és a nézeteltérések kü­lönböző okokra vezethetők visz- sza. Az élesebb nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommu­nista mozgalom vitái, a fejlődés ellentmondásai nem maradnak hatástalanok pártunk tagságára sem. Megelevenedtek különböző balos, szektás és jobboldali, re­vizionista nézetek is és ezek is hatnak bizonyos körökben. Meg nem értés mutatkozol* párttagjaink egy részénél egye ■ kérdésekben, a fejlődésnek, írré viszonyainknak megfelelő úi megoldását illetően. Így a szár­mazás szerinti kategorizálá megszüntetése, az állampolgár1 egyenjogúság, egyházpolitikán! értelmezése, más vonatkozásban a gazdasági helyzet, az életszín­vonal fejlődésének megítélésé­ben jelentkeztek véleményelté­rések. Az egyes részkérdése!: különböző megítélése alapjában korszakunk bonyoMtságáb»0 (Folytatás a 6. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents