Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-29 / 281. szám
A KÖZPONTI BIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJA (Folytatás az 1. oldalról. egykori gyarmati területek helyén 60 új, független állam született. ötven évvel ezelőtt a föld területének 77 százalékán az imperialisták gyarmati elnyomása alatt élt a föld lakosságának 66 százaléka, ma a földterület 4 százalékán állnak fenn még „klasszikus” gyarmatok, s lakosságuk a föld lakosságának 1 százaléka. Kádár János ezután az imperialisták új, leplezett neokolo- nialista módszereiről szólt, majd kiemelte: Az újonnan függetlenné vált országokban napirendre kerül a társadalmi fejlődés kérdése, az,- hogy a kapitalista, vagy a nem kapitalista utat választják-e? A belső feudális, burzsoá és militarista elemek és az imperialisták nem egy helyen szövetkeztek a társadalmi fejlődés megakadályozására és ott. ahol a haladó erők nem voltak elég szervezettek, vagy éberek, nem tudták megakadályozni a reakció ideiglenes felülkerekedését. Ennek szembetűnő példája Indonéziában a múlt év szeptemberében kirobbant válság a kommunisták és más haladó emberek tömeges lemészárlása, az imperialistákkal szemben korábban egyesült indonéz nép megosztása, a példátlan nemzeti tragédia. Mély fájdalom tölt el bennünket indonéz elvtársaink, a legjobb hazafiak sorsa. Meggyőződésünk, hogy az indonéz nép forradalmi erői újra rendezik soraikat és ismét«, fontos tényezői lesznek a nemzeti félemelkedésért és a nemzetközi munkásosztály ügyéért vívott imperialistaellenes küzdelemnek. Az imperialisták gyarmati rendszere és új, álcázottabb le- igázó törekvései ellen küzdő népeknek és vezetőiknek az újonnan felszabadult országoknak számolni kell azzal, hogy szabadságuk csak akkor lesz teljes és szilárd, ha tovább fejlesztik a - forradalmi erők egységét, együttműködését, ha a belső és a nemzetközi problémák megoldásában az imperializmus elleni közös harc érdekeiből indulnak ki, ha országukban a néptömegekre, nemzetközileg pedig igaz és önzetlen barátaikra, a szocialista világrend- szer országaira támaszkodnak. Világméretű mozgalom a vietnami agresszió ellen Az imperializmus lehetőségeinek korlátozódása és mélyülő válsága egyrészt kapcsolatok keresésére, az úgynevezett „fellazítási” taktika kísérleteire, másrészt a kalandor lépésekre sarkallta a legagresz- szívebb monopoltőkés köröket. A vezető tőkés hatalom, az Egyesült Államok kormánya militarizálja az országot, lábbal tiporja a nemzetközi kapr csolatok törvényeit, nyílt agressziókat követ el. Ennek legsúlyosabb formája a Dél-Viet- nam népe elleni háború és a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni agressziók sorozata. Az amerikaiak vietnami agressziója korunk egyik leg- szégyemteljesebb háborúja, amellyel az amerikai kormány a népirtás nemzetközi bűntettét követi el. Az amerikaiak, saját bevallásuk szerint, csupán az idén több bombát dobtak Vietnamra, mint a második világháború alatt az egész csendes-óceáni hadszíntérre. Népünk a szolidaritás érzésétől áthatva egységesen áll a megtámadott, hősiesen harcoló vietnami testvéreink oldalán. Támogatjuk a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-Vietnami Nemzeti Felsza- badítási Front igazságos követeléseit és harcát. Politikai, diplomáciai, gazdasági és védelmi eszközökkel segítjük az agresz- szió ellen küzdő vietnami népet. Azt tartjuk, hogy minden népnek erkölcsi kötelessége Vietnam megsegítése, és mindazoknak, akik felelősséget éreznek népünkért és a békéért, össze kell fogniok az amerikai agresszorok megfékezésére, a háború tüzének eloltására. A szocialista országok élen járnak az amerikaiak vietnami agressziója elleni harcban, segítik és segíteni fogják Vietnam népét. De ez még nem minden, amit megtehetünk. A kínai vezetők ellenzik, mi azt valljuk, hogy feltétlen szükség van a Vietnamnak nyújtott közös segítségre, a szocialista országok összehangolt fellépésére, az amerikai agresszió elleni akcióegység létrehozására. Az amerikai kormány, miközben folytatja és fokozza vietnami agresszióját, képmutatóan gyakran beszél a békéről és a háború politikai megoldásáról. Ennek az útja azonban csak egy lehet: az 1954-es genfi egyezmény tiszteletben tartása, a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásának feltétel nélküli megszüntetése, az amerikai csapatok kivonása Dél- Vietnamból, a dél-vietnami nép ama jogának biztosítása, hogy maga döntsön sorsáról. Az USA kormánya csak ennek a nemzetközi egyezményeken alapuló, a nemzetközi jog tiszte- letbentartását jelentő rendezésnek az elfogadásával bizonyíthatja, hogy valóban békét akar, s minél előbb teszi ezt, annál jobb az Egyesült Államoknak is. A béke és az európai biztonság Elvtársak! Az európai békét súlyosan veszélyezteti az Atlanti-óceán két partján elhelyezkedő két legagresszívebb monopoltőkés csoport, az északamerikai és a nyugatnémet politikai, gazdasági és katonai ölelkezése, s ez nem csupán az európai szocialista országok, de valamennyi európai ország biztonságát fenyegeti. A béke és az európai biztonság jelentős tényezője az erős német munkás-paraszt állam, a szocializmust építő Német Demokratikus Köztársaság, amelynek eredményei, s aktív békepolitikája nagy nemzetközi elismerést váltott ki. Bonnból újabban olyan nyilatkozatok hangzanak el, hogy rendezni óhajtják kapcsolataikat, a diplomáciai kapcsolatokat is, az európai szocialista országokkal. Ezt a törekvést értékeljük. A szocialista országokban azonban jelenleg jogos bizalmatlanság él Nyugat-Németország iránt. A bizalmatlanság eloszlatásának feltétele, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya ismerje el a második világháború után kialakult nemzeti határokat, hagyjon fel a két német állam létének anakronisztikus tagadásával. A Német Szövetségi Köztársaságban ma üldözik a haladó erőket, viszont szabadon működnek a revansista és újfasiszta erők, amelyek a legutóbbi tartományi választásokon már képviselethez is jutattak. A szocialista országok ellen diverzáns, kém- és terrorista-szervezetek, emigráns ügynökségek, uszító rádióállomások működnek az NSZK-ban és mérgezik az európai légkört, zavarják az országok normális kapcsolatait. E jelenségek felszámolása nélkül a bonni politika felelősei nem várhatják, hogy a szocialista országok őszintének tekintsék a kapcsolatok normalizására és fejlesztésére vonatkozó kijelentéseiket. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének bukaresti értekezletén közös álláspontot alakítottunk ki, s azt nyilatkozatban rögzítettük. A Központi Bizottság úgy véli, hogy fokozni kell erőfeszítéseinket a bukaresti nyilatkozatban megfogalmazott program, az európai béke és biztonság megvalósításáért, A Magyar Népköztársaság a beszámolási idő alatt is tettekkel bizonyította sok államközi tárgyaláson és találkozón, hogy kész előmozdítani az európai államok közötti megértést, a gazdasági és kulturális, együttműködést mind a kétoldalú kapcsolatok, mind az államcsoportok kapcsolatainak vonalán. Valljuk, hogy noha különböző társadalmi rendszerű államok léteznek, a béke megszilárdítása érdekében lehetséges és szükséges lépéseiket tenni Európa népeinek, országainak kollektív biztonságáért. Növekszik hazánk nemzetközi tekintélye A párt első titkára ezután hazánk külpolitikájáról, népköz- társaságunk növekvő nemzetközi tekintélyéről szóit. Kiemelte: külpolitikai kapcsolataink közül különösen jelentős számunkra a Szovjetunióhoz, valamint a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához csatlakozott szocialista országokkal, közvetlen szövetségeseinkkel való legszorosabb együttműködés ápolása és fejlesztése. A magyar nép a szocialista társadalmat építi, békét kíván. Ez népünk boldogulásának egyetlen és biztos útja. Ezen az úton járva a legjobb segítőként és önzetlen barátként, mindig maga mellett tudja a hatalmas Szovjetuniót. A Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió kapcsolatai bensőségesek és valóban testvériesek. Erőfeszítéseket tettünk és kell tennünk a továbbiakban is, hogy erősítsük a szocialista országokkal közös politikai, gazdasági és katonai szervezeteinket. A Varsói Szerződés jelentősége a nemzetközi béke és biztonság szempontjából felbecsülhetetlen. Mindaddig, amíg az imperialisták folytatják a fegyverkezési hajszát, fenntartják agresszív katonai blokkjaikat, a világ békéjének biztosítéka az az erő, amelyet a Varsói Szerződés képvisel. A nemzetközi feszültség, az imperialista hatalmak nyílt agressziós politikája arra kényszerít bennünket, hogy fokozott figyelmet fordítsunk országunk védelmi képességére. A Varsói Szerződés keretében hazánk védelmi ereje szüntelen fejlődik, s hozzájárul a szocialista világ közös védelméhez. Külföldi kapcsolataink A Központi Bizottság, kormányunk eddig is arra törekedett, hogy hozzájáruljon a KGST munkájának fejlesztéshez. Az eredmények ismertek; a szocialista országok hosszúlejáratú szerződéseken alapuló, biztonságot adó és növekvő áruforgalma népgazdaságunk ■ fejlődésének nélkülözhetetlen eleme, ezenkívül van közös olajvezetékünk, energiarendszerünk, vagonparkunk, működik a közös bank. A Szovjetunióhoz, a Varsói Szerződés és a KGST tagországokhoz fűződő szorosabb kapcsolatainkon túl, politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataink szüntelen fejlesztésére törekedtünk valamennyi szocialista országgal. Fejlődnek kapcsolataink az úgynevezett harmadik világ országaival is. A szocialista országok politikájának elvi alapja a nemzeti függetlenségért és önálló fejlődésért küzdő népek és országok kapcsolatában az a lenini tanítás, amely a társadalmi felszabadulásért küzdő nemzetközi munkásosztály és a nemzeti függetlenségért küzdő gyarmati népek egymásra utaltságát és szövetségét hirdeti. A haladás minden erejével együtt küzdünk az imperialisták agresszióinak visszaveréséért, most mindenekelőtt az agresszió ellen hősiesen küzdő Vietnam testvéri népének hatékony megsegítéséért. Küzdünk a különböző társadalmi rendszerű Országok békés egymás mellett élésének, a népek barátságának megvalósulásáért, a tartós és egyetemes békéért. Támogatunk minden kezdeményezést, amely ezeket szolgálja: A Magyair Népköztársaság külpolitikájának céljai változatlanok, e tevékenység alapjául szolgáló elvek: I. Minden imperialista törekvéssel szemben védjük nemzeti függetlenségünket, a Magyar Népköztársaság szuverenitását, 2. Küzdünk a szocialista országok egységének és összeforrott- ságának erősítéséért, politikai, gazdasági és katonai súlyának növeléséért, 3. Szolidárisak vagyunk a tőkés országokban élő munkástestvéreinknek a demokratikus szabadság .jogokért, a békéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelmeivel. 4. Támogatjuk a nemzeti felszabadító mozgalmak harcait a régi és új gyarmatosítás, az imperialista elnyomás és agresszió ellen. 5. Fejlesztjük az együttműködést Ázsia, Afrika, Latin-Amerika független országaival, 6. Küzdünk a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének megvalósításáért. 7. Egész nemzetközi tevékenységűink középpontjában válltozatlanul a világháború ki- robbantásának elhárítása áll az egész békeszerető emberiség erejének összefogásával. A belpolitikai helyzet Áttérek’ társadalmi fejlődésünk és az osztályviszonyok alakulásának tárgyalására, a belpolitikában elért eredményeink ismertetésére. A társadalmunk osztályszerkezetében végbement mélyreható változás számszerűen mérhető. Az 1949-es állapothoz képest 1966-ig a következőképpen alakult a helyzet: A szocialista iparban dolgozók száma 521 ezerről 1 millió 480 ezerre, csaknem a háromszorosára növekedett. A munkások és alkalmazottak összlétszáma 1 millió 630 ezerről kereken 3 miilói 400 ezerre, több mint kétszeresére nőtt. A mezőgazda- sági termelőszövetkezetek tagjainak száma 10 ezerről 1 millió 50 ezerre növekedett. A kisipari termelőszövetkezetek taglétszáma 8 ezerről 192 ezerre emelkedett. A kisárutermelők száma viszont 2 millió 322 ezerről 142 ezerre csökkent. Az ország gyorsütemű és nagyarányú iparosodásának megfelelően 1949 óta az összes dolgozók számán belül a mezőgazdaságban dolgozók részaránya 52 százalékról 32 százalékra csökkent. A párt 1958-ban, tízezrek bevonásával átfogóan megvizsgálta a munkásosztály helyzetét és megfelelő határozatokat hozott. A határozat végrehajtásának eredményeként növekedett a munkások politikai, társadalmi szerepe, anyagi és kulturális helyzete. A beszámolási időszakban a Központi Bizottság ellenőrizte ennek a ma is érvényes határozatnak végrehajtását és a gyakorlatot, — ahol erre szükség volt — kijavította és továbfejlesztette. A párt — az egész társadalom érdekében — mindenkor elsőrangú feladatának tekinti a munkások helyzetének, életkörülményeinek a lehetőségek szerinti rendszeres javítását. Szövetségi politikánk Népi államunk legfőbb politikai alapja a munkás-paraszt szövetség. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével, ázzál, hogy a magyar parasztság a szocializmus útjára lépett, céljaiban, tartalmában, tehát minőségileg erősödött a munkásparaszt szövetség, következésképp az utóbbi években tovább erősödött államunk poltikai alapja. A munkás-paraszt szövetség állandó erősítése pártunk mindenkori feladata. Ehhez most új, minden eddiginél kedvezőbb feltételekkel rendelkezünk. Hazánkban a mezőgazdaság szocialista átszervezése a két dolgozó osztály, a munkások és parasztok közös érdekeinek megfelelően, és a kettős feladatnak, az átszervezés és a termelés egyidejű emelésének sikeres megoldásával ment végbe. A legmesszebbmenőkig igyekeztünk parasztságunknak megkönnyíteni az elhatározó lépést: demokratikus megoldást biztosítottunk a termelő- szövetkezetek vezetésében, bevezettük a földjáradékot, az öregségi járulékot, a társadalombiztosítást, elterjesztettük azt a részesedési rendszert, amely a tudást és a szorgalmat díjazza, mindezek eredményeként megszilárdultak a szocializmus alapjai a magyar falun. Parasztságunk megtalálta a helyét a közös gazdaságban, becsülettel dolgozik és jobban él mint korábban. Mivel a munka falun is új, minden másnál előbbre való becsületet nyert, megkezdődött az a folyamat, amely az egységes, szocialista termelőszö- vetkezieti parasztság kialakulásához vezet. A jövőben az ipari és a mezőgazdasági termelői árrendszert úgy kell alakítanunk és összehangolnunk, hogy fejlődjék a szocialista mezőgazdasági üzemek jövedelmezősége, ezenkívül, bizonyos feldolgozó ipari tevékenységet is létre kell hozni a termelőszövetkezetekben. Tovább kell emelni a következő években a termelőszövetkezeti parasztság élet- színvonalát is, részben a nyugdíj és a társadalombiztosítási ellátás további fejlesztésével. A gazdaságirányítási rendszer reformjának keretében erősítenünk kell a mezőgazdaságban a j szervezettséget és a szerződések rendszerét. Javasoljuk, hogy a jövő év folyamán üljön össze a termelőszövetkezetek országos kongresz- szusa, amely megtárgyalja a termelőszövetkezetek működésével kapcsolatos fő kérdéseket. A termelőszövetkezetek kongresszusa válassza meg az Országos Termelőszövetkezeti Tanácsot és foglaljon állást a területi termelőszövetkezeti szövetségek létrehozásának kérdésében. Az Országos Termelő- szövetkezti Tanács megalakulása után az állami szervek, a termelőszövetkezetek összességét érintő alapvető gazdaságpolitikai kérdések és jogszabályok kidolgozásával kapcsolatos álláspontjukat egyeztessék a tanáccsal. A mezőgazdasági termelőszö- vetkezetekj további megszilárdításának. gazdálkodási biztonságának a parasztság és a társadalom érdekeiből kiindulva javasoljuk: megfelelő jogszabállyal meg kell teremteni a termelőszövetkezetek földtulajdonának törvényes alapjait. A termelőszövetkezetek birtokában levő mezőgazdasági rendeltetésű földek közül sok ma nem a falubani élő emberek tulajdonában van, más földek öröklés révén folyamatosan városban lakók tulajdonába kerülnek és jogbizonytalanság van a termelőszövetkezetek által ma használt más földek birtoklásában Is. Szükségesnek látszik egy olyan törvény kidolgozása, amely elvileg lehetővé teszi, hogy a tsz-ek birtokában .levő föld megfelelő megváltási ár ellenében a termelőszövetkezetek tulajdonába menjen át. Az elgondolj szerint a jelenleg városban élő földtulajdonosnak
