Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-27 / 280. szám
i rav =spi-. Reich Károly grafikája. Örökös béklyók Régen elválasztott az éjjel, most elrabol tőlem a nap. Arcunkat senki se látja, csak félénk fénymadarak. Este volt régen a búcsú, mosf csak a hitvesi,csók. Karod a csönd leigázza. Némák a nádirigók. Régen az éjben a vágyak parázsló szikracsodák. Szorít a korai álom. Ne sírj, ha nincs koronád. Elrabolt tőlem az este, most meg a reggel ragad, senki se tudja meg immár nappali álmaimat. Örökös ostoba béklyók, Tudod még, milyen a Nap? Hűvös van. Fázik a mámor. Bújj meg a szívem alatt. Estére megfeketülök, mint aki csontig elég, szemed alól is tudom, átkoz az estéli feketeség. Karod a párnára omlik. Fürödj meg. Vetve az ágy. Fejemnél glórialámpa — törvényesíti a magányt. Bényei József Helon László: Felfedeztem Amerikát A SZINTE enciklopédikus tudású szerző, aki hosszú évekét töltött az Egyesült Államokban, 370 oldalon át mond el tömény történelmet, földrajzot, szociográfiát, lélektant és mindenekfölött — regényt. Műfajilag — igaz — meghatározhatatlan a könyv, de az ember azt érzi, hogy mindből van benne éppen elég, és ebből kerekedik ki Amerika igazi megismerése. A szerző vitathatalan erénye a tárgyilagosság. Ami jó,' az jó —, írásában erre mutat rá. A rosszat sem kategorikus kijelentésekkel, hanem a tények éles fényében állítja elénk, lényegét terítve ki: itt van, ez van. És az olvasóban megindul az ítélkezés folyamata, mígnem a végén azt kérdezi magától: — Hát válóban ez Amerika? Igen, ez. A korlátlan lehetőségek hazája, a pénz hazája, az önműködő fogkefe hazája, a „négykerekű állampolgárok” hazája. Embernek számít-e az. akinek nincs odaát kocsija? Hóbort-e a szagosfilm, van-e jövője a körmozinak? Az embersorsú kutyák és a kutyasorsú emberek világa, milyen ez az ország? Milyen a Ku-Klux- Klan közelről, mikor belőnek titokzatos kezek az áldozat ablakán s nincs tettes, mert az „igazságszolgáltatás” nem is keresi komolyan, nem is akarja megtalálni a tettest. Túl a felszínes jelenségeiken, a sex mindenek- felettiségén, a szuperkényelem pompázatán, valahol a mélyben, de a felszínhez immár egyre közelebb létezik azonban egy másik Amerika. Az Ember Amerikája. Ahol a jogfosztottak küzdenek a mindennapi élet elviselhetőségéért, a szabadságért, a falat kenyérért. Az emberhez méltó életért. És ebben a küzdelemben — túlmutatva immár Amerika határain — ébresztgetik a ro- konszenv és ■ segítés tüzét szerte a világon. A hatalom és pénz birtokosai és a szegények, a színes bőrűek gigászi küzdelméről ad pontos sum- rnázást ez a könyv, — ismételjük: a tényekkel keltve rokonszenvet, vagy ellenérzést. Végezetül az Újvilágba szakadt magyarokról kapunk hiteles történeteket, átfogó szociografikus jellemzést. MINT A BEVEZETŐBEN mondtuk: nehéz ennek a könyvnek a műfaját meghatározni. De talán nem Is fontos ez. A lényeg inkább az: cselekvésre indít, állásfoglalásra késztet, lerántja a leplet a lélek nélküli, rideg világról. Ez a nagy értéke. És ezért, a nyugati fellazítás elleni küzdelem porondján hasznos harci eszköz. B. J. Látogatóban a 85 éves Révay Józsefnél A friss hangulat, a régi kedves kézfogás, ahogy íróasztalánál Józsi bácsi fogad, még színesebbé válik, amikor a gratulációt meleg tréfára fordítja: — Tudod mit? Tagadjunk le életkoromból vagy tíz-tizenöt évet, hogy ne tarthasd túl vakmerőnek. most induló s éppen mostanában beütemezett új ötéves tervemet. Révay Józsefen csakugyan nem látszik meg sem az életkora, sem az, hogy milyen sokat dolgozott már életében. Erre nem is akar gondolni, sőt komolyabbra hangolja szavait: — Hetvenedik, nyolcvanadik életévünkig a „nullás” születésnapok jelentik önmagunk számadásra, felelősségre vonását, de nyolcvanon fölül már megálljt kiált az ötödik év is! Ez a megállj azonban az én munkahelyemé i nem azt jelenti, hogy eddig és ne tovább, hanem ellenkezőleg azt, hogy ha eddig bírtad, bírnod kell még, ameddig csak buzognak benned a munka, az alkotás forrásai!... Igen, mint már jelentettük, a kecskeméti születésű neves író, tudós professzor, klasszikafilológus kutató, most töltötte be nyolcvanötödik életévét — s ez az esztendő hozta meg neki azt a ritka magyar sikert, hogy legutóbbi, néhány hónappal ezelőtt 49 450 példányban megjelent, 52 forintos bolti árú „Elhagytál Helios” című regénye alig fél év alatt elfogyott s most a kiadóvállalat sürgősen gondoskodik második kiadásáról. — Nemcsak formában és színezésben ' különleges érde- kességű körképet festeni, hanem a tudomány szempontjából is- hiteles regényt írni! Ez a célom — mondja Révay József. — Ügy látszik, a másfél évezredes igazság megjelenítése ma is eléri a kívánt hatást. Ebből a hatásból ered a második kiadás, ez biztat, lelkesít nyolcvanhatodik életévem indulásakor is arra, hogy folytassam a sorozatot, hiszen nagyszerű történelmi alak abból az időből például Caius Valerius Biocletianus is, aki rabszolgából lett császár! Itt megemlítem: — Micsoda jóslatszerű kijelentése ez a „Helios"-ban Constantinus császárnak: „Ha minden tehetséges rabszolgát felszabadítanának, mi lenne akkor velünk? Elmehetnénk koldulni, hiszen a tehetségükkel hamarosan kiszorítanának bennünSket a vezetésből.” Révay Józsi bácsi joggal mosolyog: — Csakugyan, így írtam meg, így volt, s lám, most a császárok trilógiájában a harmadik: a rabszolgasorsból nagy katonává és nagy államfővé left Díocletianus. Akinek igazságügyi, hadügyi és pénzügyi reformjai ma is modern jelle- gűeknek tekinthetők, szigorú, progresszív adórendszere, nagy építkezései pedig a dekadens római birodalomnak mintegy az újjászületését jelentették. Erről szól ríj regényem, amelynek egyik kéziratcsomója már itt van az asztalomon $ nem sokáig vár a befejezésre .., Eszembe jut a föntebb nem említett Révay-könyvek tömegéből a Nero fáklyái, a Petronius és kora, az Aranygyűrű, a Tűzfolyam, a többiek, — s a sok-sok műfordítás, görög, latin, francia, olasz, német művek garmadája, s meg kell kérdezni: — Nem fárasztó már, Józsi bácsi? — Hát, pajtás — szól kedélyesen —, ha egy kicsit néha fárasztó, akkor pihentetőül előveszem másik készülő új regényemet, amit, ismétlem, a pihenés félóráiban írok, de szintén nagyon meleg szeretettel, hiszen ifjúsági regény lesz ez s édes kislány^uhokámnak ajánlom... Íme, a nyolcvanhatodik életévének első napjait is nagy munkaprogrammal köszöntő Révay József, a szellem és a szív embere. ... Velünk együtt a kecskemétiek is őszinte nagyrabecsüléssel és barátsággal kívánnak neki továbbra is erőt, egészséget. Simonka Györgyköhögött, sírt... Tejet akartam itatni vele, de a kecske véres tejet adott!... Véres tejet, érted? ... Úgy mint a múltkor! — Elhallgatott, félszemmel a férjét nézte, s kibökte. — Biztosan Skrenyáné bkbonázta meg a kecskét, attól beteg a gyerek !... A z ital köde egyre csak gomcJygott a férfi fejében. Az asszony szavai nehezen hatoltak el értelméhez. Egyet azonban megértett: a kecske véres tejet adott. Ettől, vagy tán az asszony további szavaiból visszaemlékezett arra, hogy néhány hete ugyanerről beszélt a felesége és az anyósa is ... Hogy is volt csak? Lassan, bizonytalanul derengeni kezdett benne a történet. Egyik reggel felesége és anyósa kileste Skrenyánét, amikor a kocsiúton a kerékvágásba kapával gödröt vájt, s a köténye zsebéből valamit beledobott. Betemette a lyukat, s a kapa fokával rácsapkodott. Igen, így volt, elmesélték .. . Az asszony akkor mondta neki: „Biztos megbabonázta a - kecskét Skrenyáné, mert attól kezdve az út mellett nem akart legelni, kevesebb tejet is adott, s a gyerek is nyűgösebbé vált, állandóan sírt” ... Beteg a gyerek — gondolta — és a kecske is véres tejet adott... Rontás ez! — döbbent rá dühodten az igazságra — biztosan ismeri a vén boszorkány az ártás mesterségét ... Talán még — ötlött fel benne — lidérces álmot is tud bocsátani arra, akire megharagszik ... Eddig jutott el gondolataiban, amikor az asszony rákiáltott. — Te csak ülsz és hallgatsz! Tűröd, hogy a vén vajákos asz- szony beteggé tegye a gyerekedet, vérré változtassa a kecske tejét... Jaj istenem! — sápí- tozott hangosan az asszony, két kezébe fogva fejét —, mit tettünk ellenére, hogy így bánt velünk? ... Mit tettünk ... Mert Skrenyáné volt, ő a vén boszorkány! .., — Te asszony... — fordult a feleségéhez a férfi, bár hangjából érződött, a félelem és a düh csatázott benne. — Átmegyek Skrenyánéhoz és megkérdezem, miért csinálta ezt velünk. miért rontotta meg a kecskét... Biztos megmondja, s ha csinált rontást, megmondom, vegye vissza, mert — hangja határozottá vált — elmegyek és feljelentem! A férfi felállt, elindult az ajtó felé. Amikor a rozsdás kilincsre tette a kezét, az asszony már mögötte állt. — Várj!... Én is megyek, — s az ajtó szögletéből egy ostort ragadott fel — Megyek, s ha nem veszi le a rontást, hát adok én neki... A dombok között sötét volt. A házak gerince feketén, enyhe kontúrral rajzolódott rá az égboltra. A szél felerősödött. A közeli kiserdő fái veszett táncban hajlongtak, s hangjuk kiszáradt csont zörgését idézte. A férfi összébb húzta magán a - kabátot. Érezte, asszonya közelebb bújt hozzá. Így tették meg az alig százlépésnyi utat. Skrenyáék házának kapuja be volt csukva. A férfi remegő kezekkel, idegesen babrált a fakilinccsel, amikor egy hirtelen szélroham sarkig taszította a kaput. A sarokvas élesen csikordult fel, mintha csak figyelmeztetni akart volna: Eddig, ne tovább! A férfinek torkában dobogott a szíve. Lassan, óvatosan befelé indult az udvaron. A nyárikonyha ablakából sárga fénynyaláb szűrődött ki, s a párkányon gerincét patkóra hajlítva nyújtózott egy fekete macska. Az ajtónál megtorpantak. A férfi dühe elszállt már, inkább csak félelemből kopogtatta meg az ajtót. — Ki az?... Ki kopog? — hallatszott belülről egy rekedtes hang. A férfi félig nyitotta ki az ajtót, belépett. ■— Jó estét!... Sára néném... ne haragudjon, hogy zavarom, de szeretném megkérdezni... mit csinált a kecskével?... Mert hogy a feleségem meg az anyósom is panaszkodott, hogy nem jó a kecske teje ... Véres !... A kislányom is beteg... Ha Sára néném megrontotta volna a ... Skrenyáné a félig morzsolt kukoricacsövet a szakajtóba ejtette. Fekete kendője félrecsúszott, kócos, ősz szemöldöke alól szúrós tekintettel nézett az ajtóban álló férfire. Vékony ajkú, fogatlan száját szólásra nyitotta. — Minek nézel te engem? ... Boszorkánynak!. .. Rontóasz- szonynak? ... Mi? ... — Nem!... nem akarom megsérteni — vágott közbe a férfi — nem azért jöttem, hogy boszorkánynak néznem, de a kecske... véres a teje. — De igen is boszorkánynak! — dugta be fejét az asz- 6zony az ajtón. — Annak nézem! ... Boszorkány maga, csak ne beszéljen!... Mások is mondták, hogy ért a babonához, megrontja a jószágokat, meg a kisgyerekeket!... Én azt mondom, ha nem veszi le a rontást a kecskéről, azt egy életre megemlegeti!... Talán nem maga volt, aki az úton lyukat vájt a kapával? ... Mit tett bele? Biztosan faszén parazsat ... I de figyelj Rózái! —szi- szegte dühösen az öregasszony. — Nem szégyenled magad, engem gyanúsítasz boszorkánysággal? Te vagy a babonás ... Nem csináltam semmit, üvegcserepet ástam el az úton ... De most már takarodjatok... Kifelé innen!... S mehettek ahova akartok! A férfi indult volna már kifelé, de asszonya dühös arca megállította: — Sára néni... ha lehet, vegye le a rontást . — Ki innen... de azonnal! Az ajtó döngve csapódott be. ft erűsen kelt fel a Nap. A szól elült, s őszi harmat csillogott a sárga fűszálakon. Az asszony korán kelt, s egyenesen az ólhoz sietett megfejni a kecskét. Az állat vígan mekegett, amikor zöld herét dobott eléje, majd engedelmesen tűrte, hogy megfejje. A tej fehéren zubogott a sajtárba. Az asszony befelé indult a házba, amikor élesen berregve motorkerékpár állt meg a ház előtt. A mindig mosolygós állatorvos szállt le róla. — Jó reggelt!... Korán kelt fiatalasszony. Tényleg beteg a kecskéjük? Skrenyáné szólt, ha erre járok, nézzem meg. Hol van a tehénke? Az asszony meglepetésében a földre eresztette a tejjel teli edényt. — A Skrenyáné? — kérdezte. — ö mondta, hogy beteg a kecske? Az orvos bólintott, s az asz- szony félszeg mozdulatára egyenesen az ól felé indult. Az asszony nem ment, megállt a ház mellett. A pirospozsgás, mosolygós arc nemsokára előbukkant az ól ajtaján. — Nem nagy ügy, nyugodjon meg .. A kecske valahol megütötte a tőgyét, attól adott véres tejet. Látom, maga is rájött, hogy már elmúlt a baj — mutatott a sajtárra, amelyben habos fehéren illatozott a kecsketej. Gémes Gábor
